2011. szeptember 24., szombat

Összegzés


Lehet, hogy sokan furcsának találják a címet, mert összegzést év végén készítünk. Számba vesszük, hogy milyen évet hagyunk magunk mögött, és mit várunk az elkövetkezőtől.
Tegyünk most kivételt, mert nem évet, hanem reményeink szerint egy korszakot zárunk le!
Lezárjuk, de elfelejteni sokáig nem tudjuk!

Borzalmas, mi több, - néha már - elviselhetetlennek tűnő éveken vagyunk túl! Sajnos, történt igazi visszafordíthatatlan tragédia is, úgy a lakók, mint a munkatársak életében.
Volt ebben az elmúlt 11 évben és 3 hónapban kirúgás, lelki megnyomorítás, alázás, sértés, fegyelmik garmada, fenyegetés - majdnem kihagytam - és nyilvános megszégyenítés!
Hogy mi nem volt? Szervezett, hozzáértő irányítás, emberi elismerő szó, bizalom és felelősség vállalás  a kimondott szóért!
Hamar kialakult a diktatórikus, vagyis parancs uralmon alapuló vezetés! Exigazgatónő sokáig nem vette észre, pedig többen figyelmeztettük, hogy már nem ő a vezető!
Mire rájött, már késő volt. Bekövetkezett az, ami ellen már nem tudott tenni, zsarolhatóvá vált. Szinte mindenre fordítva reagált, mint elvárható lett volna! Nem a hozzáértő munkatársakra támaszkodott, sőt, mi több, egyenesen az ellenséget látta bennünk! Vezetőink olyan szintre jutottak, hogy már mindenkiben ellenséget láttak!
Információkat tartottak vissza, mert a szakmai tudás hiánya butasággal és gőggel is társult. Ez így együtt a beosztott munkatársakra nézve léleknyomorító! Szembesültünk nap mint nap a hazugságokkal! Védtelenek voltunk, mert rögtön megkaptuk a ne próbáld megmagyarázni panel mondatot.
A visszaigazolást minden esetben megkapták a közeli rokonoktól, barátoktól és azok barátaiból verbuválódott, hihetetlenül ostoba udvartartásuktól. A szemükbe ez a csapat volt a mértékadó! Erre én csak azt mondom, illetve írom, hogy madarat tolláról... a többit tudjuk, sőt tapasztaltuk!

Tisztelt ex ig. nő! Nem a kemény fedeles diplomák száma jelenti az alkalmasságot, sőt az önmagában kevés, legyen akárhány is!  Emberségből az élet vizsgáztat, igaz bizonyítványt nem állít ki!
Itt az eredmény a munkatársak arcán látszik! Sajnos nálunk a rémület, félelem és szorongás látszott az arcokon! Önök szerint: "Úgy kell nekik és ha valaki szól, még bele is rúgunk!"
Az önök szemében a legnagyobb bűn azért mégis csak az, ha valaki ért a szakmájához! Ha ésszerű javaslata és véleménye is van, akkor legyen áruló, sőt ellenség! Hivatalból üldözendő! Aki beszél vele, azt meg egyenesen égő máglyára kell dobni! Ugye tudják kiről beszélek?  "Nem kell válaszolni, költői kérdés volt!"

Igazgatóváltás előtt vagyunk! Legalább is reméljük! Jelenlegi mb. igazgatónk is maradandóan beírta a köztudatba a nevét! Egyszer indulatában kijelentette, ő utána senki nem fizetett 700.000 Ft-ot. Tudtuk, hogy nem igaz, mert nem ez volt a kérdés. Elszólás volt, de legalább ez is kiderült. Sőt odáig ment, hogy tudja, ki élt a kelleténél is már többet!  Sajnos, ennek a nagy nyilvánosság előtt, többször is hangot adott! Nincs mit hozzáfűzni!
Ez volt idáig!
 
Bízzunk benne, hogy 2011. október 1-től szebb napok jönnek, úgy a lakókra, mint a munkatársakra! Ehhez arra is szükség van, hogy az ex ig. nő lekerüljön a fizetési jegyzékről, annál is inkább, mert nem tudjuk, hogy mit is csinál, illetve mit nem csinál!
Munkavégzése (?!) az emberbarát gazdasági igazgatóval egy irodában történik, sőt a pénzügyi csoportvezető áldásos jelenléte, tovább emeli a színvonalat.

Pályázat! Sokan várjuk a kihirdetés napját, remélve, hogy olyan nyeri, aki ismeri a körülményeket, tudja, hogy mitől és mi romlott el nagyon! Tőle várjuk a megnyugvást és azt is, hogy ismét emberhez méltó munkahelyünk legyen, ne börtönnek érezzük az intézetet.

Még egy észrevétel! A pályázati kiírásban szerepel, hogy a munkakör betöltéséhez szükséges szakvizsga akár 2 évig is ráér! Miért?? Ez nem költői kérdés!  A megyében - Kiskunhalason - nincs olyan szakember? Tovább megyek, a pályázok között nincs olyan személy, akinek a birtokában már most van?
Vagy folytatjuk dicső tevékenységünket és mi mindig taníttatunk valakit? A feleslegesen kifizetett tanulmányi költségeket is megérné egyszer összesíteni!
A nem dolgozó, hanem csak a fizetési jegyzékben szereplő munkatársak évek óta kifizetett bére, két gyermekintézmény éves étkezési költségét fedezné! Csak bátran, össze kell adni! Félelmetes összeg lesz a végeredmény!
Nem is tudom, mit is mondjak, írjak még? Aki akarja látja, sőt már régen tudja, hogy nagyon nagy a baj! Olyan igazgatót várunk aki tudja, hogy hova nyúljon a baj mielőbbi megszüntetése érdekében, és főleg visszaadja hitünket. Azt várjuk, hogy számítson ránk!
 
Mához egy hétre - már egy napja - tudni fogjuk a választ!
Egy kéretlen tanács, az itt eltöltött időt én az önök helyében nem írnám be a további referencia anyagomba! De ez talán az utolsó, amiben még önök döntenek!


2011. szeptember 23., péntek

ELSŐ KÉZBŐL


Talán minden szabályt áthágva, szemérmes büszkeséggel és múlhatatlan tisztelettel kívánom közreadni Uray Erzsébet pályázatát, amely egy héten belül kerül elbírálásra. Már nem lehetünk vesztesek, hiszen 11 év méltó lezárásaként megszületett ez az összegző dokumentum, ami elárul mindent alkotójáról, életéről, munkájáról, de még vágyairól is. Önálló ez a pályázat, - még ha kevesekhez is jut el -, leginkább azért mert rendületlen hitről tesz tanúbizonyságot, és ez az ami igazán értékessé teszi, még a legádázabb küzdelmek közepette is.
Vettem a bátorságot, és saját felelősségemre felraktam a dokumentumot, hiszen ez a Blog még mindig a miénk, saját személyes naplónk, és meghívott barátainkon kívül mások érdeklődésére nem számítunk. Kis közösségünk pedig könnyen megérti, miből fakadhat szemérmes büszkeségem és múlhatatlan tiszteletem.

A pályázat elérhető: ITT!
Szakmai önéletrajz: ITT! 
 

Olvasói levél - Szerecsenmosdatás


"A Fenntartó hozzáállását tükröző a következő írás.

Szerecsenmosdatás: Alister
A szerecsenmosdatás a ténytagadás (erről máskor) egyik sajátos válfaja. Olyan cselekvés (vagy cselekvéssorozat), amely során a cselekvő (vagy cselekvők) egy vagy több múltbeli, mindenféle szempontból (különösen kiemelve az általános erkölcsi nézőpontokat) védhetetlen, gyalázatos és/vagy felháborító nézetet, történést vagy cselekményt próbál kedvező (vagy kedvezőbb) színben feltüntetni. Eszközei a források semmibevevése, az össze-visszahazudozás, a féligazságok használata, az érzelmekre hatni próbáló retorika, a "rosszullétig sulykolás", a csúsztatás és egyéb demagóg retorikai fogások. Általában politikai, ritkábban gazdasági célokat szolgál, és körülbelül a csecsemők megerőszakolása és a fajirtás között helyezkedik el az emberi ganéságok megíratlan listájában.
Magyarul (és erős eufemizmussal fogalmazva) nem valami szép dolog.

Alkalmazói általában szélsőséges eszmékkel azonosuló vagy azokat valamilyen anyagi vagy politikai előny végett felhasználni kívánó személyek és azok különböző rendű és rangú fullajtárjai, zászlóhordozói és egyéb csatlósai. Gyakorlati megvalósítói gyakran műkedvelő történészek, kocajogászok, önjelölt filozófiaprofesszorok, marginális politikai erők aktivistái és egyéb, magukat értelmiségiként definiáló személyek, akiknél a felületes szakmai tudással párosul arroganciával, tévedhetetlenség-tudattal és végtelen elszántsággal.
Kedvelt módszerük az ellenérveket felvetők ignorálása (elvetése* a szerk.), mondanivalójuk kiforgatása, az ellenfél ellenséggé minősítése és démonizálása. Érveik, bár roppant hangzatosak és magukkal ragadóak is lehetnek, de általában nélkülözik az objektív bizonyíthatóságot, és igen gyakran érzelmi indíttatásúak. Szívesen szólnak a nép egyszerű gyermekének hangján - már csak azért is, mert a tanulatlan emberek kevésbé látnak át olcsó mesterkedéseiken, bazári tarkaságú, ám talmi érveiken, ócska, elcsépelt, kiüresedett szólamaikon. Ha ellentétes nézeten lévő értelmiségivel kerülnek szemben, akkor agresszívan támadásba lendülnek, és igen gyorsan személyeskedni, majd mocskolódni kezdenek - ami, valljuk be, gyakran eredményre vezet. Legalábbis látszólag. Ugyanis a hasonszőrű teremtmények hozzájuk süllyednek, és a vita onnantól már nem az érvekről, hanem a sértegetésekről szól; az értelmes emberek viszont felismerik a trollt (manó* a szerk.), és iszonyodva hőkölnek hátra - a szerecsenmosdató pedig ezt is sikerként könyveli el, hiszen "lemosta" a másikat a pályáról.

A jelenség nyilván és egyértelműen negatív, és jóérzésű ember nem mehet el mellette szó nélkül. A szakirodalom által javasolt leghatékonyabb kezelési eljárás egyrészt bűncselekmény, másrészt sok mocskot csinál, és még ásni is kell utána, tehát összességében mellőzendőnek tekinthető - kivéve, ha idegorvos vagy, vagy bizonyítani tudod a jogos védelmi helyzetet, ami (tekintve a körülményeket) nem is olyan nehéz, mint elsőre tűnik. Vitázni csak akkor állj le egy szerecsenmosdatóval, ha sok a szabadidőd és alacsony a vérnyomásod. Ne feledd, hogy ez neki vagy ideológiai alapú, a "szent cél", vagy tisztes summát kap/remél érte a megfelelő helyekről, ezért csak akkor fog (nagy valószínűség szerint) meghátrálni, ha ízekre szeded, megalázod, és totálisan tönkrezúzod - és ez közel sem olyan egyszerű! Inkább csak nézd, ahogy lángolva pörög, és nevess rajta nagyot, lehetőleg minél több ismerősöddel, ugyanis a közröhej tárgyává válás általában kiválóan akadályozza a szerecsenmosdatás sikeres lefolytatását."

Olvasónktól kaptuk, köszönjük!



Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!
"Mert megérdemeltem!"            Facebook

2011. szeptember 21., szerda

Cselekedni kell


Eljöhet az idő, - és bizonyára el is jön, - mikor cselekedni kell. Nem a napi rutin tevőlegessége, a megszokott és összehangolt mozdulatok sokasága, felfűzve arra a szellemi formációra, amit mi értelemnek nevezünk, hanem az a cselekedet, ami végre igazi lehetőséget ad életünknek, pusztán azért, mert önállóságunk bizonyítékává válik. Eljön az az idő mikor, képesek leszünk cselekedni, és olyan természetessé válik magunk sorsát kézbe vennünk, hogy úgy érezzük, korábban nem is léteztünk, és csak akarásunk volt, de akaratunk nem.
Van egy világ bennünk, egy ön, ami magára befele mutatva önzést, kifelé mutatva ön-értéket jelent, ugyanaz a lélek, mégis micsoda különbség! Önzésünk a bezárkózást jelenti, és azt a bezárást, amivel mindent magunkhoz vonunk, leláncolunk és még a szeretet is csak zsákmány lehet. Önértékelésünk az értékről szól, a szabadságról, hogy nem vagyunk áldozatai saját magunknak. Az önzéstől való szabadulásunk felemelő érzés, egyszersmind egy új élet kezdete, mert elkezdünk cselekedni, úgy, ahogyan korábban soha sem. Megértjük, hogy értékesek vagyunk, nem csak magunknak, hanem mindenki másnak, akikkel kapcsolatba kerülünk. Megértjük azt is, hogy nem csak magunkért, hanem mindenki másért is felelősek vagyunk. Megértjük, hogy cselekednünk kell, és többet nem bujdoshatunk el, mert akaratunk van, és mert akarnunk kell másokért is tenni.
Legnagyobb tisztelettel tudok csak írni azokról, akiket meghurcolnak, csak azért, mert feltételezik róluk az önálló gondolkodás birtoklását. Hősök ők egy züllött, pátosz nélküli világban. Üldöztetésükkel a legsötétebb rendszerek elevenednek meg… nem is lehet tudni, hogy gyilkos diktatúra, fékevesztett rendőri önkény, avagy véres vendetta szemlélői vagyunk-e. Valahol sötét árnyak borulnak össze, és döntenek az ármányról és árulásról. Kurafiak!
Áldozatok és áldozatok… Vannak, akik úgy működtetnek egy rendszert, hogy minden egyes mozzanatában ott rejtőzik a félelem, a fájdalom és a halál. Lehet az úgy egy jó rendszer?
A válaszokra már nem kell sokat várni, mert egyre többen felismerik a cselekvés fontosságát, és talán az első próbálkozások vissza tudják fogni ezt az erőt, de mivel a cselekvés mindig mozgást jelent, csak idő kérdése mikor söpör el mindent, amit az önzés most még béklyójával visszatart.  


Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!
"Mert megérdemeltem!"            Facebook

Kutatók éjszakája 2011.


"Szeptember 23-án máskor nem látogatható különleges helyszínekkel, érdekes kísérletekkel, hihetetlen programokkal vár a legnagyobb tudományos ismeretterjesztő fesztivál! Találkozz a kutatókkal, próbáld ki eszközeiket, vizsgáld meg találmányaikat, ismerd meg munkájukat! Jövőkutatás, hanglebegés, elektronágyú, fénymalom, plazmagömb... Fedezd fel Te is, mit tartogat számodra ez az izgalmas éjszaka…"

Bővebben: ITT! 

Egy javaslat ITT!: Az emberi viselkedés tanulása és előrejelzése


2011. szeptember 19., hétfő

Cáfolat


Ma reggel felhívott telefonon Nagy László úr, a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat bizottsági referense, és megerősítette az intézmény vezetésére pályázók szeptember 28-ára kitűzött meghallgatásának időpontját.

Nincs tudomása arról, hogy Vincze István megbízott igazgató – aki bejelentette saját megbízói státuszának meghosszabbítását – maradna.
Arról sincs tudomása, hogy a pályáztatást elhalasztják, s csak a kormányhivatal átvétele után kerülne sor ismét erre.  
Felháborodásának adott hangot, amikor kérdésére válaszul elmondtam, hogy Bányai Gábor megyei elnök úr volt az, aki a pályáztatás törvényes menetét - az előre történő bejelentéssel - ily módon semmibe vette.

Előzmény: ITT! 

2011. szeptember 18., vasárnap

Huzavonára utasítva?


  
Nagy politikai nyomás alatt dolgoznak az igazságszolgáltatásban résztvevők… Mikor, mit mondanak „ott fenn”, – gondolom én - , úgy tesznek itt lenn…
Milyen jogcímen mernek beleszólni és nyomást gyakorolni, azt nem tudni, mert ehhez nincs  semmi joguk. Sőt, akik ezt teszik, bűncselekményt követnek el, ha nem tévedek… Még akkor is, ha atyaistennek képzelik magukat.
A köz tisztséget betöltőknek nem a vezetőjük döntését kell képviselnie minden áron, hanem hivatása szakmai, etikai elvárásainak kell megfelelnie, szembemenve akár az elöljárójával is. Sőt kötelessége is ellentmondani, különben megszegi esküjét, s jobban teszi, ha visszaadja a megbízatását…

Követni is nehéz a folyamatot és a történéseket, felsorolással érzékeltetem néhány elemét.
Nyitott tárgyalásokból, zárt tárgyalások… jegyzőkönyv nélküli tanúmeghallgatások, titkosított tanúmeghallgatások… megfenyegetett tanúk… zaklatások… zsarolások… robbantások, szakértelem nélküli szakértői vélemények… feljelentések, feljelentések átirányítása, feljelentések megszüntetése, panasz benyújtása, panasz elutasítása… Igazságügyi szakértők pártatlanságának vitatása…  újabb meghallgatások, tanúk újra kérdezése, betegek újbóli meghallgatása, immár két év távlatából… mindez pedig, ahogyan az ügyvédúr hangsúlyozta a tárgyalás első napján, kizárólag a betegek  személyiségjogi védelme miatt! Igaz, két beteg tanú azóta már elhalálozott, így őket, legföljebb csak exhumálást követően lehetne vizsgálni – nyomokat keresve testükön a számtalan elcsúszásra és ajtófélfába ütközésre… Őket már nincs aki megvédje, ahogy eddig se volt… Erre nincs pénz… Nem úgy, az időhúzásra… a tárgyalás elnapolására, a tanúvallomások visszavonására, a nyomozók beidézésére, a tárgyalás végtelenségig történő elhúzására, köztük újabb igazságügyi orvosszakértői vélemények beszerzésére… egyszóval az igazságszolgáltatás akadályoztatására
Természetesen, törvényes úton biztosítva a törvénytelenséget...

Tudjuk a vezetők nyilatkozataiból, hogy „nem történt semmi!”, de akkor miért nem akarják, hogy ez minél előbb kiderüljön?


Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!
"Mert megérdemeltem!"            Facebook

Olvasói levél – Replika … Paprika


„Ha egy újságíró csak összeollózni tud egy cikket, - s azt is hibásan teszi - ráadásul etikátlanul, akkor legalább fizethetne annak, akitől idéz!

Nyilván felületes olvasója a blognak, mert ha nem így lenne, akkor nem írna butaságot!
Pl. a „senkit nem érdekel” kezdetű mondatainál elmondhatná, hogy kivéve U-t, alias Protestet.
T.i. a blogon megtalálhatja azokat az írásait, és korábbi intézményvezetőnek címzett hivatalos leveleit - melyek vsz. a kukába landoltak -, melyben több ízben szót emel nemcsak az intézmény dolgozóiért, hanem konkrétan a 7. osztályon dolgozókért... Vagy amikor szót emel, hogy kezdeményezzen igazgatónő eljárást azon beteg ellen, aki késsel támadt a takarítónőre, folyamatos felügyelet mellett! De az intézményvezető nem indított eljárást, inkább házon belül "elintézte". Ahogyan azokat a szexuális visszaéléseket is sikerült szőnyeg alá söpörni, amelyek évekre visszamenőleg, több dolgozóval összefüggésben is bizonyságot nyertek…
S ha nem hallott volna még arról, hogy U. annak a fiatal nőbetegnek az intézménybe történő  felvételét - előgondozást végző szakemberként - elutasította, aki több kollégát bántalmazott már azóta, sőt utóbb csomókban tépte ki egy kolléga haját... igaz, kartörése miatt magyarázkodhatott a mb. igazgató. Ugyanaz a beteg volt az, akit majdnem halálra vert egy másik lakónk, mert "megcsalta". Ha hallgatnának szakemberekre időnként – pl. U-ra -, elkerülhető lett volna az intézmény hírnevének hírhedtté válása.
A fentiek értelmében tehát, azt kellett volna írnia, hogy „az bezzeg senkit sem érdekel… kivéve Uray Erzsébetet és néhány ápolónőt.”

Tudja, ha a mi szakmánkban úgy dolgoznánk, ahogy ön teszi - felülről utasítva miről írhat, miről nem, azon belül is, hogy miről mit írhat, mit képviselhet, melyik oldalon kell állnia, mit kell elhallgatnia, s mit elferdíteni, hogy az igazságból gazság legyen - akkor bizony sok ember halálát, kárát okoznánk... Mert itt a hozzáértés hiánya kedves P. úr emberéleteket követel…
Ezért védi a vezetést, vagy a verőembereket a betegekkel és szakmaisággal, és az alapvető normákkal szemben? Mert maga azokat az embereket tartja normális felének a társadalomnak, akik a betegeket bolondoknak hívják! Igaz, ha azt tudom, hogy hazánkban minden a fejetetejére állt, akkor könnyebben megértjük önt is. Bár, - ahogy többször olvastuk már U. E-től – nem értünk önnel egyet.
Ha igaza van, akkor viszont a „bolond” firkász és a „bolond” verő is egy tőről fakad… Így már érthető, hogy miért azokért áll ki, s miért azok rokonszenvesek önnek, akik a betegeket verik, veszélyeztetik, és aljas módon kihasználják, visszaélnek a kiszolgáltatottságukkal és a korlátozottságukkal. Hiszen mindenki, a magához hasonlóval érzi jól magát…

Azt meg végképp nem értem, hogy miért zavarja az önt, ha egy szakember pályázik a vezetői állásra, s miért nem zavarta, zavarja, ha ezt nem szakemberek teszik, vagy tették eddig? Nem kell válaszolnia, mert már megtette…

Azért én az ön helyében, megkérdezném a pszichológusomat erről! Tudja, valakiknek az ilyen szintű lekezelése, általában érintettségre vall…”


Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!
"Mert megérdemeltem!"            Facebook

Megalázás, terror, megfélemlítés


Én is átéltem a munkahelyi megaláztatást, nyugtatókkal kellett bejárnom dolgozni és ott volt az igazgató fő ütőkártyája: nem kötelező itt dolgozni, el lehet menni!"

"– Mit lehet csinálni, ha valakinek sértik az emberi méltóságát – gondolok arra, hogy pl. minősíthetetlen hangnemben beszélnek vele. Hogyan lehet ezt bizonyítani? Vegyük föl rejtett kamerával, vagy mikrofonnal?
– Igen, ez jó. Az adatkezelésnek célhoz kötöttnek kell lennie.  Hogyha egy ember azt szeretné bizonyítani, hogy megalázó módon bántak vele, akkor azt gondolom, hogy ennek a tételnek a bizonyításához egy titkos hangfelvétel készítése, legális jogi lehetőség. Tehát ha valaki felveszi azt, hogy ővele megalázó módon bántak, majd ebből jogi történet lesz, hogy ő milyen alapon vette ezt fel, és őt ezért meg akarják hurcolni, ilyen esetekben például nagyon szívesen tudunk segíteni.”

Nekem is furcsa, hogy diktafonnal kell járkálni, de úgy tűnik, nincs más járható út (a szakszervezet lófüttyöt ér). És ha a TASZ (Társaság a Szabadságjogokért) elnöke ezt mondja, akkor jogilag sincs félnivalónk. De azért kell ehhez bátorság, rendesen.
Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy nem a főnök a főnök, hanem a helyettese, és még egy kolléga, aki a kedvence. 
Kinevezett vezető bizonytalan, határozatlan, döntésképtelen, fél a konfrontációtól.
Mi következik ezek után? Szájon vágja a dolgozót a vezető??
Túl sok amit megengednek maguknak, egészséges embereket tesznek tönkre, büntetlenül.

Szigorúan tilos birkaként tűrni és leginkább elmenekülni!


Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!
"Mert megérdemeltem!"            Facebook