Tavaszi nosztalgia

.

Nagyításért kattintson a képre!

Levélküldés: ITT!                   Facebook

Ítélethirdetésre várva…

 

Előzmény: Végítélet...

Ha minden igaz, szerdán befejeződött a tárgyalássorozat a három kolléga ellen indított büntetőperben, első fokon…

Szívesen meghallgattam volna a vád- és a védő beszédeket… Ahogy mások is. 

A perből, Dr. Kastyják János ügyvéd úr kezdeményezésére – a lakók személyiségi jogaira való hivatkozással - az első pillanattól kezdve kirekesztették a nyilvánosságot…  Nem tudjuk, hogy az ügyészség és a bíróság kaphatott e hiteles és valós képet az ügyről úgy, hogy az igazságnak csak az egyik oldalát hallattatták a tárgyalás folyamán… hiszen az ellátottakért kiállók közül senki sem lehetett folyamatosan jelen… Így a bírónőt, vagy az ügyésznőt semmiféle nonverbális és egyéb – a hallgatóság köréből érkező - metakommunikáció sem segíthette az elhangzottak valósághű tartalmának megítélésében, a hazugságok leleplezésében… 

Az az információ sem segíthetett a történések helyes megítélésében, hogy az áldozatok közül (lakók és kollégák) azóta jónéhányan elhunytak már, hiszen ez a tény valószínűleg nem kerülhetett a bíróság látóterébe, mivel a helyi médiumok is hallgattak róla.

Ahogy a többi betegeket veszélyeztető kolléga sem kerülhetett vádemelés alá… Az a fránya politikai nyomás… az a pártmentes politikai nyomás, hiszen ebben az egy kérdésben érdekes módon, mindenki egyetérteni látszik... nemcsak a politika, hanem a médiumok, és sajnos nemcsak az ellenőrző hatáságok... 

Nem érdekelt egy hivatalos személyt sem, hogy az intézményben milyen sokan megbetegedtek az intézményi terror miatt, pedig erről, én magam is tájékoztattam Bányai Gábor elnök urat... több ízben is (Lásd: ITT! és ITT!). Ahogy a hazugságokra is sokak egészsége ráment az érintettek közül… ellátottak, kollégák, hozzátartozóik, sőt,  az esettel kényszerűségből foglalkozó szakemberek is belebetegedtek, vagy komoly pszichológiai segítségre szorultak…

Én onnan sejtettem, hogy lezárul első fokon a per, hogy pár héttel ezelőtt a Halasi Tükör újból foglalkozott az intézménnyel, ezúttal a lakosság félelmére kiélezve a helyzetet… sugallva, milyen veszélyesek és kiszámíthatatlanok az elmebetegek… A szakmai hiányosságokra ugyanakkor nem tért ki… Ez mindenképpen a vádlottak mellett szól, amit én nem sérelmezek ugyan, de a folyamatos egyoldalú tájékoztatást, azt igen.

Két héten belül tehát, nyilvános ítélethirdetés lesz a Kiskunhalasi Városi Bíróságon: 2013. március 13-án 10 órakor!

Megkeresném Bányai Gábor elnök urat, hogy amennyiben elmarasztaló ítélet születik, úgy ő milyen konzekvenciát von le, és – korábbi ígéretéhez híven -, milyen intézkedést kezdeményez a felelősök ügyében, de fölösleges… a válaszát már előre hallom, „Várjuk meg a másodfokú ítéletet.”, vagy: „Már nem én vagyok a kompetens személy az ügyben!”... 

S mi lesz – többek között - azzal a személlyel, aki közeli (közös) barátként nem igazolta az elnök úrnak az általam elmondottakat, azaz az igazságot? Ezután is hitelt ad még a szavának?  

S mi lesz azzal a személlyel, aki megfenyegetett engem a blog  miatt, egy hivatalos személyen keresztül – sőt be is váltotta ígéretét –, mert szembementem az időközben angolosan távozott, - felelősségre senki által nem vont - vezetéssel? (Lásd: ITT!) 

S mi lesz a volt intézményvezető asszonnyal?

S mi lesz a „Nem történt semmi!” (Lásd: ITT!) állítás szószátyárjaival, hiszen állításaik mégsem igazolódtak be!? Ők is kiesnek a pikszisből, vagy még följebb „buknak”, vagy egyelőre csak parkoló pályára kerülnek? Vagy, máris „erősítik” az új vezetést, tovább rombolva a morált, s az intézményben végzendő szakmai munkát?
Hogy mit tesz egy demokráciában ilyen esetben egy politikus, vagy felelős vezető, arról nálunk kár is volna beszélni... Ahogy arról is, hogy mit csinálnak egy normális országban az ilyen politikusokkal és vezetőkkel... 

Sok kérdésem volna még, de ezekre is ugyanúgy ismerjük a választ, így hát nem fárasztom önöket velük…

Egy dolgot sajnálok csak, hogy nem lehet igazságos ítélet…  Legalábbis a bíróságon.

Levélküldés: ITT!                   Facebook

Blog válaszol - Véleményre várva...

 

Névtelen 2013. február 24. 19:29

Eljön az idő mikor köszönetel tartoztok az Intézményvezető asszonynak. Ő az ellátástigénybevevőkért mindent megtesz.
Megtesz a dolozókért is, de Nektek is alkalmazkodni kell ami nem azonos a seggnyalással.Tartsatok ki meglátjátok rövid időn belül könnyebb lesz a munkátok.
Ne akarjátok lépten nyomon megalázni, nem érdemli meg. Segítsétek a munkáját, nagy a teher rajta.

Névtelen 2013. február 25. 12:33

A 19:29 es hozzászólás elött is mindenki névtelen volt az nem proléma mert azok gyalázkodó írások. Nagyon eggyoldalú ez a dolog.
nem tudom ki az Erzsike, nem isérdekes számomra.
Véleményem leírom, pedig tudom ezen az oldaalon ez senkit nem érdekel. Pedig jó tanácsként is megfogadhatná mindki akinek nem tetszik az Intézménybe folyó változások.
Mindenki koncentráljon a munkájára,hogy maxinmálisan eltudja látni, nem a duruzsolással, és szerveszkedéssel kellene tölteni az időt.
A válzozások után mindenkinek könnyebb lesz a munkája tessék megnyugodni. 

......

Nem gondolom, hogy a két fenti hozzászólás mögött rossz indulat lenne, inkább félretájékozódásról, illetve rossz iránymutatásról van szó. Néhány dolgot azért észrevételeznék, lévén, hogy megszólítva érzem magamat.

Ha ön gyalázkodó írások tömkelegét találta itt, az 1100 bejegyzésből és a 15400 hozzászólásból, nevezze meg, mert különben ön az, aki itt gyalázkodik. Nem mellesleg, blogoldalunkat az internetes keresők kifejezetten megbízhatónak és gyerekbarátnak minősítették.

Amit ön sérelmezhet, az az igazmondás… S csak azért születhettek ilyen írások,  mert gyalázatos emberek, gyalázatos dolgokat műveltek az otthonban! Ön, ezek szerint szintén közéjük tartozik, hiszen az ő oldalukon áll. Nem azon háborodik föl, amit tettek, hanem azon, hogy vannak akik a tetteiket elítélve ennek hangot adnak.

Véleménye valóban érdekelne, ha volna, vagy ha a sajátját mondaná el… de, azonkívül, hogy leírja, hogy „leírom a véleményem”... nem ír semmit, mert vagy nincs véleménye, vagy nem tudja megfogalmazni... Mert az az „eszmecsere” hogy "Te hülye vagy!", "Nem, te vagy hülye!" az ugye nem vélemény, de nem is érv, sem nem kritika, sőt még csak polémiára sem alkalmas, de még másra sem... Talán ön nem tudja, ezért elmondom, mióta a blogunk működik, egyetlen cáfolat sem érkezett a megjelentek valóságtartalmát illetően… Pedig sokszor reméltük, vártuk és mi magunk örültünk volna a legjobban… Lásd: Cáfolatra várva 

Írtak viszont az ellentáborból gyalázkodó, fenyegető sorokat, sőt voltak akiket ezért külön támogattak, jutalmaztak… Továbbmegyek, a betegverők mellett tüntetők szervezője ellenblogot hozott létre a gyalázásunkra, nem alaptalan fenyegetésünkre… Lásd: A krém

Aztán tanácsolni idejön, de nem ad tanácsot! Mert még az igavonó barom is ehet, ha dolgozik… arról nem is beszélve, hogy az ugye nem tanács egy baromnak akit járomba fognak és húzza az igát, hogy „Ne te neee!” – vagy tévednék?

Nem tudja ki vagyok? Nem is érdekli?

Én vagyok az, aki felemelte szavát a kollégák, a szakma és a betegek védelmében a visszaélések miatt... Én vagyok az, akit a fenyegetéseik, a terrorjuk, a hazug vádjaik sem tántorítottak el az értük való kiállás ügyétől. Én vagyok az, akit hamis rágalmak és vádak alapján kirúgtak, feljelentettek, rabosítottak... soroljam még?

És én vagyok az, aki fizet azért, hogy ön itt rólam - és azokról akik nem vesztették még el a józan ítélőképességüket -, kritikát írhasson. Persze építő kritikára nem képes, mert vsz. ön is a rosszul működő egészségügyi hierarchiában szocializálódott, ahol csak annak lehet igaza, aki ön fölött áll…  Nálunk, ez a szakmaiság devalválódásával tovább egyszerűsödött: fölfele nyalunk, lefele rugdosunk… Elárulom önnek, hogy ez nemcsak szakmaiatlanságról árulkodik, hanem egyéb hovatartozásról is…

Én pedig azt tanácsolom – engedje meg a többes számot - önöknek, hogy ne ide írogassanak, hanem a szaklapokba… Ne a blogot olvasgassák, hanem szakirodalmat… Ne azt kutassák, vitassák munkaidőbe, értekezletek kapcsán, hogy ki és mit ír a blogra, hanem azt, hogy hogyan lehetne végre úgy dolgozni, hogy ne csak önök, hanem a hivatásukat végzők, és a lakók is nyerjenek belőle…

S ha már így belelendültem, engedjék meg nekem… Ne a maguk kedvenc intézményeit mutogassák, hanem olyanokat, ahol valóban tanulni tudnak a munkatársak… Arról nem is beszélve, hogy ha eljutnak egy olyan intézménybe, ahol épülni is, szakmailag is gyarapodni tudnának, ott meg az ön(ök) munkatársai letiltják, vagy ellehetetlenítik a kommunikációt… Azt már meg sem említem, hogy a mi szakmánk a bizalomra épül, önök viszont ennek az ellenkezőjére alapoznak… Hogy egy intézménylátogatás kapcsán leültetik a munkatársakat és kötelezően kell nyilatkozniuk az integráló intézményről a fogadó intézmény munkatársai és az igazgatónő előtt az utóbbi unszolására, ez skandalum… S bár némelyik hírhedten gerinctelen ember megpróbálta a vezetőnőnek behízelegve felmagasztalni   a „referenciaintézményt” (nem mintha az ott folyó munka ne lehetne dicséretes), s azt, egy érintett sem utasította vissza! Hát, hogy ezen átlásson az egyszerű ember, ahhoz nem kell ám pszichológiát tanulni! Te jó ég, így is émelyeg a gyomrom az egésztől, pedig ott se voltam… de elárulom önnek, ha ott lettem volna, nem hagytam volna szó nélkül a munkatársaim megaláztatását. Ahogy azt sem, hogy azokat akik a betegek érdekében építő kritikát megfogalmazva elmondták véleményüket, azok hirtelen mellőzhetővé váljanak?  Akik a lakók jobbulásán fáradoznak, tisztelve mások munkáját, azokkal nem egyfelé húzzák önök a szekeret? Már bocsánat, de akkor milyen irányba is navigálnak?  Akkor önök, - engedje, hogy megkérdezzem - mit keresnek ott? Közpénzből? A mi pénzünkből? (Mert a mi pénzünk akkor is a mi pénzünk, ha elrabolták tőlünk.) Ez az önök véleménye, ez az önök tanácsa? Akik a lakókért vannak, azoknak „El lehet menni!” Azoknak meg lehet dögleni? Azoktól minden törvény által jogosan előírt kedvezményt – sunyi módon, sunyi indoklással - meg lehet vonni? Ez a tisztesség? Ez a nagy koncepció?

Én csak azt mondom, óvatosan az ilyen kijelentésekkel, mert voltak itt már nagyhatalmúak, akik azt hitték, hogy bármit megtehetnek, bármi áron! Hát meg is lett a következménye…  Mert „amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek…” (Hegyi beszéd) Aki nem hiszi, járjon utána.

A dolgozóktól kérik számon a káoszt? Hát nem tanulnak senki hibájából? Mit keresnek még ott a munkakerülők, a betegeket veszélyeztetők? Azokat akarják elküldeni, akik már bizonyították rátermettségüket, szakértelmüket? Akik eddig is erőn felül vállaltak és húztak? A mór megtette kötelességét, a mór mehet... Ezt komolyan és felelősen gondolhatja bárki?

S ha már itt tartunk, mibe kerül az összes dolgozó fuvarozgatása, hogy megnézzenek egy műszakátadást (?), vagy egy takarítást (?) Solton, vagy Kaskantyún? Kiszámolták már?

Nem olvasták volna az intézményünk protokolljait? Tanácsolom, hogy olvassák el, még önök is tanulhatnak belőle… Kiemelten ajánlom figyelmükben a takarítási és az ápolási protokollokat. Ez utóbbit olyan szakember írta, aki még a régi, színvonalas szellemben tanulta és oktathatta is a hivatását… Önök egyébként abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy személyesen is tanulhatnak tőle…

S ha már számításba kezdenek azt is kiszámolhatnák, mibe kerül a köznek bizonyos személyek fiktív foglalkoztatása, szükségtelen taníttatása? S az integrációról még nem is kérdeztem…

Egyébként pedig, – a hiedelmével ellentétben – szívesen látjuk önöket a blogunkon, a véleményük is érdekel, sőt várjuk továbbra is, amennyiben valóban van...

Levélküldés: ITT!                   Facebook

Isten, szívünkbe írta a törvényét...

Az alábbi írásra véletlen találtam... Sokáig nem tudtam, hogy miért kell azt cselekednem, amiből nekem csak hátrányom származik... Legalábbis rövid távon... Azt tudtam csak, hogy nem tehetek másképp, mint amit magam is helyesnek tartok. Ha nem így teszek, szorongat a lélek... ideges, feszült leszek, gombóc lesz a torkomban, hevesen kezd verni a szívem... Így aztán megtanultam, ha szólnom kell, hát szólok... Istennek kell elszámolnom mindennel... a szólással, a hallgatással, a cselekvéssel és a meghátrálással is... Erre mondtam mindíg, hogy én így tudok nyugodtan aludni... Azóta elhíresült lett ez a szólásom, mindenki felhasználta ellenem (összeférhetetlenségi indítványok, jegyzőkönyvek, bírósági tanúvallomások), még akkor is, ha semmit sem értettek meg belőle...  Nagy örömömre szolgált az ősmagyar hit és erkölcstan meglelése, segített még jobban megérteni, megismerni magamat, tetteimet, belső motivációmat...

Remélem közreadása másokat is megérint, elgondolkodtat, reménységgel tölt el és cselekvésre ösztönöz...

Az ősmagyar vallás hit és erkölcstana

 Szépvízi B. Béla: Az Ősmagyar Vallás Hit- és Erkölcstana (1925)
 /részletek/

I. Általános elvek és igazságok.

1. A természet az Isten teste, az erkölcsi világrend az Isten lelke. …
6. Az erény üdvözít, a bűn elkárhoztat. …
33. A létért, a munka után való megélhetésért és becsületért kisebb-nagyobb harc a fajon belől is foly; természet szerint kell is folynia. Ez ösztönöz nemes versenyre, életrevalóságra.

34. De a fajon belőli létért való küzdelemben a jóságos magyar szív minden szeretetével és irgalmával, a józan magyar ész teljes fényével, tisztaságával és belátásával kell felderíteni az igazságot és meg kell nyugtatni, hatni, hálára kell kötelezni az embereket, különösen a gyermekekkel, aggokkal, árvákkal, özvegyekkel, félkegyelműekkel és a féktelen indulatúakkal szemben.

 35. Szívünkben legelső helyen álljon a gyermek, mint meleg és fényes sugara a Napnak, a legtisztább s Istenhez legközelebb álló kis magyar, kinek léte erénye a szülőknek.

36. Éhes és rongyos magyar gyermeknek lennie nem szabad! S példát kell adnunk, hogy másutt se legyen!

 37. Mert mindaddig Istenről, műveltségről, államról s más hasonló nagy és szent dolgokról nem beszélhet senki, míg a földön csak egy éhes és rongyos gyermek is lesz.

 38. Addig, míg éhes, rongyos, ártatlan, tehetetlen gyermek lesz a világon, égjen le a műveltek, a nagy emberek arcáról a bőr, a gazdagok testéről a tiszta ruha s torkuk száradjon el és gyomruk ne vegyen be ételt! Ily bűn: a gyermektelen szerelem is.

 39. Mert elérhetetlen lehet az, hogy valaha valaki, vagy valamely eszme, intézmény az emberi nyomort megszüntesse a földön - hiszen az egész ismert világtörténelem azt mutatja, hogy éppen az ember a saját emberi fajtája boldogságának a legnagyobb ellensége -, tehát amíg ember lesz, teljes emberi boldogság aligha remélhető, de ebben a bűnben a gyermek nem bűnös, tehát a föld testi és lelki szenvedései őt nem sújthatják s gonosz, aki az élet súlyát, bár csak részben is, reá hárítja, vagy őt elöli.

 40. A gazdagnak adóznia, a szegénynek dolgoznia kell a magyar gyermekek javára, vagyon és erő arányában, korlátlanul.

 41. Kettős fegyverrel kell kényszeríteni minden nagykorút arra, hogy a 10 éven aluli gyermekek élelméről, ruhájáról gondoskodjék. A fényűzési adó az övék.

 42. Négy gyermekig a szülő, azonfelől a gyermektelenek kötelesek gondoskodni a gyermekekről: négy gyermekig.

43. Egy gyermek az apa helyett van, egy az anya helyett s úgy az apa, mint az anya után egy-egy fajszaporulat kell, hogy legyen.

44. A négyes gyermekszám tehát a legkisebb köteles szám. Ezen felül minden gyermek fokozott érdem. …

52. Miként az embernél a gyermeket, az állatnál és a növénynél is a kicsinyt, a fiatalt különösen kímélni kell, részint, mert Isten szép világában kifejlődni, azt megérni neki is joga van és arra hivatott, másrészt, mert semmiféle teremtmény, amíg utódról nem gondoskodott, magot nem termett, hivatásától erőszakkal, ésszerűen el nem vonható.

 53. Fiatal fák pusztítása, fiatal állatok leölése, hacsak valami elkerülhetetlen, különös nagy ok áldozatul nem kívánja őket, annál is inkább természetellenes vétek, tehát Isten ellen való bűn, mert az ember természetes tápláléka a tej és a gyümölcs, gyümölcsnek tekintvén a kenyérmagvakat és a gumókat is. …

57. Az idegenre való rászorulás az idegen előtti megalázkodás és avval szemben való lesüllyedés: szégyen.

 58. Amit pedig idegennek adunk a tőle vásárolt ruhaneműért és más dolgokért, avval fajtánkat szűkítjük meg, károsítjuk meg. …

62. Az idegen, fajok ősösztönei más irányba törekszenek, mint a turániaké, ha legtisztább egyedei kerülnek is közéje. …

64. Aki akármely törvény hozatalánál egyénileg érdekelve van s elveiből az látszanék, hogy saját érdekét a közjavának nem tudja, vagy nem is akarja alárendelni, annak a törvénynek a meghozatalában az illető részt nem vehet, mert ez a nemzet, a magyarok Istene elleni bűn volna.

65. Bűnbocsánat nincs! Mert amint a megtörténtet meg nem történtté tenni soha a világon nem lehet, s a amint a becsületét vesztett ember sem lehet többé becsületes, vagy legalább is becsült ember: természeti, isteni törvény szerint a bűnbocsánat önmagának ellentmondó képtelenség s felbátorítás újabb bűnök elkövetésére; megalázása az erényeseknek, ami egyike a legnagyobb bűnöknek.

Forrás: ITT!

Levélküldés: ITT!                   Facebook

Farsangolunk...

Elűzzük a telet, s vele a gonosz szellemeket...

Levélküldés: ITT!                   Facebook

A probléma lényege

Kimpián Ildikó nyilatkozta az alábbiakat az elmarasztaló bírósági ítélet kapcsán*:

-        "Én azt gondolom, hogy a tudásunk és az emberségünk legmagasabb fokával jártunk el.

-    Ezt a módszert nyugat-Európából hoztam haza. Ott így kezelik az ön és közveszélyes magatartást tanúsító fiatalokat, hogy elkülönítik. Ezek szerint Magyarországon még nem nőttünk fel ahhoz, hogy ezt a módszert alkalmazni tudjuk."

(M1 Kékfény 2013. február 4. 21,10 h ismétlés másnap 13,25 h-kor - Megtekinthető: ITT! )

*Első fokon 1 év 6 hónap, 3 évre felfüggesztett börtönre, valamint 500.000,- Ft pénzbüntetésre ítélte a Kecskeméti Városi Bíróság a Juhar utcai speciális iskola korábbi igazgatóját, Kimpián Ildikót. Mellékbüntetésként öt évre eltiltotta minden olyan foglalkozástól, amelyhez felsőfokú szociális végzettség kell.

Én meg azt gondolom, hogy rátapintott a probléma lényegére ("tudásunk és emberségünk legmagasabb foka")...

Most nem csak a szakirányú végzettség hiányára gondolok, bár alkalmatlanság kérdésében – egy helyes önismerettel rendelkező szakembernek  - ezt jól kellene látnia… Gyógypedagógia intézményt vezetni gyógypedagógiai végzettség nélkül, vagy szociális intézményt vezetni szociális végzettség nélkül, s mindezt úgy, hogy a szakembereket eltávolítják maguk mellől, s helyükben bólogató nemtudomkákkal veszik magukat körül, bizony a végeredmény előre jósolható... Ha ez a „legmagasabb tudás” csak odáig elegendő, hogy ezért börtön jár, s ráadásul 28 kollégát (további vádlottak) is magával ránt, akkor nagyon nagy a baj.

A bajság pedig, nemcsak önmagukban keresendő. A felelősség közös a politikai támogatóikkal, a szakmai és egyéb ellenőrző hatóságokkal, valamint az erre a célra létrehozott érdekképviseleti, érdekvédelmi fórumokkal, intézményekkel! Mert kik és miért engednek, és tartanak mindenáron képzetlen, arra alkalmatlan embereket ilyen felelős pozíciókba? Ki bízza rájuk pont a legkiszolgáltatottabb embereket? Amikor melléjük kellenek a legjobb és legtisztességesebb szakemberek!

Felveti továbbá a képzések igen alacsony színvonalának kérdését és miértjét, ahol a képzésekért felelős szakemberekről a napokban megtudtuk, hogy milliós fizetésükkel köszönik szépen jól elvannak, s még arra is önként vállalkoznak, hogy állásuk megmaradása érdekében a csekélyke – sokszor félrevezető –, nem mellesleg többségében áltudományos, vagy tudománytalan, magyarellenes, erősen ideológikus szemléletük további átadása céljával utcára küldjék a rájuk bízott fiatalokat…

A másik fent idézett gondolatával egyfelől az a bajom, hogy nem nevesítette azt a nyugati módszert, melyet ő hozott haza… (Szívesen megnéztem volna!) Melyre az igazi szakma – hogy hogysem – nem csapott le azonnal! Ez már eleve elgondolkodtató lenne – feltéve ha volt ilyen - . Én is láttam hasonlót Tökölön a fiatalkorúak börtönébe… Nemcsak a módszert nem nevezte meg, - nyilván azért, mert nincs is ilyen módszer – hanem azt a helyet, intézményt sem, ahol ő ezt látta. Valószínűleg tiltakozott volna az intézmény, de erre nem volt módja… Arról nem is beszélve, ha nem szakembereket visznek ki külföldi szakmai útra, vajon mit láthat egy laikus, vagy mit tanulhat, s a látottakat hova illeszti be a nemlétező ismeretei közé? Elárulom, nagy valószínűséggel sehova...

A szigorú bíróság nekem mégis lojálisnak tűnt, hiszen nem firtatta a védekezésként felhozott „módszer” valódiságát, mint ahogy a többit sem: az elbocsátott kollégák állítólagos gyermekbántalmazásait, a pszichiátriai ellátás megtagadásának megvalósulását, a pénzhiányt, mellyel kénytelenek voltak megküzdeni feladatuk ellátása során…  Ez utóbbit többször, maguk is megcáfolták, hiszen milliókat költöttek a felújításra… Nekem, aki kicsit jobban belelátok, a védekezés enyhén szólva ingatag lábakon állt… Magyarul mi máshogy mondjuk…

Kimpián Ildikó utolsó mondata pedig még árulkodóbb, de ezt már csak a józan paraszti ésszel bírók látják… Nem csak a képzettek. Isten óvjon mindenkit attól, hogy felnőjön Kimpián Ildikó által hazahozott és ” meghonosított” módszeréhez.

Kimpián Ildikó nyilatkozata gondolkodtatott el, de a történet, mindenki számára ismerős…  

Akiknek el kellene gondolkozni rajta, azok nem fognak, mert vagy nincs mivel elgondolkodniuk, vagy nem áll érdekükben…

„Mert mi megvédjük az intézményeinket!” – harsogta cselekvés helyett a botrányok kitörésekor Bányai Gábor, a megyei közgyűlés elnöke.

Akkor sem tudták, és azóta sem tanulták meg, hogy nekik – választott képviselőknek – nem az intézményeket kell megvédeni, hanem a benne élőket, és az értük munkálkodókat… Mellesleg, az intézményeket sem sikerült megvédeniük…

Megvárják a bíróság ítéletét, annak függvényében fognak majd intézkedni. – nyilatkozták többször is. 

Nosza!

Levélküldés: ITT!                   Facebook

Olvasói levél - Utasítás visszavonva

 2013. január 24. 17:45-kor érkezett az alábbi hozzászólás:
 

Új vezetés és szakszervezet, avagy egy elkapkodott igazgatói utasítás margójára?

A mai napon született egy igazgatói utasítás, melynek értelmében a szakszervezeti vezető T.CS. csak úgy léphet be az intézet területére, ha vagy az intézményigazgató asszony, vagy pedig a telephely vezető a portások által értesítve van.
Az értesítést követően valamelyik vezető vagy személyesen,  vagy pedig a portáson keresztül ad időpontot a szakszervezeti vezetőnek a belépésre.
Történt ezen intézkedés a Munka Törvénykönyve 272 § (8) értelmében, melyet most idézek.
( „A szakszervezet - a munkáltatóval történt megállapodás szerint - jogosult arra, hogy munkaidő után vagy munkaidőben a munkáltató helyiségeit érdek-képviseleti tevékenysége céljából használhassa.”)
Megjegyzendő ennek a paragrafusnak a belépéshez semmi köze, mert a Munka Törvénykönyve
275. §, melyet szintén idézek:
„A szakszervezet képviseletében eljáró, munkaviszonyban nem álló személy, ha a szakszervezetnek a munkáltatóval munkaviszonyban álló tagja van, a munkáltató területére beléphet. A belépés és a munkahelyen való tartózkodás során a munkáltató működési rendjére vonatkozó szabályokat meg kell tartani.”
Összegezve, amíg egyetlen tagja is van az intézményben a dolgozók közül a szakszervezetnek, nem lehet korlátozni a szakszervezet képviseletében eljáró személyt jelen esetben T.CS. urat a munkáltató területére való belépésben.
Mellesleg:
Ha az igazgatói utasítás nem a szakszervezeti vezető elnevezéssel, hanem a szakszervezetet képviselő személy elnevezéssel készült volna, fel sem merülne a gondolat a személyeskedésre, csak a szakszervezettel szemben támasztott hozzáállásra gondolhatna az ember, de így?
A következménye ennek az elkapkodott igazgatói utasításnak a kiadástól számított 20 percen belüli visszavonása volt.
Felmerül a kérdés, hogy a többi új intézkedés is ilyen kellő alapossággal készült, vagy szép lassan minden ott is visszavonásra kerül, csak idő kérdése.

Gondolkodjon mindeni bátran és mondjon véleményt.
Szebb jövőt mindenkinek.

------

A hozzászólást többek kérésére közöljük, sajnos korábban - technikai okok miatt - ezt nem állt módunkban megtenni! Köszönjük a  hozzászólást! 

Levélküldés: ITT!                   Facebook