Tárgyalásról tárgyalásra I.

Rágalmazási per 

Két perről történő beszámolóval is adós vagyok az érdeklődőknek… Úgy volt, hogy bezárjuk a blogot, mert részben okafogyottá vált (öt érintett vezető hagyta el az intézményt, az igazgató asszony pedig már nem igazgató), részben pedig pozitív változásokat vélelmezünk, és azt is reméltük, hogy túlléphetünk a blogot érintő perek egy részén, de sajnos, tévedtünk.

A rágalmazási perünk tovább húzódik, majd két hónappal elnapolásra került a tárgyalás… Olyan hosszúra sikeredett ....... beosztásainak változásáról szóló beszámoló, hogy kifutottunk az időből… Így, Nográdi Krisztina és Borbás Andrea feljelentők meghallgatására már nem kerülhetett sor.

Találgatások helyett, ......-tól tudtuk meg, hogy bár már nem dolgozik az intézménynél, továbbra is gazdálkodási osztályvezető a megyénél, igaz már nem tartozik hozzá a szociális ágazat, hanem a közművelődési és közgyűjteményi részlegért felel.

A pernek több érdekessége mellett egy jellemző gondolatát ki kell ragadnom. A bírónő megkérdezte .....-tól, hogy szerinte én miért írogattam róla a blogon azokat, amiket ő sérelmez? Azt válaszolta, hogy véleménye szerint azért, hogy én ellehetetlenítsem, kirúgassam és lejárassam a családját!

Hogy mindezt ki tette velem és miért, abba ne menjünk most bele, mindenesetre furcsa, hogy ő azt gondolja rólam, hogy engem vezetett az a szándék, amit velem szemben vetettek be… Érdekessége a mondandójának, hogy pont velem történt meg mindaz, amiről beszélt, s nem vele… Az elszólásokról és a projekcióról oly sokat szóltam már, hogy ettől most inkább eltekintek. A feltételezést visszautasítottam, hiszen ha így lett volna is, nem én voltam abban a helyzetben, hogy ezt megtehessem. Egyébként pedig sosem tenném meg. Amit még hozzáfűznék, mivel ott a bíróságon – megrökönyödésem közepette - nem jutott eszembe: Miért is kívánnék neki rosszat? Kinek lenne az jó, ha munkanélkülivé válva megkeserítené családja életét, gyermeke boldogulását? Mellesleg, ha én lennék az igazgató, nem tehetne olyat, amiért ki kellene rúgnom. Nem engedném. Ha ennek ellenére mégis megkárosítaná a rábízottakat, hát nem haboznék a döntéshozatalban. (Nem a feljebb „bukásra” gondolok.)

........... előadta még Perennissel kapcsolatban, hogy ő nem érti miért ír róla, amikor ő korábban személyesen nem is találkoztak. Perennis elmondta, hogy ő nem róluk írt, hiszen nem is ismeri őket. Valóban, a korábbi meghallgatásokon elhangoztattak újabb moralizáló írásra indították, amit a feljelentők magukra vettek… Elmondta még Perennis, hogy elkerülhettük volna a tárgyalást és az ezzel járó költségeket, ha ő(k) is élnek a lehetőséggel, - ahogy ezt sokan megtették -, s a blogon közölt nyilvános e-mailcímen megkeresve kérték volna a sérelmesnek tartott írás(ok) törlését. Aminek, mi minden alkalommal eleget tettünk. Ekkor a bírónő Perennisnek megjegyezte – mihez tartás végett hangnemben -, hogy „nehogy már úgy csináljon, mintha ő lenne itt a sértett!”

A bírónő nem ismerheti a benti eseményeket, a terrort és a megaláztatást, melynek következtében több kolléga önkezével vetett véget életének… Nem dolga olvasni a blogunkat, sem az ellenblogot (melyet pusztán lejáratásunkra, rágalmazásunkra hoztak létre), ezért nem is ítélheti meg reálisan ezt a részét az eseményeknek. Engedje meg, hogy ezúttal ellenkezzek önnel. Tisztelt bírónő, igenis a párom a sértett fél! (Mellesleg velem együtt.) Igaz, nem ezen a tárgyaláson, hanem az üggyel kapcsolatban. Először is ő a beteg, aki ismeretlenül és önzetlenül is kiállt a betegtársaiért, az érdekeikért… saját idejét, energiáját, anyagi lehetőségeit, eszköztárát, és infrastruktúráját feláldozva, önmagát nem kímélve, éjt-nappallá téve fáradozott védelmükért, jobblétükért, a tisztességes ellátásért… Ellentétben azokkal, akik viszont ezért kapják a fizetésüket. Ráadásul, soha nem engedte eldurvulni a személyeskedést, nem tűrte az öncélú sértegetést, kivéve, ha ez rá, rám, vagy ránk irányult… Ehhez képest azok, akiknek a beteg emberek képviselete lenne a dolga, meghurcolták őt több soron, megsértve a legelemibb szabályok sokaságát (kommunikáció, betegjog, becsületsértés, rágalmazás, fenyegetés…). Visszás, hogy most ő áll a bíróság előtt azért, amit ellene elkövettek… Igaz, megjósolták előre. Ezúttal, több mint két éve húzódó, mondvacsinált eljárást akasztva a nyakába, oly módon, hogy semmi elmarasztalót nem tett. Sőt…

Tehát, véleményem szerint, igenis neki lehet sérelme, s erre minden oka megvan. Ezt nem a védelmére szántam, hanem közbevetésnek, még ha így utólag is…

Azt azért elmondtam az új ügyvédjüknek, aki hosszasan olvasta fel a szerinte általunk elkövetett „bűn”lajstromot, köztük többször is hangsúlyozva, hogy aljas indokból, vagy valami hasonló… Aljas indokból? Ahogy az egyik barátnőm szokta volt mondani, ahhoz hogy mi aljasak legyünk, vagy, hogy az aljasság vezéreljen bennünket, nekünk újra kellene születnünk!

Levélküldés: ITT!                   Facebook

"Van min röhögnünk... "

.

Az ártó pszichiátria

Betegnek, hozzátartozónak, orvosnak, ápolónak, terapeutának és szomszédoknak…

Minap egy előadást hallgattunk a Mindentudás Egyetemén. Ezúttal egy pszichiáter, Kéri Szabolcs gondolatainál ragadtunk a képernyő előtt. Lásd: ITT! 

Megdöbbenten hallottuk vissza pár évvel ezelőtti – tudományos megerősítést nem nyert – gondolataimat (lásd: ITT!), hipotézisemet, melyet tanulmányaim és tapasztalataim során összegeztem: a pszichiátriai betegek felmenőinél a különböző nációk keveredése vélelmezhető… (lásd: ITT!)

Utánanéztem Kéri Szabolcsnak és az alábbi cikkre lettem figyelmes, mely ugyancsak megerősíti a munkám során tapasztaltakat éppúgy, mint férjem kálváriáját, melyet a pszichiátriai gyógyszeres kezelések kapcsán átéltünk és átélünk mind a mai napig. Tudniillik: "az antidepresszívumok hatástalanok, sőt kimondottan kártékony szerek"…

„…ha egy szer álmosít, lehet, hogy a beteg pocsékul van tőle, de "alvása javult" besorolást kap. Vagy kába, mint akit leütöttek, de ekkor "szorongása oldódott" címkét húznak rá. Vagy zabál, mint egy víziló, de "étvágya javult" minősítést kap. A tünetekre szétdarabolt páciens, miközben éppen belehal a mellékhatásokba és eredeti tüneteibe, az egyes tünetekben mutatott szelektív javulása alapján kikiáltják a szert hatásosnak.” - írja a cikkíró.

Kéri Szabolcs: „Mit kell tudnia egy optimális antidepresszívumnak ahhoz, hogy a skála szerint maximálisan hatékony legyen? Csináljon jó kedvet (de ne túlságosan, és függőség nélkül), oldja a szorongást, aktivizáljon (de ne okozzon nyugtalanságot), javítson az alváson és az étvágyon (de napközben ne idézzen elő tompaságot és fáradtságot, valamint ne "hizlaljon"), és végül tegye lehetővé, hogy az egyén ne érezzen bűntudatot, kilátástalanságot és reménytelenséget, még akkor se, ha most veszítette el mindenét. Nyilvánvaló képtelenség…”

A teljes cikk megtekinthető: ITT!

Ugyan a pszichiátriai megbetegedések nem gyógyíthatóak kizárólag gyógyszeres terápiával, eredményesen és tartósan csak pszichoterápiával és szocioterápiával kombinálva kezelhetőek, ennek ellenére a két utóbbi gyógymód a mai napig nem áll a betegek rendelkezésére!

Úgy látszik a gyógyszerlobbi szereplői csak a gyógyszerek eladásában érdekeltek, a betegek egészségessé tételében már nem. Nagy kérdés, hogy az orvosok hajlandók-e a valódi gyógyítás oldalán síkraszállni? Képesek-e a gyógyszergyártók, -forgalmazók érdekeivel szemben a betegek mellé állni, és korábbi esküjüket megerősítve harcolni gyógyulásukért, egészségük megőrzéséért?

Mert ha ez nem változik, az marad, amit Papp Lajos professzor mondott korábban: ha a beteg nem hal bele a szívinfarktusba, vagy a műtétbe, a temérdek gyógyszer biztosan megöli majd…

Bár én reménykedek, de azért mégis azt mondom, Gyógyítók készüljetek!

Levélküldés: ITT!                   Facebook

Olvasói levél - Irinyi Tamástól

„Több mint két évtizedre visszatekintve az ápolói hivatás alakulására, azt kell látnom, hogy egy fellendülési időszak után drámai romlás következett be. Jelen pillanatban morális válságban van az ápolás. Ennek okaként nagyon sok tényezőt fel lehetne sorolni. Az elsődleges ok: az ápolói presztízs devalválódása. Ezt egyértelműen bizonyítja, hogy már szinte senki sem választja belső indíttatásból az ápolói hivatást. A képzésekre jelentkezők száma tizedére esett vissza az elmúlt 15 évben. Senki sem nézi, hogy a jövendő ápoló vajon alkalmas-e arra, hogy emberekkel, beteg emberekkel foglalkozzon, segítse őket.
A segítő hivatásokban dolgozókkal szembeni alapkövetelmény, hogy személyiségükben megtalálható legyen az empátia, érzelmi stabilitás, kiegyensúlyozottság, felelősségtudat, önállóság, együttműködési készség… Ezen jegyeket iskolapadban nem lehet elsajátítani, felnőttek esetén maximum egy kicsit fejleszteni. A pályára lépők esetén sem történik meg e tulajdonságok meglétének az ellenőrzése. Annak a fajta gondolkodásnak, miszerint bárkiből lehet ápoló, első megnyilvánulásaival akkor szembesülhettünk, mikor egy politikus felvetette, hogy az örömlányokat át kéne képezni nővéreknek. Nekem rögtön az jutott eszembe, hogy ezen politikusnak javasolni kéne, hogy a sikkasztókat meg politikusi pályára kéne irányítani.
Ennél a gondolatmenetnél maradva jobbnál jobb ötlettel álltak - állnak elő a politikusok a nővérhiány megoldására. Először jött a munkanélküliek illetve a közmunkások átképzése ápolónak. Most a legújabb ötlet, hogy a kirúgott irodistákat kell átképezni. Ez a szűklátókörű, mennyiségi szemlélet (darab-darab), a hivatásunknak mérhetetlen károkat okoz.
Csak, hogy megvilágítsam a problémát: van egy almás láda, melyből hiányzik 11 kiló alma, nézi-nézi a politikus, hogy így ezt a láda almát nem lehet eladni, kéne hozzá 11 kiló még. Gondolkodik napokig a problémán, mert közel-távol nincs alma. Ekkor észreveszi, hogy nem messze a földön ott hever egy csomó körte. És a megoldás rögtön megszületett. Összeszedette a körtét a földről és átcímkéztette. Mindegyikre ráírták, hogy ez egy alma, majd a ládába helyezték. Utána lehetett vinni a piacra eladni. Vajon ez a tényleges megoldás? Ha így látják, akkor én tudok hasonló „jó” elgondolásokat például az orvoshiány megoldására. Csak el kell menni a börtönökbe és aki legalább 10 évig „belső indíttatásból” ott raboskodik, át kéne képezni orvosoknak. A késelőket sebésznek, a drogosokat gyógyszerésznek, a pedofilokat gyerekgyógyásznak… Garantálható, hogy ezen rabok egyetlen óráról sem fognak hiányozni az oktatás alatt. 10-12 év után szakorvosként tudnának szabadulni és az orvoshiány megoldódna!
Szeretném felhívni a figyelmét a döntéshozóknak! Az ápolás egy hivatás, melyet csak akkor lehet hivatásszerűen űzni, ha a személy belső indíttatásból akarja, illetve megfelelő személyiségjegyekkel és intelligenciával rendelkezik. Az, hogy egyesek szerint bárki alkalmas az ápolói hivatás gyakorlására, ezzel a benne dolgozókat becsmérli, degradálja!
Mi a megoldás, ha ez a darab-darab szemlélet nem vezet célhoz? Az ápolói presztízst emelni kell. Ennek a leghatékonyabb megoldása, hogy megfelelő fizetést kell adni az ápolóknak és kiszámítható jó életpályamodellt. Ennek hatására túlkínálat indukálódna a pályára jelentkezők között. Ebben az esetben a megfelelő pályaalkalmassági vizsgálattal ki lehetne választani azon személyeket, akik ténylegesen alkalmasak lesznek - a képzést követően - másokon való segítségnyújtásra. Jelen pillanatban a pályán lévő ápolók fele alkalmatlan az ÁPOLÓI hivatás gyakorlására. Ha szemléletváltás nem következik be, akkor 20 év múlva nem lesz pályán olyan ápoló, aki a hivatásszeretettel, odaadással, empátiával látja el a rábízott betegeket. Ekkor majd ki lehet jelenteni, hogy az ápolói hivatás megszűnt Magyarországon!”

Magánvélemény:
Irinyi Tamás

Köszönjük Levélírónknak!

Megerősítésképpen:

Szociális szakvizsga margójára

Szociális szakvizsga margójára IV.

Rombolók - szociálpolitika

Szociális szakvizsga margójára II.

Ki ellenőrzi az ellenőröket? VII.

Levélküldés: ITT!                   Facebook

Nemcsak Neki - Nessun Dorma

A bátor kiállásért... 

Lásd: ITT!

A megújulásért... 
 

Olvasói levél - Nem történt semmi

"Nem, nem történt semmi?

Nem történt semmi, ami a jobb érzésű embereket megnyugtatná, elégedetté tenné!

A betegbántó ápolók még a betegeket gondozzák, nem lettek felmentve az ápolás alól.

Ami bizony hátborzongató!

Törvényben nincs meghatározva, hogy a betegverőknek tovább is a betegápolásban kell maradni.  (Az eltávolításuk meg elvárható lett volna.)

A  törvénykezésnek   megfelelően pályáztatással kellett volna igazgatót is választani, több pályázó hiába pályázott, pénz kidobás volt a pályázat írásuk. Volt jó pályázat több is csak éppen a pályázó személyek nem fértek bele a Fidesz képviselők színvonal nélküli csapatába, vagy a problémákat jobban feltárták volna, netán ez volt az oka, hogy most eljárás alá vont személyt akarnak a pszichiátriai lakó otthon igazgatójának kinevezni. Mennek a Fidesz által támogatott manipulációk ezerrel!

Pályáztatás csak szemfényvesztésnek volt jó, hogy akik olvasnak róla, azok vonják le a pártokról az igazságos eljárásról, de még az igazságszolgáltatásról is a konzekvenciát.

Az igazság odaát van? Ebben az ügyben még a csíráját sem vélem felfedezni, ami a beteg lakók érdekében fontos lett volna az ügy kipattanásakor azonnal.

A közeljövőbeli  tárgyalások mit hoznak, azt nem tudni, de feltűnő, hogy a vezetők a helyükön, vagy intézeten belül dolgozhatnak, vagy nem tudni miért is veszik fel a fizetésüket, hiszen dolgozni nem is látni Őket.

XXI. század igazságosztása ilyen lenne?

Ez nem elfogadható!"

WWW. Mediano.hu

Levélküldés: ITT!                   Facebook

Marad a nem történt semmi...

   „Jóvátétel nélkül nincs igazság,
            és igazság nélkül minden „rendszer”
                       nem egyéb, mint álcázott hazugság.”

                                                            (Wass Albert)

. 
Honfitársunk küldte, köszönjük!

Levélküldés: ITT!                   Facebook

Részeg ápolók, megvert betegek...

Előzmény: ITT!
 

..."Egy nemrég felmondott ápolónő – nevezzük Gabriellának – több mint tíz évet lehúzott a Reménysugárban, a Hír24-nek beszélt tapasztalatairól. Azt mesélte, felháborító dolgok történnek az intézetben, amióta lecserélődött a vezetőség. Gabriella szerint a 60 ápoló között sok a szakképzetlen. Többször volt szemtanúja annak, hogy verik a betegeket. Hiába szólt a kollégáinak, hogy hagyják abba az ütlegelést, azok nem törődtek vele. Volt olyan eset is, amikor a vezetőségnek tette szóvá a problémát, akkor sem történt változás."...

A teljes cikk megtekinthető: ITT!

Kiváncsi lennék, itt milyen kifogásokkal kerülik el az azonnali intézkedést és a felelősségrevonást az illetékesek.

Hídvégi Klára küldte, köszönjük!
.

Agyonszabályozás

Vladimir Bukovszky:

Minél több törvény, meg szabály van bennünk,

annál robotiasabbak vagyunk,

mert annál kevesebb hely, idő és energia marad a megértésnek.

.
.

"ha ennyien figyelik az intézetet, miként fordulhatnak elő "

Szemtanúk szerint ütik, szidalmazzák és kizárják az erkélyre a betegeket a Reménysugár Habilitációs Intézményben.

Milyen dolog magatehetetlen embereket ütni, hogy lehet így bánni velük?! - mondja felháborodottan a Hír24-nek L. Katalin a XXII. kerületi Kápolna utcai társasház egyik lakója. A nő, aki maga is egészségügyi dolgozó, azt állítja, legutóbb augusztus negyedikén volt szemtanúja egy tettlegességig fajuló intézkedésnek a szemközti fogyatékosokat ápoló intézményben. „Hiába hívtam rendőrt, azok sem avatkoztak közbe, mondván, hogy magánterület. Próbáltam az a dolgozókkal is szót érteni, de felesleges volt” - közölte.
Bántalmazás
Elmondása szerint több lakóval együtt megelégelték, ahogyan az intézmény betegeivel bánnak, ezért levélben fordultak a Reménysugárt fenntartó Emberi Erőforrások Minisztériumához (EMMI) és az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért Alapítványhoz is, amely később lapunknak eljuttatta a lakóktól kapott levelet. Abban az áll, hogy az említett intézményben augusztus elején az egyik beteget kizárták az erkélyre, mert órák óta üvöltött és sírt, nem lehetett megnyugtatni. Később a két gondozó, (egy férfi és egy nő) ütlegelni és szidalmazni kezdte, aki próbálta védeni magát. Hiába szólította fel a kutyáját sétáltató járókelő az ápolókat, hogy hagyják abba a verést; rá sem hederítettek. L. Katalin ezután fordult a rendőrséghez.
Gondos kezek
„A lakók 80 százaléka 1992 óta él itt közvetlenül az intézet közelében. Néha látjuk a gondozókat, amint átölelik vagy éppen bicikliznek, labdáznak a gondozottakkal. De sajnos ez csak ritkán van. Amit gyakrabban tapasztalunk - és érdekes módon csak bizonyos gondozók munkaidejében fordul elő - ezek az alábbiak: verés, verekedés a gondozó és gondozott között, sírás, hideg időben meztelenül az erkélyre kizárt gondozott, aki onnét vizel le, veri a fejét a rácsba vagy épp a nemi szervével játszik.”
Rendőrség
Érdeklődtünk a XXII. Kerületi Rendőrkapitányságon is, miért nem intézkedtek a Kápolna utcai bejelentésnél amiatt, hogy a Reménysugár Habilitációs Intézetben verik a betegeket. Azt a választ kaptuk, hogy említett esettel kapcsolatosan bejelentés hozzájuk nem érkezett. Pedig L. Katalin azt állítja, kint jártak a járőrök, de nem mentek be az intézménybe.
Biztonság
A Reménysugár Habilitációs Intézet 85 éves fennállása alatt mindvégig a beteg, fogyatékos gyerekek, fiatalok, felnőttek számára nyújtott biztonságos otthont, gondoskodást, szeretetet - olvasható az intézmény oldalán. Szerettünk volna személyesen körülnézni az intézményben, beszélni a vezetéssel, de az igazgató csak felsőbb utasításra adhat interjút. Kérésünket továbbítottuk az illetékes szervezeteknek, abban reménykedve, látogatást tehetünk a Reménysugárban.
EMMI
Az EMMI  Szociális, Család- és Ifjúságügyért Felelős Államtitkársága egyelőre annyit közölt, amint a panaszos levél eljut a szakterületre, a fenntartó célvizsgálatot végez a bejelentésben foglalt észrevételek kivizsgálására - jelentsen ez bármit is. A levelet egyébként augusztus 14-én juttatták el a szaktárcának.
„Nincs információnk arra vonatkozóan, hogy jelen esetben mi történt, azonban a bántalmazás nem csak szakmailag és emberileg elfogadhatatlan, történjék az bárhol, bűncselekménynek számít - közölte az államtitkárság.”
Az érintett intézmény működési engedélyét az illetékes szociális és gyámhivatal ellenőrzi, emellett az intézménynél még számos szakhatóság - a közegészségügyi, az egészségügyi, a munkaügyi és munkavédelmi  végez rendszeresen ellenőrzéseket - tudtuk meg.
Nyitott szemmel
Kérdés, hogyha ennyien figyelik az intézetet, miként fordulhatnak elő ilyen esetek. Nemrég megírtuk, hogy egy húszéves autista fiú vesztette életét tavaly az intézményben. Károly, a fiú édesapja akkor azt mesélte, hogy Zoli sokszor panaszkodott, hogy az ápolók provokálták, volt, hogy ok nélkül a falba verték a fejét. A szülők egy emberi jogi szervezethez fordultak segítségül, amely a pszichiátriai visszaélések kivizsgálásával foglalkozik. A szervezet hivatalos beadványai kapcsán jelenleg több hatóság is vizsgálja a halálesetet, valamint magát az intézményt.
A minisztérium már látogatást tett az intézetben, a munkaügyi és munkavédelmi felügyelőség pedig már talált olyan pontokat, amelyek elfogadhatatlanok. A gazdasági vezető az intézet etikai bizottságához fordult több visszássággal kapcsolatban.

Forrás:  http://www.hir24.hu/belfold/2012/09/03/magatehetetlen-betegeket-utottek/

INVITÁLÓ...

 

Szeretettel invitáljuk az érdeklődőket a kiskunhalasi városi bíróság folyó év szepetember 5-én (szerdán), 9 órakor kezdődő (előreláthatólag 12 óráig tartó) a blog miatt, ellenünk indított nyilvános tárgyalásra!

Ez az ügy egy éve húzódik… A postás emiatt, kb. 20 ajánlott küldeményt kézbesítve csengetett be az otthonunkba… Három bírósági meghallgatáson kellett részt vennünk, számtalan rendőrségi tanúvallomást kellett tennünk és elmentünk egy tárgyalásra, melyet elnapoltak, mivel a felperesek nem jelentek meg (ügyvédjükkel utolsó pillanatban kimentették magukat).

Reméljük, holnap mindhárom vádló megjelenik, annak ellenére, hogy szószólójuk, .......................... már nem dolgozik az intézménybe…

 

Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!
"Mert megérdemeltem!"            Facebook            "A Vincze konklúzió": ITT!

Máshol sem történt semmi...

Mert megérdemeltem?

Talán mindannyian emlékeznek még, a betegeket veszélyeztetők oldaláról érkező: "Nem történt semmi!" tagadásokra...

Az alábbi hozzászólások cáfolják a tagadásokat és megerősítik az általunk elmondottakat, s mindazt, amit többször jeleztünk, hogy országos szinten általánosan nagy a baj. A probléma megoldása helyett a „felelős” döntéshozók, hozzá-nemértésükkel, dilettáns intézkedéseikkel - nagy bizonyossággal szándékosan - tovább veszélyeztetik a szakmát, az ellátottakat és a becsületes, elhivatott dolgozókat.

„Sajnos nem egyedi esetek ezek, Solton ugyanez megy. Tényleges feljelentések, vádpontok, több kilónyi iratanyag a rendőrségre eljuttatva, és mégsem nyomoznak. Csalás, sikkasztás, kényszerítés, stb. ... Mégsem érdekelte a rendőrséget. A fogyatékos embereket használni, pénzüket elszedni ezek szerint nem bűn. A rendőrségi kihallgatásokon az intézet dolgozói hamis tanúztak.
Ügyészségről indított feljelentést is el lehet kenni ezek szerint.”

„Az intézmények nem az ellátottak érdekében vannak, hanem hogy az igazgatónő háza ki legyen festve, fel legyen javítva, zsebe degeszre legyen tömve. Alapítványi pénzből autót vásárol, azzal jár az intézmények között, ha összetöri, vesz másikat, ismét alapítványi pénzből. Az alapítványt természetesen a kaskantyúi szenvedélybetegek "önkéntes befizetései" gazdagítják. Ezek pénzbüntetések, ha valaki megcsúszik, és ittasan próbál az intézmény óvó falai közé visszatérni.
A szociális foglalkoztatást arra használja, hogy az ellátott minél több térítési díjat tudjon fizetni az intézmény kasszájába.
Ha valaki nem tetszik neki, legyen az lakó vagy dolgozó, garantáltan eltakarítja. Aki nem szövegel vissza, az a jó dolgozó. Kap jutalmat. Konformisták előnyben. Egy jól elhasznált mottó: gondolkodj az igazgatónő fejével ... (Ettől mentsen meg mindenkit a ...)”

„Nem riad vissza a fenyegetőzéstől sem, az általa ellenségnek vélt célszemélyt minden gátlás nélkül tönkre teszi, az intézetbeli uralkodása idején legalább 15 dolgozó távozott "önként".”

.
Reméljük, hogy az alábbi hozzászólások nem a mi intézményünk potenciális vezetőjéről árulkodnak… és azt is, hogy ha az ilyen tettek elkövetője nem dolgozhat már sokáig a szakmában.

Ahogy a többi hasonszőrű sem…

Csak a félreértések, félremagyarázások elkerülése miatt jegyzem meg, hogy a fent leírt visszaélések, nem a vezető túlterheléséből, „túlvállalásából”  származnak. Lásd még: ITT!

 

Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!

"Mert megérdemeltem!"            Facebook            "A Vincze konklúzió": ITT!

Szomorú ügy...

A sorozatos esetek megerősítik az általunk leírtakat és elmondottakat. Sajnos.

Cikkajánló: ITT!

 Olvassák el, a kapcsolódó (piros betűs) hivatkozásokat is!


Hidvégi Klára küldte, köszönjük!

Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!

"Mert megérdemeltem!"            Facebook            "A Vincze konklúzió": ITT!

Hamis volt a hamis vád...

Közérdekű bejelentő üldözése


Btk.257. § Aki közérdekű bejelentés miatt a bejelentővel szemben hátrányos intézkedést tesz, vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.

 
Lásd még: ITT!

A Vég kezdete I.

 

Marad a rossz trend?

Számtalanszor voltunk tanúi annak, hogy mielőtt valaki betegen az élők sorából távozik, előtte hirtelen jobban lesz… (Ő igen, de mi még akkor is javíthatatlanok és gyávák vagyunk: hazudunk…) Már-már reménykedünk, s aztán értetlenkedve kérdezzük, hogy miért is halt meg, hiszen már jobban volt?! Mindig arra gondolok ilyenkor, hogy Isten ad alkalmat neki arra, hogy rendezze életét Őelőtte, Ővele és persze szeretteivel… Feltisztul, szokták mondani helyesen, hiszen talán most először látja tisztán az életét… Ami ilyenkor történik az nagy titok…

Ilyesfajta feltisztulásra várunk már régóta… Hogy az embereknek leessen a tantusz, hogy több az élet annál, mint ami velünk történik, amit megélünk…

Az intézményben fellélegezhetnénk, hiszen a sok rossz mellett, sok jó jel is akad, igaz ezek többsége csak a régi borzasztóhoz viszonyítva számít megnyugtatónak, elfogadhatónak…

Önmagába véve, még mindig nincs okunk a nyugalomra…

A tisztánlátás és az abból fakadó cselekvés, még várat magára… Hiszen minden történést a környező kontextusban kell értelmezni, jelen esetben a Kormányhivatal más intézményeiben megvalósuló folyamatok elemzése segíthet a közeli jövőlátásunkban, különös tekintettel a halasi eseményekre.

Sajnos, a trend nem változott, pártoktól, fenntartóktól függetlenül ugyanaz az irány… Csak a lényeg nem számít!

A napokban értesültem csak arról, hogy a Kormányhivatal új vezetőt választatott a kiskunhalasi középiskola élére… Már a pályázó személye is megdöbbentett, hát még a „sikeres” és eredményes pályáztatás… Helyi internetes tudósító írását olvastam Abonyi Henrik felmagasztalásáról (lásd: ITT!), ami sajnos nem lepett meg, de elfogultsága miatt ismét én szégyenkeztem, mint kiskunhalasi… Ilyen is csak Halason történhet… Az új igazgató, az a pedofíliáról elhíresült kiskunmajsai pedagógus lett, aki korábban az országos médiumokban is nagy port kavart a botrányával. Ügyvédje úgy tudjuk, Kastyják János volt… Persze, én ilyenkor mindig azt szoktam mondani, hogy nem az a hibás, aki pályázik (persze az is)… hanem aki felelős ezért, aki hagyja, hogy pályázzon, és nem távolítja el a potenciális áldozatok mellől, ahogy az oktatás területéről, az alpolgármesteri székből, az egyházból, a templomi orgonától, a keresztény demokrata pártból, a politika színpadáról sem… Sőt, nemcsak a felelős vezetőkből hiányzik az elvárható helyes ítélőképesség, hanem azon pedagógustársakból is, akik ötvenen, „véleménynyilvánító szavazás” keretében rá voksoltak! Hogy ennek mi értelme volt, azt ne kérdezzék, azon kívül, hogy kiderült, vele együtt 50 pedagógust kellene eltanácsolni az intézményből és a pályáról… Ha számítana valakinek a fiatalok egészséges életre történő nevelése, tanítása…

De ma még, ez, mindig nem fontos… Nem hiszem, hogy Balog Zoltán ezt helyesnek tartja, ha pedig nem, akkor hogyan nevezhette ki az intézmény élére? Elhallgatták előle? Engem, minden esetre még más szellemben tanított a teológián… Igaz, akkor még nem volt politikus, ahogy miniszter sem.

Mit tehet a normális ember? Egyet biztosan: megtanítja gyermekinek a helyes értékeket otthon! Vagy/és: Elhatárolódik, petíciót nyújt be, tüntetést szervez, kiveszi a gyereket és máshova íratja? De hova?

S akkor? Mást fognak választani? Nem valószínű… ha mégis, akkor majd Makó és Halas után „benyomják” máshova… Még feljebb bukik… Ahogy errefelé nem számít, ha Valaki pedagógiai diploma nélkül tanít egyházi általános iskolába, vagy szakképzettség nélkül pszichiátriai betegeket foglalkoztat… Valami sosem változik.

Felesleges a Gonosz ellen harcolni… Legyőzetett már régen… Amit látunk, az a Vég kezdete… A Gonosz haláltusája… mindent és mindenkit megpróbál még alávetni.

Szolgáikról végtelen arroganciájuk, mérhetetlen rosszindulatuk, önzésük, lelketlenségük kisugárzik… Az ő arcuk könnyen felismerhető, mert, ábrázatukon hol alantas vigyor, hol dühös vicsorgás, vagy állandó spekulálás tükröződik… S mindig rosszban sántikálnak… még akkor is, ha úgy tűnik, hogy jót akarnak… Követőik sunyi tekintete – önálló véleményük nem lévén - mindig azt fürkészi, hogy éppen milyen ábrázatot kell vágjon… Csak sajnálni lehet áldozataikat…

A normális emberek próbálják távol tartani magukat tőlük. Nehéz, mert közben – emberileg sok szempontból – függésben tarthatnak bennünket… Sőt, állandó létbizonytalanságban…

Valójában pedig nincs hatalmuk felettünk… Mert ami nekünk van, az nem megszerezhető, s azzal ők sosem fognak rendelkezni…

Így hát, nincs más dolgunk, mint ellenállni: mert mi akkor sem csalunk, akkor sem lopunk, akkor sem hazudunk, akkor sem leszünk hűtlenek és becstelenek, s akkor sem fogunk gyűlölködni, bosszút állni, és akkor sem leszünk szenvtelenek, akkor sem leszünk istentelenek…

Egyetemes tudás, isteni bölcsesség birtokosai vagyunk, a legősibb hit hordozói… Ezt nem veheti el tőlünk senki… sem az Írás hamisítói, sem a hamis prófétáik, sem az áltudás pártfogói, sem a híresztelések birtokosai, sem a félelemkeltők seregei, sem az anyagi világ urai, sem a hierarchikus felépítményeik főszereplői, sem a közös bűn cinkosai… 

Nekünk a sok veszteség ellenére – bárhogy alakul is a végkifejlet – nincs miért szégyenkeznünk. Sőt… Az igazság melletti kiállás megerősítő, lélekemelő, szellemileg is serkentő hatású. S hogy nem volt benne „bajság”? Dehogynem! Sőt, sokkal több, mint előtte bármikor… A csalódások, veszteségek,  próbák, csőstől jönnek… Az sem biztos, hogy állva maradunk. Mégis hálás vagyok… Minden rosszat feledtet velünk a minőségi kapcsolatok megerősödése, az új ismeretek és ismeretségek támogató mellénk állása…

Mégis. Fel kell tenni a kérdést, ha tudnám, hogy mi vár rám, megtenném-e újra? Igen. Mi mást tehetnék? Mert nem hagytak mást nekem, minthogy kiálljak azért, amit helyesnek tartok. Különben sokkal rosszabb dolog történne velem: saját magam kellene szembeköpnöm… Ettől pedig Isten óvjon!

Igaz, ha hazánkban normálisan működnének a dolgok, akkor nekem szólnom se kellene, nemhogy írnom, vagy pereskednem… De ez még várat magára…

Ennek ellenére, blogunk lassan okafogyottá válik… Mindent megírtunk, mindent feltártunk, szinte… Az lett, amit előre megmondtak… Egyelőre.

A végén az lesz, amit előre megmondtunk…

Folytatás: A vég kezdete II.

Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!

"Mert megérdemeltem!"            Facebook            "A Vincze konklúzió": ITT!

Hova tartozol?

Alá-fölé rendeltség, vagy mellérendelés? Nem csak szakmai kérdés...

Megvédjük életünk árán is a ránkbízottakat?  Honnan ered ez a - sokak által nevetségesnek tartott - hozzáállásunk? Miért kell elítélnünk a betegbántalmazás minden formáját? 

Mi van a szívünkbe írva és milyen felelősséget ruház ez ránk? 

Az alábbi egy órában, alapvető - eddig fel nem tett - kérdésekre (is) választ kaphat! Amíg ezzel nincs tisztában, addig felesleges más kérdéseket feltennie. Akár vallásos, akár ateista, a kérdéseire megkapja a választ...

Kérem hallgassák meg Dr. Hargitay András és Szántai Lajos vendégekkel történt beszélgetést:

 ITT!

Mindannyiunkat félrevezettek, ideje tehát az egyetlen helyes irányba továbblépni... mert ahova tartozunk, oda tartunk... S ez fordítva is igaz.

Aki másnak vermet ás...

A mai naptól ....................... vezető már nem dolgozik az intézményben. Hogy megfogadta-e az önmaga által korábban mondottakat ("El lehet menni!"), vagy ezúttal másvalaki mondotta-e neki, nem tudjuk, de nem is érdekes...

Szintén mai hír, hogy a nyaraltatásoknak helyet adó Vakáció Kht. vezetőjét sikkasztás, okirathamisítás... vádjával őrizetbe vették. Lásd: ITT! és ITT!

Erről olvashat még Detonátor blogján is, ahol a kecskeméti Juhar utcában történt visszaélésekről értesültünk: ITT!

Hogy az ügyek között (intézményünkben történt nyaraltatások, vagy az intézménnyel kapcsolatban folyó egyéb nyomozások, vizsgálatok) van-e összefüggés, nem tudjuk.

Egyet azonban továbbra is tudhatunk: nem beszéltünk mellé...  

Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!

"Mert megérdemeltem!"            Facebook            "A Vincze konklúzió": ITT!

Túlélés...

A szerencsétlenül járt fiatalember esete nem most történt... Személyes ismeretség miatt sem kívántunk eddig megszólalni... 

Az eset visszhangra talált az országos médiumokban, többségében a megszokott méltatlan és cinikus hangvételben, mit sem törődve és tudva a mögötte húzódó tragikus élettörténetekről...  

Korábbi hírek megtekinthető: ITT! és ITT!

A szomorú eset azonban hasonlatos a jelzőrendszerhez... figyelmeztet, hogy nincs még minden rendben és van még bizony tennivaló... 
Szorosan hozzátartozik az intézménnyel kapcsolatos történésekhez, még akkor is, ha ez a tragédia reménységünk szerint mégis inkább lezárása lesz a régi rossz beidegződésnek és kezdete valami visszafordíthatatlan pozitív változásnak…

Hogy a szenvedés ne váljon értelmetlenné... 

A tragikus baleset sérültje visszakerült az otthonba... Reméljük, hogy teljesen felépül!

Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!

"Mert megérdemeltem!"            Facebook            "A Vincze konklúzió": ITT!

2012. NYÁR

.

.

Szakmahígítás…

 

Heti hír: Ezer cigány nőt vesznek föl a szociális ágazatba dolgozni… Ki is képzik őket!

Hurrá! Ez a nagy terv? - kérdezem.

Én személy szerint, mint szociális szakember, tiltakozom ez ellen az intézkedés és a mögötte megjelenő szemlélet ellen… Mégis mit várnak, mit képzelnek? Erre a pályára nem elég a szaktudás, a precizitás, a megbízhatóság, az empátia, a szorgalom, a türelem, a higgadtság, a gyengédség, a tapintat, stb… aminek egyébként is híján vagyunk, mint tapasztaljuk… Ide, a többi szakmákkal ellentétben, szív is kell!

Ha eddig is az volt a legnagyobb probléma, hogy nem szűrték a szakmát, akkor most ez az agyament ötlet, milyen szűrőt jelent? Származás szerint szelektálnak? A kulturális különbözőség, sőt ellentét által felvetődő problémákat hogyan kívánják megelőzni, kezelni? Vagy lesznek külön cigány iskolák, mint régen és immár cigány otthonok is? Hiszen a komfortérzés legfontosabb feltétele, hogy figyelembe vegyük, hasonló, a hasonlóval érzi jól magát!

A cigány munkavállalók indokolatlan számú jelenléte a szociális szférában már régóta, sok szakmai kérdést felvetett… amiről nem lehetett soha beszélni! (Lásd még: ITT!) Kezelésére ez lenne a kormány válasza? (Lásd korábban: ITT!)

A szociális területet mentesíteni kellene a munkanélküliek parttalan beáramoltatásától, nem pedig elárasztani! (Lásd: ITT!) 

Vagy az „oda, nekik ez is jó” szemlélet tovább erősödik - az általam mindig is javallt - „a legelesettebbek mellé kellenek a legjobb szakemberek” helyett!? (Lásd még: ITT!)

Sajnos azt kell mondjam, hogy örülök, hogy nincs hozzátartozóm szociális intézménybe… Remélem, ez így is marad… Még jó, hogy született egy törvény, hogy a hozzátartozók kötelesek gondoskodni az elesett családtagjaikról… Igyekszem megfogadni, s ezt javaslom mindenkinek!

Akkor miért tiltakozom? Azért, mert sokan nem tudják hova vinni a hozzátartozóikat, nem tudják ellátni, nem tudják a felügyeletet biztosítani számukra és - az adófizetők és az igénylők pénzéből fenntartott - intézményeknél kénytelenek elhelyezni szeretteiket, azért, hogy a lehető legjobb, legszakszerűbb ellátásban legyen részük… És nem utolsó sorban, hogy biztonságban tudják őket…

De ez úgy látszik, ma még mindig egyetlen döntéshozót sem érdekel. A szakmahígítás folytatódik tovább, csak még rosszabb irányba, immár nemcsak szakképzetlenül, hivatástudat nélkül, alkalmatlanul, hanem faji alapon szelektálva, kulturális szempontok figyelmen kívül hagyásával és szakmai kritériumok mellőzésével…

Balog Zoltánt pedig nem értem...
Ez kérem nem pozitív diszkrimináció, hanem ez a legnagyobb tudatlanság, és arrogancia… Vagy ami még rosszabb, szándékos rombolás! A cigánysággal szemben is… Akinek ilyen elképzelései vannak, az kérem szorítkozzon a saját kultúrájában előhozakodni a nagy ötleteivel… lehetőleg minket és honfitársainkat kíméljen meg saját magától… No, nem feltétlen a rossz hír hozójára – felolvasójára – gondoltam, hanem az értelmi szerző(k)re, akikből csak az értelem és a jószándék hiányzik.

Kérem gondolják újra, már azok, akik még képesek egyáltalán gondolkodni…

Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!

"Mert megérdemeltem!"            Facebook            "A Vincze konklúzió": ITT!

„BLOGGEREK VÉGVESZÉLYBEN” AVAGY "KUN ANITA IGAZSÁGA"

 A Black Hawk Down vagyis „A Sólyom végveszélyben” című film egy évtizede megtörtént kommandós esetet dolgoz fel. 1993. október 3-án közel 100 ejtőernyős amerikai katonát dobtak le Mogadishuban, Szomália fővárosában. A polgárháborút szító hadúr és szárnysegédei voltak a célpontok. A 45 percesre tervezett villámakció 16 órás vérfürdőbe torkollott. 18 katonát és két Black Hawk típusú hipermodern harci helikoptert veszítettek az amerikaiak. A sikertelen akció a szomáliai amerikai akciók beszüntetésére hangolta az otthoni közvéleményt.
.

.
Az elmúlt mintegy 2 év tapasztalatai alapján valahogy így, ilyen eleve halálra ítélt próbálkozásnak érzem és látom a bloggerek, köztük a magam tevékenységét is. Nem, nem azért, mintha az eredeti cél és szándék bármiben is megváltozott volna, hanem azért, mert – minden jobbító szándék ellenére – csupán pusztába kiáltott szó értékűvé váltak a közzétettek.

Igen, csupán pusztába kiáltottak értékűvé és igazából nem is az „ellen” oldaláról érkező támadások miatt, hanem az állítólag mellettünk ki(nem)állóak okából.  Mint blogot üzemeltető felelősek vagyunk az azon megjelentekért, azok igazság- és valóságtartalmáért, legyen az akár blogbejegyzés, vagy akár csak egy névtelen hozzászólás. Igen akár egy névtelen hozzászólás tartalma miatt is kénytelen-kelletlen felelősséggel tartozunk, így vagy tüzetesen és aprólékosan elemzünk minden egyes mondatot, vagy akár kifejezést annak lehetséges következményei érdekében, vagy „kockáztatva” bízunk a kizárólag csak ránk, mint bloggerekre nézve hátrányosak elmaradásában. (amit a jog amúgy a „gondatlanság” fogalomkörébe sorol)

A névtelenül hozzászóló rajtunk kívül semmit nem kockáztat, így aztán sokak saját indulataik kiélésére, levezetésére használják fel eme „hozzászólásuk” lehetőségét, de még a mellettünk állók is sokszor – akaratukon kívül is – bajba sodorhatnak bennünket. Ráadásul a mellettünk állókban, a mellettünk nyilatkozókban még jobban is bízunk az átlagosnál, így velük szemben még a szokásosnál is óvatlanabbak és elővigyázatlanok vagyunk.

Így jártam én is, amikor még jóval korábban az egyik Juharos jó ismerősöm azzal a hírrel keresett meg, hogy újabb gyermekbántalmazásra került sor, sőt az a korábbiakhoz hasonlóan ismét csak eltussolásra került. Ismerősöm nem csupán a bántalmazott gyermeket nevezte meg, megjelölve azt a Kecskeméten kívüli tábort is, ahova a gyermeket állítólag „eldugták”, de egyben előttem több kollégáját is felhívta az információi megerősíttetése végett, így az általa elmondottakat – vélhető jogos felháborodásom miatt – blogomon közzétettem, az általuk megnevezett Kun Anita személyét elkövetőként megjelölve.

Anita – a jog által számára biztosított lehetőséggel élve – rágalmazás miatt eljárást kezdeményezett velem szemben. Bevallom, az ügybeni idézést megkapva igencsak értetlenkedtem azon, hogy feljelentett, hiszen többen is, általam személyesen is ismert munkatársai rá nézve terhelően nyilatkoztak előttem, nem is értettem, hogy mire is számít ezzel a feljelentésével, hiszen ugye a „rágalmazó” nem vonható büntetőjogi felelősségre, ha állítása valósnak bizonyul

Így aztán nyugodtan és magabiztosan mentem a tárgyalásokra, a gyermek jogos érdekére hivatkozva kérvén a valóság bizonyításának lehetőségét. Kicsit elbizonytalanodtam ugyan akkor, amikor elém tárták azokat a jelenléti íveket, amelyek szerint azokon a napokon, amikor a gyermek sérüléseinek keletkeztek, Anita nem is dolgozott, de gondoltam, majd jönnek a tanúk, azok majd csak elmondják az igazat. Hát nem jöttek, nem vállalták, már nem is emlékeztek, de nem csupán arra nem, hogy mit állítottak, de magára a történtekre sem.

Ennek okát nem firtatva azért igencsak elgondolkoztató számomra, mint egy blogot üzemeltető számára a történet. Kezdjük ugye azzal, hogy nekem sem nem tisztem, sem nem jogom mások fölött pálcát törni, mások cselekményét jogilag megítélni, én csak tájékoztathatok (esetleg véleményezhetek) annak valóságalapjáért való felelősségem mellett.

Hogy ki mondott és mond igazat ebben a gyermekbántalmazásos ügyben, azt nem tudom, de nem is ez a lényeges ebben az ügyben, hanem az, hogy a blogomon megjelentettem egy bejegyzést, amely valóban alkalmas volt arra, hogy az érintett személy közmegítélését negatívan befolyásolja.

Tettem ezt mások (igaz ugyan, hogy általam ismertek) elmondására alapozottan, de miért is nekik kellene hinnem és nem Kun Anitának? Anita ugyanis - velük ellentétben - kiállt a maga igazáért, vállalta annak minden kellemetlenségét, nevét és személyét adva az eljáráshoz, nem pedig hozzájuk hasonlóan a névtelenség homályába burkolódzva „hátulról mellbe” támadott. Az ilyen ellenfelet én jobban tisztelem, mint a csupán fülbe sugdolódzó alamuszi barátot, ráadásul jobban is hiszek neki, mint annak, aki nyíltan már nem áll ki az általa korábban „pletykáltak” mellett. (anélkül ugyanis az csupán csak pletyka marad, abból is a rosszindulatú fajta)

Mindezekből következően egyértelmű, hogy én hibáztam és vétettem, amikor az ominózus Kun Anita személyiségi jogait sértő, őt emberileg dehonesztáló blogbejegyzést közzétettem. Én vétettem és hibáztam akkor is, amikor azt hittem, hogy a gyáva birkaközösség összbégetéséből egyedi, saját önbecsülésre alapuló hangok is kihallanak majd, de tévedtem, azok továbbra is csak a mindig háttérben megbúvó anonim megnyilvánulások, „vesszen a kolompos” alapon.

De hozzám hasonlóan járt Erzsike is, amikor a részére adott hitelesnek tűnő (sőt hitelesnek bizonyult) tájékoztatásra alapozottan jóhiszeműen a hatóságokhoz fordult. Ráadásul őt még az eljárt hatóságok is átverték, mert olyasmivel ijesztegették (vádemelés) aminek valós jogkövetkezményei sohasem lettek volna, csak ugye nem mindegy az, hogy akár hosszú évekig büntető eljárás hatálya alatt áll-e valaki, vagy "megússza" egy kis ejnye-bejnyével, még ha az alaptalan is.

Mindezek ellenére ezen a blogon naponta jelennek meg olyan tartalmú hozzászólások, amelyek állítástartalmai miatt a természetesen csak névtelen hozzászólónak az égvilágon semmi baja sem lehet, bezzeg a bloggernek főhet a feje, hogy mire, milyen válaszlépésre is számíthat. 

Persze Erzsike mellett senki sem szervezett szimpátiatüntetést, senki sem adta nyilvánosan a nevét azzal, hogy: "Itt vagyok, én tanúsítom, én kiállok mellette" de a "szájkarate" ezerrel dübörög az oldalon. A hozzászólásokat olvasva azt hihetné az ember, hogy milyen öntudatosak is az ott dolgozók, mégsem hallottam olyasmiről, hogy rajta kívül bárki is a saját nevén bejelentéssel élt volna, vagy akár csak szembeköpte volna az őt összeférhetetlennek nyilatkozók bármelyikét.

Mi nem szervezhetünk magunk melletti tüntetéseket (azzal csak a hitelünket veszítenénk) de talán valamivel több segítség, támogatás, de legalább figyelmesség elvárható lenne, ha már egyedül csak mi visszük a bőrünket másokért a vásárra. Ja, hogy ezt senki sem kérte tőlünk? Valóban nem, de azért az a sok névtelenkedő közül csak hallott már néhány az önbecsülésről a tisztességről és hasonlóakról, amiért érdemes kiállni. ha nem is nekik személyesen, legalább a helyettük, mellettük és értük kiállót meg kellene becsülniük, nem? vagy menjen továbbra is minden ahogy korábban? Névtelenül, anonim, sunyiba és meghunyászkodva, más kerülhet gondba-bajba, az az ő baja?

Ha lehetne, kérném az ehhez történő anonim hozzászólások mellőzését! 

(azzal már tele a padlás! (meg a t.köm is!)

AZ A BIZONYOS RADÓ-FÉLE EFFEKTUS AVAGY A TISZTSÉGVISELŐK TISZTESSÉGE

.
Amióta megismerhettem dr. Bagó Zoltán Európa Parlamenti képviselőnknek a Juhar ügybeni nyilatkozatát
.

azt hittem, hogy már nem tud engem meglepni semmi sem, ha egy tisztségviselő nyilatkozatát olvasom.

Ez ugye az a „nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem volt ilyen” ügy, amelyben a korábbi igazgatót, az elsőrendű vádlott Kimpián Ildikót 1 év 6 hónap, 3 évre felfüggesztett börtönre ítélte a Kecskeméti Városi Bíróság. Kimpián Ildikón kívül további négy vádlottat ítélt 3 és 10 hónap közötti felfüggesztett börtönbüntetésre. Tíz vádlott 60 ezer és 225 ezer forint közötti pénzbüntetést kapott, hatan megrovásban részesült, hét vádlottat pedig felmentett a bíróság.

Na és persze az az ügy, amiben a megyei vezetés is "sajtótájékozatott":
.

.
Az első fokú ítéletet követően nyilatkozott a megyei Elnök úr is: Saját megítélése szerint mennyiben terheli felelősség a megyei önkormányzatot, illetve személy szerint Önt azért, hogy olyan esetek történhettek a kérdéses időszakban a fenntartásuk alá tartozó intézményben, amiért a korábbi vezetőt felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték első fokon? – kérdezte a Baon Bányai Gábortól.

- Ahogy a korábbiakban is elmondtam, a dühöngő szoba meglétéről nem volt tudomásunk, tudomásom. Nem adtunk ilyen hely kialakítására engedélyt az intézménynek, hisz erre nem volt engedélyük. Felelősség annyiban terheli a megyei önkormányzatot és vezetőit, amennyiben az ő felelősségi körükbe tartozik minden, ami a fenntartásuk alatt működő intézményekben történik - reagált kérdésünkre az elnök. - Ma is úgy gondolom, hogy amint tudomást szereztünk az esetekről, a megyei önkormányzat megfelelően élt a rendelkezésére álló eszközökkel, és a hatályos előírásoknak megfelelő alapossággal járt el. (kac-kac, hihihi, ez egyszerűen nevetséges! megjegyzés tőlem)

Arra a kérdésre, hogy megbánták-e az igazgató melletti kiállást, az elnök mindössze annyit reagált: – Ezzel e kérdéssel várjuk meg a másodfokú jogerős döntést. De minden kollégánk ártatlansága mellett kiálltunk eddig is, amíg a hatóságok nem hoztak elmarasztaló ítéletet, mert az ítélkezés a bíróságok dolga. Bár bíztunk abban, hogy a bíróság a volt kollégáinknak ad igazat.

Érdekes egy ártatlanság vélelme a megyétől abban az esetben, amikor még maga az elsőrendű is elismeri/beismeri a terhére róttakat, a dühöngő alkalmazását, akkor mit is vár a megye a II. foktól?

Azt még valahogy megértem (csak el nem fogadhatom) hogy az „ellen” ilyesmivel próbálkozik, az viszont felháborítóan megdöbbentő amit a saját oldalunknak tekinthető Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum Elnöke előadni merészel:

„Mi leragadtunk azon a ponton, hogy az első fokú tárgyalás elkezdődött. Esetleg tájékoztasson arról, hogy hol tart jelenleg az ügy.”

LERAGADTAK? Akkor mivel is foglalkoznak „odafönt”, mit is kísérnek figyelemmel? Netán az időjárás alakulását, esetleg az üzemanyag árának változásait? Ráadásul még meg is sértődik?

„a blogra egy a kontextusból kiragadott részletet tett fel, az elvárható netikett megsértésével, ugyanis nem közölte, hogy publikálni szeretné levelezésünket. Így a továbbiakban nem kívánok Önnel kommunikálni. Hivatalos megkereséseket a már ismert elérhetőségeinken fogadunk. Radó Iván”

Ezek szerint Radó Úrnak más lenne a magánvéleménye, mint a hivatalos álláspontja, hogy ennyire zavarja annak közzététele? Nem tudok arról, hogy a neki címzett levél úgy kezdődött volna, hogy: „Ivánkám, mondj már pár szót légyszi, mire is lennétek hajlandóak az ügyben?” így nem értem, hogy miféle másfajta megkeresésre is gondolt?

Persze nem csak Radó úr az, aki „érdekes” dolgokat beszél. Történt vala, hogy a Juharos dolgozók munkaügyi pereket indítottak, mert igazgatói SZÓBELI utasítás alapján (?????) jóval többet kellett dolgozniuk a kötelezően előírt óraszámuknál. A munkaügyi perekben az alperes intézmény azzal védekezett, hogy erre a továbbképzéseken levő kollegák helyettesítése miatt volt szükség.

„Mit ad Isten” a figyelmesebb ellenőrzés során nem csak az derült ki, hogy a hivatkozott továbbképzések tanítási szünetekben, illetve hétvégenként voltak, de pl. az is, hogy  30 órás időtartamú továbbképzések 3, a 60 órás továbbképzések pedig 6 nap alatt történtek,  így a tanítást péntek 14 órakor befejező családanya pedagógus aznap még további 10 órát benn maradt magát tovább képeztetni, éjfélkor hazament, de szombat reggel már jött is vissza újabb 10 órást képzést felvenni? (Az a vicc, hogy vannak, akik ezt állítani is merik!)

Az már csak hab a tortán, hogy dokumentációk szerint a Juhar utcában megtartásra került 6 napos (60 órás) közpénzből finanszírozott pedagógustovábbképzés helyszíne valójában Hajdúszoboszlón egy wellnes-hotel volt, amin nem is pedagógus boldog-boldogtalan (pl. BKMÖ-s intézményfelelős, 66 éves nyugdíjas vállalkozó, stb.) is részt vehetett, sőt bizonyítványt is kapott a képzettségéről.

Na és mit mondott erre a Kormányhivatal? Hát azt, hogy ez egy, a pályázati kiírás szerinti „csapatépítő tréning” volt, aminek pénzügyi elszámolását az ellenőrző hatóság is elfogadta. 
.

.
Írta válaszként mindezeket Minda úr! (Apró pici szépséghiba, hogy ebből egy szó sem igaz, mert ugyan valóban szerepelt a pályázati kiírásban csapatépítő tréning, csak az nem egyben képzés is, amiről bizonyítványt adnak, na meg persze a lejelentésben sem a wellnes-hotel szerepel helyszínként, hanem a Juhar utca, ami korántsem egyenlő! Ejnye Minda Úr! 3 nap alatt 30 óra képzés, 6 nap alatt 60 óra képzés, Önnek mindez  hihetően reális?)

Szóval megy a kamuzás, a félrevezetés és a félretájékoztatás szépen, a nyilatkozók maguk sem hihetik, hogy igazat mondanak, de ugye a „sok hülye” majd csak beveszi. Teszik ezt az állítólag értünk tevékenykedők, természetesen közpénzből fizetettek.
.

GRATULÁLUNK RADÓ ÚR! 

ÖN AZTÁN IGAZÁN ALKALMAS AZ ÉRDEKVÉDELMI ELNÖKI POSZTRA! 

 (ha szerintünk nem is, de a hasonszőrűen nyilatkozó társai szerint biztosan)