2011. április 2., szombat

Märchen / Mese


Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy fiatal álláskereső. A neve, amit a nagyon szerény szüleitől kapott, Aritmia volt (szép magyar klasszikus keresztnév). Ifjú kora óta sokat tanult, és eszes lány réven, egyetemi nyelvtanár vált belőle. Pontosabban egyetemen tanult, és nyelvtanár lett belőle. Utána is képezte magát, szakfordító és szinkrontolmácsként, és belevetette magát a germanisztikába. Európa szerte gyűjtötte a gót nyelvi kincseket, és könyvet is publikált. Tudása rendkívüli, és értékes volt.

Első komolyabb munkahelyén, a takarékosság jegyében, alig több mint kétszázezer forintot kaphatott csak kezdőként (sajnos nem hetente, hanem havonta), de ígéretben megfogalmazódott, hogy a későbbiekben kiegészíthetik ezt a gyenge alapbért egyéb juttatásokkal. Nem keseredett el, hiszen szülei mindvégig mellette álltak. Szó szerint.

Aritmiára nagy szükség volt, mert munkahelyén több száz fős csoport választotta a nyelvtanulás csodás lehetőségét, és a feliratkozáskor keletkezett torlódás jól mutatta a német nyelv iránti fokozott igényt. „Bolondok” lettek volna kihagyni! Aritmia tudása, és szakmai felkészültsége biztosította a garanciát, hogy a szűk negyedmilliós bérért, nem csak foglalkozások, hanem magas szintű kurzusok is elindulhatnak, ahol a tehetséges előadónak köszönhetően egy új világ nyílhat meg az érdeklődők számára. Aritmia jól értett az emberekhez. Soha „nem kapott hajba” senkivel, szerették, tisztelték és megbecsülték munkáját. Tündöklő lénye előtti tiszteletadásként kis herceglánynak szólították, és ámulattal csodálták hivatástudatát és szellemi nagyságát. Gyalázatosan csekélyke, kétszázezer feletti fizetése a legsötétebb korok kizsákmányolását idézte.

Így a fiatal leány megtalálta hivatását, oktathatja a tudás iránti „örült” szenvedéllyel vágyakozókat, és mi megháláljuk neki szolid visszafogottsággal, és a szinte szégyenletes, nem egész negyedmilliós honoráriummal. A szakma visszavárja őt, egyetemek kapui állnak nyitva, és kül- és itthoni Akadémiák sora várja tagjai közé, ő mégis minket választ. Köszönjük kis herceglány, hogy lemondasz az igaz karrierről, és velünk maradsz! Vége.

Aki nem hisz járjon utána. Mikor szembe találkoznak Aritmiával, kérdezzék meg egyenesen tőle, mennyi pénzzel szúrja ki a szemét munkaadója. Persze, az igazat, csakis az igazat…

Ui.: Még egyszer, elnézést kérünk a gyatra fizetségért!
 

Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!
"Mert megérdemeltem!"            Facebook

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

"Soha ne félj kimondani azt,
amiről egész lelkeddel tudod, hogy igaz."
  (Márai Sándor)