2010. február 23., kedd

A szenvedés titka

 

Sokáig azt hittem, hogy a szenvedés értelmetlen…

Aztán figyelemmel kísértem II. János Pál pápa életét, - főleg a merényletet követően - és hallottam, amint arról beszélt, hogy a szenvedés nem válik értelmetlenné, ha felajánljuk azt Krisztusnak! Akkor még nem értettem, de megjegyeztem, és sokat gondolkodtam rajta.

Könnyebb elhordozni a szenvedést, ha tudjuk, hogy mi vagyunk az okai, vagy okozói. Ha nem a saját hibánkból válunk szenvedő alannyá, akkor vagy mártíromkodunk, vagy megkeseredünk.  

Egyszer önhibámon kívül lett részem testi-lelki szenvedésben – megjegyzem, ilyenkor a lelki fájdalom sokkal mélyebb… Lévén idegenben, magányomban nem volt mit tenni, eszembe jutottak a pápa szavai… Imádságban felajánlottam szenvedésemet Jézus Krisztusnak… s kegyelméből csodás tapasztalással lettem gazdagabb... Nem a szenvedés, vagy a fájdalom múlt el, hanem mindez egy más dimenzióba került, mintha megszelídült volna. S helyébe teljes megnyugvás, hihetetlen békesség áradt szét bennem… boldog voltam. Valami nagyon fontosat értettem meg.

Aztán egyszer elmeséltem valaki előtt ezt az élményemet, és évek múlva hallottam vissza, hogy ez neki mennyit segített, és segít azóta is az életében…

 

Mindig azt kívánjuk az élettől, hogy csak egészség legyen! De lehet-e a betegségen is Isten áldása?

Mindenképpen. Aki Isten kezéből el tudja fogadni a jót és a rosszat egyaránt, annak áldás lehet az életében, még a betegség is. Még a beteg gyermek is. Láttam ilyen boldog családokat is.

Egy csoporttársamat évek óta ismertem már, ő volt a legvonzóbb személyiség az egész évfolyamban, szerintem, az egész intézményben. Mindenki igyekezett a közelébe férkőzni, mert túl azon, hogy jóképű volt és sármos, áradt belőle a bölcsesség, a békesség, a humor. Volt benne valami plusz. Aztán egyszer elmentünk szüleihez, és első útja huszonéves húgához vezetett a kisszobába, akinek a testvéri csóktól ragyogott az arca… Születésétől fogva ágyban fekvő, teljes ellátást igénylő betegsége volt. Csak a szűk család tudott vele kommunikálni. Egy szempillantásra megértettem vonzerejének titkát…

Kerényi atya mesélte, hogy fáradhatatlan volt a kórház misszió területén, mert véleménye szerint a beteg ember áll legközelebb az Istenhez. Ő a legmagányosabb. Ezért ha őt kitessékelték az ajtón, visszament az ablakon… A beteg ember fájdalmát, kiszolgáltatottságát senki sem értheti meg. Hiába állnak az ágya körül szerettei, ő akkor is egyedül van… Elkeseredésében egyedüli vigaszt, és erőt Isten adhat.

 

Akár szenvedünk, akár betegek vagyunk, vagy más próba elé állunk, a legfontosabb, hogy békességünk legyen, és az meg is maradjon!

 

 

 

2010. február 22., hétfő

Olvasói levél XIX. – hozzászólóknak ajánlva

 NAGYSZERŰ FILOZÓFUS

Az ókori Görögországban Szókratészt nagy becsben tartották tudása miatt.
Egy nap egy ismerősével futott össze az utcán, aki azt mondta:

- Szókratész, akarod tudni, hogy mit hallottam a legjobb barátodról?

- Várj egy pillanatot! - válaszolt Szókratész. - Mielőtt bármit mondanál, szeretném, ha megfelelnél három kérdésre. Ezt hívják a tripla szűrőnek. Az első szűrő az Igazság. Teljesen megbizonyosodtál arról, hogy amit mondani akarsz igaz?

- Nem. - Válaszolta az ember. - Éppenséggel csak hallottam róla, és ...

- Rendben, szóval nem igazán vagy biztos benne, hogy igaz-e vagy nem. Most próbáljuk meg a második szűrőt, a Jóság szűrőjét: az, amit mondani akarsz a barátomról, valami jó dolog?

- Nem, épp ellenkezőleg ...

- Szóval - folytatta Szókratész - valami rosszat akarsz mondani róla, de nem vagy benne biztos, hogy igaz. Semmi baj, a harmadik szűrő még vissza van: a Hasznosság. Amit mondani akarsz a barátomról, az hasznos lesz nekem?

- Nem igazán.

- Nos - vonta le a következtetést Szókratész - ha mondani akarsz nekem valamit, ami nem igaz, nem jó és nem is hasznos, miért mondanád el egyáltalán?

Ezért volt Szókratész egy nagyszerű filozófus és ezért tartották igen nagy becsben.

 

 

2010. február 21., vasárnap

Valami NEM Amerika...

 

Hanem ír… és zenél. Egy kedves filmem betétdala…

Once / Egyszer  (Rendezte: John Carney) 

Zene és főszerep: Glen Hansard, Markéta Irglová

 .


.

Szeresd, hogy jobbá legyen!


Szeresd ellenségeidet! Hangzik a tanítás, sőt parancs. De hogyan?

Mi, akik a „Szeressük egymást gyerekek” slágerén nőttünk fel, nehezen érthetjük ezt meg. Könnyű, viszontszeretni valakit, de mit kezdünk azzal, aki nekünk újra és újra rosszat akar. Könnyebben értik azok, akik a füves cigi boldogság érzetével, mindenki fele szeretettel fordulnak; még a Korda-Balázs páros felé is a Sziget fesztiválon… Aztán, amikor kiapadnak a források, jön a felismerés és oda a szeretet. Mert ezek hamis érzések. (lásd még: Az igazi békesség)
A szeretet elsősorban nem érzelem, még akkor sem, ha manapság csak ezt a részét hangsúlyozzuk. A szeretet elsősorban tett, és felelősségvállalás a ránk bízottakért. Így jutunk el ahhoz az újabb parancshoz, hogy tegyetek jót ellenségeitekkel! Miért? Hogy parazsat gyűjtsetek a fejére! – olvashatjuk a Bibliában. Mit jelent ez?
Ha a rosszért jóval fizetsz, kioltod a gyűlöletet a szívében. Bátran próbáljuk ki. S ez nemcsak egy egyszerű taktika, hanem megtapasztalható valóság. Mert az a cél, hogy minden ember jobbá legyen. Ennek pedig az egyetlen útja a szeretet. Nem szabad rosszat kívánni, még azoknak sem, akik ellenségnek tekintenek bennünket!  Éppen elegendő baj az nekik, hogy össze vannak zárva saját magukkal! Ettől nagyobb büntetése senkinek sem lehet. Mindnyájan tapasztaltuk már saját magunk elviselhetetlenségét! Hátha felismeri és elfogadja Isten jóságát, s ha igen, akkor mindannyian jól járunk. Ő jó útra tér, és jobbá lesz. S ha ő jobbá lesz, a környezetének is könnyebb lesz. Élcelődve szoktam volt mondani az uramnak, hogy engem jól tartson, mert ha nekem jó, akkor az mindenkinek jó! Fontos, hogy kényeztessük magunkat időnként, ha netán megfeledkeznek erről szeretteink! Hiszen szeresd felebarátodat, mint magadat! De ha önmagamat sem szeretem, hogyan szerethetnék bárki mást?

Szeresd ellenségeidet! Szeresd, hogy szerethessen!


Hol volt Isten akkor?


Nem hívő ember kérdése ez: Hol volt Isten akkor, amikor ezek történtek? Ha van Isten, akkor ezt miért engedi meg?...  A hozzá hasonló kérdések tömege, valójában nem istenkeresésről szól, hanem (ön)igazolás keresése az isten tagadására.
Nem hívő emberek előszeretettel kérik számon Istentől, embertársaink által elkövetett bűnöket éppúgy, mint a szélsőséges természeti jelenségeket!
Értem a tagadásukat, bár nem logikus, nincs ok-okozati összefüggés a gondolatmenetükben. Ha hitük szerint nincs Isten, akkor miről beszélnek? Akkor miért őt teszik felelőssé, miért rá, és követőire haragszanak?

Isten mindenütt jelenvaló – mondjuk, mi hívek. Ott van a szenvedővel, a beteggel, a haldoklóval, a kétségbeesettel, ahogyan az örvendezővel is.

Egy munkatársam kérdezte, a lakók bántalmazásával kapcsolatban: Hol volt Isten akkor, amikor ezek történtek? Meggyőződésem, hogy ott állt, szomorúan nézte… talán ő indított, és indít embereket arra, hogy ne hallgassanak tovább, bármilyen következményekkel is jár.
Ahogyan ő indít bűnösöket is bűnbánatra, bűnvallásra. Többféle bűnbánat létezik, gondoljunk Péter és Júdás történetére. Mindketten elárulták Jézust, majd megbánták. Júdás azonban bánatával nem Istenhez, hanem a felbujtókhoz fordul, akiktől nem kap, - nem kaphat – feloldozást… s végül öngyilkosságba menekül…

Mindig van lehetőség a választásra. Igaz, gyakran úgy érezzük, hogy a jó helyett, több rossz közül választhatunk csak.  A legkevésbé rossz felismerésében az segíthet bennünket, hogy abban az igazság lakozik. Az erkölcsileg helyes döntés meghozatala jóra fordíthatja sorsunkat, még akkor is, ha a büntetés elkerülhetetlen.
A Mindenhatóra való fölfele tekintés pedig, esélyt ad kilépni a gyűrűző történések sodrából.
Legyetek hát bátrak!


2010. február 18., csütörtök

Verának


.
 

Nessun Dorma - Ne aludjon senki! (Puccini: Turandot)

 

 

Nagyböjt


„Nagyböjt Isten értékes ajándéka, kegyelmi időszak”
2010-02-18 Forrás: Vatikáni Rádió

I.Bartolomeosz ökumenikus pátriárka üzenete. Örömteli lélekkel adjuk át magunkat a lelki küzdelemnek nagyböjtben, amely az összeszedett ima, a megtisztulás, a lélek felemelkedésének időszaka.

Hamvazószerda: miért szórunk hamut a fejünkre?
2010-02-18 Forrás: Erdély.ma

Hamvazószerda a húsvét előtti hathetes időszak, a nagyböjt kezdete: idén február 17-re esik. Hamvazószerda a farsang és a húsvét közötti választónap: az előtte lévő farsangvasárnapot farsanghétfő, majd húshagyókedd követi. Ez a nagyböjt, a negyvennapos vezeklő és böjti időszak első napja, megemlékezés Jézus böjtölésének, illetve kínszenvedésének időszakáról. Az ünnep latin neve quadragesima (negyvenedik), utalásul arra, hogy a nagyböjt negyven hétköznapjának kell megelőznie húsvétot, Jézus feltámadásának ünnepét.