Rágalmazási per
Két perről történő beszámolóval is adós vagyok az érdeklődőknek…
Úgy volt, hogy bezárjuk a blogot, mert részben okafogyottá vált (öt érintett
vezető hagyta el az intézményt, az igazgató asszony pedig már nem igazgató),
részben pedig pozitív változásokat vélelmezünk, és azt is reméltük, hogy
túlléphetünk a blogot érintő perek egy részén, de sajnos, tévedtünk.
A rágalmazási perünk tovább húzódik, majd két hónappal elnapolásra
került a tárgyalás… Olyan hosszúra sikeredett ....... beosztásainak
változásáról szóló beszámoló, hogy kifutottunk az időből… Így, Nográdi
Krisztina és Borbás Andrea feljelentők meghallgatására már nem kerülhetett sor.
Találgatások helyett, ......-tól tudtuk meg, hogy bár már nem dolgozik az intézménynél, továbbra is
gazdálkodási osztályvezető a megyénél, igaz már nem tartozik hozzá a szociális
ágazat, hanem a közművelődési és közgyűjteményi részlegért felel.
A pernek több érdekessége mellett
egy jellemző gondolatát ki kell ragadnom. A bírónő megkérdezte .....-tól,
hogy szerinte én miért írogattam róla a blogon
azokat, amiket ő sérelmez? Azt válaszolta, hogy véleménye szerint azért,
hogy én ellehetetlenítsem, kirúgassam és
lejárassam a családját!
Hogy mindezt ki tette velem és
miért, abba ne menjünk most bele, mindenesetre furcsa, hogy ő azt gondolja
rólam, hogy engem vezetett az a szándék, amit velem szemben vetettek be… Érdekessége
a mondandójának, hogy pont velem történt
meg mindaz, amiről beszélt, s nem vele… Az elszólásokról és a projekcióról
oly sokat szóltam már, hogy ettől most inkább eltekintek. A feltételezést
visszautasítottam, hiszen ha így lett volna is, nem én voltam abban a
helyzetben, hogy ezt megtehessem. Egyébként pedig sosem tenném meg. Amit még
hozzáfűznék, mivel ott a bíróságon – megrökönyödésem közepette - nem jutott eszembe:
Miért is kívánnék neki rosszat? Kinek lenne az jó, ha munkanélkülivé válva
megkeserítené családja életét, gyermeke boldogulását? Mellesleg, ha én lennék az
igazgató, nem tehetne olyat, amiért ki kellene rúgnom. Nem engedném. Ha ennek
ellenére mégis megkárosítaná a rábízottakat, hát nem haboznék a
döntéshozatalban. (Nem a feljebb „bukásra” gondolok.)
........... előadta még Perennissel
kapcsolatban, hogy ő nem érti miért ír róla, amikor ő korábban személyesen nem
is találkoztak. Perennis elmondta, hogy ő nem róluk írt, hiszen nem is ismeri
őket. Valóban, a korábbi meghallgatásokon elhangoztattak újabb moralizáló
írásra indították, amit a feljelentők magukra vettek… Elmondta még Perennis,
hogy elkerülhettük volna a tárgyalást és az ezzel járó költségeket, ha ő(k) is
élnek a lehetőséggel, - ahogy ezt sokan megtették -, s a blogon közölt nyilvános
e-mailcímen megkeresve kérték volna a sérelmesnek tartott írás(ok) törlését. Aminek,
mi minden alkalommal eleget tettünk. Ekkor a bírónő Perennisnek megjegyezte – mihez tartás végett hangnemben -,
hogy „nehogy már úgy csináljon, mintha ő
lenne itt a sértett!”
A bírónő nem ismerheti a benti
eseményeket, a terrort és a megaláztatást, melynek következtében több kolléga
önkezével vetett véget életének… Nem dolga olvasni a blogunkat, sem az
ellenblogot (melyet pusztán lejáratásunkra, rágalmazásunkra hoztak létre), ezért
nem is ítélheti meg reálisan ezt a részét az eseményeknek. Engedje meg, hogy
ezúttal ellenkezzek önnel. Tisztelt bírónő, igenis a párom a sértett fél! (Mellesleg velem együtt.) Igaz, nem
ezen a tárgyaláson, hanem az üggyel kapcsolatban. Először is ő a beteg, aki
ismeretlenül és önzetlenül is kiállt a betegtársaiért, az érdekeikért… saját
idejét, energiáját, anyagi lehetőségeit, eszköztárát, és infrastruktúráját
feláldozva, önmagát nem kímélve, éjt-nappallá téve fáradozott védelmükért, jobblétükért,
a tisztességes ellátásért… Ellentétben azokkal, akik viszont ezért kapják a
fizetésüket. Ráadásul, soha nem engedte eldurvulni a személyeskedést, nem tűrte
az öncélú sértegetést, kivéve, ha ez rá, rám, vagy ránk irányult… Ehhez képest azok,
akiknek a beteg emberek képviselete lenne a dolga, meghurcolták őt több soron,
megsértve a legelemibb szabályok sokaságát (kommunikáció, betegjog,
becsületsértés, rágalmazás, fenyegetés…). Visszás, hogy most ő áll a bíróság előtt azért, amit ellene
elkövettek… Igaz, megjósolták előre. Ezúttal, több mint két éve húzódó, mondvacsinált
eljárást akasztva a nyakába, oly módon, hogy semmi elmarasztalót nem tett. Sőt…
Tehát, véleményem szerint, igenis neki lehet sérelme, s erre minden
oka megvan. Ezt nem a védelmére szántam, hanem közbevetésnek, még ha így
utólag is…
Azt azért elmondtam az új
ügyvédjüknek, aki hosszasan olvasta fel a szerinte általunk elkövetett „bűn”lajstromot,
köztük többször is hangsúlyozva, hogy aljas indokból, vagy valami hasonló… Aljas indokból? Ahogy az egyik barátnőm
szokta volt mondani, ahhoz hogy mi
aljasak legyünk, vagy, hogy az aljasság vezéreljen bennünket, nekünk újra kellene születnünk!
Levélküldés: ITT! Facebook