Munkaügyi perem - Ítélethirdetés következik…

 

Kapcsolódó: ITT!

Munkaügyi perem a végéhez közeledik… Szeptemberben lesz két éve, hogy elkezdődött…  Áprilisban múlt két éve, hogy összeférhetetlenség miatt felmentettek 5 hónapra, majd végkielégítéssel elbocsátottak… Aztán mégis visszahívtak 4 napra, mert állítólag rosszul számolták ki a szabadságomat… Le is dolgoztam, annak rendje és módja szerint. Úgy látszik, akkor mégsem voltam összeférhetetlen.

Az utolsó tárgyalás újabb, nemvárt meglepetést tartogatott... Van, amire nem  lehet felkészülni.

Simon Ilona igazgató asszony helyett véletlen, Dr. Szűcs Erzsébetet hívták be, pedig az előző tárgyalás végén Simon Ilona lakcímét egyeztették az ügyvéd úrral. (Azért emlékszem erre pontosan, mivel az ügyvéd úr, - a többi ott-dolgozó tanúval ellentétben – őt nem a munkahelyéről, hanem az állandó lakhelyéről javasolta beidézni, mondván, hogy „az a biztos, mert nem tartózkodik mindig a munkahelyén.” Valószínű furcsa lehetett a tekintetem, mert rámkérdezett az ügyvéd úr… Nem kommentáltam, de azért némi különbséget érzek aközött, hogy valaki nem tartózkodik mindig a munkahelyén, vagy hogy nem tartózkodik mindig az otthonában… Tudom, ez is kukacodoskodásnak tűnhet részemről, de talán önök is furcsállnák, ha a munkáltatói jogkör gyakorlója engem elbocsát, miközben a vádlottakért kiáll, majd lemond mint intézményvezető, s kinevezi magát a státuszomra, a munkát azonban mégsem veszi fel, immár több mint két éve… Nemúgy a fizetését… Lehet, hogy ezt olvashatta le az ügyvéd úr az arcomról?) Szűcs Erzsébet meghallgatását elleneztük, s mivel a változásról minket nem értesítettek, így nemcsak váratlanul, hanem felkészületlenül is ért bennünket…

Másfél órán keresztül, megállás nélkül mondta, hogy milyen rosszul végeztem a munkámat – amiért egyik helyről a másikra voltak kénytelenek áthelyezni – ahol, szintén nem feleltem meg az elvárásoknak… Sőt, azt sem voltam hajlandó neki megmondani, hogy mit csinálok a munkaidőmben! Azt mondta, hogy jegyzőkönyvezték, hogy amikor ezt tőlem megkérdezte, akkor én azt válaszoltam neki, hogy azt nem mondhatom meg neki! !? Kértem a végén, hogy a jegyzőkönyvet cáfolatom bizonyítása végett csatolják… Megtudtuk a bírónőtől, hogy erre semmi szükség …

Hogy az előgondozási munkám alatt én templomokat nézegettem – tudomásom szerint egyszer fordult elő Tompán, amikor megmutatták az intézményt, aminek része a kápolna (Mátyás templom kicsinyített mása) -, madarakat, fákat, stb… Valóban nézegettem út közben… Ezért későn értünk haza, amit én másnap lecsúsztattam… Ezt cáfoltam, bár mint kiderült a bíróságot ez sem érdekli, mert a pernek ez nem tárgya.

Azt is elmondta, hogy amikor az osztályra helyeztek foglalkoztatósnak, akkor én nem a munkámmal foglalkoztam, hanem azt néztem, hogy az ápolók hogyan végzik a munkájukat, s ezt meg is kifogásoltam… A valóságban ez fordítva volt.

Kiszámolta, hogy én a lakókkal a 8 órás munkaidőmből 3 és fél órát vagyok csak… A hálótervemet csatoltam a bíróságnak, a cáfolat magáért beszél. Arról nem is beszélve, milyen nehéz lenne elmagyarázni, hogy a 8 órában, nem is a lakókkal töltendő idő az igazán megeröltető… Persze, ennek nem így kellene lennie.

Elmondta, hogy a közös munkák alól is rendszeresen kihúztam magam – pl. ünnepségek -, s ha részt vettem is, idő előtt távoztam, mivel azt mondtam, hogy „lejárt a munkaidőm!”. Az intézményben ilyet senki sem tett, én meg pláne nem. Ráadásul én – mivel az énekkart vezettem – a színpadon voltam az ünnepségek alatt, amit ő nem igazán láthatott, hiszen a vezetésnek nem volt szokása részt venni a lakók rendezvényein.

Elmondta, hogy én számtalanszor feljelentettem az intézményt, s ezt is felraktam a blogra, sőt, még a postai feladóvevény számokat és a neveket is feltüntettem (pl.: Pörzse Sándor)… Amikor ezt cáfoltam, akkor visszakozott…

A bírónő kérdésére a főorvos asszony elmondta, hogy az orvos asszisztenstől értesült a blogomról. Ő a férje (Dr. Molnár Árpád) beosztottja, irodájuk egymás mellett van, egy zárt folyosón. (Itt vált érthetővé számomra, hogy hogyan került az ellenem aláírást gyűjtő kollégák táborába az asszisztensnő, annak ellenére, hogy nem is voltunk semmilyen munkakapcsolatba, annak ellenére, hogy korában ő is közalkalmazotti tanácstag volt.)

Benyújtottak az ügyvéd úrral egy feljegyzést, melyet akkor láttam először. A benne foglaltak szerint én a csoportomban a lakóknak, az 56-os ünnepség kapcsán arról is beszéltem, hogyan csináltak Molotov koktélokat… (Igaz.) Ennek kapcsán az egyik lakó – aki szerepelni készült az ünnepségre - azt mondta Molnár Aliznak (Dr. Szűcs Erzsébet lányának), hogy lehet, hogy ő is csinál egyet, s kipróbálja az ünnepség alatt! A feljegyzést Visnyei Ágnes, akkori csoportvezető írta alá a tanúnak a lányával.

Ha más mondta volna, nem CS. Csaba, akkor talán én is komolyan vettem volna a fenyegetést. Valóban, nem kell szakembernek lenni ahhoz, hogy különbséget tudjunk tenni az élcelődés és a valódi fenyegetés között. Eszembe jut erről a Kövér-mondást övező hisztériakeltés (Kössön egy kötelet a nyakára!)…

Tévesen állította továbbá, hogy engem visszahívtak a közalkalmazotti tanácsból. Valóban gyűjtöttek aláírásokat, azonban a közalkalmazotti tanács „nem vonta vissza” a megbízatást, hanem a többi tanácstag lemondásával új választást irányoztak elő.

Csatolták még – bizonyítékként (?) – a blog miatt becsületsértési ügyben ellenem született elmarasztaló ítéletet!

Másfél óra után feltehettem néhány kérdést a tanúnak, de a bírónő kijelentette, hogy a bíróság nem azt vizsgálja, hogy én hogyan dolgoztam, vagy hogyan nem… !? Ekkor a főorvosnő elnézést kért, hogy ilyen hosszan taglalta, ha ezt tudta volna, rövidebbre fogja…

A következő tanúnak Visnyei Ágnes csoportvezetőt hívták be, aki már nem vezető. Közlése szerint, lemondása személyemmel nem hozható összefüggésbe. Elmondta, hogy sikeresnek értékeli a csoportvezetői munkáját, mivel  előtte minden évben más (tizenegy néhány)  vezetője volt a csoportnak, ő pedig 5 évig volt ezen a poszton. Azt nem említette meg, hogy a férje is magas vezető beosztásban dolgozott (dolgozik) az intézményben, ahogy azt sem, hogy az előző vezető leváltásában neki milyen szerepe volt.  Állította viszont, hogy én „rasszba rakom” az embereket és rá is azt mondtam, hogy zsidó! (Igaz én ezt tanultam, mert úgy könnyebb segíteni az embereken, ha tudjuk, hogy milyen kultúrához tartoznak, milyen értékrendjük van, s hogyan gondolkodnak, viselkednek, milyenek a hagyományaik…) Amikor ezt cáfoltam, akkor azt mondta, hogy a hajára azt mondtam, hogy vastag (ez igaz), s hogy nagy az orra… (Ez utóbbit nem állítottam, nem is állíthattam.) Az igaz, hogy miközben néhányuk helyben a jelbeszédet is tanulta, érdekességképpen  megmutattam néhány „rasszra” vonatkozó jelet, így a cigányt, a magyart és a zsidót is… Akkor jót derültünk ezen. Ez utóbbit érthette félre, hiszen épp akkoriban kifogásolták meg, hogy a jövőben ne az orrukat, hanem a szakállukat mutassák a jeltolmácsok…

Azt is mondta, hogy a családját, pontosabban a bátyját is belekevertem a blogba… Ennek bővebb kifejtésére azonban nem adott teret a bírónő.

Kérdésemre a tanú elismerte és megerősítette azt a tényt, hogy amikor ő bekerült a csoportba, a csoporttagok nem álltak vele szóba, kivéve hármunkat. Ez az állapot mellesleg addig tartott, amíg – mindenki megdöbbenésére -, őt nevezték ki vezetőnknek. Bár – mint megtudtuk a tanúvallomások alapján - nem ő volt az egyetlen „kirekesztődött” csoporttag, erre azt mondta a bírónő, hogy ez nem érdekes, mert nem ezt vizsgáljuk!

Ezzel nem értek egyet, hiszen ha a csoport viselkedése kirekesztő, ez igenis szignifikáns tényező.

Egyetlen blog bejegyzést sem csatoltak bizonyítékként. Egyetlen bejegyzést, melyre hivatkoztak, nem kért be a bíróság. Igaz, ez sem tárgya a pernek, ahogy az állítólagos elmarasztaló munkamorálom sem. Így, két év után megtudhattuk, hogy a bíróságot – bár a tanúk hosszasan boncolhatták – nem érdekli az, hogy hogyan végeztem a munkámat... Konkrét kifogást, senki sem tudott felhozni a per során. Egyetlen fegyelmi eljárást sem kezdeményeztek ellenem – kivéve Dr. Szűcs Erzsébet kifogását, a közalkalmazotti tanácstagokat megillető munkaidő-kedvezmény kivételével kapcsolatosan, melyet az ügyvéd úr közbenjárására másodszor is elvetettek -.

Az ügyvéd úr Simon Ilona kivételével, eltekintett Kunos Zoltán, Borbás Andrea tanúk meghallgatásától.  Az utolsó tárgyaláson (csütörtökön 12-14 óra között), még meghallgatják Simon Ilonát is, és első fokon lezárul a per. Ítélethirdetés várható…

Remélem, - az első bekezdésben foglaltakon túl - figyelembe veszi a bíróság azt a tényt is, hogy a munkáltató megszegte, a közalkalmazotti tanácstagokat megillető, tagságuk megszűnését követő egy évig tartó védettséget. Ez pedig tudomásom szerint, kötelezettséget jelent a munkáltatóra nézve, a visszahelyezésemet illetően…

Folyt. köv.

Miért is nem lepődök meg, hogy a tárgyalást elnapolták... Megszokhattam volna, ugyanez történt, a másik tárgyalásunkon is... Végül is nem az ő pénzük bánja, hanem az enyém, és a közé... A közpénz iránt érzett felelősség kérdését pedig már néhányszor ecseteltük...
Arra felkészültem, hogy Simon Ilona saját betegállományára hivatkozva nem jelenik meg majd a bíróságon... Nem ezt történt: a tárgyalás előtt pár nappal az ex-igazgatónő írásban kérte a halasztást, mivel egy külföldön tartózkodó közeli hozzátartozója megbetegedett, és ki kellett utazniuk hozzá... Csak halkan kérdezem,  hogy táppénz alatt is lehet külföldre menni látogatóba? Ha hangosan kérdezném és hivatalos formában - mint volt már rá precedens -, akkor is csak a sutyorik által megszokott választ kapnánk: "Közöd hozzá?" Ilyen vizsgálatot ugyanis csak a munkáltató kezdeményezhet... Kiderült, a hivatalos helyeken is ugyanaz a gondolkodás uralkodik, mint azon kollégák körében, akik távolról sem képviselik azt, amiért a fizetésüket kapják.

Mi ugyan - szomorú szívvel, hiszen lett volna hozzá néhány kérdésem, de - eltekintettünk volna a meghallgatásától, azonban az alperes képviselője ragaszkodott hozzá... Kérdésemre, hogy mi lesz, ha legközelebb sem jelenik meg, a bírónő elmondta, hogy pénzbírsággal sújthatja, vagy elővezettetheti... Ekkor az alperes jogi képviselője megjegyezte, hogy akkor ő eltekint a meghallgatásától... Ezt elfogadta a bírónő is, és közölte, hogy akkor ő mindenképpen ítéletet hirdet. Ebben maradtunk: 2013. szeptember 5. (csütörtök) 9 óra (Kecskeméti Munkaügyi Bíróság). Ezek után, már én nem szeretnék eltekinteni a meghallgatásától...

Levélküldés: ITT!                   Facebook