2010. február 21., vasárnap
Hol volt Isten akkor?
2010. február 18., csütörtök
Nagyböjt
Hamvazószerda: miért szórunk hamut a fejünkre?
2010-02-18 Forrás: Erdély.ma
2010. február 15., hétfő
Üzenet Erdélyből
Olvasónktól kaptuk. Köszönjük a lehetőséget!
2010. február 13., szombat
Az igazság egyetemes…
Az igazság egyetemes, teljesen független és lényegtelen abból a szempontból, hogy a lezárt, vagy még le nem zárt vizsgálatok, milyen eredményt hoznak. Nincs jelentősége annak sem, hogy mit remélünk, vagy mit várunk, mindettől.
Elvileg a jognak, az igazságot kell szolgálnia, ezért is hívják igazságszolgáltatásnak. Ha alkalmatlanok, rombolók kezébe kerül, vagy politikai befolyásolás történik, akkor az igazság egyelőre úgy tűnhet, hogy elbukik, vagy nem képes érvényre jutni… Igazságszolgáltatás helyett, jogszolgáltatás működik, vagy ami még rosszabb, i nélkül: gazszolgáltatás, a gaz(ság) szolgáltatása.
Azzal nem vádolhat senki, hogy véka alá rejteném hovatartozásomat… pedig nem térítgetek, nem agitálok… Mivel mindig is szociális beállítódású voltam, ezért jobbra húzok… Csúnya magyarsággal, hogy értsék: aki nálam jobbrább áll, az már inkább balos! Félretéve a tréfát, ha jobbosok, balosok ugyanazt mondják, akkor ki hiszi azt el, hogy itt politikai támadásról van szó? Ki kit támad, s milyen irányból? Balosok támadják a jobbosok közt a balosokat? Balosok a balosokat, balról, s jobbról?!
S ha a vizsgálat még tart, akkor miről beszélünk, s miért nyilatkozunk? Ha nem hallgatjuk meg a másik felet, hogyan állíthatjuk, hogy bosszúvágytól fűtött emberekről van szó? Ez nem rágalmazás? Régi trükk, melyet rendre alkalmaznak, vedd el a tanú szavahihetőségét, s nyert ügyed van. Nem számít, hogy nem igaz a vád, csak úgy kell látszatnia…
Ha pedig már előre lehet tudni a vizsgálat végét, akkor, minek a nyomozás, faggatás, az egész hajcihő? Ez is része a színjátéknak? Ha így van, akkor ez is a közpénzek elherdálása!
Ilyen horderejű ügyekben döntést hozni, nagy felelősség. Elsősorban nem politikai, hanem szakmai, morális, jogi…
Szakmai kérdésekben, - ráadásul emberéleteket érintve -, politikai síkra terelni ügyeket bűn. Politikai döntést hozni, pedig – emberileg nézve – megbocsáthatatlan.
Mégis: Mind az igazságszolgáltatás, mind a megbocsátás Isten kezében van.
Az igaz békesség
.
Már ha van neki...
2010. február 12., péntek
Intelem
…mert vétkesek közt cinkos aki néma.
Atyjafiáért számot ad a testvér:
nincs mód nem menni ahova te küldtél…
Mert te vagy aki fordít rosszat jóra,
minden gonosznak elváltoztatója.
/Babits Mihály: Jónás könyve/
2010. február 8., hétfő
Demokrácia vagy teokrácia
Nem vagyok híve a demokráciának… Főleg nem egy olyan államban, ahol három emberöltőnyi lélek-, érték- és szellemtorzító diktatúra után az emberek nyakába sózzák a szabadságot azok, akik sosem gyakorolták…
Válasszunk, lehetőleg a több rossz közül a legkevésbé rosszat, mert majdhogynem csak eddig terjed a bűnös ember szabad akarata.
Jobban szeretnék egy olyan diktatúrát, ahol a jót diktálják, és tanítják, ha igazságosak akarunk lenni, legalább annyi, de inkább kétszer annyi ideig, mint ameddig a kommunista diktatúra tartott.
Ha rajtam múlna, szavazni se engednék olyan embereket, akiket az orruknál fogva lehet vezetni. Akik nincsenek tisztában a nemzeti értékekkel, kultúrával, nyelvvel, történelemmel… s akik nem a magyar nemzet érdekeit szolgálják.
Jobban hiszek a királyságban, gondoljunk csak bele, mióta nincs királyság, nincs rend, csak káosz… S bár meghalt Mátyás, s oda az igazság… én hiszek Magyarország feltámadásában.
Ami azt jelenti, amit a Szent Korona tan hirdet – minden magyarok királya, mennyei királyt képvisel…
Isten uralma alá hajtanám hazámat, hogy igazán szabad lehessen! Ha pedig ezt vesszük, akkor máris az áhított teokrácia* híve lettem.
(* a teokrácia nem az egyház, hanem Isten uralmát jelenti)
Pilis a Föld szív-csakrája
A Kárpát-medence a Földünk szíve, ahogyan a Dalai Láma, és sokan mások is hiszik, Pilis hegye e világ szíve. Őseink még érzékelték ezeket a szent erőket, s nem véletlen ragaszkodtak földünkhöz, otthonunkhoz.
„India nagykövetasszonya a Pilisbe jár feltöltekezni, és a Dalai Láma magyarországi látogatásakor elsőként szintén az általa a világ egyik legfontosabb és legcsodálatosabb helyének tartott Pilisbe sietett, ahol a következőket mondta: A hagyomány szerint a Föld szív-csakrája Magyarország területén, pontosabban a Pilisben van.
Amit a dalai lámához hasonlóan világszerte sokan tudnak, az a hazai látogatók többsége előtt máig ismeretlen: a Pilis a Kárpát-medence energetikai szempontból kitüntetett helye, őseink szerint az a pont, ahol "az Ég és a Föld összeér".
A tiszta, isteni energiának, illetve ennek a pontnak a tanítás szerint fehér a színe. (Itt alapították az egyetlen magyarországi alapítású rendet, a pálosok rendjét, akiknek szerzetesi ruhájuk, szintén fehér volt.) A fehér szín állandóan, kísértetiesen visszaköszön a Pilissel kapcsolatban, ahogy azt egy régi magyar népének is megörökítette:
Ennek a világnak
Fehér a virága
Fehér az egyháza
Fehér a csuhása
Ennek a világnak
Itt dobog a szíve
Itt van a lelke
Itt van a közepe
Irány a Dobogókő!
2010. február 7., vasárnap
Orbán Viktor országértékelő beszédéből…
Az elszámoltatásról…
Pistike megkérdezi a tanárnőt:
- Tanárnő, miért kell nekem dolgozatot írni?
- Azért Pistike, mert ha pofára osztályzok, nagyon rosszul
jársz!
A rendről…
„Ahol nincs rend, ott elszaporodnak a rácsok, lakatok, zárak, sorompók, figyelő kamerák!”
Az alkalmazkodásról
„Alkalmazkodjunk, mert semmink sincs, hogy aztán tényleg semmink se legyen!...
A szüntelen alkalmazkodás a jellemtelenség melegágya lehet!”
Rossz hagyaték megtörése
„Az elmúlt nyolc év hagyatéka:
Lopni dicsőség,
Hazudni kötelesség,
Ütni öröm!
Itt az idő, hogy ennek véget vessünk!”
„Fel kell szítanunk a reményt, a reménytelen szívekbe!”
Magyarokat le a térképről!
Minap a Tudományos Akadémia tagjai körében kézről-kézre járó tetszetős kiadvány, egy angol nyelvű atlasz került a kezembe, Magyarországról… Könyvesboltban nem kapható… Láthatóan külföldre készült, célközönség számára.
Az első átfogó térkép, egy színtérkép, mely Magyarország és a környező országok nemzeti-etnikai megoszlását mutatja be. Magyarország teljesen piros (magyar) és a környező országoknak csak a felénk eső határsávján jelez magyar nemzetiségű lakosságot.
Távolabb, Vajdaság, Felvidék, Kárpátalja, Burgenland, Partium… sehol egy magyar település… Erdélyben, csupán a Székelyföldön kis foltokban tünteti föl a magyar lakosság jelenlétét.
A roma népesség kizárólag Partium és Erdély határának déli részén, néhány kisebb sötétbarna színfolt nyomán lelhető fel, jelenlétük határainkon belül nincs feltüntetve!
A térkép szerint német ajkúak (svábok, szászok) sincsenek a Kárpát-medencében, csakúgy, mint magyarok határainkon túl, vagy szláv népek határainkon belül…
Kiknek és milyen céllal készítenek ilyen atlaszt?
Az adatok közlése, valószínűleg nem szociográfiai, vagy kartográfiai tévedésen alapszik, így azok elferdítése szándékosságot feltételez.
Nem lehet véletlen az időzítés sem, hiszen a határon túli magyar közösségek autonómiáért való törekvése, egyre hangosabban kopogtat az Európai Unió ajtaján…
A múltunkkal együtt, a jelenünket is próbálják meghamisítani, azzal a céllal, hogy aláássák a jövőnket!
Nem fog sikerülni!
2010. február 6., szombat
Választások elé 3.
Már megint kezdik…
Félelemkeltés, hazugság, rágalmazás hadjárat, … - újabb kampányindító „öszöd-nemöszöd” beszéd a Zuschlag-pótlék ifjúkommunistától, akit a sztájlisztok alaposan átszabtak, legalábbis kívülről… Mivel a gonosz gondolatok nem a szájunkból, hanem a szívünkből érkeznek, nem meglepő a projektorok állhatatossága (projektor: kivetítő; ami benne van, azt mondja másokra). Addig mondják, míg a végén már maguk is elhiszik…
Megtudhattuk, hogy milyen sok a félnivalója egy nyugdíjasnak… Persze nem azoktól, akik eddig is kirabolták őket, hanem azoktól, akik a rablókat, ingyenélőket elszámoltatni kívánják.
S ha az ifjú Jelöltházy nem talál egy kommun-nyista orvost, akiben megbízik, hát akkor valamit nagyon elneveltek… Keressen talán egy, - a nagy testvérnél képzett - orvost, akikből felcser – se lett. Tőlük nem kell félnie, féltenie senkit, legalábbis a szándékosság tekintetében…
S ha bemegy a „bótjukba”, a coop-jukba, ahol a hentesük is ellenük fordulhat, hát akkor nagy a baj… Tényleg van félnivalójuk…
Szélsőségesekkel riogatnak – bár, Magyarországon nincsenek szélsőséges csoportosulások!
Kivéve persze az ordibálókat…
Mert, ha már szélsőségesekről beszélnek, akkor magyarázza meg már nekem valaki, hogy az MSZMP jogutódpártja(i) mit keresnek egy demokratikus berendezkedésű államban?!
Hogyan lehetnek a kommunista elnyomó rezsim képviselői, legálisan működő párt(ok) tagja(i)ként a politika, gazdaság, közigazgatás meghatározó elemei?
Mert e szerint a logika szerint, igenis helye lehet bármilyen szélsőséges csoportosulásnak. Ne adj isten, a náci pártnak… Mert a mai napig is, sokkal többen rettegnek a kommunistáktól, mint az előzőektől. Nem csak azért, mert közel száz éves népirtása alatt aránytalanul több áldozatot szedett békeidőben, a saját polgárai körében(!), mint a náci pártok háborúban, hanem azért is, mert még mindig ugyanúgy köztünk működnek: zsarolnak, félemlítenek, fenyegetnek, terrorizálnak, demoralizálnak és közben „boldog” tudatlanságba taszítanak…
A fegyverük, semmit sem változott.
(Javasolt: Terror Háza – nyilasokból ávósok)
Szerencsére nekünk nem kell fegyverkeznünk, a mi eszközünk: tenni a dolgunkat, elkötelezetten, hűségesen…
Intelem
Gróf Széchenyi István
2010. február 4., csütörtök
Olvasói levél XIII.
A zaklatás magyar fogalma az emberi méltóságot sértő magatartást tiltja, amely változatos módon valósulhat meg. Általánosságban sérti az emberi méltóságot a lealacsonyító, megalázó, lekicsinylő, sértő, bántó magatartás. Annak tekinthető a megsértett személy emberi tulajdonságán való élcelődés, e tulajdonság "kifigurázása", gúny vagy durva tréfa tárgyává tétele, valamint a fizikai kontaktus révén való megalázás. Figyelembe kell venni az adott eset összes körülményét, így például az elhangzó kijelentéseket, azok jellegét, valamint azt a helyzetet, amelyben elhangzanak.
Különös körültekintést igényel a zaklatás megítélése, mert a jogalkotó a sérelmet szenvedett személy szubjektív benyomásait vonja értékelés alá, amikor egyrészt méltóságot sértő magatartásról, másrészt ellenséges és megalázó, megszégyenítő, megfélemlítő vagy éppen támadó környezetről beszél. Fontos kiemelni, hogy a legtöbb esetben a zaklató visszaél pozíciójával, az alá-fölé rendeltségből eredő helyzetével.
A Szociális Munka Etikai Kódexe (részletek)
43. Amennyiben a szociális munkás tudomására jut a kliens jogsérelme, bántalmazottsága, vagy függő, kiszolgáltatott helyzetével való visszaélés, vizsgálatot kezdeményezhet, és az Etikai Kollégiumhoz fordulhat bejelentéssel.
Intelem
Az aranyszabály
"Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük, mert ez a törvény, és ezt tanítják a próféták."
Hegyi beszéd - Mt 7,12
S ez igaz fordítva is:
Amit nem szeretnénk, hogy velünk tegyenek, azt soha ne tegyük másokkal sem!
2010. február 1., hétfő
2010. január 31., vasárnap
„Az igazi kultúra alázattal nyilvánul meg”
Közvetítést néztünk múlt vasárnap Szatmárcsekéről, ahol a Kölcsey Ferenc Társaság díját Jankovics Marcell vehette át. Az ünnepséget – sokunk örömére – hozzászólásával is megtisztelte Sólyom László.
Az Istentiszteleten elsőként – számunkra maradandóan – Kocsis Fülöp görög katolikus püspök prédikált. Elmondta, hogy az igazi kultúrán átsüt a legnagyobb Alkotó. Minden alkotás róla szól, és rámutat.
Nem úgy, ahogyan a mai modern művészek közül sokan magamutogató, értéket nem hordozó munkáit rendre felmagasztalják, valódi színvonal nélkül.
Magaslatok híján, magasztos élmény és a Magasságos jelenlétének nélkülözése mellett gyűlnek össze a „hozzáértők”, de lelepleződnek, mikor egy gyermek felkiált: „Meztelen a király!”
Oktatás, vagy szoktatás I.
2010. január 30., szombat
Pihenőnap
2010. január 29., péntek
Az én naplóm
2010. január 26., kedd
2010. január 23., szombat
"Óvasnivaló"
Éves beszámolóból...
Az együttműködéshez segítői attitűdöt, továbbá - szakmai kompetencia figyelembevételével -, önálló, felelős munkavégzést várok minden munkatárstól!
Továbbra is hiszek abban, hogy a legelesettebbek mellé kellenek a legjobb szakemberek, ehhez kívánok segítséget nyújtani és partnere lenni mindenkinek, aki a rábízottak érdekeit kívánja szolgálni.
Megtekinthető: ITT!
2010. január 22., péntek
Isten szeretett népe
2010. január 20., szerda
A fővárosból jöttem
A fővárosi ember nekünk mind pesti… A budaiak persze pontosítják, hiszen ők nem pestiek, hanem budaiak. Aki jobban ismeri a budapesti lakosságot, az tudja, miért mondják… (Én is kikérem magamnak, mert nem az Alsóvárosban, hanem Felsővárosban lakom. És fordítva is így van.)
Ha valaki vidékre költözik, nehezen szokja meg ezt az életformát… Ha hegyek vették körül, még nehezebb neki az alföldön… Reggel besüt a Nap, mindenféle állathangra ébred, amit korábban sosem hallott. Nem érti a tájszólást, ismeretlen szavakat használnak körülötte, ismeretlen ételeket esznek… A boltba nem lehet kapni az általa megszokott termékeket…
Az emberek papucsba járnak és otthonkát hordanak… Ki-bejárnak egymás otthonába, ráérősen beszélgetnek. Mindenkit megnéznek, mindent kitárgyalnak… elvárják, hogy mindenkinek, mindig köszönjön az ember.
A csend szokatlan, a település 1-2 óra alatt bejárható…
Nincs Whopper Junior, se Pizza Hut. A színház, hangverseny kimarad… A kütyüboltok kínálata szerény…gyakran bosszantó.
Aztán egy idő múlva megfordul a folyamat, és már őket is ugyanúgy fárasztja a főváros, mint minket... Nem érti, miért kell 15 féle tejfölből azt az egyet keresnie, cetlivel a kezében, s miért nem jó hozzátartozóinak az, amit mi veszünk… Miért kell minden nap közértbe menni, sorban állni, cipekedni…
Egy budapesti pályaudvarra megérkezve, felsóhajtott a párom, és ezt mondta:
„Látod ez hiányzik nekem, ezek a nagy terek, ezek a monumentális épületek, ez a hömpölygő áradat…” Akkor értettem meg mindent…
Egy Budapestről készült dokumentumfilmet láttam, amely bemutatta a főváros nevezetességeit, szépségeit… fantasztikus volt. Aztán a végén felemelkedett a kamera a háztetőket pásztázva és ezt mondta a narrátor: Lehet ezt a várost szeretni, vagy nem szeretni… de egyet nem lehet, sokáig nélkülözni! Pontosan azt fogalmazta meg, amit a szívemben érzek… Mert van a mi fővárosunknak élhető arca is, és olyan kincseket rejt magába, melyek a turista szeme előtt is rejtve maradnak – és csak azok előtt tárul fel, akik szeretettel csodálkoznak rá egy kapubejáró kilincsére éppúgy, mit egy belső udvarra, vagy egy fürdőre, egy eldugott szoborra, egy hegyi ösvény barlangjára…
Aki teheti, fedezze fel gazdagságát, a maga pompázatos egyszerűségében…
Vidékről jöttem…
„Furcsán viselkednek a vidékiek Budapesten”, hallottam minap egy budai polgári családnál vendégeskedve.
Vidéki lévén megszólítva éreztem magam, s mivel én is végigjártam a kényszerű átalakulás iskoláját, megkérdeztem, tudják-e mit él át egy vidéki ember, ha a fővárosba kerül? Nem tudták…
Az csoda, hogy túléli! – mondtam. Ahogy kutatni kezdtem emlékeimben, akkori élményeimben és érzéseimben egyszeribe feltörtek bennem, és csak soroltam önkéntelen:
A végeláthatatlan beton, hatalmas épületek, óriási hangzavar, ismeretlen, éles zajok, állandó szmog, villódzó fények, hömpölygő tömeg…
Tájékozódási zavar, nem látni a napfelkeltét, sem a napnyugtát; földalatti közlekedés, abnormális, kirívó viselkedés, és megjelenés, szenvtelen arcok (mi csak metróarcúaknak hívtuk őket), tolakodás, lökdösődés… Folyamatosan megsértik a számára addig sérthetetlen intimszféráját: kényszerű összezáródás, összetapadás különböző tömegközlekedési eszközön, mindenféle emberrel… Bizony az emberek elveszik egymás életterét! Ha segítséget kérnek, elfordulnak tőlük, vagy útbaigazításnál elküldik őket egy rossz irányba. Úgy érzi, hogy folytonos erőszaknak van kitéve… Annyi impulzus éri, hogy napokig nem képes feldolgozni, kipihenni a fizikai, szellemi és pszichés fáradalmakat.
A szerencsésebbje, megússza egy fejfájással, izomlázzal, mert rohan haza, és fogadkozik, hogy ő ugyan semmi pénzért ott nem lakna! Aki mégis elszánja magát, hogy ott éljen, dolgozzon, tanuljon, hát annak alapos változáson kell átesni. Egyébként nem fogja túlélni… Meg kell tanulnia közlekedni, más szinten kommunikálni, például, nem veheti föl a szemkontaktust közlekedés közben, nem kell köszönni mindenkinek, nem szokás bemutatkozni, sem bemutatni másokat… Nem kell keresni ismerős arcokat… Semmin sem szabad meglepődni… Nem bámuljuk meg a közismert embert… Hozzá kell szoknia, hogy az emberek intimitása, magánélete a köz előtt zajlik, mindez hihetetlen közöny kíséretében…
Szóval, olyan stressz-áradat éri a fővárosba látogató vidéki embert, hogy minden természetes védettségére szüksége van ahhoz, hogy egészséges maradjon…
A napokban hallottam egy kifejező megállapítást, hogy a vidéki ember, csak a budapestieknek vidéki…
Nekem lokálpatriótának, pedig mindenki vidéki, aki nem idevalósi… természetesen a fővárosiak is.
Folyt. köv.
2010. január 19., kedd
Az igazi gazdagság
Egyszer egy jól kereső apa úgy döntött, hogy elviszi vidékre 7 éves kisfiát azzal a céllal, hogy megmutassa neki, milyen szegény emberek is vannak, és hogy a gyermek meglássa a dolgok értékét, és felfogja azt, hogy milyen szerencsés családban él.
Egy egyszerű falusi család házában szálltak meg, ahol egy napot és egy éjszakát töltöttek. Amikor a vidéki út végén tartottak, az apa megkérdezte fiát.
- Nos, mit gondolsz erről az útról?
- Nagyon jó volt apa!
- Láttad, hogy némelyek milyen szükségben és szegénységben élnek?
- Igen.
- És mit láttál meg mindebből?
- Azt, Apa, hogy nekünk egy kutyánk van, nekik négy. Nekünk egy medencénk van otthon, ők meg egy tó partján laknak. A mi kertünket lámpák árasztják el fénnyel, az övékére pedig csillagok világítanak. A mi udvarunk a kerítésig tart, az övéké addig, amíg a szem ellát. És végül láttam, hogy nekik van idejük beszélgetni egymással, és hogy boldog családként élnek. Te viszont, és Anyu egész nap dolgoztok, és alig látlak titeket.
Az apa csak fogta a kormányt, vezetett csöndben, mire a kisfiú hozzátette:
- Köszönöm Apa, hogy megmutattad, hogy milyen gazdagok is lehetnénk.
Harccal szemben…
A bosszúálló nem felejt… Megtervezi, leosztja a szerepeket, mint az akciófilmekbe, ha valakit meg akarnak törni… Jó zsaru, rossz zsaru,… vagy mint Pilátus esetében… mosom kezeimet…
Igaz a rendőrök esetében a bűnözőt próbálják megtörni a jófiúk, nem fordítva. Ma az igazakat próbálják félreállítani, ahogy ők mondják, „ki kell lökni azt, aki nem közénk való”! A másik esetben a bűntelent ártatlannak ítélik, mégis bűnösként kell lakolnia, hogy a bosszúállók vérszomja kielégíttessen. Aki pedig a törvénytelen halálos ítéletet hozza, azt mondja, mosom kezeimet…
Nekem is mondták, hogy keressek magamnak más munkahelyet, ha nem tetszik a rendszer, ne pedig írogassak… Én pedig azt gondolom, nem nekem kell elmennem erről a munkahelyről, hiszen azt szolgálom amit, és akiket kell, legjobb tudásom szerint… Ahogyan a hazámat sem nekem kell elhagyni, ha nem tetszik, ami itt folyik…
De hát tudjuk, hogy a világ a fejetetejére állt, s mindenki próbál talpon maradni, bármilyen módon is kell csimpaszkodnia…
Nem tudom tudják-e, hogyan fogták be a csimpánzokat régen? Egy dobozba kókuszdiót tettek, s a tetején akkora lyukat vágtak csak, hogy a majom keze beleférjen. Amikor megfogta a kókuszdiót, nem tudta elengedni. Hiába látta, hogy jön az ellen(ség), nem volt képes elengedni… Ez lett a veszte. Így járnak a bosszúra szomjazók is…
Az asszisztálók pedig sokan vannak… Mindenki a megélhetésére hivatkozik, s már-már hajlamosak az ötödik pecséti dilemmával védekezni, tudniillik, azért nem áll ki az igaz mellett, mert akkor nem tudja otthon az üres szájat etetni… Nem is veszi észre, hogy éppen azt hagyja cserben, aki azért küzd, hogy soha ne legyen kifosztva, kiszolgáltatva senki kénye, kedve szerint, kiszámíthatatlan, idegen érdekeknek, embertelen ideológiáknak.
Sokszor megkaptam már, neked könnyű…
Én pedig azt mondom, nem szeretném, ha a gyerekeim azt látnák, tanulnák a szüleiktől, hogy ők azért nem állnak ki a gyengébbek, vagy az igazság mellett, mert ebből nekik hátrányuk származhat!?… Azt szeretnénk, hogy a szüleink, testvéreink, gyerekeink felnézzenek ránk, és büszkék legyenek!
Akinek van füle hallja…
Folyt. köv.
2010. január 16., szombat
A hősök elmennek
2010. január 15., péntek
Rombolók
„Azért is büszkék leszünk!”
Az is egyfajta rombolás, ha tudatosan titkolják, elhallgatják mindazt, amire büszkék lehetünk…
Pár hónapja láttunk a Duna TV csatornáján egy dokumentumfilmet, a Norvégiában lévő fatemplomokról… Nem tudtuk levenni a szemünket a képernyőről, magával ragadó volt a látvány… Elhatároztuk, hogy ezt élőben is látnunk kell.
Tavaly Szamosardón jártunk, ahol kis fatemplom árulkodik az ottlakók Isten iránti hűségéről, hálájáról… A környéken más fatemplomot is láttunk, és azon csodálkoztunk, hogy erről mi, miért nem tudunk Magyarországon? Bejártam Erdélyt, de hasonlót nem tapasztaltam. Házigazdánk elmondta, hogy ezek többsége ma már a világörökség részéhez tartozik.
Karácsonyi könyvvásár alkalmával kezembe akadt a kárpátaljai és észak-pártiumi fatemplomokról készült képes kiadvány, Barangolás a fatornyos templomok hazájában alcímmel. A lélegzetem is elállt… nem tudtam letenni, csak lapoztam mohón, és azt mondogattam igen… ez nem lehet igaz, ez gyönyörű, ilyen még létezik? Csodálatos… Egyszerre csak barátnőm családnevére ismerek az oldal tetején, a település megnevezésénél, majd egy ámulatba ejtő gótikus fatemplom: „A hajót és tornácot megkettőzött, meredek tető fedi. Az előtér fölé, galériás, fiatornyos karcsú torony épült.” Talán nem is tudja, hogy nevét, Szent Mihályról elnevezett falucskáról kapta: Mihálka! … csengése még szebben dúdol a lelkembe.
Megpróbálnak minket megfosztani a büszkeségtől?!
Hogyan lehetséges az, hogy nem tanultunk, nem hallottunk soha ezekről, a gyönyörű templomokról? Sem a tankönyvekből, sem a magazinokból, sem az utazási prospektusokból, sehonnan…
És majdnem útra keltünk Norvégiába, hogy csodát lássunk! Pedig az igazi csodák idehaza várnak ránk, csak be kell járnunk a Kárpát-medencét! S ez nemcsak felejthetetlen élményt nyújt, mint a világ csodái, hanem büszkeséggel tölt el és nemzeti identitástudatunkat is erősíti. Aki megismeri a Kárpát-medencét, a világot ismeri meg...
Útra magyar! Ha pénzt akarunk költeni, hát költsük el a pénzünket - adományra, látogatásra, utazásra, nyaralásra, síelésre, ajándékozásra, bármire - itthon, a történelmi Magyarországon!
Azért is büszkék leszünk…