Tanács(talanság)

A három vádlott elsőfokú ítéletét követően az intézetbe látogatott Dr. Téglás Péter vezető ügyész és Molnár László Gábor rendőrkapitány (volt kollégám édesapja), hogy tájékoztassa a dolgozókat a jogokról és kötelezettségekről…

Amikor a hírről értesültem, azt gondoltam, na végre valaki megmondja a dolgozóknak (azoknak, akiknek nem ott lenne a helyük), hogy úgy próbálják meg még egyszer veszélyeztetni a lakók egészségét, hogy hamar a dutyiba találhatják magukat! Igaz, ezt nem az ő tisztük lenne elmagyarázni, de ha j(l)ó nincs, hát jó a szamár is… Hamar „lehűtötték” örömömet, mert kiderült, ilyenről szó sem esett… Sőt, érdemi tájékoztatás helyett, gyorsan levonták a konklúziót: Ne csináljanak semmit, mert úgyis ők húzzák a rövidebbet!

Nem tudom, hogy – sportnyelven szólva – ki, melyik meccset nézi, de igencsak megrökönyödtem. Persze nem várható el hatósági személyektől a betegek iránt érzett empátia, szakértelem, de azért, mégis mást várna az ember… Az elesettek, a betegek képviselete mégiscsak szót kívánna a hatóság részéről is…

Arról pedig, hogy ki húzta a rövidebbet, meg kellene kérdezni az áldozatokat… Sajnos azonban, ők már nem nyilatkozhatnak… Mert akinek több alkalommal a nyakára hágtak, ő már nem él…

Akit az ítélet szerint megerőszakoltak, öngyilkos lett…

Akivel egy másik lakó vizeletét itatták meg tea gyanánt, kávé helyett pedig csikkből kapott főzetet, szintén elhunyt…

Akit rendszeresen vertek, fiatalon halt meg…

Akinek zsebpénzét galádul meglopták a hivatalosok, - igazát nem lelve - szintén öngyilkos lett… Tehát, az erőszakos fajtalankodót kivéve, úgy tűnik, mindenki megúszta, sőt…

Akik hivatalból olvasták a jegyzőkönyveket, - melyeket a tanúvallomások során készítettek – hogyan állíthatják azt, hogy az erőszakoló, bántalmazó, zsaroló kollégák húzták a rövidebbet? Az aberráltak, akik eljárás alá sem kerültek, ők szintén nem húzták a rövidebbet… A felelősök, akiket kitüntettek, vagy akiket sosem neveztek meg, ők sem húzták a rövidebbet… Akkor kikre gondolhattak?

Kire kellett volna gondolniuk, kiknek a védelmében kellett volna szólniuk? Természetesen azokra, és azok érdekében, akik elszenvedték a visszaéléseket…

Úgy tűnik, hogy a szakma alapvető hiányosságát – pályaalkalmasság vizsgálatának szándékos elutasítása - a hatóságok csak tovább erősítik…

Tájékoztatás ide, megbeszélés oda, amíg a hozzáállás nem változik, érdemi változás sem várható… A személycserék tucatja sem hoz így megújulást, ahogy szemléletváltozást sem, de ezt úgyis tudják… 

Pedig már az utolsó órában járunk, hogy a lakók és dolgozók érdekében megálljt parancsoljunk a visszaélésekre, a terrorra, hogy szót emeljünk az embertelen, megalázó bánásmód ellen csakúgy, mint a szakmai hozzáértés hiányáért… Mert ez a rossz bánásmód az egész intézetet sújtja. Sőt, a kollégák magatartását egymás iránt is meghatározza… Egy munkahelyi közösségnek megtartó ereje kell legyen, nem pedig kirekesztő, elveszejtő… 

Hol van a szakma, az érdekképviselet, a civil összefogás? Van egyáltalán, vagy csak ezt is kipipálják, mint a összes többit? Ahogy az ellenőrzéseket is? No nem a jegyzőkönyv nélküli táskavizitre gondolok…

Tanácsom a tanácstalanságban: lehet tanulni, szakmát váltani… Addig is, mindenki gondoskodjon a saját szeretteiről…

S hogy helyesbítsem a hatósági emberek által levont konklúziót, kérdezem: ki húzza valóban a rövidebbet? Hosszú távon mindig az, aki megérdemli…

Levélküldés: ITT!                   Facebook