A blog válaszol - Irány a káosz? II.

 Előzmény: ITT!

Az utolsó dolgot, gondolom kaskantyúi mintára szeretnék a házirendbe beemelni.

Emlékszem, hogy ha valaki háromszor berúgott, kirakták az ápoló-gondozó otthonból! Hozzánk is kerültek emiatt alkoholbetegek, pedig nem a mi profilunk az ő ellátásuk. A problémás betegektől a "sikeres" intézmények mindig is megpróbáltak megszabadulni. Így volt ez Budapesten, Szegeden és a megyénkben is. Oka a hozzáértés hiánya, a rosszindulat, s részben a sikerorientált központú megközelítés, ami szakmailag is erősen megkérdőjelezhető. Átnyomni a „problémát” egy másik intézménybe, ahol az ellátottak nyugalmát naponta megzavarja a nem odavaló beteg... ahol sem a munkatársak, sem az intézmény nem rendelkezik, (nem is rendelkezhet) azzal az eszköztárral (képesítés, házirend, szakorvos, therápia), mellyel kezelhetné a beteget.

Egy ilyen bentlakásos, szociális otthonból fegyelmi okok miatt nem lehet kirakni rászorult ellátottakat, - kivéve ha bűncselekményt követ el, de akkor egy másik intézménynek kell átvennie - mert a betegek egy része pont azért került be az intézménybe, mert nem képes az önellátásra, az együttélési szabályok megtartására, sem az együttműködésre, és kifejezetten hozzáértő(!) szakemberek segítségét igényli.

Szerencsés helyzet a mostani integráció abból a szempontból, hogy már nem kell gazsulálni a másik intézmény vezetőjével, hogy ugyan vegye már át az ő intézményi profiljába tartozó betegeket… Azzal se kell játszmázni, hogy melyik intézményvezetőnek van nagyobb respectje a fenntartónál, mert ugye „igaza” is csak annak lehetett, lévén, hogy a szakmai szempontokat, törvényi előírásokat is felülírták… Legfeljebb kapott egy kis pót-diagnózist, és máris fel kellett venni… Arról már nem is beszélve, hogy a betegek soros felülvizsgálatát is ugyanazok a sikerorientált intézményvezetők végzik, akiket a fenntartó (megyei önkormányzat, vagy kormányhivatal, vagy minisztérium) támogat… Tehát, ma egyszerű lehetne a profiltisztítás: az integrált intézmény vezetője az egyik intézményéből átrakja a másik intézményébe a beteget.

A tervezet azonban - miszerint, ha háromszor vét a házirendbe foglaltak ellen megszűnik a férőhelye -, mintha más irányt mutatna és nem kis aggodalomra adhat okot. Megoldás helyett a problémát eltávolítják, sőt visszanyomják oda, ahonnan érkezett (utcára, családhoz...). Veszélyes út a jövőre nézve: a rövidlátó, antihumánus megközelítés nem segítség, márpedig ezért hozták létre az ilyen intézményeket, ezért épült fel az egész szociális ellátórendszer… S ezért is adózunk.

Butaság azt gondolni, hogy majd mi megmutatjuk – gyakorlat és tapasztalat nélkül, amit pl. a pszichiátriai betegek ellátása megkövetel -, és csak azért is változtatunk mindenen, mert nem mi találtuk ki. Ilyenkor szokott előfordulni az, hogy „a fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntik”.

Nem feltétlen a struktúra rossz, vagy a koncepció, hanem a kivitelezés, a megvalósítás. Nem szabad kísérletezgetéssel újabb zavart kelteni a munkatársak és a lakók körében, hanem a minőségen kell változtatni, no meg a morálon.

Ahogyan meg van írva: „Mindent megvizsgáljatok; a mi jó, azt megtartsátok!”  (1 Thess. 5,21)

Levélküldés: ITT!                   Facebook