Augusztus 18., Ilona napja. Az idei kicsit más, mint a korábbi években.
Hogy miért? Mert elmaradt! Így egyszerűen. Természetesen ez csak a BKMÖ
Pszichiátriai Intézet igazgatójának névnapjára vonatkozik. Az ünnepelt
szabadságra ment. Gondolhatnánk azt is, hogy kényelmetlenné vált számára
az ünneplés és elmenekült, nem vállalva fel, hogy ünnepeljék. Ha így van, helyesen tette.
A kialakult helyzetért a vezetők közül önt terheli a legnagyobb
felelősség. Volt egy pillanat, amikor még két lehetőség közül
választhatott volna. Azt a pillanatot nem használta ki, nem jól döntött.
A rossz irányt "felelőtlenül" választotta. Elmulasztotta a
legkézenfekvőbb megoldást. Az első problémánál független
vizsgálatot kérni, felajánlva, hogy a vizsgálat végéig "feláll" és
vállalja a vizsgálat végeredményét. Ön igazgatónő így vált
áldozattá. Következett a kritikátlan gyűlölködés és önt eszköznek használta a főorvosnő. Nem vette észre, sőt még most sem, hogy ebben az egész ügyben ön áldozat. Kihasználják azok, akik miatt zsarolhatóvá vált.
Viszi a hátán az egész korrupt vezérkart, - tisztelet a kivételnek-
vállalva, hogy a súly alatt már mozdulni sem tud. Történt sok évvel
ezelőtt, hogy a Semmelweis Kórház meg akart szabadulni egy orvostól, ön,
igazgatónő felvette, mindent, de mindent elnézett neki. Vállalva ezzel
azt, hogy részegen rendel, vagy éppen nem jár be dolgozni. Nem ez volt a
legnagyobb rossz, hanem a felesége, aki egyben a férje főnöke és az
intézet "igazgatója" lett. Ezt a terhet is felvette, már le sem tudja
tenni. Terhei között a legnagyobb a minőségügyi vezető, aki miatt a
legtöbbet kapja, és felesége, aki már a kinevezés pillanatában
alkalmatlan volt. Erre is van magyarázat, sőt mindenki tudja, hogy a
másik munkáltatójának a húga. Boldog névnapot igazgatónő! Egy gazdasági vezető csodákra képes, sokat
segíthet a jó gazdálkodásával. A csoda itt is megtörtént. Hűen az eddig
alkalmazott vezetési elvhez, csoda, hogy még működik az intézet!
Igazgatónő, az intézet két részre szakadt! Gondolom ezt ön is tudja. Így
gondozni és munkatársakat vezetni, irányítani nem lehet. Az, hogy az ön
tudtával köveznek meg munkatársakat, sőt nem fogadják a köszönésüket,
megbocsáthatatlan! Az ön feladata és kötelessége, hogy ezt a helyzetet
megszüntesse. Ha nem történt semmi, nincs mitől félni!
A bíróság nem az igazság ellen dolgozik! Ha önt nem tájékoztatták, az nem
mentség, mert azt jelenti nem tartotta kézben az intézet dolgait. Ennek
ellenére, igaz utólag, de boldog névnapot igazgatónő! Nem tartjuk
követendő példának, hogy a dolgozó rettegjen, mikor kiáltják ki árulónak,
vagy éppen kinek mi jut eszébe. Értsék meg, ha az intézetben minden
rendben van, akkor a bírósági tárgyalás napja, nem több, mint egy
hétköznap. Igazgatónő az ön terhe egyre nehezebb lesz, és a végén nagyon egyedül marad. Sőt
már régen egyedül van, mit gondol ki lesz az aki azt mondja, én ön
mellett állok. A teher akkor válik le önről, amikor menekülni fognak, de
akkor hátat is fordítanak. Még azt sem mondják: boldog névnapot
igazgatónő! Ha a dolgozókkal ünnepelt volna, most sokkal boldogabb lenne!
A dolgozó hazudik és örüljön, hogy megtűrik. Nem mi mondjuk, önnel
hitették el! Készítsen számvetést! Igaz, hogy azt születésnap körül
szokták, de legyen ez most kivétel.
Volt egy nyugdíjas vezető beosztása, csodás lehetőségekkel! Volt egy szakmai csoportja, csupa jó szakemberrel.
Nem furcsa, hogy azt a tanácsot kapta, hogy tőlük kell megszabadulni, de
azonnal? Ezt nem ön akarta, hisz akkor került az igazgatói székbe, és
szólni nem is mert. Már akkor sem ön döntött! Rossz tanácsot kapott, és ön
vakon megfogadta. A szép remények helyett, mi maradt? Félelem,
szorongás, rossz és hibás döntések sorozata, kapkodás. Mint tudjuk, a
harag nem jó tanácsadó! Még most sem azokat védi, akik önt nem bántották,
nem ártottak önnek. Nem tud a tehertől megszabadulni, mert a teher maga alá temette.
Ez a legrosszabb, ami önnel és a beosztott dolgozókkal történhetett.
Kérem álljon ki a dolgozók mellett, legyen határozott, és vállalja emelt
fővel azt, amit a rosszakarói az ön nyakába zúdítottak. Nem hálás
feladat, de emberibb, mint amit most csinálnak. Kiáltsák szét a világban, hogy
vállaljuk a felelősséget - igaz már nem önként - de jobb, mintha csak úgy az
ön árnyékában élők kiskirályt játszva, azt próbálják elhitetni, hogy
élet és halál múlik rajtuk. Ők az ön állásával, szavahihetőségével játszanak. Döntsön igazgatónő, mert ez az állapot nem tartható sokáig! Sajnos már így is sok sérültje van, valódi és átvitt értelemben is. Sajnáljuk,
hogy az ön környezete nem jó szemmel nézte a dolgozókat (beosztottakat) az ön közelében. A hibás döntést egyedül ön hozta meg
azzal, hogy mindent elhitt nekik. A mi életünkben ez az időszak egy
rossz emlék lesz, az ön életében egy meghurcoltatás, amiről a közvélemény
nagyon nehezen fog megfeledkezni. Ön belekerült egy kabátlopási
históriába. Lehet, hogy az ön kabátját lopták el, de ez egy idő után már, a
végkifejlet szempontjából lényegtelen.
A felelősség az öné, rossz döntést hozott! Hogy jövőre lesz e a pszichiátriai otthonban Ilona nap, még nem tudjuk, de ha lesz is, ne ilyen. Ilyen többet ne legyen! Ezt ön sem akarhatja! Boldog névnapot igazgatónő!
Olvasónktól kaptuk, köszönjük!
-------------------------------------------------------------------
Anonim levélküldés: ITT! Bővülő dokumentumtárunk ITT!
www.pszicho.net