Kedves, ismerős hang szólt bele a
telefonba és szeretettel invitált az írásban is megküldött meghallgatásra…
Végtelen nyugalom töltött el –
igaz, sosem voltam vizsgadrukkos – 13 óra és 17,30 között… Egy dolog miatt
izgulhattam, hogy lesz-e elegendő aprópénzem a parkolást kifizetni…
Sorra érkeztek az ismerős
pályázók és köztük egy ismeretlen hölgy is, aki nem rég érkezett Veszprém
megyéből… Egy pályázatot korábban visszadobtak, maradtunk öten…
A pályázati meghallgatás
hasonlóan folyt a múltkorihoz, néhány különbséget azért megemlítenék… A
bizottság tagjainak számát radikálisan csökkentették (5+1 fő jegyzőkönyvvezető).
A jelenlevők kisugárzása bizalmat ébresztő volt… Felkészülten, a pályázatokat
elolvasva, érdeklődve várták a szóbeli kiegészítést, illetve a kérdéseikre
adandó válaszokat… Személyre szabott, adekvát kérdéseket tettek föl, nem kerülték
meg a kényes, konfrontáló témákat sem… Tiszta kommunikáció folyt a beszélgetés
alatt, nem volt megalázó, vagy lekezelő, mint korábbi meghallgatásom alkalmával.
A meghívott szakértő szakmai
kérdéseket tett föl, a felvetett témákhoz, a különböző, illetve ellenkező
álláspontok érvelését türelmesen, megértési szándékkal hallgatták meg és véleményüket
minden lényeges felvetésre visszajelezték…
Tudom, nem mindenki örül a hírnek,
de kifejezetten jól éreztem magam a meghallgatás során, sőt egy felüdülés volt…
Nem azért, mert pozitív visszajelzésekkel illettek, hanem azért, mert Isten
tudja mikor beszélhettem utoljára szakmai kérdésekről, szakemberekkel…
Úgy éreztem, hogy sikerült alátámasztanom azt az egyetlen lehetséges verziót
a jövőre nézve, hogy az előző vezetésnek mennie kell!
Meghallgatásunk után, egyenként
hívtak be bennünket, és értékelték a pályázatokat.
Igaz, nem olvastam a
pályázatokat, de az ember ennyi év után meg tudja ítélni, mások kvalitását, min
ahogy azt is, kinek segítettek be, hogy tuti befutó legyen! Én olvastam az
előző igazgatónő pályázatát, ahogy a társaiét is… A pályázatban foglaltak
mondanom se kell, köszönő viszonyban sem voltak azzal, melyet aztán
megvalósított…
Aki megélt már dolgokat, az
pontosan tudja, hogy nem az számít, hogy ki hány oldalas pályázatot nyújt be… még
csak nem is az, hogy mennyire meggyőző, vagy kinek a legmagasabb az iskolai
végzettsége, vagy milyen párt áll mögötte…
Nyugodtan állíthatom hát, hogy a
pályázat formájának, terjedelmének, tartalmának (nálunk legalább is) nincs
jelentősége a jövőre nézve.
Az én szempontjaim alapján két,
vagy három (a hölgyet nem ismerem) befutó lehetett volna, s ez nem egyezett
volna meg a bizottság javaslatával… Szakmai, etikai, morális szempontokra
gondolok… és garanciákra.
Ha eszembe jut az előző
meghallgatás, ahova hiába írtam meg és hiába postáztam el, hiába kértem meg az
erkölcsi bizonyítványt, hiába utaztam, parkoltam, közjegyzővel hiába hitelesíttettem
az okiratokat, mivel arra már nem volt szükség, tekintettel arra, hogy az
eredményt hetekkel előtte kihirdették… Ráadásul a bizottsági tagok összehívása
sem került kevésbe… Mindezek felesleges kiadások, melyek nem térülnek meg sem nekem,
sem az adófizetőknek…
Reménységem fejezem ki, hogy ez meghallgatás, nem volt hiábavaló, s
nem lesz eredménytelen, még akkor is, ha nem ők döntenek, hanem csak javaslatot
tesznek a kormánybiztosnak… (Kérdés, hogy az egyszemélyi „demokratikus” döntés,
kinek kedvez... kinek az érdeke játszik bele, ki húz belőle hasznot…) s, hogy az intézmény jövője, nem valami titkos
és piszkos háttéralkun dől el, ahol újabb alkalmatlan ember kerül pozícióba,
csak azért, hogy a féltve őrzött forrásaikat továbbra is megtarthassák az
ingyenélők...
Ha ez valami oknál fogva mégis
bekövetkezne, az bizony az otthon jövőjét, jóhírét végleg aláásná… Ezt pedig
nem engedhetjük, mert ezzel minket, halasiakat is lejáratnának…
