2009. június 9., kedd

Rombolók

I. Építészet

Régóta gyanítjuk már, hogy valami nem stimmel… Látszólag épülünk, szépülünk, de hiányzik a harmónia. Nem lelkesedünk, elmarad az öröm az új dolgok láttán.
Veszélyben van az a társadalom ahol a fejlődés mögött valójában rombolás zajlik.
Teljesen mindegy, hogy az élet mely területét érinti, napjainkban szinte mindenütt tetten érhető. S mivel az okok sokkal mélyebben gyökereznek, a jövőre vonatkozó kilátások sem adnak okot bizakodásra. 

Budapesten járva csodálná az ember a rakpartról a fővárost, de amit az újbudai oldalról látni, az bizony sírásra indít. Gyönyörű épületeink előtt, között, kocka szállodák, üvegkalickákból álló irodaházak, vibráló neonfénnyel szennyező épületek sorakoznak. Finoman szólva is igénytelen, ízléstelen és nem is praktikus, - feltéve, ha nem rabszolgáknak tervezték. Mivel mi nem vagyunk rabszolganépek, szeretjük, ha egy irodának ajtaja és falai vannak, s az ablakon természetes fény szűrődik be mindenki asztalára.  
Az egyik épület – mely a legnagyobb felháborodást kelti a lelkemben – a Művészetek Palotája. A budapestiek csak müpá-nak nevezik, ami a pecsa /Petőfi Csarnok/ után nem szokatlan ugyan, bár egy ilyen jellegű intézmény együgyű becézése roppant méltatlanul hangzik. Az épület beton kolosszus jellege magáért beszél… Az oldalán feltüntetett, Art of Palace még árulkodóbb… A legnagyobb magyar kulturális intézmény felirata nem lehet magyar nyelvű ma Magyarországon? Ami azonban még ezeken is túltesz, azok a disco-ra emlékeztető pulzáló neonfénycsíkok az épület oldalán. Nem tudok úgy átmenni a Lágymányosi hídon, hogy ne háborogjak ezen. 

A rejtélyes körülmények között leégett Budapest Sportcsarnok helyébe egy UFO–szerű létesítmény telepedett, jelezve mindannyiunk számára, hogy az idegenek itt vannak.

A kizárólag pénznyelőként beindított metroépítés eklatáns példája a rombolásnak. Az egész főváros közlekedését megbénították, persze ezt is kifejezetten a lakosok jobbléte érdekében. Már több mint másfél évtizede használhatnánk az új földalattit, ha az oroszok jóvátételként megépíthették volna. Persze akkor nem lenne káosz, ami életeleme a rombolóknak. Így viszont, legálisan aláaknázhatják Budapestet… 

Európai városok történelmi belvárosaiban gomba-módra szaporodnak az idegen, oda nem illő – oda sem illő – toronyházak, építmények. Például Graz történelmi belvárosának közepén, a több százéves városrész fölé emelkedve egy felfújt, buborékszerű képződmény éktelenkedik. 

Mindezekhez a pénz szolgáltatja az okot és jogot…

Folytatás hamarosan…


2009. május 23., szombat

Zaklatás

Humor, vagy szexuális zaklatás?

Döntse el ön, az alábbi történet kapcsán.

Tizenegy-két fős munkatársi közösség egy szociális intézmény mentálhigiénés csoportjában. A munkatársak között két férfi kolléga van, az egyik 57 éves, a másik 19 éves pályakezdő. A vezetőnő 37 év körüli, házas, 2 gyermekes anya.

Reggeli szokásos megbeszélés, beszélgetés. Téma: Blikk cikk… Mary Fruzsi kedvese és hasonló témák. Laza társalgásnak indul, de a poénok egyre közönségesebbek…
A vezetőnő magához ragadva a szót: „egy nő a kocsiban orálisan elégítette ki a férfit, miközben ütközés történt, és a nő leharapta a férfi ...-jét.” Röhögés…
A fiatalember rezzenéstelen arccal ül szemben a vezetőnővel, aki a reagálás elmaradására nevén szólítja őt, és ezt kérdezi: „Te, ehhez mit szólsz, légy szíves nyilatkozzál?!” Nevetés máshonnan…
Válasz: egy vállvonás.

Később, egy megbeszélés során megjegyeztem, hogy ez az incidens véleményem szerint messze kimeríti a szexuális zaklatás fogalmát. Kértem a jelenlevőket, hogy a jövőben törekedjenek a szép beszédre, és az obszcén társalgást próbálják meg mellőzni.
A vádakat visszautasították… A fiatalembernek távollétemben elmesélték a történteket, és a vezetőnő a következő megbeszélésen nyilatkozattételre szólította fel a kollégát, akitől immár én is hallhattam: őt nem zaklatták…

Valóban?


2009. május 1., péntek

A kerítés - A kerítésen belül


"Régóta szerettem volna leírni az én történetemet. Az eset a becsapott polgárról, és mint oly sokszor a pénzről szól. Valahogy sohasem került rá idő, vagy elhalasztottam valami fontosabb miatt. 
Az események bemutatásának legelején szeretném leszögezni, hogy már tíz éve vagyok kiskunhalasi lakos és Budapest után ezt a várost is otthonomnak tekintem. Mióta letelepedtünk feleségemmel, kis lakást vettünk és napjainkat javarészt ebben a városban éljük. Próbálunk jelen lenni a város jelentősebb eseményein, annak ellenére, hogy a hétvégék adnak alkalmat a budapesti látogatásokra is. Civil rendezvényeken, családos megmozdulásokon, egyházi összejöveteleken vagyunk jelen és a médiumokon keresztül folyamatosan értesülünk a város híreiről. Az interneten is rendkívül sok és színes tartalmat találni a várossal kapcsolatban.
Fokozottan figyelem és jeles alkalomnak tartom, a Rotary Club Kiskunhalas rendezvényeit. 2008. októberében is összegyűlt a tiszteletreméltó társaság. Egy jótékonysági est fő támogatóiként a BKMÖ Pszichiátriai és Fogyatékos Betegek Otthona lakói jobb ellátása érdekében nyújtottak segítséget. Az esten fellépett Zádory Édua Amarilla hegedűművész, aki virtuóz játékával örvendeztetett meg minket. Felvezetésképpen az otthon műkedvelő kórusa adott elő egy szép zsoltárt, lelkesedésükkel pótolva a pontatlanságokat. (Korábban a karvezetőt elmarasztalták, mert egyházi zenékből emelt be dalokat a repertoárba.) A csodálatos hegedűjátékot követően a helyi TV próbálta megszólaltatni az este résztvevőit. Az énekkarról kiderült, hogy fellépésüket követően azonnal visszavitették őket az intézménybe, megfosztva őket egy igazi művész előadásától. Nem hinném, hogy életükben gyakran adódik lehetőség élőben meghallgatni egy zenei kiválóság játékát. Arról már nem is beszélek, hogy konkrétan „értük szólt a dal”! Vagy mégsem?"


Perennis

Éljen Május 1.!


„Nem lehet az embereket munkával büntetni!” – hangzott el nem is olyan régen az ország első embere szájából. Nem kell hozzá különösebb pszichológiai ismeret, hogy belássuk, egyszerű elszólásról van szó…
Nekünk, magyaroknak a munka nem büntetés… sosem volt az, mi szeretünk dolgozni. Ez hagyomány. Tapasztalatból tudjuk - nem azért mert így tanították -, hogy a munka nemesít. A munkának értelme és értéke van. Ami ettől eltér, annak nincs becsülete, az nem tisztességes - akkor sem, ha jogszerű! - és nem lehet példaértékű, tehát követésre sem méltó, sőt elvetendő. 
Minket a munka nélkülözése büntet!
Mi nem törekszünk önmegvalósításra, nem akarunk minden áron vezetni, karriert építeni, pozícióhoz jutni, vagyonosodni. Minket a hivatásunk tesz gazdaggá…

Szerezzük vissza közösen a munka tiszteletét!


2009. április 28., kedd

Blog bemutatkozás


"FELELET.net honlapunkat megelőzve, új blogoldalt hívtunk életre! Blogin: Perennis. Társszerkesztő: Protest. Az oldal nyitott, de fenntartjuk jogunkat a moderálásra (tartalomszűrésre). Jelentkezz be, akár anonim és gyere, szerkesszük együtt a lapot! Tipp: a hosszabb bejegyzéseket World-be írd meg, a Blog szövegdoboza elég hitvány. Szívesen veszünk máshonnan való tartalmak bemásolását is, természetesen illeszkedve a Blog alapstílusához.

Alapkérdés: Mit teszünk a világgal és mit tesz a világ velünk?

Értékek, amit az oldalon védeni kívánunk: Hitvallás; az egyén, a család, a nemzet komplexitása; a nyelv ápolása; az egyetemes igazság tisztelete; az elesettek gyámolítása; az élet szeretete; az értékek megbecsülése; szűkebb és tágabb környezetünk helyes ismerete…

Amit nem vállalunk fel: Cinizmus, arrogancia és obszcenitás.

Olvass, gondolkozz és írj!

                                                      Üdvözlettel: Perennis

FELELET.net, a gondolkodó oldal                                 posta@felelet.net"*

*Eredet helyről (ITT!), eredeti bejegyzés alapján átmásolva 2012. május 7.-én.