Az ítélet első fokon...

Előzmények:

http://netrefel.blogspot.hu/2013/07/munkaugyi-perem-itelethirdetes.html

http://netrefel.blogspot.hu/2013/03/megcafolt-valotlansagok-folytatodott.html

http://netrefel.blogspot.hu/2012/12/a-csapat.html

http://netrefel.blogspot.hu/2012/10/targyalasrol-targyalasra-ii.html

http://netrefel.blogspot.hu/2012/06/hazug-elhallgatasok-valotlan-allitasok.html

Kapcsolódó:

http://netrefel.blogspot.hu/2013/01/koztisztseg-tisztesseggel-vagy-anelkul.html

http://netrefel.blogspot.hu/2011/05/olvasoi-level-jog-nyelven.html

Az ítélet

Eddig elhallgattam egy mégiscsak fontosnak tűnő tényt, mely mára beigazolódni látszik… Amikor másoknak magyarázni próbáltam az ítéletet, nem igen találtam szavakat... amint azonban a bírónő nevét megemlítettem, már nem is kívánták, hogy megmagyarázzam: Kispálné dr. … 

Ezt gondoltam én is az első tárgyalás után, de megtanultam, hogy nem szabad előítéletesnek lenni… Két évi tapasztalás után azonban előítéletről már nem igazán beszélhetünk…

Utolsó tárgyalásomra megérkezett az ex igazgató asszony is, Simon Ilona…

Meghallgatása előtt Martinov Tibor ügyvéd úr újabb bizonyításként átnyújtott két 2010. júniusában keletkezett blog bejegyzést: az egyiket nem én írtam, a másik pedig egy olvasói levél volt, mely több hozzászólást tartalmazott – igaz, köztük az enyémet is… Át akarta nyújtani ismét az engem elmarasztaló bírósági ítéletet (becsületsértés), amit már korábban csatoltak… (Az ítélet, mely a feljelentések elutasítását követően ismételt feljelentések nyomán született – ezúttal Polt Péternél, Orbán Viktornál, Bányai Gábornál, Lukács Lászlónál és a megyei rendőrkapitánynál jelentettek fel minket.)

Simon Ilona – meglepetésemre – fekete, konzervatív nadrágkosztümben jelent meg a bíróságon… Akkor még nem értettem… Ő is benyújtotta volna az ítéletet, de már nem volt rá szükség. Ekkor újabb bizonyítékul átnyújtott egy bejegyzést, melyet a múltkori tárgyalásomról írtam… Lásd: Ítélethirdetés  Átfutott rajtam, csak nem gyászol?

A bírónő kérdőn rám nézett, majd rosszallóan megkérdezte: „Maga ír a tárgyalásról?” – „Igen.”, bár bevallom a kérdést sem értettem…

A tanú a bírónő kérésére elmondta, hogy nem is a munkámmal kapcsolatban merültek fel kifogások, hanem az általam üzemeltetett bloggal… A munka minden nap ezzel indult, akadályozva ezzel a munka menetét… Megtudtuk, hogy Gyenizse Imre kereste meg őt, hogy velem nem tud tovább együtt dolgozni (igaz, nem is dolgoztunk együtt), s ehhez csatlakoztak a kollégák is. Azt nem említette meg, hogy a csatlakozásban ő volt a kezdeményező, amint azt Nográdi Krisztina korábbi tanúvallomásából is megtudhattunk… Gyenizse Imre korábbi tanúvallomásából tudtuk meg azt is, hogy közösen kérték az elmeorvosszakértői vizsgálatomat a kollégák az igazgatónőtől, aki ezt esetemben elutasította… Korábban volt olyan kolléganő akinél eljártak és leszázalékolták… senki sem mossa le róla, hogy súlyos pszichiátriai beteg…

Elmondta, hogy osztálytársak voltunk – amit a bírónő kérdésére megerősítettem, - sőt, elmondtam, hogy barátnők is voltunk az általános iskolában… Ezért neki, - mint mondotta - komoly morális dilemmát okozott, hogy engem elbocsásson!!

Valószínű, hogy állítását – metakommunikációmmal - erősen megkérdőjelezhettem, mert a bírónő szót adott, amire megjegyeztem, hogy nekem nem csak morális dilemmát jelent a férjénél segélyért sorba állnom, hanem egzisztenciális ellehetetlenülést is.

Elmondtam, hogy nem árultam zsákbamacskát, mert ő pontosan tudta, hogy személyemben kit vesz föl a munkahelyre… Tudta, hogy kiállok az elesettek, a szakma és a kollégák mellett is… Ezt korábban – mint helyi rádiós - helyeselte is.

Igazgatónő minden állításomat tagadta… Amikor kértem, hogy legalább azt az egyet erősítse meg, hogy: miután engem elbocsátott, lemondott, kinevezte magát a helyemre, de azóta - áprilisban múlt két éve, - a munkát még nem vette fel, mert vagy betegszabadságon, vagy tanulmányi, vagy rendes szabadságon van… A mondatomat nem fejezhettem be, mert még mielőtt válaszolhatott volna, a bírónő imígyen intett meg: „Azt ugye nem gondolja komolyan, hogy az ő betegségét itt a bíróságon felhozza, mert az már nagyon erkölcstelen lenne az ön részéről!”

Igen, jól olvassák: „részemről!”

Megerősödött az a kezdeti – első tárgyalást követő - érzésem, hogy az ítélet már réges-régen elkészült, a tanúk vallomásától függetlenül…

Ítélethirdetés előtt az intézmény ügyvédje – mintegy összegzésként – felolvasott a KJT. kézikönyvéből néhány kiragadott részletet, melyet a bírónő is igyekezett rögzíteni… Pontosítás okán a bírónő hangosan felolvasta a hivatkozást, s véletlen továbbolvasta a magyarázatot is, mely szerint az együttműködés hiánya okot adhat a dolgozó felmentésére… olyan súlyos esetekben, mint pl. az agresszivitás,  vagy a munka megtagadása, rendszeres alkoholfogyasztás… (Erre azért is emlékszem, mert egy alkalommal igazgatónő munkamegtagadásért akart velem (rólam) jegyzőkönyvet felvenni, amikor nem kívántam elfogadni egyik munkaköröm módosítását… Lásd: Rossz válasz  A példák felsorolásánál az ügyvéd úr gyorsan megjegyezte, az már nem tartozik hozzá… No persze – gondoltam -, hiszen akkor kiderülne, hogy a hivatkozása közelsem állja meg a helyét… Hiszen  agresszivitással, alkoholfogyasztással, vagy munka megtagadással senki se merne megvádolni, még az összeférhetetlenséget kezdeményező kollégák közül sem…

Ha önismeretet tanul az ember, az elsők között megtanulja, hogy gyakran azért nem szimpatikus valaki, mert valakire emlékeztet, bár valójában nincs köze hozzá. Ezért figyelnünk kell magunkra, nehogy előítéletesek legyünk. Igyekeztem ezt szem előtt tartani, annak ellenére, hogy a tárgyalássorozat folyamán végig ellenségesnek éreztem a bírónőt… A félreértések elkerülése végett, nem azért mert a neve – Kispálné – rossz emlékeket idéz fel bennem, hanem azért, mert úgy éreztem, hogy a hazudozó, ellentmondásba keveredő tanúkat védi és figyelembe veszi, míg a komoly, hiteles tanúk véleményét figyelmen kívül hagyja… Persze, hogy mi a komoly és mi komolytalan, abban legalább annyira nem értünk egyet, mint pl. az erkölcstelenség megítélésében…

Az ügyvédem védelmemre elmondta, hogy véleménye szerint nem tudták bizonyítani egyik állításukat sem, mire a bírónő – én lekezelőnek érezve – közbevágott: „Ugyan mondja már meg, hogy ön szerint hol nem bizonyították be, ha lehetne konkrétan!”… Válaszában kifejtette, hogy két konkrét példát tudtak felhozni a tanúk, azok sem állták meg a helyüket… az egyik a nyaraltatás, ami önkéntes volt, a másik pedig a székpakolás – amit cáfoltunk… Ahogy a feljelentés vádját is.

Mindenesetre felkészültem az ítéletre. Papírom – véleményem szerint – nem is lett volna mit tárgyalni, nemhogy két évig elhúzni… Azt is tudtam, hogy Magyarországon vagyunk, ahol az igazságszolgáltatás helyett jogszolgáltatás folyik, s lassan minden a visszájára fordul… Mégis az utolsó pillanatig reménykedik az ember…

Amikor kiküldtek minket az ítélethirdetés előtt, már tudtam mi lesz az ítélet: amit sejtettem előre. Jó előre… Ideje korán, az első tárgyalást követően… S hogy ebbe politikai, vagy pártdöntés volt-e, az is kiderül majd…

Elmarasztaltak, de nem akárhogyan: fizessek 110.000 Ft költséget 15 napon belül… Hogy miből, azt nem taglalták, pedig a bírónő kérésére benyújtott - egy hónapig 4 órában, minimálbérért történt foglalkoztatásomból származó - jövedelemigazolásomat teátrálisan tanulmányozták át, s a bírónő külön megkérdezte az alperesi képviselőt, hogy elfogadja-e?

Kispálné dr. Józsa Adrienn bírónő bizonyítottnak és megalapozottnak látta az elbocsátásomat.  

Minden tárgyalás úgy kezdődik, hogy a tanútól megkérdezik, áll-e perben, haragban, rokonságban, stb. a felperessel? A bírónőtől ezt senki sem kérdez(het)i meg, pedig ennek fennállása nemcsak elfogultságot jelentene, hanem véleményem szerint ez valódi összeférhetetlenségre adna okot… Ezért én most azt kérdezném tárgyaláson és jegyzőkönyvön kívül a bírónőtől, hogy: Nyilatkozzon legyen szíves, áll-e rokonságban az alperessel, Simon Ilonával, vagy közeli rokonával Kispál Ernőnével?

Remélem, hogy csak névrokonságról van szó… Bár én azt is megtanultam, - talán önök is tapasztalták – hogy a nevek azonossága mögött gyakran hasonló normákat lehet felfedezni az egyes embereknél… Higgyék el, ez sem véletlen.

Hogy melyik a rosszabb – politikai befolyás, rokoni elfogultság, vagy egyszerűen csak rossz ítélőképesség – döntsék el önök… Nekem mindegyik.

Levélküldés: ITT!                   Facebook

Olvasói levelek - Egy változás margójára I-II.

„Egy változás margójára

Az elmúlt több, mint egy évtized nagyon keserves és szomorú volt úgy a dolgozók, mint a lakók életében is.

Pár munkatársunk virulásától eltekintve a többség megtört és szomorú lett.
A hangsúly a múlton van. Itt a lehetőség egy változásra, egy pozitív történésre.. Tudjuk, a változás kell, mert törvényszerű. Változik a világ körülöttünk és benne mi is! A változás jó is lehet! Igen, lehet jó is, annak ellenére, hogy mi már jó ideje nem tapasztaltuk. Most azonban reméljük a jót, az emberséget, az EGYÜTT DOLGOZÁS lehetőségét, és annak örömét. Szeretnénk, ha az új vezetés partnerként tekintene ránk. Bízunk benne a feladatot nem "kihívásnak, önmegvalósításnak", hanem egy nagyon szétesett, egykoron nagyon jó hírű intézmény talpra állításának, a szakmai önbecsülésüktől megfosztott dolgozók hitének visszaadásának tekinti.
Csendben arra is kérjük az illetékest, ha teheti, ha szabad, tájékoztasson bennünket arról is - sok más egyéb mellett - mi indokolta a volt igazgató ötödik diplomájának megszerzésére a 2.000.000 Ft-ot elpazarolni. Nem pletykaszinten, hanem a leköszönő igazgató tájékoztatójából tudjuk.

Kérdezem azt is, ki engedte, hogy a pénztáros, raktáros is legyen? Ki vette fel a raktáros fizetését? Mennyi ideig?

Milyen munkaköri leírása volt a pénztárosnak, illetve a "raktárt nem kezelő" raktárosnak? Továbbá miként szeretnék a két munkakört ellátó pénztárost - nem kárpótolni -, hanem az elvégzett munkáért visszamenőleg kifizetni?
Reméljük Intézetünk életében vége annak a nagyon keserves és romboló időszaknak, mikor a rosszat követte egy még rosszabb. Aki eddig nem dolgozott ezután sem fog. Aki eddig dolgozott még többet várnak el tőle. Sőt! Egyik igazgatót követte a másik.

Az eredmény ismert! Országos média cikkek, tárgyalás és ítélet!
Reméljük, sőt szeretnénk bízni, hogy az eddig elhallgatott ügyekről hivatalos tájékoztatás lesz, a titkolt gazdasági visszaélések napvilágra kerülnek. Tudomásunk szerint már több tanúvallomást felvettek a nyomozók. Ebben az ügyben is várjuk az előrelépést!
Sok minden vár tisztázásra, megoldásra!

Az elvégzendő munka óriási, de erőt és kitartást kívánunk hozzá!”

---------------------------------

„Egy változás margójára II.

Pozitív eredmény és szebb jövő csak mind a két volt igazgató mellőzésével lehetséges.
Ameddig bármelyiknek is van sansza bármire addig követőkre is találnak és mindig keletkezik egy ellenzéki mag.. Van-e erre szükséges a jövőbeli vezetésnek vagy egyszerűen tényleg megpróbál tiszta lappal indulni minden múltbéli gyökeret kiirtva a legtisztább gondolatokkal és a szakma magaslatán vezetve Kiskunhalast. Persze maximálisan figyelembe véve az itteni szakmaiságot és múlt béli tapasztalatokat.
Ha nem ez fog történni akkor minden kezdődik elölről és kontra szelektálódik az intézmény szakmai csapata és kőkemény ellenállás lesz részükről, mint ahogy Kaskantyúval szemben is bekövetkezett.

Hozzá kell tenni, hogy az ellenállást kiváltó ok csak is a kaskantyúi laikusság következtében alakul ki.

Ha az elmúlt év folyamán egyetlen egy esetben is elfogadták volna az elmúlt húsz év folyamán kialakult tapasztalatokból alkotott véleményt talán nem is lenne reintegráció a Tompával.

Végül hadd idézem az előző hozzászóló utolsó mondatát:
"Az elvégzendő munka óriási, de erőt és kitartást kívánunk hozzá!"”

 

Levélküldés: ITT!                   Facebook

Olvasói levelek - Megbukott az integráció?

"Most akkor örül a Kaskantyú vagy nem, hogy leszakadt a legnagyobb intézménye.
Előre hát a szerb határ felé, talán ott meg fogják becsülni a halasi szakmaiságot és a múlt jelentős részét, mert ugye tudja mindenki, hogy voltak egészen sötét időszakok az intézményben.
Mindig csak előre kell tekinteni a múlt hibáit pedig ki lehet javítani ehhez kívánok sok sikert az új rendszer vezetőinek."

"Ma bejelentette Petrichné, hogy a tompai (fővárosi pszichiátriai betegek otthona) intézménnyel fogunk integrálódni.
Reméljük, ott több hozzáértést fogunk tapasztalni."
.

Levélküldés: ITT!                   Facebook

Hat és fél év fegyház(valamint nyolc hónap börtönbüntetés)

.

.

  .

.  

 .

Levélküldés: ITT!                   Facebook

MOST MÁR NINCS AKADÁLYA NYILATKOZNIA!

"Megszületett" a jogerős ítélet !

Hogy is volt a kezdetekben? Hogyan is reagáltak az illetékesek a bejelentésre?  Idézzük csak fel pár sorban a történteket:

"Az intézet belső vizsgálata legalább annyit foglalkozott az állítólagos visszaéléseket bejelentő ápolókkal, mint magukkal a visszaélésekkel.

Mióta a kiskunhalasi pszichiátriai otthon egyik dolgozója először tett bejelentést az igazgatónőnek arról, hogy egyes ápolók bántalmazták az ellátottakat és szexuális visszaéléseket követtek el ellenük, négy különböző vizsgálat jutott arra a következtetésre, hogy ilyen valószínűleg nem történt. Vizsgálta az ügyet az intézmény, a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat mint fenntartó, a Mentálhigiéniás Egyesület mint illetékes módszertani intézet, valamint a Dél-Alföldi Regionális Államigazgatási Hivatal Szociális és Gyámhivatala, részben hivatalból, részben a szociális minisztérium felkérésére. Mindegyik vizsgálat arra jutott, hogy az állítólagos bántalmazásokra nincs bizonyíték.

 Az [origo] betekintést kért a pszichiátriai otthon fenntartójától, a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzattól a korábban lefolytatott négy vizsgálat dokumentumaiba. A vizsgálatok anyaga szerint a 7-es osztályon 14 ápoló dolgozik, valamennyiüket kétszer hallgatták meg a vizsgálatok során: egyszer a belső, egyszer pedig a fenntartói vizsgálat alatt. Mindannyian mindkétszer tagadták, hogy bántalmazás vagy szexuális visszaélések folytak volna az osztályon. "Ellenben a meghallgatások során arra derült fény, hogy a bejelentők és az ápolási osztályon dolgozók között mély konfliktus feszül" - olvasható abban az igazgatónőnek címzett levélben, melyet a belső vizsgálat lefolytatásával megbízott vezető írt február 1-jén.

A belső vizsgálati jelentés hosszan foglalkozik a bejelentők személyével. Rögzíti, hogy az egyik nővel néhány nappal a bejelentése előtt közölték, hogy nem hosszabbítják meg december végén lejáró szerződését, a másik ellen pedig, aki 16 éve dolgozott már az intézményben, 2009 februárjában fegyelmi eljárás folyt, és problémák voltak munkájával. A belső jelentés szerint a két bejelentő általánosságban beszélt a visszaélésekről, helyenként maguknak és egymásnak is ellentmondva, és köztük szoros barátság van a magánéletben, ezért "elfogultság is fennállhat". 

Túlfűtött szexuális fantázia

A 7-es osztály dolgozói a meghallgatásokon arról is beszéltek, hogy szerintük az egyik bejelentő nőnek túlfűtött szexuális fantáziája van, gyakran viselkedett kihívóan férfi kollégáival. A fenntartói vizsgálatról készült jegyzőkönyv szerint több kihallgatáson a kérdések nagy része már nem is az esetleges visszaéléseket firtatta. A főnővérnek például csak azt az egy kérdést tették fel, hogy mi a véleménye a két panaszos munkájáról, viselkedéséről. Az egyik olyan férfi ápolótól, aki a bejelentők szerint maga is követett el visszaéléseket, a fenntartói kihallgatáskor tíz dolgot kérdeztek, ebből hat a bejelentők személyére vonatkozott.

A fenntartó kérdéseinek megfogalmazásából sokszor az tűnik ki, hogy a kérdező az ápolók ártatlanságáról van meggyőződve. "Volt-e valami olyan, ami félreérthető volt, és ebbe az irányba vitt el, hogy úgy tűnt, mintha ezek a dolgok megtörténtek volna?" - kérdezték az egyik olyan férfi ápolótól, akinek a bejelentés szerint köze volt a visszaélésekhez.

 Az intézet pszichiátere a belső vizsgálati jelentés szerint végül azt állapította meg: "elmondásuk és a körülmények összevetése alapján a szexuális inzultus vagy bántalmazás ténye nem nyert igazolást, sőt, meg nem történtnek mondható".

 A belső vizsgálat során ellenőrizte a betegek bőrfelszínét az intézmény pszichiáter szakorvosa, akinek ezen kívül orvosi pszichiátriai rehabilitációs szakvizsgája és igazságügyi elmeorvosi szakértői gyakorlata is van. Mindössze két betegnél talált sérülést, és a jelentés szerint mindkét érintett betegségéből adódóan kiszámíthatatlan, gyakoriak náluk az auto- és heteroagresszív megnyilvánulások, a külsérelmi nyomokat valamelyik társuk okozta.

A pszichiáter főorvos megjegyezte azt is: elképzelhetetlennek tartja, hogy verésről, szexuális vagy egyéb megalázásról az ellátottak ne számoltak volna be, hiszen kisebb súlyú sérelmek esetén jelzéssel éltek. Ugyanezt mondta a fenntartói meghallgatáskor az egyik ellátott gondnoka is. Szerinte "ezek a betegek nem képesek arra, hogy az információt visszatartsák. Ha ilyen történne, azt a lakók elmondanák". A betegek ellátottjogi képviselője, aki minden hónap első hétfőjén tart fogadóórát, szintén azt mondta a vizsgálatokkor: soha nem tapasztalt bántalmazásra utaló jelet, panaszjelzést sem kapott. Az igazgatónő szerint az ellátottak hozzátartozói sem jeleztek ilyesmit.

A belső vizsgálatot méltatta a régiós módszertani intézmény, a Mentálhigiéniás Egyesület február 3-án kiadott feljegyzése. "A belső vizsgálat objektív, reális tényeket keres, kellő gondosságú, megfelelően dokumentált" - olvasható a feljegyzésben. A Mentálhigiéniás Egyesület munkatársai február 2-án személyes látogatást tettek az otthonban, beszéltek az igazgatónővel, a szakmai vezetővel és a vezető ápolóval, valamint dokumentumokat vizsgáltak, és fotókat készítettek. Ezek alapján jutott a Mentálhigiéniás Egyesület is arra az eredményre, hogy nem találtak bizonyítékot visszaélésekre.

A fenntartói vizsgálat is rendben találta az ellenőrzött dokumentumokat a jelentés szerint: nem fedeztek fel sem ellentmondást, sem utalást a bejelentett visszaélésekre a 2009-ben osztályos átadási naplóban, a lakógyűlések jegyzőkönyveiben, a nővérértekezletek jegyzőkönyveiben. Az iratáttekintés és a helyszíni szemle módszerével dolgozott vizsgálódása során a minisztérium által felkért gyámhivatal is, amely szintén nem tárt fel terhelő bizonyítékot. A február 3-án kiadott gyámhivatali összegzésben az szerepel, hogy a helyszínen "megfélemlítésnek, túlzott tartózkodásnak, visszahúzódásnak nyoma sem volt", az ellátottak pedig "nemcsak felismerték, de szeretettel üdvözölték a dolgozókat".

"Jelen ügyben a közigazgatás eszközeivel további bizonyítás nem folytatható, illetve attól az eddigiektől eltérő eredmény nem várható, csupán egy büntetőjogi eljárás lehet képes további bizonyításra" - összegezte a lefolytatott vizsgálatok eredményét a gyámhivatal."

(Forrás: baon.hu)

A kiskunhalasi pszichiátria és a kecskeméti Juhar utca körüli események és vizsgálatok miatt országos sajtótájékoztatót hívott össze Bányai Gábor, a megyei közgyűlés elnöke. 

Néhány újdonságot sikerült megtudni a két megyei fenntartású intézmény körüli helyzetről: elsőként azt, hogy a nagy médiavisszhangot kiváltó történések a fenntartó szerint egyértelműen politikai indíttatásúak, s a szálakat mindkét esetben két-három, bosszúra éhes volt dolgozó mozgatja a háttérből. Bányai Gábor bevezetőjében úgy fogalmazott: „Lejárató hadjárat indult el mind a két intézmény ellen, minek következtében éppen az ellátottak helyzete romlott jelentősen az elmúlt hetekben”.

A halasi pszichiátria belső vizsgálatának részleteit az elnök bevezetője után Rausch Sándor alelnök ismertette, majd összegezte a tényeket: jelenleg már csak a rendőrségi vizsgálat van folyamatban, az összes többi (fenntartói, minisztériumi) vizsgálat már lezárult, s ezek azt állapították meg: nem történtek meg azok az események a halasi intézetben, amelyekről a feljelentők beszélnek.

 

Az első fokon hozott elmarasztaló ítélet véleményezését a megyei Elnök úr  azzal utasította el, hogy ez még nem jogerős ítélet, majd azt követően fog nyilatkozni. Hát itt a jogerős ítélet Tisztelt Elnök Úr, ahogyan a Juhar utcai ügyben is már rég megszületett a hasonló. Várjuk a nyilatkozatát!

Ez ugyanis egy mai hír:

Erőszakos anális közösülés egy Asperger- és Tourette-szindrómában szenvedő beteggel, egy gondozott súlyos bántalmazása, a betegek zsarolása – ezekkel vádolták azokat az pszichiátrián dolgozó ápolókat, akinek ügyében kedden hozott jogerős ítéletet a Kecskeméti Törvényszék. Az egyik sértett már meghalt, a vádlottak pedig Németországban dolgoznak, de már nem sokáig, mert a fajtalankodással vádolt férfit 6 év 6 hónapnyi fegyházra ítélték.

A Kecskeméti Törvényszék másodfokon, jogerősen ítéletet hirdetett a kiskunhalasi pszichiátrián történt visszaélések ügyében. 6 év 6 hónapi fegyházra és 7 év közügyektől eltiltásra súlyosbította annak az ápolónak az ítéletét, aki 2009. nyara és 2010. januárja között hatszor is fajtalankodott az egyik beteggel, akit az otthonban ápoltak.

 A tárgyalásra egy védőügyvéd és újságírók mentek csak el, a vádlottak - összesen három egykori férfi ápoló - nem voltak ott: kiderült, hogy ketten közülük, akik szabadlábon védekezhettek, jelenleg Németországban dolgoznak. Köztük az a férfi is - az elsőrendű vádlott -, aki a legsúlyosabb, hat és fél éves fegyházbüntetést kapta. Ügyvédje újságíróknak azt mondta, hogy a szabályok szerint három hónap múlva kell börtönbe vonulnia a férfinak.

A kiskunhalasi pszichiátrián történt esetek ügyében 2010 elején indult nyomozás két ápolónő feljelentése nyomán, akik azt állították, hogy több ápoló rendszeresen veri az ott kezelteket, valamint különböző szexuális műsorok előadására veszik rá őket. Bár az eredeti feljelentés alapján nem tudtak vádat megfogalmazni az ügyészek, találtak olyan erőszakos eseteket, amelyek alapján mégis vádat emeltek.  A korábban nyilatkozó ügyészek szerint jegyzőkönyvek készültek a verésekről, a homoszexuális erőszakról, az intézet vezetője mégsem tett lépéseket, az ügyeket "szó szerint eltussolták". Egyikük a vádak szerint egyszer úgy megvert egy beteget, hogy mentőt kellett hívni hozzá.

Ez egyszer hittek a pszichiátriai betegnek

A másodfokú ítéletet kihirdető bíróság hosszan indokolta az ítéletet, amelyet az erőszakos közösüléssel összefüggően még súlyosbított is (első fokon ugyanis öt évet szabtak ki az ápolóra). Azt is elmondta, hogy miért fogadta el a sértett - vagyis a megerőszakolt pszichiátriai beteg - vallomását. Erre épült ugyanis főként az ügy, pontosabban a bizonyítási eljárás a tárgyalások során. (A beteg nem élhette meg a másodfokú tárgyalást, mert az eset után átszállították egy sümegi intézménybe, ahol öngyilkos lett.) 

A nemi bűncselekményeket eleve nagyon nehezen lehet bizonyítani, ebben az esetben még nehezebb dolga volt a hatóságoknak, ugyanis az áldozat pszichiátriai beteg volt - mondta a bíró. Az Asperger-szindrómában és Tourette-szindrómában szenvedő ápolt az eljárás során aprólékos vallomást tett, míg a vádlott csak szimplán tagadta a vádat.

A sértett apró részletekbe menően elmesélte, hogyan hajtották végre a bűncselekményt: beszámolt a helyszínről, hogyan kötözték le, mesélt a fájdalmáról, lelkiállapotáról és a fenyegetettség érzéséről, amit az ápoló magatartása miatt érezhetett. Nem egyszerűen elmondja a történeteket - hogy análisan közösült vele a vádlott -, hanem apró részletekkel színesítette az esetet, ami a bírói gyakorlatnak megfelelően erősíti a vallomás hitelességét - sorolta a bíró.

Szerinte ez, illetve a sértett mentális állapota is azt bizonyítja, hogy a helytálló volt a vallomás. Az áldozatot hét szakértő is tüzetesen megvizsgálta, akik megállapították, hogy az aspergeres és tourette-es betegek nem képesek fantáziálásra, hazugságra, ezért elfogadták azt, hogy a sértett "megfelelő akaratnyilvánítási és tanúskodási képességgel" rendelkezett.

Az ápoló védője több ponton is megpróbálta kétségbe vonni a beteg beszámíthatóságát, de sikertelenül. A védelem szerint furcsa volt például az, hogy csak fél évvel az eset után szólt a sértett másoknak. A pszichiáterek véleménye szerint viszont az autisztikus, kényszeres betegek nem "a megszokott módon" reagálnak a dolgokra, a sérelmeiket nem azonnal, hanem később oldják fel, addig pedig magukba zárják.

A védelem szerint az is furcsa volt, hogy többeknek nevetve adta elő a sértett az erőszakos anális közösülésről szóló szörnyű történetet. A bíró szerint ugyanakkor a Tourette-szindrómás betegekben örömet okoz az obszcén szavak kimondása, ezért ez sem gyengíti a sértett vallomását. Ahogy az sem, hogy a beteg rendkívül magas intellektusó ember volt, aki valószínűleg így félre tudta vezetni a szakértőket.

Azt fogod kapni, amit egy lány

A bíró több olyan részletet is bizonyítéknak értékelt, amelyek közvetlenül nem kapcsolódtak az esethez. Például az egyik ápolónő vallomását, akit a fajtalankodásról kérdeztek. Ő egyszer hallotta, amint az elítélt ápoló azt mondja a betegnek: „Olyan a segged, mint egy lányé, és azt is fogod kapni, mint egy lány”. Míg egy szintén az intézetben dolgozó ápoló annak volt fültanúja, hogy a fürdőző ápoltaknak azt mondja a vádlott, hogy „haladjatok, mert mindjárt feláll a faszom”. A bíró szerint ezek is arra utalnak, hogy a vádlottat nem csak munkaköri kötelességből, hanem szexuális vonzalomból is foglalkozik az ápoltakkal. A vádlott szexuális szokásairól egy férfiismerős vallomását is felidézte a bíró: az egyik átszórakozott éjszaka után a vádlott felajánlotta neki, hogy 30 ezer forintért orálisan kielégíti.

 Egy embert azért visznek kórházba, mert bíznak az intézményben, abban, hogy jobb körülmények közé fog kerülni" - mondta a bíró, aki szerint az itt elkövetett visszaélések éppen ezért különösen súlyos bűncselekmények. A vádlott "alapjaiban rengette meg ezt a bizalmat", mondta, hozzátéve, hogy "fokozott mértékben esendő az, aki pszichiátriai betegségben szenved, és a vádlott okkal gondolhatta azt, hogy a sértettnek senki nem fog hinni".

Nem önvédelem, hanem erőszak

A másodrendű vádlott ítéletét, akit azzal vádoltak, hogy az egyik szintén kóros elmeállapotú beteget ütlegelte és rugdosta, viszont helybenhagyta a törvényszék, így ő 2 év felfüggesztett börtönbüntetéssel megúszta az estet. Őt azzal próbálta menteni a védelem, hogy jogos védelmi helyzetbe került, amikor az egyik beteg megtámadta. És azért rúgta meg a sértettet, mert számíthatott arra, hogy még többször megrúgja. A bíró szerint ugyanakkor több vallomásból is kiderült, hogy a vádlott a rátámadott ápoltat lelöki, aki eszméletlenül földre zuhan, mert beütötte a fejét. A vádlott ápoló ezután a papucsos lábával rugdosta a földön fekvő ápoltat, ezért az önvédelem nem igazán indokolható.

A harmadrendű vádlott felmentő ítéletét helyben hagyta a bíróság. Ellene az volt a vád, hogy élelmiszert és egyéb apróságokat zsarolt ki a pszichiátriai otthon lakóitól. Az ítélet szerint a vádlott kapott édességet, élelmiszert és apróbb ajándékokat az otthon lakóitól, de bizonyítható volt, hogy ő is vitt be élelmiszert az intézetbe, amit többször szétosztott.

(Forrás: origo)

Álláskeresés

Állást keresek!

Becsületes ember, tisztességes bérért, tisztességes munkát keres.

Csak korrekt munkaadók megkeresését várom!

Magamról (hivatkozások - kattintson!): 

Szakmai önéletrajz

Aki nem ismerne I. (szakmai tapasztalat)

Aki nem ismerne II. (képesítések)

 Az intézményi munkámról

Referencia blog:  http://pszicho.net

Levélcím: erzsebet@uray.hu

Petíció a megbecsülésért...

Lásd: ITT!

Egy dologgal egészíteném ki a fentieket: a pályára kerülést megelőzően kötelező mentális alkalmassági szűrés bevezetését indítványoznám, alkalmazás feltételeként pedig erkölcsi bizonyítvány meglétét.

Ezek nélkül nem lehet beszélni a szakma elismeréséről, sem a dolgozók megbecsüléséről... 

Levélküldés: ITT!                   Facebook