2011. április 2., szombat

Märchen / Mese


Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy fiatal álláskereső. A neve, amit a nagyon szerény szüleitől kapott, Aritmia volt (szép magyar klasszikus keresztnév). Ifjú kora óta sokat tanult, és eszes lány réven, egyetemi nyelvtanár vált belőle. Pontosabban egyetemen tanult, és nyelvtanár lett belőle. Utána is képezte magát, szakfordító és szinkrontolmácsként, és belevetette magát a germanisztikába. Európa szerte gyűjtötte a gót nyelvi kincseket, és könyvet is publikált. Tudása rendkívüli, és értékes volt.

Első komolyabb munkahelyén, a takarékosság jegyében, alig több mint kétszázezer forintot kaphatott csak kezdőként (sajnos nem hetente, hanem havonta), de ígéretben megfogalmazódott, hogy a későbbiekben kiegészíthetik ezt a gyenge alapbért egyéb juttatásokkal. Nem keseredett el, hiszen szülei mindvégig mellette álltak. Szó szerint.

Aritmiára nagy szükség volt, mert munkahelyén több száz fős csoport választotta a nyelvtanulás csodás lehetőségét, és a feliratkozáskor keletkezett torlódás jól mutatta a német nyelv iránti fokozott igényt. „Bolondok” lettek volna kihagyni! Aritmia tudása, és szakmai felkészültsége biztosította a garanciát, hogy a szűk negyedmilliós bérért, nem csak foglalkozások, hanem magas szintű kurzusok is elindulhatnak, ahol a tehetséges előadónak köszönhetően egy új világ nyílhat meg az érdeklődők számára. Aritmia jól értett az emberekhez. Soha „nem kapott hajba” senkivel, szerették, tisztelték és megbecsülték munkáját. Tündöklő lénye előtti tiszteletadásként kis herceglánynak szólították, és ámulattal csodálták hivatástudatát és szellemi nagyságát. Gyalázatosan csekélyke, kétszázezer feletti fizetése a legsötétebb korok kizsákmányolását idézte.

Így a fiatal leány megtalálta hivatását, oktathatja a tudás iránti „örült” szenvedéllyel vágyakozókat, és mi megháláljuk neki szolid visszafogottsággal, és a szinte szégyenletes, nem egész negyedmilliós honoráriummal. A szakma visszavárja őt, egyetemek kapui állnak nyitva, és kül- és itthoni Akadémiák sora várja tagjai közé, ő mégis minket választ. Köszönjük kis herceglány, hogy lemondasz az igaz karrierről, és velünk maradsz! Vége.

Aki nem hisz járjon utána. Mikor szembe találkoznak Aritmiával, kérdezzék meg egyenesen tőle, mennyi pénzzel szúrja ki a szemét munkaadója. Persze, az igazat, csakis az igazat…

Ui.: Még egyszer, elnézést kérünk a gyatra fizetségért!
 

Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!
"Mert megérdemeltem!"            Facebook

2011. április 1., péntek

Dilemmák…



Évek óta, sokat vívódtam azon, hogy hogyan lehet a kötelességet és a kegyességet összeegyeztetni.

A dolgok normális menetében nem is okozhatna ez gondot, hiszen minden megfelelően működne…
Az adófizetők pénzét arra fordítanák, amire irányozzák, a beteg a lehető legjobb ellátásban részesülne, soha senkinek nem jutna eszébe megfosztani a beteget méltóságától, javaitól, ahogyan a gondnokok a gondnokoltak vagyonával jó gazda módjára bánnának, a vezetés pedig a színvonal emelésén, a betegek jobblétén fáradozna… A betegeket szakemberek vennék körül, az osztályokat a legkiválóbbak vezetnék, az orvosok gyógyítanának, kezelnék a betegeket…

Nekünk, szólnunk se kellene… Soha, elő nem fordulhatnának azok a dolgok, amiket itt a blog hasábjain taglalni vagyunk kénytelenek…
Minap beszélgettem valakivel, és nem értette a dilemmámat… Azt mondta, nem azt tanultad, hogy jelezned kell, ha visszaéléssel találkozol? De igen. Akkor, mi a kérdésed?
Jeleztem, de nem történt semmi… Akkor feljebb kell jelezned! Ha bűncselekmény gyanúja fölvetődik, bejelentést kell tenni! Ez minden állampolgár kötelessége!

Tanúként hallgattak meg, eltelt jó pár hónap… Kérdeztem, egy elöljárótól pár hónap elteltével, hogy mi van abban az ügyben, amelyben tanúként hallgattak meg?  Széttárta a kezét, majd azt mondta: Ja, kérem, feljelentést kell tenni! Amíg nincs feljelentés, nincs nyomozás, nincs eredmény! Ezt többször hallhattam, több helyről…

Egy segítő hivatással bíró személy, nem könnyen tesz a hatóságok fele bejelentést… Meg kell tennie ugyan a szakmai felettes szervek fele, a többi azonban, más hatóságok dolga lenne… Nehezen egyeztethető össze a kétféle – ellentétesnek tűnő – mentalitás. Azért is van ez így, mert emlékeinkben a feljelent(get)ő személyisége a besúgók jegyeit hordozta leginkább…
Hamis kérdés: Hogyan lehetek jó, ha másoknak rosszat okozok? Aztán rá kellett jönnöm, hogy nem én okozok rosszat… Hiszen a rosszat, a bajkeverőt, a károkozót, a veszélyeztetőt félreállítani, az nem rossz cselekedet, hanem jó! Mert nekünk azokkal kell jót tennünk elsősorban, akiket ránkbízattak… Ráadásul hosszútávon, még a jelzésemmel is a javát szolgálom… esélyt kaphat a jó felismerésére, a megbánásra, az újrakezdésre. Az egyetlen rendező elv, a REND. Ezért viszont lépéseket kell tenni…
Emlékszem a Kórház a város szélén sorozatra, melyben a nagy elméleti tudással rendelkező orvos, csapnivaló sebész volt, és a betegekkel és a kollégákkal is állandó zűrje volt. Az idős főneke tisztelte tudását, ezért megtűrte. Utódja egy fiatal, agilis orvos, az első probléma után elbocsátotta… Mindenki jól járt, a betegek, a kollégák, s az elbocsájtott orvosból, mint kutatóorvos, elismert szaktekintély vált… Sohasem lett volna sikeres, boldog ember, ha nem rúgják ki az állásából…

Hiszem, hogy mindenkinek van olyan terület az életben, amelyben becsületesen, példamutatóan és jól boldogulhat… Meg kell találni…

Ezzel tehát, a dilemma megoldódni látszik…
 


Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!
"Mert megérdemeltem!"            Facebook

2011. március 31., csütörtök

Mihez is van joga
egy szakmai vezetőnek?

.
 


Nem tartom valószínűnek, hogy engedélye van arra, hogy
mosatlan, koszos kezével a dolgozók ételeit turkálja a hűtőszekrényben! Végigjárja az osztályokat, és turkál a maszek ételek közt a mocskos mancsaival? Nem találtam törvényt arra vonatkozólag, ha megyünk dolgozni akkor a saját kosztomra rá kell írni a nevemet, és bármiféle dátumot! Ez kérem nem intézeti étel, semmi köze hozzá, de ha meglátom, hogy hozzányúl az enyémhez, kifizettetem vele, mert nem vagyok hajlandó a retkes kezei után elfogyasztani!
De, ha nem látott még házi ételt, akkor mellékelünk receptet is, hogy meg tudja főzni!

2011. március 26., szombat

Hogy is van ez? Mondja meg valaki!

.
  


Jártamban, keltemben mindig felfigyelek dolgokra! Ugye ez a Medve eltűnt, suttyomba elment nyugdíjba, és alattomosan várt a Bányai úr engedélyére, hogy nyugdíj mellett dolgozhasson! Kérdem én, nincs munkanélküliség? Miért egy olyan embert vesznek vissza főnővéri beosztásba, aki alattomos, durva, verekedős, iszákos és buta? Ráadásul az iskolai végzettsége sincs meg a beosztott munkaköréhez! Az nem indok, hogy a főorvosasszonynak a tezsvére! Nem találtak, igaz nem is kerestek jól képzett szakembert erre a posztra, pedig van sok a munkanélküliek között is.
  Csak nem rettegnek az új dolgozóktól a vezetők? Félnek, hogy nem állnak be a sorba, és ellent is tudnak mondani? Minden nyugdíjast elküldtek, mert kell a hely az ellátás nélkülieknek. Na ja, azok nem voltak rokonok, mi?  Aljas egy munka ez is!


Óraátállítás: holnap hajnalban 2 órakor 3 órára kell igazítani!


  Kínos, de még most előre kell tekerni az órát 1 órával! Na jó hétfőn, de csak önnek! Ígérjük vissza már nem kell állítania! :)

Csak pár pillanatig ! :)





Vezetőink!
Mi is lehetne a fejük helyén?


Észbontó, hogy egyesek miért kapják a munkahelyükön a fizetést. Mások munkanélküliek...  Netán szabadságon vannak, cekcuálison... Ez aztán az egyenlőség... Igaz, tezsvérem? :D Tessék szépen dolgozni, mert beírok a főnöknek, na nem a bentinek, aztán személyi csere lesz belőle, és a végén csak a sor közepére, vagy körön kívülire kerülsz :D Ez utóbbit garantáljuk!