A Vég kezdete I.

 

Marad a rossz trend?

Számtalanszor voltunk tanúi annak, hogy mielőtt valaki betegen az élők sorából távozik, előtte hirtelen jobban lesz… (Ő igen, de mi még akkor is javíthatatlanok és gyávák vagyunk: hazudunk…) Már-már reménykedünk, s aztán értetlenkedve kérdezzük, hogy miért is halt meg, hiszen már jobban volt?! Mindig arra gondolok ilyenkor, hogy Isten ad alkalmat neki arra, hogy rendezze életét Őelőtte, Ővele és persze szeretteivel… Feltisztul, szokták mondani helyesen, hiszen talán most először látja tisztán az életét… Ami ilyenkor történik az nagy titok…

Ilyesfajta feltisztulásra várunk már régóta… Hogy az embereknek leessen a tantusz, hogy több az élet annál, mint ami velünk történik, amit megélünk…

Az intézményben fellélegezhetnénk, hiszen a sok rossz mellett, sok jó jel is akad, igaz ezek többsége csak a régi borzasztóhoz viszonyítva számít megnyugtatónak, elfogadhatónak…

Önmagába véve, még mindig nincs okunk a nyugalomra…

A tisztánlátás és az abból fakadó cselekvés, még várat magára… Hiszen minden történést a környező kontextusban kell értelmezni, jelen esetben a Kormányhivatal más intézményeiben megvalósuló folyamatok elemzése segíthet a közeli jövőlátásunkban, különös tekintettel a halasi eseményekre.

Sajnos, a trend nem változott, pártoktól, fenntartóktól függetlenül ugyanaz az irány… Csak a lényeg nem számít!

A napokban értesültem csak arról, hogy a Kormányhivatal új vezetőt választatott a kiskunhalasi középiskola élére… Már a pályázó személye is megdöbbentett, hát még a „sikeres” és eredményes pályáztatás… Helyi internetes tudósító írását olvastam Abonyi Henrik felmagasztalásáról (lásd: ITT!), ami sajnos nem lepett meg, de elfogultsága miatt ismét én szégyenkeztem, mint kiskunhalasi… Ilyen is csak Halason történhet… Az új igazgató, az a pedofíliáról elhíresült kiskunmajsai pedagógus lett, aki korábban az országos médiumokban is nagy port kavart a botrányával. Ügyvédje úgy tudjuk, Kastyják János volt… Persze, én ilyenkor mindig azt szoktam mondani, hogy nem az a hibás, aki pályázik (persze az is)… hanem aki felelős ezért, aki hagyja, hogy pályázzon, és nem távolítja el a potenciális áldozatok mellől, ahogy az oktatás területéről, az alpolgármesteri székből, az egyházból, a templomi orgonától, a keresztény demokrata pártból, a politika színpadáról sem… Sőt, nemcsak a felelős vezetőkből hiányzik az elvárható helyes ítélőképesség, hanem azon pedagógustársakból is, akik ötvenen, „véleménynyilvánító szavazás” keretében rá voksoltak! Hogy ennek mi értelme volt, azt ne kérdezzék, azon kívül, hogy kiderült, vele együtt 50 pedagógust kellene eltanácsolni az intézményből és a pályáról… Ha számítana valakinek a fiatalok egészséges életre történő nevelése, tanítása…

De ma még, ez, mindig nem fontos… Nem hiszem, hogy Balog Zoltán ezt helyesnek tartja, ha pedig nem, akkor hogyan nevezhette ki az intézmény élére? Elhallgatták előle? Engem, minden esetre még más szellemben tanított a teológián… Igaz, akkor még nem volt politikus, ahogy miniszter sem.

Mit tehet a normális ember? Egyet biztosan: megtanítja gyermekinek a helyes értékeket otthon! Vagy/és: Elhatárolódik, petíciót nyújt be, tüntetést szervez, kiveszi a gyereket és máshova íratja? De hova?

S akkor? Mást fognak választani? Nem valószínű… ha mégis, akkor majd Makó és Halas után „benyomják” máshova… Még feljebb bukik… Ahogy errefelé nem számít, ha Valaki pedagógiai diploma nélkül tanít egyházi általános iskolába, vagy szakképzettség nélkül pszichiátriai betegeket foglalkoztat… Valami sosem változik.

Felesleges a Gonosz ellen harcolni… Legyőzetett már régen… Amit látunk, az a Vég kezdete… A Gonosz haláltusája… mindent és mindenkit megpróbál még alávetni.

Szolgáikról végtelen arroganciájuk, mérhetetlen rosszindulatuk, önzésük, lelketlenségük kisugárzik… Az ő arcuk könnyen felismerhető, mert, ábrázatukon hol alantas vigyor, hol dühös vicsorgás, vagy állandó spekulálás tükröződik… S mindig rosszban sántikálnak… még akkor is, ha úgy tűnik, hogy jót akarnak… Követőik sunyi tekintete – önálló véleményük nem lévén - mindig azt fürkészi, hogy éppen milyen ábrázatot kell vágjon… Csak sajnálni lehet áldozataikat…

A normális emberek próbálják távol tartani magukat tőlük. Nehéz, mert közben – emberileg sok szempontból – függésben tarthatnak bennünket… Sőt, állandó létbizonytalanságban…

Valójában pedig nincs hatalmuk felettünk… Mert ami nekünk van, az nem megszerezhető, s azzal ők sosem fognak rendelkezni…

Így hát, nincs más dolgunk, mint ellenállni: mert mi akkor sem csalunk, akkor sem lopunk, akkor sem hazudunk, akkor sem leszünk hűtlenek és becstelenek, s akkor sem fogunk gyűlölködni, bosszút állni, és akkor sem leszünk szenvtelenek, akkor sem leszünk istentelenek…

Egyetemes tudás, isteni bölcsesség birtokosai vagyunk, a legősibb hit hordozói… Ezt nem veheti el tőlünk senki… sem az Írás hamisítói, sem a hamis prófétáik, sem az áltudás pártfogói, sem a híresztelések birtokosai, sem a félelemkeltők seregei, sem az anyagi világ urai, sem a hierarchikus felépítményeik főszereplői, sem a közös bűn cinkosai… 

Nekünk a sok veszteség ellenére – bárhogy alakul is a végkifejlet – nincs miért szégyenkeznünk. Sőt… Az igazság melletti kiállás megerősítő, lélekemelő, szellemileg is serkentő hatású. S hogy nem volt benne „bajság”? Dehogynem! Sőt, sokkal több, mint előtte bármikor… A csalódások, veszteségek,  próbák, csőstől jönnek… Az sem biztos, hogy állva maradunk. Mégis hálás vagyok… Minden rosszat feledtet velünk a minőségi kapcsolatok megerősödése, az új ismeretek és ismeretségek támogató mellénk állása…

Mégis. Fel kell tenni a kérdést, ha tudnám, hogy mi vár rám, megtenném-e újra? Igen. Mi mást tehetnék? Mert nem hagytak mást nekem, minthogy kiálljak azért, amit helyesnek tartok. Különben sokkal rosszabb dolog történne velem: saját magam kellene szembeköpnöm… Ettől pedig Isten óvjon!

Igaz, ha hazánkban normálisan működnének a dolgok, akkor nekem szólnom se kellene, nemhogy írnom, vagy pereskednem… De ez még várat magára…

Ennek ellenére, blogunk lassan okafogyottá válik… Mindent megírtunk, mindent feltártunk, szinte… Az lett, amit előre megmondtak… Egyelőre.

A végén az lesz, amit előre megmondtunk…

Folytatás: A vég kezdete II.

Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!

"Mert megérdemeltem!"            Facebook            "A Vincze konklúzió": ITT!

Hova tartozol?

Alá-fölé rendeltség, vagy mellérendelés? Nem csak szakmai kérdés...

Megvédjük életünk árán is a ránkbízottakat?  Honnan ered ez a - sokak által nevetségesnek tartott - hozzáállásunk? Miért kell elítélnünk a betegbántalmazás minden formáját? 

Mi van a szívünkbe írva és milyen felelősséget ruház ez ránk? 

Az alábbi egy órában, alapvető - eddig fel nem tett - kérdésekre (is) választ kaphat! Amíg ezzel nincs tisztában, addig felesleges más kérdéseket feltennie. Akár vallásos, akár ateista, a kérdéseire megkapja a választ...

Kérem hallgassák meg Dr. Hargitay András és Szántai Lajos vendégekkel történt beszélgetést:

 ITT!

Mindannyiunkat félrevezettek, ideje tehát az egyetlen helyes irányba továbblépni... mert ahova tartozunk, oda tartunk... S ez fordítva is igaz.

Aki másnak vermet ás...

A mai naptól ....................... vezető már nem dolgozik az intézményben. Hogy megfogadta-e az önmaga által korábban mondottakat ("El lehet menni!"), vagy ezúttal másvalaki mondotta-e neki, nem tudjuk, de nem is érdekes...

Szintén mai hír, hogy a nyaraltatásoknak helyet adó Vakáció Kht. vezetőjét sikkasztás, okirathamisítás... vádjával őrizetbe vették. Lásd: ITT! és ITT!

Erről olvashat még Detonátor blogján is, ahol a kecskeméti Juhar utcában történt visszaélésekről értesültünk: ITT!

Hogy az ügyek között (intézményünkben történt nyaraltatások, vagy az intézménnyel kapcsolatban folyó egyéb nyomozások, vizsgálatok) van-e összefüggés, nem tudjuk.

Egyet azonban továbbra is tudhatunk: nem beszéltünk mellé...  

Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!

"Mert megérdemeltem!"            Facebook            "A Vincze konklúzió": ITT!

Túlélés...

A szerencsétlenül járt fiatalember esete nem most történt... Személyes ismeretség miatt sem kívántunk eddig megszólalni... 

Az eset visszhangra talált az országos médiumokban, többségében a megszokott méltatlan és cinikus hangvételben, mit sem törődve és tudva a mögötte húzódó tragikus élettörténetekről...  

Korábbi hírek megtekinthető: ITT! és ITT!

A szomorú eset azonban hasonlatos a jelzőrendszerhez... figyelmeztet, hogy nincs még minden rendben és van még bizony tennivaló... 
Szorosan hozzátartozik az intézménnyel kapcsolatos történésekhez, még akkor is, ha ez a tragédia reménységünk szerint mégis inkább lezárása lesz a régi rossz beidegződésnek és kezdete valami visszafordíthatatlan pozitív változásnak…

Hogy a szenvedés ne váljon értelmetlenné... 

A tragikus baleset sérültje visszakerült az otthonba... Reméljük, hogy teljesen felépül!

Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!

"Mert megérdemeltem!"            Facebook            "A Vincze konklúzió": ITT!

2012. NYÁR

.

.

Szakmahígítás…

 

Heti hír: Ezer cigány nőt vesznek föl a szociális ágazatba dolgozni… Ki is képzik őket!

Hurrá! Ez a nagy terv? - kérdezem.

Én személy szerint, mint szociális szakember, tiltakozom ez ellen az intézkedés és a mögötte megjelenő szemlélet ellen… Mégis mit várnak, mit képzelnek? Erre a pályára nem elég a szaktudás, a precizitás, a megbízhatóság, az empátia, a szorgalom, a türelem, a higgadtság, a gyengédség, a tapintat, stb… aminek egyébként is híján vagyunk, mint tapasztaljuk… Ide, a többi szakmákkal ellentétben, szív is kell!

Ha eddig is az volt a legnagyobb probléma, hogy nem szűrték a szakmát, akkor most ez az agyament ötlet, milyen szűrőt jelent? Származás szerint szelektálnak? A kulturális különbözőség, sőt ellentét által felvetődő problémákat hogyan kívánják megelőzni, kezelni? Vagy lesznek külön cigány iskolák, mint régen és immár cigány otthonok is? Hiszen a komfortérzés legfontosabb feltétele, hogy figyelembe vegyük, hasonló, a hasonlóval érzi jól magát!

A cigány munkavállalók indokolatlan számú jelenléte a szociális szférában már régóta, sok szakmai kérdést felvetett… amiről nem lehetett soha beszélni! (Lásd még: ITT!) Kezelésére ez lenne a kormány válasza? (Lásd korábban: ITT!)

A szociális területet mentesíteni kellene a munkanélküliek parttalan beáramoltatásától, nem pedig elárasztani! (Lásd: ITT!) 

Vagy az „oda, nekik ez is jó” szemlélet tovább erősödik - az általam mindig is javallt - „a legelesettebbek mellé kellenek a legjobb szakemberek” helyett!? (Lásd még: ITT!)

Sajnos azt kell mondjam, hogy örülök, hogy nincs hozzátartozóm szociális intézménybe… Remélem, ez így is marad… Még jó, hogy született egy törvény, hogy a hozzátartozók kötelesek gondoskodni az elesett családtagjaikról… Igyekszem megfogadni, s ezt javaslom mindenkinek!

Akkor miért tiltakozom? Azért, mert sokan nem tudják hova vinni a hozzátartozóikat, nem tudják ellátni, nem tudják a felügyeletet biztosítani számukra és - az adófizetők és az igénylők pénzéből fenntartott - intézményeknél kénytelenek elhelyezni szeretteiket, azért, hogy a lehető legjobb, legszakszerűbb ellátásban legyen részük… És nem utolsó sorban, hogy biztonságban tudják őket…

De ez úgy látszik, ma még mindig egyetlen döntéshozót sem érdekel. A szakmahígítás folytatódik tovább, csak még rosszabb irányba, immár nemcsak szakképzetlenül, hivatástudat nélkül, alkalmatlanul, hanem faji alapon szelektálva, kulturális szempontok figyelmen kívül hagyásával és szakmai kritériumok mellőzésével…

Balog Zoltánt pedig nem értem...
Ez kérem nem pozitív diszkrimináció, hanem ez a legnagyobb tudatlanság, és arrogancia… Vagy ami még rosszabb, szándékos rombolás! A cigánysággal szemben is… Akinek ilyen elképzelései vannak, az kérem szorítkozzon a saját kultúrájában előhozakodni a nagy ötleteivel… lehetőleg minket és honfitársainkat kíméljen meg saját magától… No, nem feltétlen a rossz hír hozójára – felolvasójára – gondoltam, hanem az értelmi szerző(k)re, akikből csak az értelem és a jószándék hiányzik.

Kérem gondolják újra, már azok, akik még képesek egyáltalán gondolkodni…

Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!

"Mert megérdemeltem!"            Facebook            "A Vincze konklúzió": ITT!

„BLOGGEREK VÉGVESZÉLYBEN” AVAGY "KUN ANITA IGAZSÁGA"

 A Black Hawk Down vagyis „A Sólyom végveszélyben” című film egy évtizede megtörtént kommandós esetet dolgoz fel. 1993. október 3-án közel 100 ejtőernyős amerikai katonát dobtak le Mogadishuban, Szomália fővárosában. A polgárháborút szító hadúr és szárnysegédei voltak a célpontok. A 45 percesre tervezett villámakció 16 órás vérfürdőbe torkollott. 18 katonát és két Black Hawk típusú hipermodern harci helikoptert veszítettek az amerikaiak. A sikertelen akció a szomáliai amerikai akciók beszüntetésére hangolta az otthoni közvéleményt.
.

.
Az elmúlt mintegy 2 év tapasztalatai alapján valahogy így, ilyen eleve halálra ítélt próbálkozásnak érzem és látom a bloggerek, köztük a magam tevékenységét is. Nem, nem azért, mintha az eredeti cél és szándék bármiben is megváltozott volna, hanem azért, mert – minden jobbító szándék ellenére – csupán pusztába kiáltott szó értékűvé váltak a közzétettek.

Igen, csupán pusztába kiáltottak értékűvé és igazából nem is az „ellen” oldaláról érkező támadások miatt, hanem az állítólag mellettünk ki(nem)állóak okából.  Mint blogot üzemeltető felelősek vagyunk az azon megjelentekért, azok igazság- és valóságtartalmáért, legyen az akár blogbejegyzés, vagy akár csak egy névtelen hozzászólás. Igen akár egy névtelen hozzászólás tartalma miatt is kénytelen-kelletlen felelősséggel tartozunk, így vagy tüzetesen és aprólékosan elemzünk minden egyes mondatot, vagy akár kifejezést annak lehetséges következményei érdekében, vagy „kockáztatva” bízunk a kizárólag csak ránk, mint bloggerekre nézve hátrányosak elmaradásában. (amit a jog amúgy a „gondatlanság” fogalomkörébe sorol)

A névtelenül hozzászóló rajtunk kívül semmit nem kockáztat, így aztán sokak saját indulataik kiélésére, levezetésére használják fel eme „hozzászólásuk” lehetőségét, de még a mellettünk állók is sokszor – akaratukon kívül is – bajba sodorhatnak bennünket. Ráadásul a mellettünk állókban, a mellettünk nyilatkozókban még jobban is bízunk az átlagosnál, így velük szemben még a szokásosnál is óvatlanabbak és elővigyázatlanok vagyunk.

Így jártam én is, amikor még jóval korábban az egyik Juharos jó ismerősöm azzal a hírrel keresett meg, hogy újabb gyermekbántalmazásra került sor, sőt az a korábbiakhoz hasonlóan ismét csak eltussolásra került. Ismerősöm nem csupán a bántalmazott gyermeket nevezte meg, megjelölve azt a Kecskeméten kívüli tábort is, ahova a gyermeket állítólag „eldugták”, de egyben előttem több kollégáját is felhívta az információi megerősíttetése végett, így az általa elmondottakat – vélhető jogos felháborodásom miatt – blogomon közzétettem, az általuk megnevezett Kun Anita személyét elkövetőként megjelölve.

Anita – a jog által számára biztosított lehetőséggel élve – rágalmazás miatt eljárást kezdeményezett velem szemben. Bevallom, az ügybeni idézést megkapva igencsak értetlenkedtem azon, hogy feljelentett, hiszen többen is, általam személyesen is ismert munkatársai rá nézve terhelően nyilatkoztak előttem, nem is értettem, hogy mire is számít ezzel a feljelentésével, hiszen ugye a „rágalmazó” nem vonható büntetőjogi felelősségre, ha állítása valósnak bizonyul

Így aztán nyugodtan és magabiztosan mentem a tárgyalásokra, a gyermek jogos érdekére hivatkozva kérvén a valóság bizonyításának lehetőségét. Kicsit elbizonytalanodtam ugyan akkor, amikor elém tárták azokat a jelenléti íveket, amelyek szerint azokon a napokon, amikor a gyermek sérüléseinek keletkeztek, Anita nem is dolgozott, de gondoltam, majd jönnek a tanúk, azok majd csak elmondják az igazat. Hát nem jöttek, nem vállalták, már nem is emlékeztek, de nem csupán arra nem, hogy mit állítottak, de magára a történtekre sem.

Ennek okát nem firtatva azért igencsak elgondolkoztató számomra, mint egy blogot üzemeltető számára a történet. Kezdjük ugye azzal, hogy nekem sem nem tisztem, sem nem jogom mások fölött pálcát törni, mások cselekményét jogilag megítélni, én csak tájékoztathatok (esetleg véleményezhetek) annak valóságalapjáért való felelősségem mellett.

Hogy ki mondott és mond igazat ebben a gyermekbántalmazásos ügyben, azt nem tudom, de nem is ez a lényeges ebben az ügyben, hanem az, hogy a blogomon megjelentettem egy bejegyzést, amely valóban alkalmas volt arra, hogy az érintett személy közmegítélését negatívan befolyásolja.

Tettem ezt mások (igaz ugyan, hogy általam ismertek) elmondására alapozottan, de miért is nekik kellene hinnem és nem Kun Anitának? Anita ugyanis - velük ellentétben - kiállt a maga igazáért, vállalta annak minden kellemetlenségét, nevét és személyét adva az eljáráshoz, nem pedig hozzájuk hasonlóan a névtelenség homályába burkolódzva „hátulról mellbe” támadott. Az ilyen ellenfelet én jobban tisztelem, mint a csupán fülbe sugdolódzó alamuszi barátot, ráadásul jobban is hiszek neki, mint annak, aki nyíltan már nem áll ki az általa korábban „pletykáltak” mellett. (anélkül ugyanis az csupán csak pletyka marad, abból is a rosszindulatú fajta)

Mindezekből következően egyértelmű, hogy én hibáztam és vétettem, amikor az ominózus Kun Anita személyiségi jogait sértő, őt emberileg dehonesztáló blogbejegyzést közzétettem. Én vétettem és hibáztam akkor is, amikor azt hittem, hogy a gyáva birkaközösség összbégetéséből egyedi, saját önbecsülésre alapuló hangok is kihallanak majd, de tévedtem, azok továbbra is csak a mindig háttérben megbúvó anonim megnyilvánulások, „vesszen a kolompos” alapon.

De hozzám hasonlóan járt Erzsike is, amikor a részére adott hitelesnek tűnő (sőt hitelesnek bizonyult) tájékoztatásra alapozottan jóhiszeműen a hatóságokhoz fordult. Ráadásul őt még az eljárt hatóságok is átverték, mert olyasmivel ijesztegették (vádemelés) aminek valós jogkövetkezményei sohasem lettek volna, csak ugye nem mindegy az, hogy akár hosszú évekig büntető eljárás hatálya alatt áll-e valaki, vagy "megússza" egy kis ejnye-bejnyével, még ha az alaptalan is.

Mindezek ellenére ezen a blogon naponta jelennek meg olyan tartalmú hozzászólások, amelyek állítástartalmai miatt a természetesen csak névtelen hozzászólónak az égvilágon semmi baja sem lehet, bezzeg a bloggernek főhet a feje, hogy mire, milyen válaszlépésre is számíthat. 

Persze Erzsike mellett senki sem szervezett szimpátiatüntetést, senki sem adta nyilvánosan a nevét azzal, hogy: "Itt vagyok, én tanúsítom, én kiállok mellette" de a "szájkarate" ezerrel dübörög az oldalon. A hozzászólásokat olvasva azt hihetné az ember, hogy milyen öntudatosak is az ott dolgozók, mégsem hallottam olyasmiről, hogy rajta kívül bárki is a saját nevén bejelentéssel élt volna, vagy akár csak szembeköpte volna az őt összeférhetetlennek nyilatkozók bármelyikét.

Mi nem szervezhetünk magunk melletti tüntetéseket (azzal csak a hitelünket veszítenénk) de talán valamivel több segítség, támogatás, de legalább figyelmesség elvárható lenne, ha már egyedül csak mi visszük a bőrünket másokért a vásárra. Ja, hogy ezt senki sem kérte tőlünk? Valóban nem, de azért az a sok névtelenkedő közül csak hallott már néhány az önbecsülésről a tisztességről és hasonlóakról, amiért érdemes kiállni. ha nem is nekik személyesen, legalább a helyettük, mellettük és értük kiállót meg kellene becsülniük, nem? vagy menjen továbbra is minden ahogy korábban? Névtelenül, anonim, sunyiba és meghunyászkodva, más kerülhet gondba-bajba, az az ő baja?

Ha lehetne, kérném az ehhez történő anonim hozzászólások mellőzését! 

(azzal már tele a padlás! (meg a t.köm is!)