Tovább az úton...

Nagyításért kattintson a képre!

Pofátlanság tetőfokát elérték!!

Olvasói levél – A kő marad…

"Madarat tolláról, embert barátjáról"

Végig követtem a blogon, az intézményben történteket, helyesebben történéseket. Most, hogy befejezéshez közeledik, hiszen napokon belül lezárul(?), kezdődik(?), folytatódik(?) az intézetben lakók, dolgozók sorsa. Igen a sorsa. A "sorsok minősége, milyensége" a fontos.
Nyugodt lelki ismerettel, mondhatom URAY ERZSÉBET nem vesztes és nem győztes ebben a történetben! Abban bizonyos vagyok Ő sorsának minősége és milyensége: EMBER-hez méltó, Istennek tetsző. Nem ítélkezem mások felett, mert nem is tehetném, de abban bizonyos vagyok eljön a nap amikor "ítélkeznek" mindannyiunk felett:

"Maradnak az igazak és jók,
a tiszták és békességesek,
erdők, hegyek, tanok és emberek.
Jól gondolja meg, ki mit cselekszik!

Likasztják már fönn az égben a rostát,
s a csillagok tengelyét olajozzák
szorgalmas angyalok.
És lészen csillagfordulás megint,
és miként hirdeti a Biblia:
megméretik az embernek fia,
s ki mint vetett, azonképpen arat,
mert elfut a víz, és csak a kő marad,
de a kő marad."
 

Wass Albert: Üzenet haza

Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!

"Mert megérdemeltem!"            Facebook

Olvasói levél - A hittel építő

"Volt egyszer egy ember, aki az ő háza udvarán oszlopot épített az ő Istenének. De az oszlopot nem márványból faragta, nem kőből építette, hanem ezer meg ezer apró csillámló homokszemcséből. És a homokszemcséket köddel kötötte össze. 

És az emberek, akik arra járva látták, nevettek rajta, s azt mondták: „Bolond!” De az oszlop csak épült, egyre épült, mert az ember hittel a szívében építette az ő Istenének. És amikor az oszlop készen állott, az emberek még mindig nevettek, s azt mondták: „Majd a legelső szél összedönti.” És jött az első szél, nem döntötte össze. És jött a második szél, az sem döntötte össze. Akárhány szél jött, egyik sem döntötte össze, hanem mindegyik szépen kikerülte az oszlopot, ami addig felépült. És az emberek, aki ezt látták, csodálkozva összesúgtak, azt mondták: „Varázsló!” És egy napon berohantak az udvarára, és ledöntötték az ő oszlopát. 

És az ember nem szitkozódott, és nem sírt, hanem kiment megint az ő udvarára, és hittel a szívében kezdett új oszlopot építeni az ő Istenének. És az oszlopot most sem faragta márványból, sem nem építette kőből, hanem megint sok-sok apró homokszemcséből. És a homokszemcséket köddel kötötte össze."

Olvasónktól  kaptuk, nagyon köszönjük!

Wass Albert: Előhang (Virágtemetés)

Nagyításért kattintson a képre!

Összegzés

Lehet, hogy sokan furcsának találják a címet, mert összegzést év végén készítünk. Számba vesszük, hogy milyen évet hagyunk magunk mögött, és mit várunk az elkövetkezőtől.
Tegyünk most kivételt, mert nem évet, hanem reményeink szerint egy korszakot zárunk le!
Lezárjuk, de elfelejteni sokáig nem tudjuk!

Borzalmas, mi több, - néha már - elviselhetetlennek tűnő éveken vagyunk túl! Sajnos, történt igazi visszafordíthatatlan tragédia is, úgy a lakók, mint a munkatársak életében.
Volt ebben az elmúlt 11 évben és 3 hónapban kirúgás, lelki megnyomorítás, alázás, sértés, fegyelmik garmada, fenyegetés - majdnem kihagytam - és nyilvános megszégyenítés!
Hogy mi nem volt? Szervezett, hozzáértő irányítás, emberi elismerő szó, bizalom és felelősség vállalás  a kimondott szóért!
Hamar kialakult a diktatórikus, vagyis parancs uralmon alapuló vezetés! Exigazgatónő sokáig nem vette észre, pedig többen figyelmeztettük, hogy már nem ő a vezető!
Mire rájött, már késő volt. Bekövetkezett az, ami ellen már nem tudott tenni, zsarolhatóvá vált. Szinte mindenre fordítva reagált, mint elvárható lett volna! Nem a hozzáértő munkatársakra támaszkodott, sőt, mi több, egyenesen az ellenséget látta bennünk! Vezetőink olyan szintre jutottak, hogy már mindenkiben ellenséget láttak!
Információkat tartottak vissza, mert a szakmai tudás hiánya butasággal és gőggel is társult. Ez így együtt a beosztott munkatársakra nézve léleknyomorító! Szembesültünk nap mint nap a hazugságokkal! Védtelenek voltunk, mert rögtön megkaptuk a ne próbáld megmagyarázni panel mondatot.
A visszaigazolást minden esetben megkapták a közeli rokonoktól, barátoktól és azok barátaiból verbuválódott, hihetetlenül ostoba udvartartásuktól. A szemükbe ez a csapat volt a mértékadó! Erre én csak azt mondom, illetve írom, hogy madarat tolláról... a többit tudjuk, sőt tapasztaltuk!

Tisztelt ex ig. nő! Nem a kemény fedeles diplomák száma jelenti az alkalmasságot, sőt az önmagában kevés, legyen akárhány is!  Emberségből az élet vizsgáztat, igaz bizonyítványt nem állít ki!
Itt az eredmény a munkatársak arcán látszik! Sajnos nálunk a rémület, félelem és szorongás látszott az arcokon! Önök szerint: "Úgy kell nekik és ha valaki szól, még bele is rúgunk!"
Az önök szemében a legnagyobb bűn azért mégis csak az, ha valaki ért a szakmájához! Ha ésszerű javaslata és véleménye is van, akkor legyen áruló, sőt ellenség! Hivatalból üldözendő! Aki beszél vele, azt meg egyenesen égő máglyára kell dobni! Ugye tudják kiről beszélek?  "Nem kell válaszolni, költői kérdés volt!"

Igazgatóváltás előtt vagyunk! Legalább is reméljük! Jelenlegi mb. igazgatónk is maradandóan beírta a köztudatba a nevét! Egyszer indulatában kijelentette, ő utána senki nem fizetett 700.000 Ft-ot. Tudtuk, hogy nem igaz, mert nem ez volt a kérdés. Elszólás volt, de legalább ez is kiderült. Sőt odáig ment, hogy tudja, ki élt a kelleténél is már többet!  Sajnos, ennek a nagy nyilvánosság előtt, többször is hangot adott! Nincs mit hozzáfűzni!
Ez volt idáig!
 
Bízzunk benne, hogy 2011. október 1-től szebb napok jönnek, úgy a lakókra, mint a munkatársakra! Ehhez arra is szükség van, hogy az ex ig. nő lekerüljön a fizetési jegyzékről, annál is inkább, mert nem tudjuk, hogy mit is csinál, illetve mit nem csinál!
Munkavégzése (?!) az emberbarát gazdasági igazgatóval egy irodában történik, sőt a pénzügyi csoportvezető áldásos jelenléte, tovább emeli a színvonalat.

Pályázat! Sokan várjuk a kihirdetés napját, remélve, hogy olyan nyeri, aki ismeri a körülményeket, tudja, hogy mitől és mi romlott el nagyon! Tőle várjuk a megnyugvást és azt is, hogy ismét emberhez méltó munkahelyünk legyen, ne börtönnek érezzük az intézetet.

Még egy észrevétel! A pályázati kiírásban szerepel, hogy a munkakör betöltéséhez szükséges szakvizsga akár 2 évig is ráér! Miért?? Ez nem költői kérdés!  A megyében - Kiskunhalason - nincs olyan szakember? Tovább megyek, a pályázok között nincs olyan személy, akinek a birtokában már most van?
Vagy folytatjuk dicső tevékenységünket és mi mindig taníttatunk valakit? A feleslegesen kifizetett tanulmányi költségeket is megérné egyszer összesíteni!
A nem dolgozó, hanem csak a fizetési jegyzékben szereplő munkatársak évek óta kifizetett bére, két gyermekintézmény éves étkezési költségét fedezné! Csak bátran, össze kell adni! Félelmetes összeg lesz a végeredmény!
Nem is tudom, mit is mondjak, írjak még? Aki akarja látja, sőt már régen tudja, hogy nagyon nagy a baj! Olyan igazgatót várunk aki tudja, hogy hova nyúljon a baj mielőbbi megszüntetése érdekében, és főleg visszaadja hitünket. Azt várjuk, hogy számítson ránk!
 
Mához egy hétre - már egy napja - tudni fogjuk a választ!
Egy kéretlen tanács, az itt eltöltött időt én az önök helyében nem írnám be a további referencia anyagomba! De ez talán az utolsó, amiben még önök döntenek!

ELSŐ KÉZBŐL

Talán minden szabályt áthágva, szemérmes büszkeséggel és múlhatatlan tisztelettel kívánom közreadni Uray Erzsébet pályázatát, amely egy héten belül kerül elbírálásra. Már nem lehetünk vesztesek, hiszen 11 év méltó lezárásaként megszületett ez az összegző dokumentum, ami elárul mindent alkotójáról, életéről, munkájáról, de még vágyairól is. Önálló ez a pályázat, - még ha kevesekhez is jut el -, leginkább azért mert rendületlen hitről tesz tanúbizonyságot, és ez az ami igazán értékessé teszi, még a legádázabb küzdelmek közepette is.

Vettem a bátorságot, és saját felelősségemre felraktam a dokumentumot, hiszen ez a Blog még mindig a miénk, saját személyes naplónk, és meghívott barátainkon kívül mások érdeklődésére nem számítunk. Kis közösségünk pedig könnyen megérti, miből fakadhat szemérmes büszkeségem és múlhatatlan tiszteletem.

A pályázat elérhető: ITT!

Szakmai önéletrajz: ITT!