2011. március 20., vasárnap

Az ellenőrök szabályzatából


Szociális szolgáltatások, intézmények hatósági ellenőrzésének eljárásrendje


„...Sokszor az ellátottak állapotuknál fogva sem (demensek, pszichiátriai betegek) tudnak megbízhatóan véleményt alkotni, de tiszteletben kell tartani vélemény-nyilvánítási jogukat, esetenként panaszjogukat. Előfordul azonban, hogy ilyenkor is alkalmasak az ellátotti közlések arra, hogy közvetett információkat lehessen nyerni pl. a mentálhigiénés munka színvonalára, a bánásmódra, a személyes gondozásra.

Különösen figyelni kell arra, ha az ellátottak nem merik elmondani véleményüket, vagy láthatóan félnek, vagy éppenséggel közömbösek, mert már sokszor szóltak, de nem volt eredménye...”

Teljes szabályzat letölthető: ITT!



Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!
"Mert megérdemeltem!"            Facebook

2011. március 19., szombat

Kívül terror, belül terror


A csütörtöki tárgyalást követően örültek a vezetők, hiszen az egyik áldozat édesanyja, akinek mindkét gyermeke otthonunk lakója, elmondta, hogy nem hiszi, hogy az ügyeket el akarták tussolni az otthonban

Korábban sérelmezte, hogy nem mondták meg neki, hogy a fiát kórházba vitték, jó ideig nem is láthatta…

Mégis, mit gondolt bárki?
Hogy azok előtt a vádlottak előtt, és ellen fog vallomást tenni, akik az intézetben dolgoznak a mai napig? 
Az ellen a főorvos ellen, aki fiai gyógyszeres terápiájáért felelős?
Azon feljelentett ápolók ellen valljon, akikből még gyanúsítottak sem lehettek és ápolóként dolgoznak a mai napig a betegek mellett? 
Vagy azon vezetés ellen tett volna tanúvallomást, akik többször is megpróbálták eltussolni az esetet, annak ellenére, hogy a kórház jelzett vissza a súlyos bántalmazás tényéről?

Ki és mit várhatna egy édesanyától, aki – még ha az ellenkezőjét gondolja is - hálás, hogy fiai gondját levették a válláról… Őneki nem adatik meg a szabad véleménynyilvánítás lehetősége, hiszen többszörösen is függő viszonyban van. Érthető hát lojalitása és valószínű, hogy hálája az intézmény fele még őszinte is. Igaz, nem is hagyta őket magukra, vidékről, hetente rendre megérkezik a néni gyermekeihez látogatóba, egyfajta „egészséges kontrollt” gyakorolva ezzel… Már ha engedik…

Az intézmény cinikus védekezése, miszerint „nincsenek elmarasztaló visszajelzések, sőt”, jól bemutatható egy képpel: a gályarabok miért is vállalják inkább az embert próbáló lapátolást, semhogy a tenger közepén a vízbe ugrálnának. A hajóskapitány pedig feszít a fedélzeten, nagy büszkén, milyen jól összeszokott kis csapat az övék… Talán hajlamosak lennénk figyelmen kívül hagyni, de azért a láncokról sem feledkezzünk meg!

A vezetés felől érkező terror azonban, mindenkit érint, külsősöket, belsősöket egyaránt… A támadás megbénítja áldozatát… Oda lesz a szabadsága, ha egyáltalán volt valaha… Nem lesz véleménye, egy idő után már a folyosón se… Szelleme, lelke, akarata zár alá kerül Egyértelmű, hogy ilyen körülmények között senki és semmi sem működhet rendeltetésszerűen… (Emlékeztető: ITT! és ITT!)

Értem én, de nem értek vele egyet! Mit veszíthetünk? A munkahelyi terrort? Aki eddig megszabadult ettől a munkahelytől, csak jobban járt! Aki nem hiszi, gondoljon utána, kérdezzen meg néhány volt kollégát!

Tudom, mire gondolnak… de mivel nem mi hívtuk életre, és nem mi tápláljuk a terrort, bizonyos, hogy nem nekünk kell elmenni erről a munkahelyről

P&P



Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!
"Mert megérdemeltem!"            Facebook

Üzenet



"Még ha a halál árnyékának völgyében járok is,

nem félek a gonosztól, mert te velem vagy;

a te vessződ és botod, azok vigasztalnak engem."


                                                                           Zsolt 23,4


2011. március 15., kedd

Kárhozottak mostanáig...


 ...Rabok voltunk mostanáig. Kárhozottak. 
 Ősapáink, kik szabadon éltek, haltak 
 Szolgaföldbe nem nyughattak… 

 A magyarok istenére 
 Esküszünk, esküszünk, 
 hogy rabok tovább nem leszünk! 




2011. március 14., hétfő

Amikor a politika nem akar kiszállni…


Olvasom a szociális területre vonatkozó pályázati kiírásokat és megdöbbenve tapasztalom, hogy a pályázó személyét nem kizárólagosan szakmai, etikai, morális szempontokhoz kötik…
A pályázatokat nem intézményre, munkakörre, feladatra, hanem előre kiválasztott személyre írják ki!
Ha - elődeik szokásainak megfelelően - olyan személyt hirdetnek ki nyertesnek, aki nem ért hozzá, nem felel meg a pályázatban megjelölt, törvény által előírt kritériumoknak, akkor nem kell meglepődnünk a következményeken… Láthatjuk a kiskunhalasi és kecskeméti történésekből, mi történik abban az esetben, amikor a politikai, illetve politikusi szempontok megelőzik a szakmai szempontokat

Olvastam egy idősek otthona állására kiírt pályázatot, melyben a falusi polgármester, a saját húga végzettségeit sorolta fel, köztük olyanokat, amiknek a meghirdetett munkakörhöz semmi közük nem volt… Épp csak a nevét felejtette ki a pályázatból.

Ha ez így van, s így marad, akkor semmi értelme a pályáztatás körüli hercehurcának, hiszen a „sikeres” pályázó már előre borítékolva van. Fölösleges (köz)pénzkidobás a pályáztató és a többi pályázó részéről egyaránt. Mindezt azért, hogy a törvényességet kipipálhassák, miközben mindenről lerí az öntörvényűségük

A mi intézményünkben a problémák az igazgatóváltással kezdődtek, 11 éve… S ha az MSZP-nek jó volt, a FIDESZnek jó volt, akkor ez azt jelenti, minden pártnak jó volt… Sőt, minden pártnak jó lesz! Egytől tartanak, ha nem az ő emberük kerül oda… Független szakember nem lehet, mert azt nem lehet irányítani, az orránál fogva vezetni, s csak állandóan „akadékoskodik”, meg „követelőzik”, ráadásul pénzt sem kapunk vissza, a többiről nem is beszélve…
Így mindenki jól jár… megmarad a munkahely, jön az állami támogatás, ott az emberünk, mi irányítunk… Igaz, már rég akadálymentesített, egyprofilú és kisebb létszámú otthonok lettek előirányozva… Megkapják azt is, majd azt mondjuk, hogy a botrány miatt van szükség az átalakításokra (megvonásokra). Rákenjük a feljelentőkre, a bloggerekre, egyházakra meg a politikai ellenfeleinkre… Végülis, bűnbakra mindig szükség van… 
Mindenki jól jár, kivéve azok, akikért létrejött az intézmény, és amiért a polgárok az adójukat adják: a szakma, a dolgozó, az ellátott és a hozzátartozó! Azok meg kit érdekelnek?

Ismerős ez az arrogancia… Ez a „nekik oda az is jó lesz” mentalitást hosszú évtizedek óta örökítik át, idegen rendszerről (diktatúra) idegen rendszerre (demokrácia)… Végül is mindkettő az istenteleneknek áll…

A politikusaink elhagyhatnák már a machiavellista hozzáállást, ideje lenne a tisztességet meghonosítani a politikában!
Ne tévelyegjenek, a cél nem szentesíti az eszközt!
  
Előzmény: ITT! ITT! ITT!


Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!
"Mert megérdemeltem!"            Facebook

2011. március 13., vasárnap

Olvasói bölcselet


                „Aki meg akar tenni valamit, talál rá módot,
                               aki nem, az talál kifogást.”


Köszönjük!

Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!
"Mert megérdemeltem!"            Facebook