Netre fel!

2011. május 9., hétfő

LELKESEDÉS

- Drága igazgatónő, bocsánat, ex-igazgatónő! Hogyan telt az első hete, új munkahelyén, a foglalkoztatóban?

- Nagyon, nagyon jól! Nem találkoztam egyetlenegy lakóval sem!
.

Az elmúlt időszak eseményei rámutatnak arra, hogy alapvető változás állt be az intézmény struktúrájában. Ezen nincs mit csodálkozni, hiszen két éve tart az a küzdelem, ami most már az utolsó összecsapáshoz, - fogalmazom inkább másképpen-, csapáshoz érkezett. Lassan, de észrevehetően morzsolódott le az ellentábor kezdetben népes, majd fogyatkozó tábora. Megszűntek az acsarkodó hangú hőzöngések, elfogytak a szitokszavak és örök emberi tulajdonság jutott érvényre: a vesztessel senki se akar tartani. Fordult a kocka.

Lassan beindulnak a büntető ügyek, több millió ember tudja már, hogy a rendőrség több visszaélés kapcsán is nyomoz, és itt nem a szelektív hulladékgyűjtés elmulasztására kell gondolnunk. Nő a nyomás a vezetésen, és az intézmény egysége széthullani látszik. A véd- és dac- szövetségből már csak a dac maradt meg, és a múlni nem akaró gőg. Ez utóbbinak örülünk mi a leginkább, a legtöbb hibás, és önmagukra terhelő döntés ebből származik. Mikor azt hiszik, hogy mentenek magukon, seregnyi olyan irat keletkezik, ami bizonyítja, – legfinomabban fogalmazva is,- a hozzá nem értésüket. Természetesen többről van itt szó, mint egyszerű szakmai alkalmatlanság.
Most érkezett el az a szakasz, hogy vétségeiket megpróbálják másokra hárítani. Nem fog sikerülni. Jó ideje vagyunk kapcsolatban jogászokkal, és jó ideje konzultálunk már különböző hatóságokkal. Minden lépésük rögzítésre kerül, hivatalos formában is, és válaszunk kész bármikor. Fordult a kocka.
Mi vagyunk már előrébb. A terror megszűnt azáltal, hogy megjelent a felelősség. A terror csak olyan környezetben működhet, ahol az erőszak (bármilyen jellegű) válasz nélkül marad. Ahol a meghurcolt emberek orvoslást találnak sérelmeikre, ott megszűnik a kiszolgáltatottság, ott megszűnik a terror. Gondolják át, kérem. Az az ember, aki élet és halál ura volt, most már csak egy megtűrt kis eleme a gépezetnek (külön érdekesség, hogy az eddig sakkban tartott közösség, hogyan viszonyul hozzá). Hol van már a hatalom?! Hol van már a terror?!

Mindig akadnak olyanok, akik rögvest készek átvenni a bukott diktátor helyét. Ugyanazzal az apparátussal próbálja meg folytatni. Két dologgal azonban nem számol.
Az első, hogy az emberek látták a trónról csúfosan lezuhanni a Nagyvezért, és feltámad bennük a kétely. Lehet, hogy a diktátor nem hibátlan ember? Lehet, hogy van élet, diktátor nélkül is? Alapvetően rendül meg a diktatúrába vetett kétes bizalom. A diktatúrák ideje lejárt. Egy történelmi időszak ért véget, az utolsó afrikai és arab országokban is megszűnni látszik a kizárólagos uralom. Óvok mindenkit attól, hogy ezzel az idejétmúlt eszközzel próbálja meg bebiztosítani a hatalmát!
A másik fontos tényező az ellenállók csoportja. Ahogyan gyengül a diktatúra, úgy erősödik az ellenállás. Elbukott a rendszer, nincsenek már tettek, következmények nélkül, a hatalmasok is kénytelenek megtapasztalni ezt. Minden eszköz bevethető, az utolsó idők kurtítására. Kialakul egyfajta összejátszás az ellenállók és az elnyomás alatt lévők között. Az apparátus nem férhet már senkihez, mert egy jól bejáratott gépezet védi azokat, akik a forradalmárok segítségét kérik. És ez a kohézió csak egyre erősebb lesz. Minden lépést figyelemmel kísérünk, és minden apró részletről beszámolunk a megfelelő helyeken és a megfelelő módon. Kíméletlenül eltávolítunk az útból mindenkit, aki az igazság akadályozója lehet. Új világ kezdődik, és mindennek és mindenkinek el kell végleg tűnnie, aki az erőszakos régit képviseli. Ez a diktatúrák sorsa. Új idők jönnek. A kocka el van vetve.

Levélküldés: ITT! Az utolsó döfés: ITT!
"Mert megérdemeltem!" Facebook

LEHETŐSÉG

Életünkben ritkán adódnak igazi alkalmak a választásra. Természetesen nem a piros vagy sárga sál dilemmájára gondolok, hanem a komoly, az életünkre befolyással lévő választásokra. Az ilyen helyzeteket mindig egy felfutási szakasz előzi meg, mikor a minket érő információkat feldolgozzuk és a várható kimenetelt is felvázoljuk magunknak, pontosan megvizsgálva a válaszadási lehetőségeket, és annak következményeit. Minden helyzetben fontos, hogy a cselekvést egy szabad akaratból történő vizsgálat előzzön meg, elegendő rendelkezésre álló idővel, amit zavartalanul szentelhetünk a helyes megoldás megtalálásának. Saját példámat hozom, őszintén beavatva az olvasót abba a technikába, amit én gyakorlok.

A változásokat megelőzően, amikor tudom, hogy döntést kell hoznom, felvetek magamnak egy gyors "rendezési" tervet, és ennek sarkalatos pontjait papírra jegyzem. Ezt követően félreteszem és próbálom az elmémből száműzni a problémát. Egészen addig várok, amíg letisztulnak a gondolataim, – hetek telhetnek el -, majd elővéve a jegyzetemet összeegyeztetem azzal, amit azóta gondolatban hozzátettem. Legritkábban egyezik a két vélemény. Nem velem van a baj, az elme csodálatos teljesítménye ez! A kettő, együtt adja meg az egyrészről lendületes, másrészről kiforrott választ. Képesek vagyunk az idő múlásával érettebb és összetettebb megoldást találni ugyanarra a problémára, akár tudat alatt is. Ez egy technika, de létezik még számtalan. Hívő emberként természetesen a folyamatban nálam más elemek is megjelennek.

Most jött el az ideje sokunknak, hogy kérdéseinkkel megkeressük a magukban rejlő gondolkodót. Olyan terület ez, ahova nem lehet benyomulni sem főnöki paranccsal, sem agitáló Blog oldallal. Most mindenki magára marad a választással, már csak azért is, mert döntésének következményi is őt fogják felszabadítani vagy terhelni. Nem mást. Senki nem tudja a válaszát másnak betudni, saját vállalása neki tulajdonítható, hozzá kapcsolódik.

A legnehezebb döntés mindig az igazság kimondása és a hazugság táplálása közötti szakadék felett keletkezik. Nem lehet kicsit igaz, vagy kevésbé hazug valami. Az igazság egész fogalom, tisztaságot, rendet és életet jelent, ahogyan a hazugság is kerek, benne árulás, káosz és szörnyű vég. Egyik, vagy másik, és hiába időznének sokan valahol középen, az a mezsgye már a gonosz birtokában van, jó tudnunk. Választanunk kell.

Most jött el az ideje sokunknak, hogy talán először életünkben komoly döntést hozzunk. Kikerülünk az ellenőrzés alól, mert meg tudjuk magunknak teremteni a belső teret a mérlegelésre, és egyetlenegy kérdésre kell csupán válaszolnunk: igazság, vagy hazugság. Most van itt az ideje, mert változások sora áll előttünk, és azért, mert most adódik ez a lehetőség.
Talán az utolsó lehetőség…