2010. június 25., péntek

Nevén nevezzük VI.


„Tezsvérem”

Dr. Sz. Erzsébet szakmai vezetőként felettese testvérének, M. Lászlóné főnővérnek, akit ő hozott oda, majd léptetett elő középvezetőnek.

M. Lászlóné Jutkáról köztudott, hogy munkaidőben teának álcázott flakonból alkoholt fogyaszt. A nap végére már gyakran jó hangulatban van, nem csoda hát, hogy időnként nem csak a szája, hanem a keze is eljár. S ha valami, vagy valaki nem tetszik neki, már szalad is a „tezsvéréhez” véleményt kérni! Aztán a Valakinél megcsörren a telefon, s a vonal végén megszólal a Hang: Sz. Erzsébet vagyok... A többit a képzeletükre bízom.
Nekem személy szerint már volt nézeteltérésem Jutkával ily módon, amit meg is beszéltünk. Kértem, ha gondja van az általam elmondottakkal, velem beszélje meg, ne rohanjon a testvéréhez „megoldásért”. Arra is felhívtam a figyelmét, hogy tartsa szem előtt, hogy neki itt a főorvos asszony nem a testvére, hanem a főnöke! Ne éljen vissza a helyzetével!
Mindenki tart a vele való konfliktustól, így hát akármit mond, ráhagyják, mert a főorvosnő haragját senki sem akarja kivívni maga ellen.

M. Lászlóné az a dolgozó, aki neve elhallgatását kérve, közeli hozzátartozói viszonyát szándékosan eltitkolva, több országos médiumnak is próbált hitelt érdemlően nyilatkozni, hogy az intézetben nem történt semmiféle bántalmazás! Hogy, hogy nem, a sajtósokat hozzá küldték fotózni, interjút készíteni....

Igaz, munkája során sok mindent megtesz a betegekért, ennek ellenére - mint láttuk -, a családi hierarchiában, az ő pozíciója is működési zavart okoz az intézményben!


Anonim levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!
www.pszicho.net

2010. június 24., csütörtök

Működési zavar II.


Protekciós hozzátartozó  

A családi hierarchia (lásd még: ITT!) az intézményen belül komoly működési zavart okoz. Így van ez akkor is, ha eltekintünk az alkalmasság kérdésétől (személyiségjegyek, szerfüggőség, szakképzetlenség, vagy gyenge színvonal).
Hiszen nem csak az alkalmatlanság okoz nehézségeket. A hierarchiában állandó viszonyulás, mozgás, helyezkedés határozza meg pozíciónkat, hozzáállásunkat, azonosságtudatunkat. Ha egy csoportba, - jelen esetben a foglalkoztatóba - bekerül a főorvos asszony és a főorvos úr lánya, M. Aliz, a csoportdinamika összeomlik. Olyan értékek mentén szerveződik újra, ami teljességgel nélkülözi azokat a szempontokat, amelyek normál esetben irányt szabhatnak (szakmaiság, tapasztalat, morál, rátermettség, képesítés).
Nincs jelentősége, hogy az illető alkalmas, vagy nem, mert a viszonyulás csak érdekek mentén zajlik, nevezetesen, mivel tartanak a szüleitől - főleg a főorvos asszonytól -, így mindenki azon „pedálozik”, hogy jóba legyen vele. A klikkesedés, a kirekesztés lesz a fő mozgató erő a csoportban, ami meggátolja a csoport érdemi működését. Ilyen esetben fordulhat elő, hogy - immár nem először - a csoport egy tagja ellen írásos beadványt írnak felsőbb utasításra! Mert a munkavégzés nem értékek, hanem a pozíciók megtartása mentén folyik.
Kedves M. Aliz! Meggyőződésem, ez önnek sem jó hosszú távon. Bár nem önben van a hiba, hanem a többiek abnormális viselkedésében. Mivel nem közelednek őszintén, így soha nem kap értékelhető visszajelzést, ami önismereti, önértékelési gondokat okozhat. Mit kezdhet egy olyan helyzettel, amikor úgy éli meg, hogy a szüleit, támadják? Nem tűri, haragot gerjeszt, dühöt táplál, ellenszenvet tartósít. Aki nincs önnel, ellene van... Megszűnik - még a csoportban korábban gyakorolt - egészséges kritika és kommunikáció. Az építő kritika is.
Az én felelősségem nagyobb ennél. Ha kell, - bár én sem szeretek, - konfrontálódok egy nemesebb cél érdekében! A munkahelyen pedig elsősorban a lakókért, a kollégákért, a szakmáért vagyok.
Működési zavart okoz tehát puszta jelenléte a munkahelyen, abban a csoportban is, ahol dolgozik. Gátolja az őszinte megnyilvánulásokat, ezzel pedig deformitást idéz elő az emberekben és a működésben egyaránt. Ugyanez mondható el a többi családtagjára, és az összes rokonra a saját tevékenységi területükön.
Ezek alapján teljesen mindegy, hogy a törvény éppen tiltja, vagy kiskapuval engedélyezi a hozzátartozók hierarchiában történő foglalkoztatását, tudjuk, hogy komoly működési zavart okoz, még akkor is, ha tökéletesen működnek. Már pedig itt erről szó nincs! 

Ennek oka egy külön tanulmányt megér, de az bizonyos, hogy az okok között a morális válság, az alsó decilisből érkezés, a társadalmi „rangkórság”, és a rosszul működő hierarchiában történő szocializáció komoly szerepet játszik.


Anonim levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!
www.pszicho.net

Működési zavar I.


 A protekciós beteg

A megye soronkívüli felvételt szorgalmaz, egy fogyatékos nőbeteg kapcsán. Diagnózisa, – nem helyesen átvéve a külföldi szakirodalomból - súlyos mentális retardáció, hogy mindenki értse, idióta. Az akaratos, protekciós hozzátartozó révén – bár több megyei intézmény is alkalmasabb a fogadására -, mégis hozzánk kerül.
Már az elhelyezése is gondot okoz, mivel folyamatos felügyeletet igényel, óvni kell, nehogy kárt tegyen magába, vigyázni kell rá, hogy ne bántsák, nehogy elszökjön. Így kerül, fiatal kora ellenére a női ápolási osztályra, az idős nénik közé, akiknek a járása nehézkes, labilis, látásuk is gyenge. Az új beteg nem kommunikál, naphosszat kúszik-mászik az osztályon, hol az asztal alól, szék alól, vagy ajtó mögül kúszik ki váratlanul, vagy éppen a fotelről, ágyról, székről esik le, hogy tovább kússzon, vagy hanyatt fekve, hangosan tovább artikuláljon. Nem kevés veszélyt okoz ezzel betegtársainak és az ápolóknak. Közben a szépen feldíszített osztály dekorációját - magas termete lévén - a szó szoros értelemben „lelegeli”, megeszi, nem kis izgalmat, fáradtságot, anyagi és mentális kárt is okozva.
 Újabb ötlet: vonjuk be a foglalkoztatásba. Majd a gyógypedagógus foglalkozik vele, egyéni fejlesztés keretében! (Kb. 170 fogyatékos személy él az intézménybe, ahol egy gyógypedagógus van státuszban.) A kolléganő, aki hangoztatni szokta, hogy őt az intézet taníttatta, nem tiltakozott ez ellen a képtelen ötlet hallatán, hanem közröhej tárgyát képezve, egyéni fejlesztés keretében, órarendjébe beépítve, fél évig húzta-vonta magával az udvaron, sétáltatás címen. Kérdeztem tőle, hogy ezt miért csinálja, azt mondta a főorvosnő kérése, hogy foglalkozzon vele... bár szakmailag kifogásolja a felkérést, nem mondja meg a főorvosnőnek. Nem csak magát járatta le ezzel, hanem szakmájáért sem állt ki. Főorvosnő nehezen fogadja el más szakma képviselőjének álláspontját, ha az az intézményi hierarchiában alatta áll (mindenki alatta áll, még a felettese is)!
 Nem sokkal ezután, a hozzátartozó azt állította, hogy a beteg sokat fogyott, biztosan nem adnak neki enni! Megjegyzem, ebből a szempontból is kiváló munkát végeznek az osztályon: mindennap gyümölcs, joghurt, rostos italok a betegeknek. Főorvosnő azonnal Auschwitz-t kiáltott, mondván: az időseket éheztetik! Naponta többször ellenőrizte az étkeztetést, hogy a vádat bebizonyítsa. A dietetikus által összeállított szakszerű és minőségi étkeztetést átalakíttatta, úgy, hogy szegény betegek, „a sok pépes, darált kófictól majd megfulladtak, csak nyelték, mint kacsa a nokedlit” – számoltak be maguk a betegek a változásról...
A protekciós beteg felvétele, a jelenlegi vezetés mellett, tényleg komoly működési gondot eredményez: nélkülözi a szakmai hozzáértést, átlépi a kompetenciahatárokat, mások egészségét veszélyezteti. Indok: mindenáron meg kell felelni a megyei elvárásoknak!

Nem hiszem, hogy az inadekvát működés egy intézményben a megye óhaja lenne! 
Vannak együttműködésre kész szakemberek a megyében, akikkel ezeket meg lehetne vitatni. Létezik konzultáció, esetmegbeszélés, egyeztetés, mint módszer... élni kellene vele. Volna lehetőség valódi szupervízióra, mely nemcsak papíron működne.
Reméljük az új vezetés élni fog ezzel a lehetőséggel, és olyan együttműködést fog kialakítani, mely a lakók és a munkatársak számára egyaránt hasznos és sikeres lesz!


Anonim levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!
www.pszicho.net

Kérdezem az igazgatónőt!

.
Ha a kollégái megbetegedését nem fogadja el, sőt táppénzcsalással rágalmazza őket, akkor a rábízott betegeket hogyan tudja elfogadni?
Sehogy. Hallottam a tüntetésen nyilatkozni, hogy "a betegek bántják a kollégákat!"
Ezek szerint ön sem a betegeket, sem a munkatársait nem képes megvédeni!
Mit várhat akkor bárki is öntől? Tulajdonképpen, mi a fenét keres még mindig ott?

Várom a válaszát! .
.
Anonim levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!
www.pszicho.net

2010. június 23., szerda

Nevén nevezzük V.!


Az osztályos foglalkozás bevezetésénél mindenki rettegett, hogy az 1-es, vagy 2-es ápolási osztályra kell mennie. Rajtam kívül mindenki szóba került, de főorvosnő ragaszkodott személyemhez. Ekkor vették el tőlem az előgondozási munkát, melyet 4 évig kifogástalanul végeztem, s így kerültem mindkét ápolási osztályra felváltva, annak ellenére, hogy a többi potenciális kollégámmal ellentétben, nekem nem volt egészségügyi képzettségem.
Meg is kérdeztem főorvosnőtől, szakmai vezetőmtől, hogy nem baj, hogy nem értek hozzá?
„Nem!” - válaszolta.
Munkám részét képezte, ebédidőben, megtanítani egy idős, súlyos fogyatékos asszonyt a kulturált étkezésre!

Ekkoriban Dr. Sz. Erzsébet főorvosnő sorra ellenőrizte az étkeztetést az osztályokon, és úgy találta, hogy az ápolók visszaélnek a helyzetükkel, mert a maradékból ettek, esetleg félreraktak estére... Nagy fölháborodásának adott hangot, hogy „a dolgozók lopják az ételt”, és sorra osztogatta a fegyelmiket.
Szóval éppen mentem ebédeltetni a nénit, a folyosón, már a nővérszoba előtt volt a lakók ételes kocsija. Kétféle leves, több másodikféle, mert néhányan epés, vagy cukros diétán voltak. Bementem kezet mosni, a nővérszobába, amikor a terápiás nővér telefonon egyeztetett a főorvos asszonnyal, hogy mit választ ebédre a lakók ételéből, amit még étkeztetés előtt kiszedtek neki. Az étkezésért térítést nem fizetett. A főnővér hevesen integetett helyettesének, hogy hallgasson, de már késő volt, mindent hallottam. A két - egyébként kitüntetett - dolgozó, már nyugdíjba ment. Másnaptól már nem kellett mennem, étkeztetni a nénit!
Tiborc panasza jutott eszembe:
 „S aki száz meg százezret rabol, bírája lészen annak,
akit a szükség garast rabolni kényszerít!”



Anonim levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!
www.pszicho.net

2010. június 22., kedd

Olvasói Levél LXII.


Kedves Barátunk!

Köszönjük levelét!


Mindent elkövetünk, hogy egy magyar testvérünk joga se sérüljön meg, ne érezze magát másodrendűnek a saját hazájában!
Nem hátrálunk meg! Felemeljük a fejünket és visszavesszük az országunkat! 15 millió magyar érdekeit képviseljük a Nemzet Templomában!
Csak tettekkel és együtt érhetünk el eredményeket, s akkor a közös álmaink is valóra válnak.
Hisszük, hogy összetartással, hittel, közös munkával és kitartással egy szebb jövőt indíthatunk útjára!

Szebb Jövőt!
 
  G.V. 
Vona Gábor Titkársága



Anonim levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!
www.pszicho.net

Olvasói Levél LXI.


Megdöbbentő levelet kaptam ma a dolgozóktól.

Az értelmes ember azt hinné, ilyen nem történik ma Magyarországon. Itt olvasgatva arra kell gondolnom, mennyi ember szenved. Az öngyilkosságokra ki figyelt oda? A vezetőket nem érdekelte, aki nem bírja tovább, az véget vet az életének? Ebbe az intézetbe iszonyú aljas dolgok történtek nem tudom felfogni, miért kell az ellenőrzéseket ily aljas módon befolyásolni.
Kérem, ha valaki bővebb tájékoztatást kíván adni, erre a címre küldjék.


Cím a szerkesztőségben


Anonim levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!
www.pszicho.net