Holnapután az újabb
intézményvezetői pályáztatás keretében lesz meghallgatás Kecskeméten… Ki lesz
az új igazgató?
Az esélytelenek nyugalmával megyek,
újra elmondom majd elképzelésemet, s ismét nem árulok zsákbamacskát…
A vezetésnek mennie kell, ha
nem, akkor semmi nem fog változni, hiába van új igazgató, vagy új „gazda”,
tulajdonos…
Hogyan lehetne ilyen gazdasági
helyzetben, az intézmény ilyen gazdasági múltjával továbbra is olyan gazdasági
igazgatót alkalmazni, akinek – mint kiderült - még szakirányú felsőfokú
végzettsége sincs? Bár meggyőződésem,
hogy nem a gazdasági válság tesz bennünket tönkre, hanem lelki, morális válság…
Ilyen szakmai múlttal meghagyni a
korábbi szakmai vezetést? Ilyen botrányok után tovább alkalmazni, s újra
beiskolázni közpénzen az előző intézményvezetőt, annak ellenére, hogy fejlesztő
pedagógus munkakörét sem vette föl? Hogy vezetők be sem járnak dolgozni, mert
egyéb munkájuk (vállalkozásuk) miatt nem érnek rá?
Ha ezt hagyják, akkor itt nem lesz változás… Akkor a betegek és a tisztességes dolgozók sorsa továbbra sem számít…
A tét nem kisebb tehát, minthogy lesz-e igazi
megújulás… Ha lesz, az csak radikális átalakulás következtében lehet…
Nincs alku, nincs foltozgatás… Mert „Senki sem tölt új bort régi tömlőbe.”, hiszen
az szétszakadozik…
A megoldás csak egy esélyes… szakmai,
szemléletbeli változás… Ehhez olyan
szakember kell, aki más szakmai hozzáállással, szemlélettel és morális
tartással rendelkezik. Akinek nem szabhatják feltételül, a régi vezetők
továbbfoglalkoztatását…
Igaz, mindenki azon drukkol, hogy
ne legyen újabb botrány, hiszen az nagyon kellemetlen… Eddig mindent meg
is tettek ennek elhárítása érdekében: sajtóhír letiltása, vagy
elbagatellizálása…
Pedig tudniuk kell, hogy az ember nem változik (leszámítva, ha valaki
újjászületik)… Ideig-óráig visszafogja magát ugyan szorult helyzetben, de
lényegében nem fog változni, mert nem képes rá… Ezért, újra és újra, igen, újra és újra mindennemű visszaélés fel fogja
ütni fejét az intézménybe… S akkor bizony újabb botrányoknak néznek elébe. Nem mondhatják többé, hogy nem
figyelmeztették őket!
S akkor már nem hazudhatják, hogy
a szcientológusok támadják az intézményt! Mintha legalábbis ők verték volna
eddig is a betegeket, vagy ők vették volna el a lakók pénzét, vagy a szcientológusok
üdültek volna a lakók pénzén, vagy ők vág(at)hatnák ki ajándékba a megmaradt
fákat, vagy titokba beépülvén folyton okiratot hamisítanának, vagy útiköltségtérítést vennének fel rendszeresen utazás nélkül… Akkor majd mit mondanak a delikvensek?
Lemondanak? Ismerjük őket: „Nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem…”
Ez a tétje a döntésüknek… S ami a legfontosabb, a betegeink biztonsága, jóléte…
S ha valaki nem bukott
miniszterelnökünk szintjén gondolkozik, akkor nem azt kérdezi, hogy ki az, aki
kirobbantotta botrányt, hanem azt, hogy kik
azok, akik a fentieket elkövették, és bűnrészesként eltussolták… Akik az intézményt, a szakmát és városunkat
ország-világ előtt lejáratták! Hogy helyre lehet-e állítani az intézmény, a szakma és
városunk jóhírét, ez a tét!
Itt ez a kérdés… válasszanak!