2012. október 15., hétfő

(Vég)ítélet a küszöbön…



Addig húzzák az intézményünk három vádlottjának a bírósági perét, míg az ítéletük egybeesik majd a végítélettel…

Beszámolnék a tárgyalásról is, - de mint tudjuk a „betegek érdekében” elrendelt – zárt tárgyalásról semmi sem szivároghat ki. Ahogy az ítélet sem. Azért fordulhat elő, mert még mindig nincs ítélet
Ez utóbbi mindenesetre komoly aggodalomra ad okot. Úgy néz ki, mintha valakik szándékosan hátráltatnák az igazságszolgáltatást

Mi még úgy tanultuk, hogy a bíróság független, s a tárgyalóterembe a bíró vezeti a tárgyalást (lásd még: ITT!)... A tárgyalások azért nyilvánosak, hogy a civil társadalom kontrollt gyakorolhasson, és visszaigazolást nyerjen a jóról és rosszról, a helyesről és helytelenről.
Manapság évekig el lehet húzni egy büntetőpert. Lehet folyton elfogultságra hivatkozni, új szakértőket kérni, még több tanút behívni… A védelem 100 tanút is felsorakoztathat, akik közül a vádakat ugyan egyik sem tudja cáfolni, de mind azt harsogja, hogy a vádlottak egyébként milyen rendes emberek... Bizonygatni azt, aminek az ellenkezőjét senki sem állítja, s erre közpénzek millióit fordítani, több mint felelőtlenség… Igaz, nem az ő pénzük…

Ha már a védelem így elodázhatja az ítélethozatalt, akkor addig az ügyészség is előállhatna egy-két tanúval… mondjuk, akadna még koronatanú bőven. Önszántából mellőzi-e az ügyészég a terhelő koronatanúk meghallgatását, vagy a vádlottak számának korlátozását, illetve a vádemelések számát az ügyben, nem tudni… Azokat, akik a 7. osztályon dolgoztak terápiás nővérként, vagy takarítóként, foglalkoztatósként, vagy rövidebb-hosszabb időt eltöltöttek betegként, vagy ápolóként az osztályon, vajon miért nem hívták be tanúknak? Akiket - a rendőrségi tanúvallomásomban, kérésükre - megneveztem, mint potenciális tanúkat, azok közül senkit sem hallgattak meg sem a rendőrségen, sem a bíróságon. Volt koronatanú, aki úgy mentette ki magát a tanúvallomás alól, hogy orvosi igazolást vitt. Őt akkor úgy kellett volna meghallgatni, mint a betegeinket… védett környezetben, igazságügyi szakértők bevonásával… Ráadásul az elhallgatott bűn, jobban megbetegít, s többet árt vele az illető magának, mint a terhelő tanúvallomással… A többi rossz hozadékáról - mint pl. jellemrombolás - már nem is beszélve…
Hírzárlatot elrendelni, az ügyet elbagatellizálni, mint a többi hasonló esetben szerte az országban, gyalázat. Feledtetni, elfektetni az ügyet, hogy az emberek érdeklődése lankadjon… Lassan már nem marad élő tanú egy sem, az áldozatok közül… Igaz, így már okafogyottá vált Kastyják ügyvéd úr kérése is a zárt tárgyalás elrendelését illetően. Itt az ideje tehát, nyilvánossá tenni a tárgyalásokat!

Miért hagyhatják, elodázni az igazságszolgáltatást? Miért hagyja ezt a tárgyalást vezető bírónő? Nem tudhatjuk pontosan... Mindenesetre kívülről úgy látszik, hogy valójában nem is a bírónő vezeti a tárgyalást…
Nehéz ezt elfogadni, mint sok más igazságtalanságot is. Például azt, hogy az elkövető ápolók többségét nem vonták felelősségre, még csak eljárás alá sem kerültek, sőt fegyelmit sem kaptak és a mai napig a betegek mellett dolgozhatnak, csakúgy, mint a vádlottak. Sőt, a történtek miatt egyetlen vezetőt sem vontak felelősségre, ellenben - többek között - az ominózus osztály főnővérét  Bányai Gábor elnök úr megyei kitüntetésben részesítette

A példánkból nem tanulnak azok, akiknek tanulniuk kellene. Gondolok itt elsősorban a döntéshozókra, a szakmára, a vezetőkre… Más otthonokban is a miénkhez hasonló tragikus események történnek, és a politika válasza még mindig a régi: hírzárlat, cáfolat, szőnyeg alá söprés, felelősök mentése, fenyegetőzések, tanúk elhallgattatása, szakemberek kirúgatása, intézmények összevonása… Nekem megígérték még a kezdet kezdetén, hogy ki fognak rúgni, el fognak lehetetleníteni, be fognak perelni és engem fognak elmarasztalni a bíróságon… Talált, elsüllyedt… Az utóbbival a rabosításomig és az ügyészségi megrovásig jutottak – igaz, hamisan vádolva és kényszerítve (lásd: ITT!). A szakma is mélyen hallgat...

Ez a bírósági eljárás azonban mindenkivel méltatlan, még a vádlottakkal szemben is… Réges-régen itt volna már az ideje, hogy ítélet szülessen… Már az is későn lenne. Azok pedig, akik ezt tudatosan hátráltatják, méltók az ítéletre… 
Kegyelem, ha nem kell már sokat várnunk erre…

Javasolt bejegyzés még:  



Levélküldés: ITT!                   Facebook

A Blog válaszol – Apró kérdések, súlyos témák



„Sok sok kis apró kérdés!!!!!!!!!!?????????????
Igaz-e az, hogy az új igazgató a Petrichné bábuja?
Teljesen döntésképtelen, még a reggelijét is a Petrichné engedélyével fogyasztja el?
Igaz-e, hogy a szociális munka napját intézményi szinten az új diri cseszte el, pedig milyen jó reklám lett volna az intézetnek média szinten is?
Talán még az új vezetés is a város szemében pozitív képpé vált volna, de így...........
Igaz-e hogy az új diri ki akarja csinálni a volt igazgatót, mint munkatársat is?
Igaz-e hogy a a másik ember a végrehajtó a Brigi tulajdonképpen a főnök és az új igazgató tevékenységét jelenti a nagyfőnöknek a Petrichnének?
Igaz-e hogy a Borbás Andrea azért háborog az új vezetésre a hátuk mögött,(persze szemtől szemben 200-as a nyelvcsapása) mert a műköröm projektje deficitessé válik, ha az intézetben betiltják a körmöket?

Igaz-e hogy az új terror csak annyiban más a régitől, hogy szívatják a vezetői gárdát is?
Igaz-e, hogy az integráció ürügyén már a Petrichné az új diri a többi csak úgy van?”

Névtelen hozzászólásként érkezett. Köszönjük!


A Blog válaszol

Új vezetés – új intézkedések

Az új igazgató is megbízott igazgató egyelőre. Hogy a Petrichné bábuja-e az majd kiderül, de tény, hogy ő hozta ide. Mindenesetre egy sor szimpatikus dolgot is bevezet(nek), még ha fájdalmas is: műköröm levétele, munkaruha szabályozása, ékszerek viselete, smink használata, magázódás, munkabeszámoló készítése, munkavégzés számonkérése...

Jó hírnév visszaállítása reklámmal és médiával?

Igaz-e, hogy a szociális munka napját intézményi szinten az új diri cseszte el, pedig milyen jó reklám lett volna az intézetnek média szinten is?

Igaz-e, hogy a szociális munka napja rendezvény jelentős költséggel terhelné az intézményt? Igen, igaz.
Ha elvállalná a rendezvényt, ugyanolyan pozitív képpé vált volna a város szemében, mint Simon Ilona... Ön is ezt akarná? Ez lenne a jó reklám?
Ön szerint az új vezetésnek a dolga a régi vezetésről való pozitív kép formálása?

Munkával büntetni?

„A volt igazgatót ki akarja csinálni?” Mert több mint másfél év után Simon Ilonának el kell foglalnia - a saját maga által megnevezett - munkakörét (fejlesztő pedagógus), a munkavégzés helyén a mentálhigiénés csoportban, Visnyei Ágnes beosztottjaként, netán Nográdi Krisztina szakmai felügyelete alatt? Ezt nevezi Ön kicsinálásnak? Inkább tanulhatna belőle…
Ha elfogadna(k) nekem egy tanácsot, ne nevezzenek ki, vagy ne hagyjanak meg olyan vezetőket maguk alatt, akiknek a beosztottjaként nem szívesen dolgoznának! (Tudják, aki másnak vermet ás…)
Vincze István megbízott igazgató volt, ha őt akarná „kicsinálni” azzal saját magáról állítana ki bizonyítványt…

Besúgórendszer átmentése?

Hogy a beosztott a főnököt tájékoztatja, abban nincs kivetnivaló…
Furcsa, hogy a "ki kinek a bábuja" kérdés most merül fel, amikor a régi igazgató idejében mindenki mindenkiről jelentgetett, sőt, felsőbb utasításra titokban feljegyzéseket írogattak a kollégákról. Voltak protekciós dolgozók, akiknek ez volt a munkájuk…
(Rólam például több feljegyzést íratott a korábbi szakmai vezető (Szűcs Erzsébet főorvosnő) négy főnővérrel egy napon, de egyet se kaptam belőle. Felszólították a főnővéri értekezleten résztvevőket velem kapcsolatban, hogy „Ki kell csinálni azt, aki nem közénk való!” Szakmai vezetőm fegyelmi eljárást kezdeményezett a közalkalmazott tanács tagságom kapcsán megillető munkaidő-kedvezmény kivétele miatt. Több tucat jegyzőkönyvet készíttettek ellenem a kollégáimmal, három összeférhetetlenségi indítványt kezdeményeztek, több mint száz aláírást gyűjtöttek a közalkalmazotti tanácstagságomból való visszahívásom miatt, lejáratásomra ellenblogot indíttattak, naponta voltam raporton, többször megfenyegettek kirúgatással, ellenperrel,  rendszeresen feljelentettek táppénzcsalásért, gázlopásért éppúgy, mint becsületsértésért, rágalmazásért, tanúvallomás megtagadásáért, hamis vád miatt… - mondanom se kell, hogy alaptalanul.)
Ez a fajta ezt csinálta régen is, így "boldogult" akkor is, ma is… A tisztességes munkát nem ismeri. A mószerolós emberkék most is mószerolnak, hogy saját maguk alkalmatlanságáról eltereljék a figyelmet… a csókosok most is hízelkednek, a nyalisoknak mindig tátva a szájuk, a besúgók meg állandóan hesszelnek…

Műköröm dilemma

B. Andrea főápolónak példát kell mutatnia az ápolóknak, tehát, minimum a műkörme bánja… Megtudtam, amit korábban a kolléganők panaszából sejtettem csak – t.i. a műköröm alatt lereszelik az eredeti köröm egy részét, ami igen fájdalmas, főleg, ha túlreszelik…
Aki kipróbálta és levette a műkörmét, illetve levágta a köröm hosszát az előírásnak megfelelően ujjbegyig, annak nemcsak fájdalmai lettek, hanem sutává vált, meg kell tanulnia újra fogni vele. S amíg a saját körme le nem nő újra, addig nem lesz könnyű dolga.
Az ápolt kéznek – a reklámmal ellentétben - nem feltétele a műköröm, ahogy a lakkozott köröm sem. A köröm egyébként nagyon sok betegségről is árulkodik, hasznos tehát, ha nem fedik el, arról nem is beszélve, hogy nem kevés pénzt takaríthatnak meg vele a munkatársak.

Kamu pályáztatások

Az integráció ürügyén a fenntartó kibújhat a pályáztatási kötelezettség alól.
A korábbi megbízott igazgatót háromszor bízták meg az intézmény vezetésével, úgy hogy két pályázatát is érdemtelennek tartották a többi pályázóéval együtt – köztük én is kétszer pályáztam. Azt mondták mindkét esetben, hogy bár a pályáztatás érvényes volt, de eredménytelen lett! Az első esetben a pályázók meghallgatása előtt jelentették be az intézményben, a pályázat eredménytelenségét, s azt, hogy marad a megbízott igazgató!

Családias otthonok helyett mamutintézmények

Mindenesetre ez ellentmond a sokat szajkózott EU-s trendeknek, melyben az irányelv az egyprofilú, kis létszámú, családias otthonok létrehozása… Ezt Magyarország aláírásával is megerősítette. "Magyarország 1998-ban vállalta, hogy 2010-re a legtöbb ilyen intézményt bezárja, és kis létszámú, a közösségtől nem elzárt lakhatási formákat hoz létre. Mindezek ellenére az elmúlt húsz évben az intézetekkel érdemben semmi sem történt. Sőt, az állami pénzeket továbbra is az óriáskomplexumok fejlesztésére fordítják." (Cikk: ITT!)
Ma pedig az amúgy is nagy létszámú intézmények mamutintézményekké tétele zajlik… Ez egyébként nem csak az EU-s koncepció miatt szakmaiatlan. Ennek belátásához még csak szakembernek se kell lenni… Nálunk a politikai akarat ennek szembemegy, amit sajnos a szakmabeliek túlnyomó többsége - egyéni érdekeiket a szakmai fölé helyezve - is támogat.

Munkahelyi légkör

S ha „szívatják a vezetői gárdát is”, az máris nem az előző terror. Ha emlékszik rá, ott erről szó sem volt… Már ha a munkavégzés ön szerint szívatás, vagy az, hogy a munakidőt, értelmes, hasznos és nem utolsó sorban az intézmény számára végzett munkával kell eltölteni? (Gyurcsány elszólása óta tudjuk, hogy nekik a munka büntetés: lásd: ITT!)

Ha intelligensebbek az elődjeiknél, akkor szét tudják választani az áldásos tevékenységet végzőket a többitől, s akkor a terror már nem terror, hanem a munkavégzés azonos mércével történő számonkérése, majd szankcionálása, aminek a jó munkaerő megbecsülése is része lehet végre…

A jó vezető pedig tanul a rossz vezető hibáiból, ugyanúgy, ahogy az építő kritikákból is. Tehát reméljük, hogy nem folytatódik  - a hozzá nem értést leplező - intézményi terror, politikai támogatással...



Levélküldés: ITT!                   Facebook

2012. október 13., szombat

Olvasói levél - Gondozók verték meg a fogyatékosokat



„A rácsos ablakok mögött ütötték a betegeket – állítják a szemtanúk.
Budapest - A rendőrség gyanúja szerint rendszeresen verik, megalázzák a szellemi fogyatékos betegeket az egyik budapesti gondozó intézetben. Az ügyben, amelyben nyomozás folyik, pénteken elkezdődött a tanúk kihallgatása is – tudta meg a Blikk, amit a Budapesti Rendőr-főkapitányság szóvivője, Bényi Mónika megerősített.

A nyomozás azután indult el, hogy az egyik verést többen látták a Reménysugár Habilitációs Intézettel szomszédos lakóházból. A szemtanú, Bleicher Mária (38) a Blikknek is elmondta, mit látott augusztus 4-én kora délután.

Intézmény. A gyanú szerint a Reménysugár Habilitációs Intézetben történtek miatt nyomoznak

Szemtanú. Mária a rendőrségen is vallott a betegek veréséről

– A kutyát sétáltattuk a családommal, amikor kiabálást hallottunk. Láttam, hogy az intézet emeletén, a rácsos ablaknál egy férfi és egy női ápoló bántalmaz egy ápoltat. A férfi többször megütötte a beteget, az ápolónő pedig tétlenül nézte. Egyszer csak odaszólt nekem: „Mi van, tetszik?" – idézte fel a kegyetlenkedést Mária. Az asszony felhívta a rendőrséget, de hiába, a hatóság a füle botját nem mozgatta. Kijöttek ugyan a járőrök, de be már nem mentek az intézetbe, mondván, az magánterület.
Nem ez volt az egyetlen alkalom. Az elmúlt két évben a szomszédok többször hallottak jajgatást az intézményből, de nem beszéltek róla.

A lakók most egyszerre beszélni kezdtek egymásnak és később a rendőrségnek a borzalmakról, miszerint egyes ápolók rendszeresen arra használták az intézmény rácsos erkélyét, hogy elverjék a védekezésre képtelen értelmi fogyatékos gondozottakat.

– Szerencsétlen a kezét a feje fölé emelte, hogy védje magát, de így is kapott három pofont. Azután az ápolók körbenéztek, hogy látja-e őket valaki, végül bevitték a szobába a beteget – derül ki az egyik rendőrségi tanúvallomásból.

A lakók még levelet is írtak az intézetet fenntartó minisztériumnak, vizsgálják ki, milyen kegyetlenül bánnak a betegekkel. Választ azonban máig nem kaptak. Ahogy a Blikk sem, hiá­ba kerestük meg az Emberi Erőforrások Minisztériumát. A Reménysugár Habilitációs Intézet igazgatói titkárságáról is csak ígéretet kaptunk, választ azonban nem.”



Forrás: ITT!


Levélküldés: ITT!                   Facebook

Tárgyalásról tárgyalásra II.



Munkaügyi per

A másik perrel kapcsolatban – munkaügyi perem - beidézhetném az előző írásomat, s nagy valószínűség szerint az összes ezt követő tanúvallomásra is (lásd: ITT!).
Aznap két tanú meghallgatására került sor.
B. Brigittát mint kismamát hallgatta meg a bírónő, ezért, ő ülve tehetett tanúvallomást. A szemkontaktust egyszer sem vette föl velem. Ő volt az intézmény tanúja, vallomása alatt ő is többször keveredett ellenmondásba… pl. hogy „én csak egy embert foglalkoztattam, mással nem voltam hajlandó foglalkozni”! Ezen állítását nemcsak én, hanem az általam benyújtott hálóterv is cáfolta. Nem beszélve az előző ellentanúkról, - akik szintén aláírták az összeférhetetlenségi nyilatkozatot ellenem – s elmondták, hogy nem egyeztünk a termek elosztásában, mert nekem voltak a legnagyobb létszámú csoportjaim s ezért igényt tartottam a legnagyobb helyiségre, a könyvtárszobára.
Elmondta, hogy én „a foglalkozásaimon nem jelentem meg – közel fél évig -, s ő egyedül tologatta a tolókocsis betegeket az udvaron”. Mellesleg ezt a foglalkoztatási formát én vezettem be, a korábbi osztályos foglalkoztatáson szerzett tapasztalataim alapján, s nem mellesleg, erre én fordítva emlékszem, gyakran tartottam egyedül a foglalkozásokat… Ezt – elmondása szerint - bepanaszolta csoportvezetőmnek, Visnyei Ágnesnek is. Némi ellentmondásnak tűnik, hogy a vezetőm, mint közvetlen felettesem nem marasztalt el, nem is észrevételezte, sőt a főorvosnő sem kérte ezt tőlem számon, pedig minden percemről írásban el kellett számolnom… Az általa rólam lefestett munkamorál ellenére nem kaptam sem szóban, sem írásban figyelmeztetést, sem fegyelmi eljárást nem kezdeményeztek ellenem a munkámmal kapcsolatban, soha, egyetlen egyszer sem a hosszú évek alatt… B. Brigi pedig kérdésre válaszul megerősítette a bíróságon: pedig a főorvosnő, Dr. Szűcs Erzsébet nagyon szigorú volt, és nem tűrte a lógást. Ez is több, mint ellentmondás. Megjegyzem, ez a magatartás hiányzik a mi kultúránkból és ellenkezik a neveltetésünkkel is.
S hogy én róla írogattam a blogon 10 oldalakat! Hát ez engem is meglepett. „Népszerűségét” beosztásának köszönhette, s annak, hogy ismeretlenül is kikezdte Perennis pszichiátriai betegségét, a saját fizetős blogján. Meg lehet nézni hozzászólásait, melyben ő a páromat az intézménybe költözésre invitálja, hogy csak a legenyhébbet tegyem szóvá… Engem a végzettségeimmel a Tescoba küldött árufeltöltőnek (ez volt az ő korábbi munkája). Nem mellesleg nevével ellátott ellenséges hozzászólásaival ő lett a „nagy felvállaló”, s kitartó „munkája” meghozta gyümölcsét: idő előtt – elmondása szerint szabálytalanul - visszafoglalkoztatták mint munkanélkülit, hamarosan véglegesítették, szakképzettség nélkül, sőt diplomás besorolást kapott diploma nélkül… Sérelmezte a bíróságon, hogy ezt többen megkifogásolták velem együtt, mire a bírónő rákérdezett, és bár hímelt-hámolt, bizony be kellett ismerje, hogy így igaz! Nincs nyelvvizsga, nincs tanítónői diploma, csak diplomás bér… „Azért kellett megelőlegezni a diplomás bért, mert a mentálhigiénés csoportban csak diplomások dolgozhatnak.” – magyarázta a bírónőnek (ez ugyan jól hangzik, de nem igaz – szociális asszisztens, gyógypedagógiai asszisztens, masszőr…). Bár van szociális végzettsége, amivel dolgozhatna ápolási osztályon, - így nem kellett volna a mentálhigiénés csoportba felvenni diploma nélkül - de ezt elhallgatta a bíróságon is és a csoportban is. Tulajdonképpen minden szavába beleköthettem volna, de akkor a kívülállók számára, valóban összeférhetetlennek tűntem volna... Tény, hogy a hazugságot és az igazságtalanságot nem fogadom el.
Paradox helyzet: el kell tűrnöm a rágalmazást, a hamis tanúzást, még akkor is, ha az nyilvánvaló! El kell hallgatnom a tejes igazságot azért, hogy igazságot szolgáltasson a bíróság!? Pedig a tanúvallomását ő is úgy kezdte, hogy tudomásul vette, hogy a hamis tanúzást a törvény bünteti.
Kérdezem én ezek után ismét, mikor és mivel bünteti a törvény a hamis tanúzást?

Az én tanúm, becsületére legyen mondva, kitett magáért… Elmondta – próbálta – az okokat és az összefüggéseket feltárni, ami az intézetben kialakult, s ami a közalkalmazotti tanácstagságom és szakmai kiállásom miatt vezetett az eltávolításomhoz, s bár a bírónő többször megállította, mondván, hogy ez nem tartozik a tárgyhoz, mert én még attól lehettem összeférhetetlen a kollégáimmal, hogy engem központilag üldöztek… Ez – bár valószínűtlen – de elméletileg igaz is lehetne, mindenesetre, nem úgy történt. Ezt a tanúm, újra megpróbálta bizonyítani a probléma lényegére való rávilágítással, s akkor a bírónő azt mondta neki, hogy „Mondja csak, legfeljebb majd nem veszi figyelembe!” Aztán a bírónő keresztkérdést intézett a tanúmhoz, hogy „Írt e blogra?” Hogy ennek mi köze van az én elbocsátásomhoz, azt végképp nem értettem… Ráadásul tudvalevő, hogy még a blog olvasását is tiltották, nemhogy a velem egyetértő szimpatizánsok írásos hozzászólását! Mindenesetre Martinov Tibor, az intézmény ügyvédje, ekkor élénk érdeklődést mutatott… Elvesztettem volna a fonalat? A kérdéstől azonban, ezúttal a tanúm határolódott el, - mondván, hogy ez, véleménye szerint nem tartozik a tárgyhoz, s ezért erre a kérdésre nem kíván felelni. Újabb felszólításra sem válaszolt, amit a bírónő helytelenített. Martinov Tibor – kissé teátrálisan - ki is jelentette, „Neki ehhez a tanúhoz nincs több kérdése!”
Rossz érzésem volt, mintha a tisztességes tanút próbálták volna nem együttműködő tanúnak beállítani.

Egy külső szemlélő szerint, B. Brigitta alá adta a lovat a bírónő, míg a másik tanú mondandóját ellehetetlenítve próbálta nem tudomásul venni…

Szomorú, de az elfogultság manapság nem meglepő…
Ennek ellenére egyik bírónőt sem érzem ellenségesnek, ahogy naivnak sem… Reméljük ez az ítéletben is megmutatkozik majd. Egyszer csak… Ha megérjük.



Levélküldés: ITT!                   Facebook

Tárgyalásról tárgyalásra I.




Rágalmazási per 


Két perről történő beszámolóval is adós vagyok az érdeklődőknek… Úgy volt, hogy bezárjuk a blogot, mert részben okafogyottá vált (öt érintett vezető hagyta el az intézményt, az igazgató asszony pedig már nem igazgató), részben pedig pozitív változásokat vélelmezünk, és azt is reméltük, hogy túlléphetünk a blogot érintő perek egy részén, de sajnos, tévedtünk.

A rágalmazási perünk tovább húzódik, majd két hónappal elnapolásra került a tárgyalás… Olyan hosszúra sikeredett ....... beosztásainak változásáról szóló beszámoló, hogy kifutottunk az időből… Így, Nográdi Krisztina és Borbás Andrea feljelentők meghallgatására már nem kerülhetett sor.
Találgatások helyett, ......-tól tudtuk meg, hogy bár már nem dolgozik az intézménynél, továbbra is gazdálkodási osztályvezető a megyénél, igaz már nem tartozik hozzá a szociális ágazat, hanem a közművelődési és közgyűjteményi részlegért felel.

A pernek több érdekessége mellett egy jellemző gondolatát ki kell ragadnom. A bírónő megkérdezte .....-tól, hogy szerinte én miért írogattam róla a blogon azokat, amiket ő sérelmez? Azt válaszolta, hogy véleménye szerint azért, hogy én ellehetetlenítsem, kirúgassam és lejárassam a családját!
Hogy mindezt ki tette velem és miért, abba ne menjünk most bele, mindenesetre furcsa, hogy ő azt gondolja rólam, hogy engem vezetett az a szándék, amit velem szemben vetettek be… Érdekessége a mondandójának, hogy pont velem történt meg mindaz, amiről beszélt, s nem vele… Az elszólásokról és a projekcióról oly sokat szóltam már, hogy ettől most inkább eltekintek. A feltételezést visszautasítottam, hiszen ha így lett volna is, nem én voltam abban a helyzetben, hogy ezt megtehessem. Egyébként pedig sosem tenném meg. Amit még hozzáfűznék, mivel ott a bíróságon – megrökönyödésem közepette - nem jutott eszembe: Miért is kívánnék neki rosszat? Kinek lenne az jó, ha munkanélkülivé válva megkeserítené családja életét, gyermeke boldogulását? Mellesleg, ha én lennék az igazgató, nem tehetne olyat, amiért ki kellene rúgnom. Nem engedném. Ha ennek ellenére mégis megkárosítaná a rábízottakat, hát nem haboznék a döntéshozatalban. (Nem a feljebb „bukásra” gondolok.)
........... előadta még Perennissel kapcsolatban, hogy ő nem érti miért ír róla, amikor ő korábban személyesen nem is találkoztak. Perennis elmondta, hogy ő nem róluk írt, hiszen nem is ismeri őket. Valóban, a korábbi meghallgatásokon elhangoztattak újabb moralizáló írásra indították, amit a feljelentők magukra vettek… Elmondta még Perennis, hogy elkerülhettük volna a tárgyalást és az ezzel járó költségeket, ha ő(k) is élnek a lehetőséggel, - ahogy ezt sokan megtették -, s a blogon közölt nyilvános e-mailcímen megkeresve kérték volna a sérelmesnek tartott írás(ok) törlését. Aminek, mi minden alkalommal eleget tettünk. Ekkor a bírónő Perennisnek megjegyezte – mihez tartás végett hangnemben -, hogy „nehogy már úgy csináljon, mintha ő lenne itt a sértett!”
A bírónő nem ismerheti a benti eseményeket, a terrort és a megaláztatást, melynek következtében több kolléga önkezével vetett véget életének… Nem dolga olvasni a blogunkat, sem az ellenblogot (melyet pusztán lejáratásunkra, rágalmazásunkra hoztak létre), ezért nem is ítélheti meg reálisan ezt a részét az eseményeknek. Engedje meg, hogy ezúttal ellenkezzek önnel. Tisztelt bírónő, igenis a párom a sértett fél! (Mellesleg velem együtt.) Igaz, nem ezen a tárgyaláson, hanem az üggyel kapcsolatban. Először is ő a beteg, aki ismeretlenül és önzetlenül is kiállt a betegtársaiért, az érdekeikért… saját idejét, energiáját, anyagi lehetőségeit, eszköztárát, és infrastruktúráját feláldozva, önmagát nem kímélve, éjt-nappallá téve fáradozott védelmükért, jobblétükért, a tisztességes ellátásért… Ellentétben azokkal, akik viszont ezért kapják a fizetésüket. Ráadásul, soha nem engedte eldurvulni a személyeskedést, nem tűrte az öncélú sértegetést, kivéve, ha ez rá, rám, vagy ránk irányult… Ehhez képest azok, akiknek a beteg emberek képviselete lenne a dolga, meghurcolták őt több soron, megsértve a legelemibb szabályok sokaságát (kommunikáció, betegjog, becsületsértés, rágalmazás, fenyegetés…). Visszás, hogy most ő áll a bíróság előtt azért, amit ellene elkövettek… Igaz, megjósolták előre. Ezúttal, több mint két éve húzódó, mondvacsinált eljárást akasztva a nyakába, oly módon, hogy semmi elmarasztalót nem tett. Sőt…
Tehát, véleményem szerint, igenis neki lehet sérelme, s erre minden oka megvan. Ezt nem a védelmére szántam, hanem közbevetésnek, még ha így utólag is…

Azt azért elmondtam az új ügyvédjüknek, aki hosszasan olvasta fel a szerinte általunk elkövetett „bűn”lajstromot, köztük többször is hangsúlyozva, hogy aljas indokból, vagy valami hasonló… Aljas indokból? Ahogy az egyik barátnőm szokta volt mondani, ahhoz hogy mi aljasak legyünk, vagy, hogy az aljasság vezéreljen bennünket, nekünk újra kellene születnünk!



Levélküldés: ITT!                   Facebook

2012. október 9., kedd

Az ártó pszichiátria




Betegnek, hozzátartozónak, orvosnak, ápolónak, terapeutának és szomszédoknak…


Minap egy előadást hallgattunk a Mindentudás Egyetemén. Ezúttal egy pszichiáter, Kéri Szabolcs gondolatainál ragadtunk a képernyő előtt. Lásd: ITT! 
Megdöbbenten hallottuk vissza pár évvel ezelőtti – tudományos megerősítést nem nyert – gondolataimat (lásd: ITT!), hipotézisemet, melyet tanulmányaim és tapasztalataim során összegeztem: a pszichiátriai betegek felmenőinél a különböző nációk keveredése vélelmezhető… (lásd: ITT!)

Utánanéztem Kéri Szabolcsnak és az alábbi cikkre lettem figyelmes, mely ugyancsak megerősíti a munkám során tapasztaltakat éppúgy, mint férjem kálváriáját, melyet a pszichiátriai gyógyszeres kezelések kapcsán átéltünk és átélünk mind a mai napig. Tudniillik: "az antidepresszívumok hatástalanok, sőt kimondottan kártékony szerek"…
„…ha egy szer álmosít, lehet, hogy a beteg pocsékul van tőle, de "alvása javult" besorolást kap. Vagy kába, mint akit leütöttek, de ekkor "szorongása oldódott" címkét húznak rá. Vagy zabál, mint egy víziló, de "étvágya javult" minősítést kap. A tünetekre szétdarabolt páciens, miközben éppen belehal a mellékhatásokba és eredeti tüneteibe, az egyes tünetekben mutatott szelektív javulása alapján kikiáltják a szert hatásosnak.” - írja a cikkíró.

Kéri Szabolcs: „Mit kell tudnia egy optimális antidepresszívumnak ahhoz, hogy a skála szerint maximálisan hatékony legyen? Csináljon jó kedvet (de ne túlságosan, és függőség nélkül), oldja a szorongást, aktivizáljon (de ne okozzon nyugtalanságot), javítson az alváson és az étvágyon (de napközben ne idézzen elő tompaságot és fáradtságot, valamint ne "hizlaljon"), és végül tegye lehetővé, hogy az egyén ne érezzen bűntudatot, kilátástalanságot és reménytelenséget, még akkor se, ha most veszítette el mindenét. Nyilvánvaló képtelenség…”

A teljes cikk megtekinthető: ITT!

Ugyan a pszichiátriai megbetegedések nem gyógyíthatóak kizárólag gyógyszeres terápiával, eredményesen és tartósan csak pszichoterápiával és szocioterápiával kombinálva kezelhetőek, ennek ellenére a két utóbbi gyógymód a mai napig nem áll a betegek rendelkezésére!
Úgy látszik a gyógyszerlobbi szereplői csak a gyógyszerek eladásában érdekeltek, a betegek egészségessé tételében már nem. Nagy kérdés, hogy az orvosok hajlandók-e a valódi gyógyítás oldalán síkraszállni? Képesek-e a gyógyszergyártók, -forgalmazók érdekeivel szemben a betegek mellé állni, és korábbi esküjüket megerősítve harcolni gyógyulásukért, egészségük megőrzéséért?
Mert ha ez nem változik, az marad, amit Papp Lajos professzor mondott korábban: ha a beteg nem hal bele a szívinfarktusba, vagy a műtétbe, a temérdek gyógyszer biztosan megöli majd…

Bár én reménykedek, de azért mégis azt mondom, Gyógyítók készüljetek!



Levélküldés: ITT!                   Facebook