Irányított ellenőrzés
2005. tavaszán elvették tőlem az előgondozási munkát…
Akkor a várakozó listán (külön a fogyatékos és a pszichiátriai) 4-6 személy
várt azonnali elhelyezésre a soronkívüli kérelmek közül. Ez azt jelenti, hogy
több szempontból is indokolttá vált a soronkívüli felvétele… Erről, a
folyamatos kapcsolattartás mellett személyesen is újból meggyőződtünk! Ebben az
esetben, a következő megüresedő helyre – mérlegelés után - közülük vettünk föl
valakit. Legalábbis korábban ez volt a gyakorlat. Egy évig nyomon követtem a bekerülőket, és szomorúan konstatáltam, hogy
az azonnali kérelmezők közül senkit nem vettek föl, sőt még a várakozó listáról
sem kerültek be betegek. Bár nem volt hozzáférésem már az anyagokhoz, de amikor
ezt szóvá tettem, akkor az volt a válasz, hogy a „megye nyomja be őket”. Ezt
mindenki hallhatta a csoportban…
Bántott a dolog, nemcsak azért,
mert évekig gondoztam a várakozókat és ismertem problémájukat, hanem azért is,
mert úgy érezhették, ismét cserbenhagyták, hagytam őket…
Jeleztem ezt a megyének, de
választ nem kaptam. Amikor
személyes találkozót kértem
Bányai Gábor elnök úrtól, akkor is
megemlítettem, és kértem vizsgálják meg, az átvételt követő időszakot, mert
a
jelek (nem kerülnek be listáról),
benyomások (lásd még előgondozás
tapasztalatai II.
ITT!),
szóbeszéd (hány száz ezerbe kerül
hozzánk egy soron kívüli felvétel),
tapasztaltak
(úgy kerültek be betegek, hogy nem volt szabad nyilvántartásba venni),
látottak (vezetők jóléti gyarapodása)
alapján fennáll
a gyanú, hogy a hozzátartozók súlyos pénzeket fizetnek az elhelyezésért. A
legjobban azonban az bántott, hogy nem kerültek be a szociálisan leginkább rászorulók,
a listáról…
Megígérte, hogy utánanéz, hiszen
fölháborította az a vád, hogy a megye
kéri a soronkívüli bekerüléseket. Elmondta, hogy két esetben kérte igazgatónő
segítségét, két jánoshalmi lakos érdekében; mindkettő szerepelt a kérelmezők
nyilvántartásában…
A rákövetkező ellenőrzés azonban, csak az előző évet, a 2009-et vizsgálta, amit előre bejelentettek és
– a szegedi professzor segédletével – rendbe is raktak.
Az ellenőrzés, mindent rendben talált. A gyanúban
megfogalmazott dolgok egyikére sem terjedt ki a vizsgálat, sem az általam
megadott időszakra, s így a soronkívüli bekerülésekre sem.
Az elnök úrhoz két kérésem volt még,
az egyik a
kreatív műhely pályázati pénzből való építése, működtetése… Túl kicsinek
ítélték meg, s amikor rákérdeztek, a főápoló asszony válasza az volt, hogy a megye, csak a pályázati pénz felét utalta
át… Ezt elég felháborítónak tartottam, ezért panasszal éltem – személyesen -
az elnök úr felé, aki hozzám hasonlóan felháborodott a feltételezésen, hiszen a
pályázati pénzekkel fillérre el kell számolni. Kértem, hogy vizsgálják felül, s
tájékoztassanak bennünket.
Úgy tudom, nem volt ilyen irányú ellenőrzés, sem
tájékoztatás.
A másik kérésem a nyaraltatások kivizsgálása volt, amit más
feljelentés következtében újra megvizsgált a fenntartó. A nyilvánvalóan meghamisított táborlétszámokat – minden előzetes
információ és más (pl. minisztériumi) ellenőrzésben foglaltak figyelmen kívül
hagyásával - kész ténynek vették, és elfogadták…
Nem indítottak
fegyelmi eljárást, vagy egyéb vizsgálatot ez ügyben sem.
Egy évvel ezelőtt azt kérdeztem
volna, hogy miért
nem volt hatékony vizsgálat, egyik felvetett témában sem? Ma azt
kell kérdezzem, miért
adták utasításba, hogy az ellenőrzések mire terjedhetnek, illetve nem
terjedhetnek ki? Persze az ügy mai állása szerint, ez is csak költői
kérdésnek bizonyul…
Reménység szerint azonban, hamarosan választ kapunk, még erre is…
Anonim levélküldés: ITT! Bővülő dokumentumtárunk ITT!
www.pszicho.net Cikkeink letölthetők: ITT!
