Hol volt, hol nem volt, volt
egyszer egy fiatal álláskereső. A neve, amit a nagyon szerény szüleitől kapott,
Aritmia
volt (szép magyar klasszikus keresztnév). Ifjú kora óta sokat tanult, és eszes
lány réven, egyetemi nyelvtanár vált belőle. Pontosabban egyetemen tanult, és
nyelvtanár lett belőle. Utána is képezte magát, szakfordító és
szinkrontolmácsként, és belevetette magát a germanisztikába. Európa szerte gyűjtötte
a gót nyelvi kincseket, és könyvet is publikált. Tudása rendkívüli, és értékes volt.
Első komolyabb munkahelyén, a
takarékosság jegyében, alig több mint kétszázezer forintot kaphatott csak kezdőként
(sajnos nem hetente, hanem havonta), de ígéretben megfogalmazódott, hogy a
későbbiekben kiegészíthetik ezt a gyenge alapbért egyéb juttatásokkal. Nem keseredett el, hiszen szülei mindvégig
mellette álltak. Szó szerint.
Aritmiára nagy szükség volt, mert munkahelyén több száz fős csoport
választotta a nyelvtanulás csodás lehetőségét, és a feliratkozáskor keletkezett
torlódás jól mutatta a német nyelv iránti fokozott igényt. „Bolondok” lettek volna kihagyni! Aritmia tudása, és szakmai
felkészültsége biztosította a garanciát, hogy a szűk negyedmilliós bérért, nem csak foglalkozások, hanem magas szintű kurzusok
is elindulhatnak, ahol a tehetséges előadónak köszönhetően egy új világ nyílhat
meg az érdeklődők számára. Aritmia
jól értett az emberekhez. Soha „nem kapott hajba” senkivel,
szerették, tisztelték és megbecsülték munkáját. Tündöklő lénye előtti
tiszteletadásként kis herceglánynak szólították, és ámulattal csodálták
hivatástudatát és szellemi nagyságát. Gyalázatosan csekélyke, kétszázezer feletti
fizetése a legsötétebb korok kizsákmányolását idézte.
Így a fiatal leány megtalálta
hivatását, oktathatja a tudás iránti „örült” szenvedéllyel vágyakozókat, és mi
megháláljuk neki szolid visszafogottsággal, és a szinte szégyenletes, nem egész
negyedmilliós
honoráriummal. A szakma visszavárja őt, egyetemek kapui állnak
nyitva, és kül- és itthoni Akadémiák sora várja tagjai közé, ő mégis minket
választ. Köszönjük kis herceglány, hogy lemondasz az igaz karrierről, és velünk
maradsz! Vége.
Aki nem hisz járjon utána. Mikor szembe
találkoznak Aritmiával, kérdezzék meg egyenesen tőle, mennyi pénzzel szúrja ki
a szemét munkaadója. Persze, az igazat, csakis az igazat…
Ui.: Még egyszer, elnézést kérünk a gyatra
fizetségért!
Levélküldés: ITT! Az utolsó döfés: ITT!
"Mert megérdemeltem!" Facebook