Netre fel!

2010. december 18., szombat

Körbe karikába

Tudományos körökben, a pszichiátria egyik szakterületének legnagyobb tekintélye Rihmer Zoltán professzor. Hálás szívvel gondolunk a doktor úrra, hiszen megmentette párom életét… Örömmel láttuk viszont a Rá(k)érdés című műsor vendégeként. A riportban elmondta, hogy egy kutatásban Kiskunhalason és környékén együtt dolgozott - az általa nagyrabecsült - Dr. Kalmár Sándor főorvos úrral… Kalmár Sándor az intézményünkben kirobbant visszaélések kapcsán, egy halasi újságban tett nyilatkozatában felmagasztalta Simon Ilona igazgató asszonyt… akit, viszont párommal elmarasztalunk szakmai hozzánemértése, és hozzáállása miatt…

Ha mindenki ilyen fantasztikus szakember, akkor hol a bibi? Hol az igazság?

Együgyű olvasónk azt mondhatná, na lám, hiszen mindenki jót mond Simon Ilonáról, akkor meg mi a gond?

Majdnem szakmai szemmel azt mondhatnák, nincs itt semmi gond, egy pszichiátriai beteg téves ítéletéről van szó… Biztosan haragszik a felesége főnökére…

A máshogy gondolkodók, egyenesen azt a téves következtetést vonnák le, hogy Rihmer professzor úr csodálója Simon Ilonának!

No jó, ez így kicsit erős, de az elképzelhető, ha Kalmár úr tűzbe teszi a kezét Simon Ilonáért… Ezen elv alapján, Kalmár úr szakmai ítélőképességét Rihmer professzor úr se vonná kétségbe, tehát ő is Simon Ilona mellett voksolna… Ez persze csak egy teória…

Bár ő úgy tudom, multidiszciplináris team-munkában dolgozik, ellentétben a másik két személlyel…

Valószínűleg, szakmailag nagyon gyümölcsöző volt Kalmár főorvos úr kapcsolata a professzor úrral és az igazgató asszonnyal is. Sőt, eredményes is. A szakmai munka megítélését azonban, befolyásolhatja az illető társadalmi ranglétrán elfoglalt helye, a szakmai kapcsolatuk egymásra utaltsága, és sok más tényező is, mint például a kölcsönös szívesség, pozíció, klubtagság, anyagi helyzet…

Ajánlom figyelmükbe korábbi írásunkat: Emberismeret II. Lásd: ITT!, Emberismeret: Lásd: ITT!

A helyzet megítélését önökre bízom nekünk, nekünk megmarad, a saját véleményünk.

Levélküldés: ITT! Bővülő dokumentumtárunk ITT!
"Mert megérdemlem!" Kiskunhalas

2010. december 17., péntek

Akár a mi vezetőink, de most nem jön össze nekik :))

Levélküldés: ITT! Bővülő dokumentumtárunk ITT!
"Mert megérdemlem!" Kiskunhalas

2010. december 16., csütörtök

A nap képe 14.

RÓZSASZÍN MAJOM

Nagyításért kattintson a képre!

Levélküldés: ITT! Bővülő dokumentumtárunk ITT!
"Mert megérdemlem!" Kiskunhalas

2010. december 15., szerda

Mi is lehetnénk a csúcson!

Ha annak idején a főorvosasszony nem ragaszkodik ahhoz, hogy az intézetből menesszék Naftz Katalin-t, akkor most példa értékű lehetne az intézmény munkája, vezetése, a szakma csúcsán lehetnénk! De ennek a vezetésnek a jó szakember nem kellett! Ő volt az az ember aki szervezett, tervezett, szakmailag kiváló volt, igaz, az a mai napig is!
Ember maradt, felhívta a figyelmünket a hiányosságra, de soha nem lettünk hazugsággal vádolva és büntetve! Főleg nem terrorizálva, kitalált vádak alapján! Ő egy ember maradt, Katák Katája a legkatább Kata, kit az Isten is Katának alkotott. Minden rendezvényen ott volt, sőt segített az ünnepek lebonyolításában!
Ennek az embernek csak üdvözölni tudom a munkáját! Láttam az általa vezetett otthon weblapját, minden elismerésem az Övé!

Gratula Neked Kata!

Levélküldés: ITT! Bővülő dokumentumtárunk ITT!
"Mert megérdemlem!" Kiskunhalas

Dr. Papp Lajos beszéde a Parlamentben

Megtekinthető: ITT!
(Tanács, a képernyő jobb sarkában állítsák át a 360 p-t 240 pixelre!)

Beszéde végén Thomas Morus-t (Morus Tamás) idézte:

„Az igazság akkor is igazság, ha egy ember képviseli, sőt akkor is, ha senki sem képviseli!”

Felszólította a tudósokat, hogy az Alkotmánymódosítással kapcsolatban bátran emeljék fel a szavukat!

„Azt szeretném, ha egyre többen viselnék az igazsággal járó veszélyeket!

Hol van a bátorság? Hol az igazság kimondásának bátorsága? Az igazság felszabadít!...”

(2010. 12.10.)

Levélküldés: ITT! Bővülő dokumentumtárunk ITT!
"Mert megérdemlem!" Kiskunhalas

2010. december 14., kedd

Én nem vagyok rózsaszín! Sem Kétéltű, aki más vérét szívja! :)

Jövök és mindent látok :))

Majd meglátjuk ki kerül a kerítés másik oldalára!!:))

Levélküldés: ITT! Bővülő dokumentumtárunk ITT!
"Mert megérdemlem!" Kiskunhalas

Olyan férfiasan rózsaszín :)

Levélküldés: ITT! Bővülő dokumentumtárunk ITT!
"Mert megérdemlem!" Kiskunhalas

Helyzetjelentés - kitekintéssel

Lásd még: Helyzetjelentés - betekintéssel

Tanulmányaim során, egy nemzetközi kutatás eredménye mélyen megmaradt bennem.

Azt vizsgálták, hogy milyen motivációval, és milyen társadalmi csoportból kerülnek a pályára a segítők. Megállapították, hogy külföldön (jóléti államban), a szociális szférában dolgozókat nem a saját tapasztalat, hanem az elesettek iránti felelősség indította cselekvésre. Összetételüket tekintve, túlnyomórészt a közép- és felső középosztálybeliekből verbuválódtak.

Ennek köszönhetően, komoly gondozási tevékenységet képesek felvállalni, hiszen a szakembereket érdekli a kliensek élettörténete, helyzete. Bátran, a mélyre ásnak a segítő kapcsolatban.

A tisztesség, a méltányosság, a titoktartás, a másik ember tisztelete nem jelent nehézséget, ahogyan a köztulajdon, vagy a magántulajdon megbecsülése is evidens számukra.. Ezek az értékek lényük részét képezik, személyiségük, neveltetésük, kultúrájuk, életmódjuk sajátosságait tükrözi.

Az eredményeket összevetették a hazai pályaválasztók motivációjával és társadalmi helyzetével. Jelentős eltérés mutatkozott a vizsgált szempontok alapján. Nálunk a segítők többségét saját élmény motiválta. A társadalmi helyzetüket tekintve többségük, ugyanabból a szociális környezetből érkezik, mint a klienseik. Ez határozza meg a segítő kapcsolat milyenségét, és gyakorta a minőségét is. Gátat jelent a gondozás mélységének felvállalásában, hiszen ki akarna folyton a saját problémájával szembesülni egy klienssel való kapcsolatában…

A külföldi kollégáknál a felebarát iránti elköteleződés, míg nálunk jobbára a lehetőségek beszűkülése, kényszere hívja a pályára a segítőket (munkanélküliség, képzési lehetőség, elhelyezkedési lehetőség szűkös volta). Aki a középosztályból érkezett, az többnyire ugródeszkának használta a szociális területet, képzést, vagy hasonlóan karitatív indíttatással bírt.

Itthon a rendszerváltozást követően a potenciális munkanélkülieket magába szippantotta - többek között - az újonnan alakuló szociális ágazat.

A munkatársak nagy része, maga is rászorult, komoly anyagi nehézségekkel küzd… Nem a jólét megtartása kérdéses számukra, hanem a puszta megélhetés.

Szomorú, hogy a jóléti államokkal ellentétben, nálunk mennyire nincs megbecsülése a szociális ágazatnak. /A fenti kutatás sajnos nem terjedt ki erre a tárgykörre./ Ez pedig véleményem szerint nemcsak azzal magyarázható, hogy a segítők társadalmi megítélése alulértékelt, hanem azzal is, hogy a döntéshozók és a szakemberek nagy része szintén ugyanabból a társadalmi miliőből "emelkedett" ki… Az „oda nekik az is jó lesz” (szociál)politikai szemléletről, már korábban többször írtam.

Be kell látnunk, amíg alapjaiban nem történik változás, addig ezen nem is tudunk változtatni! Amíg önmagunkat nem becsüljük meg, nem állunk ki a helyes, az igaz mellett, addig minket sem, és a munkánkat sem fogják megbecsülni!

Levélküldés: ITT! Bővülő dokumentumtárunk ITT!
"Mert megérdemlem!" Kiskunhalas

Helyzetjelentés - betekintéssel

Lásd még: Helyzetjelentés - kitekintéssel

Az azonban, hogy valaki az alsó decilisből érkezett, mégsem szolgálhat mentségül munkája során, sem a rossz hozzáállásáért, sem a kifogásolható bánásmódjáért…

Az egyik rossz mozgatórugója a vezetés köré felsorakozó közösségnek, az egzisztenciális félelem és az irigység. Néhány eset, hogy mindenki megértse, mire gondolok.

Munkatársam nem mer járni autóval dolgozni, nehogy szájukra vegyék, hogy milyen jól megy nekik…

Több dolgozó is mesélte korábban, hogy vettek lakást – befektetésképpen – és lelkemre kötötték, nehogy elmondjam bárkinek is, mert akkor nekik annyi…

Váratlanul toppantam az egyik dolgozónk lakásába, aki örömmel – dicsekvés nélkül - mutatta meg otthonukat… Gyönyörű volt… Mondtam neki, ha rám hallgat, megfogadja a tanácsomat, és nem engedi be ide a főnökét… Beengedte, a következménye hosszú időn át tartó zaklatás lett.

Amikor zsebpénzt osztottam, biztattam a főnővéreket, hogy vegyenek a betegeknek minőségi dolgokat, kényeztessék őket, ugyanis sok lakó jelentős pénzösszeggel bírt, amit nem tudtak elkölteni… Páran mertek ekképp vásárolni... Csak nem fogja a betegnek a drága gyógypapucsot megvenni a fájós lábára, mikor neki se telik rá! Hát mit képzel a beteg? Itt él, alig fizet, nem csinál semmit, mi meg dolgozunk, s nem jutunk egyről a kettőre… Nemhogy Scholl papucsra nem futja a dolgozónak, de még másra sem… S ha az én akciós sportcipőm kiveri az irigyeknél a biztosítékot, akkor elképzelhetik, milyen indulatokat, történéseket vált ki hasonló helyzet, mondjuk egy lakó esetében… Ez a szemlélet az uralkodó. Mellesleg, az ilyen típusú embernek, ha van pénze, vesz ugyan drága dolgokat (pl. menő Samsung telefont), ugyanakkor nem vesz minőségi, értékálló termékeket, mert ismeretlen, értelmetlen, értéktelen a számára…

Ha valakit nem a kényszer hozott erre a pályára, vagy ráadásul még módosabb is, azt gyakran rossz szemmel nézik… el kell tüntetni, mert nem jó fényt vet rájuk nézve, ha kilóg közülük… Más a hozzáállása, más a motivációja, más az elvárása, az életvitele, az értékrendje. Túl nagy a kontraszt… Emlékszem orvosra, pszichológusra, könyvelőre, ápolóra, szakmunkásra... akiknek emiatt kellett menniük ...

Nem tudják, - honnan tudnák? - hogy a tisztes szegénység nem szégyen. Nekünk a becsületünk, méltóságunk, hivatástudatunk, munka szeretetünk maradt… Senki ne merjen szégyent hozni rá! Aki ezt teszi, annak semmi keresnivalója a tisztességes munkavállalók között, akár szegény, akár jómódú.