2010. november 24., szerda

A hálózat


Az intézményi hierarchia fenntartására létrehozott besúgó rendszer, nagyban hozzájárult a 10 éve kezdődött és kiépített intézményes terror megszilárdításában.

Régi recept szerint elbocsátottak kiváló szakembereket, helyükre beültették a saját embereiket: sógor-koma-jóbarát… A papír megszerezhető… az államkassza mindent elbír: mindenkit beiskoláztak, támogattak. Magukat is. A színvonal nem minősíthető… pályaelhagyók, kényszer-munkavállalók, munkanélküliek, feltörekvők. Bárki jöhet, ha beáll a sorba
Egy a fontos, ne követeljen, ne képviseljen… vegyen részt a farsangon, a névnapozáson, a nyaraltatáson… Hajbókoljon, nyaljon, majmoljon, fröcsögjön, röhögjön, bármit megtegyen amit várnak tőle…  

Hogyan lehet ezt elérni… Egyszerű a taktika. Minden csoportban, irodában legyen egy-két, de lehetőleg minél több emberük, akik mindenről alapossággal  - szájízük szerint – beszámolnak…
Mára oda jutottak, hogy senki sem mer senki előtt, semmit se mondani. Sőt szemlesütve járnak, nehogy a tekintetükbe fürkészve leolvassanak, vagy ráolvassanak bármit: Pl. Te vagy a Cica!, vagy: Te írsz a blogra!, vagy: Te jóba voltál az Urayval!
Persze ők a kivételezettek, a kitüntetettek, akiknek nem kell a munkavégzésbe megszakadni – ellentétben a többiekkel -. Nekik külön munkaköröket kreálnak, persze nem írásban, csak szóban… Nekik a főnök se mer szólni, hogy dolgozzál már, beosztásától függetlenül… Ha minden „kikímélés” ellenére, valami nagy hibát vét, eltussolják, másra fogják és megjutalmazzák… Erre mondtam azt, hogy nálunk mindenki azt csinálja amihez nem ért, vagy azt ami nincs a munkakörében, vagy azt nem csinálja, ami a munkakörében van… Teljesen mindegy, mert egy ellenőrzés sem terjedt ki még arra soha, hogy a valós munkavégzést egyeztesse az illető munkakörével... Ne adj Isten személyesen megkérdeznék erről! Nálunk mindig csak papírokat vizsgálnak… Általában azzal minden stimmel, ha mégsem egyezne, azt úgysem lehet – mint megtudtuk felsőbb utasításra – vizsgálni!

Mindenki tudja a maga területén, hogy kik a besúgók, kik a kedvezményezettek, akik pl.  ingyen ebédhez is juthattak. Akik hamis igazolások beszerzésével, egyéb jogtalan előnyökre tesznek szert... Akik mindig előnyt élvezhetnek a beosztásnál, másodállásuk, vagy más okok miatt… Akiket elengednek haza jutalomból, vagy csúsztathatják azt, amit más kikapart nekik… Akiknek nem kell bejárni dolgozni, vagy mindennap előbb elmehet, ha késve bejött... Nem kell kiírni a szabadságot, sem táppénzes papírt leadniuk…
Az év végi jutalomosztások - ajándékkosarak -, arany pecsétgyűrűk, aranyláncok, karkötők, pohárkészletek… mindenki kap, aki „megérdemli”, illetve kiérdemli… Az évközi juttatások, rendkívüli jutalmak, év végi pénzjutalmak a vezetőségnek, hűségeseknek…

Szóval mindenki tud mindent… mi tudjuk, hogy kik azok, ők meg eljátszzák a bizalmasainkat… Általában butuskák, jellemtelenségükhöz nem fér kétség. Könnyen manipulálhatók, megvezethetők… Úgy üzengettünk fölfele, hogy hozzátettük, de ez nagyon bizalmas, nehogy tovább mondd! S figyeltük az információ útját, ami hamarosan visszaköszönt…

Van egy jó hírünk, nem kell tovább titkolózniuk. Pontosan, név szerint tudjuk, hogy kik azok, akik a hálózat tagjai az intézményben, de még azon kívül is…



Anonim levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!
www.pszicho.net           Kiskunhalas

2010. november 23., kedd

Pikszisben(t) - kint


Egy megmosolyogtató történet, csak hogy érzékeljék önök is…

Az egyik csókos, aki állítólag besúgó is egyben, kirinyálja (kisírja) magának az ingyen étkeztetést. Munkavégzését tekintve ellenőrzi, többek között, hogy megtörténik-e a szabadságok részarányos kivétele az összes dolgozó részéről! Ennek törvénytelenségére korábban felhívtam a vezetés, majd az ő figyelmét is. Hiszen, hogyan pihenhetné ki a dolgozó az éves fáradalmát, ha havonta két-három napot kell kivennie? 
„Tudja ő, de ezt kell csinálnia!” válasszal buzgólkodik a törvénytelenség megvalósításában, mint ellenőr. Pontosan, amolyan belső ellenőr helyettesféle, igaz a munkaköre szerint foglalkoztatós, vagy szociális nővér a beosztása. (Ez nálunk rendszeresen változhat.) 
Az egy főre kiállított ebédjegyével – amit persze nem kell kifizetnie -, megy étkezni, ételhordóval a kezében. Az ételosztásnál általában bejelenti, hogy ő ezt nagyon szereti… Aztán leül, eszik egy kis levest a tálból, a többit (teljes ebéd repetás adaggal kiharcolva) elviszi ételhordóban… Nincs értelme őt ellenőrizni, mert nincs is rajta a befizetési listán… 
Nem értenek ugyan egyet vele, de ápolni kell a jó kapcsolatot, hiszen a konyhát is ő ellenőrzi a munkája során… ezért jól megpakolják ételesét. Nem mintha lenne takargatnivalójuk, de kinek hiányzik még egy belső ellenőr, aki napokig a nyakukon ül, és még nehezebben dolgozhatnának, az egyébként is szűkre szabott létszámmal…
A megerősödése csúcsán pedig egyszerűen kijelenti, hogy ő annyit kér, mint B. Andrea főápoló asszony, aki szintén egy adagot vinne, de hat fasírt landol az ételhordójába… Ez már mégis csak sok. Ettől a kottyantásától  – a hálózatnak köszönhetően, még aznap visszajut a főápoló asszony fülébe - kiesik a pikszisből, amit szán és bán, s azt se tudja, hogy pedálozza vissza magát  Állandóan sírdogál, persze mindig magánéleti ürüggyel… Ekkor van a leggyengébb ponton, most alkalmas kicsinálni, gondolja az igazi „gáncsoskodó” a csoportban, B. Andrea barátnője. Két legyet üthet egy csapásra, imponálhat barátnőjének, s megbosszulja alulmaradását egy korábbi  vitájukban. Intézkedése nem várat magára, hősünk se’perc alatt máshol (más munkakörben, a 7. osztályon) találja magát…
No de visszatérve a történetére, amikor volt jegye, amiért nem fizetett, egy napi távolléte kapcsán átruházta ebédjegyét nélkülöző kollégájára, aki örült az ebédnek. Aztán amikor visszatért, legombolta a kollégáról az ebéd árát!
Nem sokat változtat a helyzeten az a tény, hogy abban a tudatban élt, mi úgy tudjuk, fizet az ebédért!

Azt azért elárulom, a történet belülről, nem is olyan megmosolyogtató…

Az elbeszélés kapcsán, párom háromszor nyúlt a gyógyszeréért… Ön hányszor tenné ezt?
Rejtvény mindenkinek: Hány nonszenszt talál a leírtakban?



Anonim levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!
www.pszicho.net           Kiskunhalas

2010. november 22., hétfő

Olvasói levél LXXXVIII. - Feltörő igazság


Az igazsághoz szeretnék hozzászólni.

Amikor P. K. (sas, lufival) élettársa feljelentette az összes kollegáját, és még a főnővért is mert nem lett beadva a betegnek a gyógyszer, már akkor nem mertük elmondani az igazat! Az úgy volt, a főorvos asszony beállította a terápiát. A beteg nem evett nem ivott, rosszul volt, az éjszakás kihívta az ügyeletet. Az megnézte a szedett gyógyszereket, és fennhangon azt mondta: Ki volt az a marha, aki e 2 gyógyszert egyszerre írta fel a betegnek?! Megmondta az ápoló, és a doki arra kérte, melyiket ne adjuk be. Minden átadásnál mondtuk egymásnak, a gyógyszert nem adtuk be ami felhalmozódott, és ezért tett feljelentést M.K. az egész kollektíva ellen. Az akkori főnővér kérte, ne tegye inkább öntse ki a csapba, nem kell a cirkusz, de hajthatatlan volt, a főnővért meg ezen kijelentése végett jelentette fel!
Mindenki igazgatói megrovást kapott! A feljelentő nem.
 
Megjegyzem, amikor már nem kapta a gyógyszert a beteg, lehetett etetni, itatni! De mivel a főorvos asszony írta ki, senki nem merte elmondani az igazat! Már akkor „egy bizonyos” terror alatt voltunk és tudtuk, az igazságért büntetés jár!


Olvasónktól kaptuk, köszönjük!

Anonim levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!
www.pszicho.net           Kiskunhalas

Könnyű Katát táncba vinni...


Sokáig meg voltam győződve arról, hogy a megyeieket, behúzták a csőbe… Olyan könnyű megvesztegetni embereket, főleg, ha valakik egész életükben így működtek.

Itt egy kis szívesség, ott egy kis viszonzás … még csak rossz indulatról sincs szó az elején…
Pénz akár fel se merül… Egy ideig. Aztán rájön az ember, hogy milyen könnyen jön, s ami a legrosszabb, úgy is tűnhet, mintha jogos lenne, mintha megérdemelné… vagy a jót szolgálná.

Egyik munkahelyemen, távol az otthonomtól szolgálati lakásban laktam egy kis faluban. A többi kollégám, hetente kétszer-háromszor járt le Budapestről dolgozni. Azt mondta a főnököm, menj haza a Ladával, fizetjük a benzint… A tömegközlekedéssel 1 napig utaztam volna haza… Elfogadtam, semmi kivetnivalót nem találtam benne. Havonta egyszer hazajöttem hétvégére. A kollégák kocsival jártak le, a kisbusz pedig rendelkezésükre állt, így bármilyen programot szervezhettek a Lada nélkül is. Aztán azt láttam, hogy a bp-i kollégák hétvégeken elvitték az intézmény kisbuszát – magán célra -, így kénytelenek voltunk hétvégére helyi programokat szervezni, mert a Ladába nem fértünk be nyolcan…  A következő munkatársin szóltam, hogy ne vigyék el a kisbuszt hétvégéken, mert nem tudunk kimozdulni  a srácokkal… A válaszuk az volt, „Te beszélsz, hát te is elviszed a Ladát!”

Engem is megpróbáltak egyszer itt, egy szakmain meggyőzni, hogy menjek el nyaralni  - nem ám a lakókkal! - a férjemmel kettesbe, Kunfehértóra, teljes ellátás egy hétre… Nem akartam, mert akkor tértem vissza a szokásos szeptemberi szabadságomról… Igazgatónő és az összes vezető, csoportvezetőmmel egyetemben arról próbált meggyőzni, hogy nem baj, menjünk el újra, nem kell hozzá szabadság, jutalomból, mert megérdemlem… Szerencsére nem egyeztem bele…

Szeretném hinni azt a fenntartóról, amiről sokáig meg voltam győződve, hogy behúzták őket a csőbe, de ma már nem hiszem… És már nem csak miattunk, hanem a Juharon történtek miatt sem… Nem őket, hanem minket csaptak be, de alaposan.

Nem könnyű elkerülni, kivédeni a rosszat. Még nehezebb odaállni és beismerni, hogy igazatok van, tévedtem, megbántam. Rossz érzés…
Pontosan ettől szeretnék megóvni másokat… Mert minden lekötelezett ember elveszti szabadságát, függetlenségét. Ettől pedig mindenkit, Isten óvjon!


Anonim levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!
www.pszicho.net           Kiskunhalas

2010. november 21., vasárnap

Kérdések II.


Miért tennék a jót, ha csak a rosszat látják!



Anonim levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!
www.pszicho.net           Kiskunhalas

Vihar közeleg


Nagyításért kattintson a képekre!


Anonim levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!
www.pszicho.net           Kiskunhalas

Kérdéseink I.


Miért hallgat a szakma?


Anonim levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!
www.pszicho.net           Kiskunhalas