2010. szeptember 13., hétfő

Lukács Lászlónak ajánlva, szeretettel


Ha az én rokonom lenne az ápolónő, aki kiállt a betegekért, én büszke lennék rá! Így is az vagyok, pedig ez egyedül az ő érdeme!

Ez az igazán nagy horderejű dolog, kockáztatni az állásunkat, egészségünket, nyugalmunkat, kapcsolatainkat, hivatásunkat, megélhetésünket a ránkbízottakért! Szembe menni - hivatásunk  tisztaságáért – majd' mindenkivel, kitaszítottá válni érdemtelenül. Megalázottnak lenni, elismerés helyett!
Kíváncsi lennék, hogy ön képes lenne e mindezt felvállalni a szent ügyért, a hazáért!?
Lehet büszkének lenni rá, lehet felnézni rá, lehet utána csinálni... lehetne esetleg kiállni az igazság mellett, a hazugság helyett!

Ő, s a hozzá hasonlók az én szememben az igazi hősök... Egyszerű emberek, akik felismerik az igazságot, és kiállnak mellette... Remélem, egyszer majd dicsekedni fog vele, és ön is felnéz rá, mert rádöbben, mi az igazi érték, melyet tűzön-vízen át képviselni kell! 


Anonim levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!
www.pszicho.net

8 megjegyzés:

  1. Büszkék is lehetünk rájuk,meg azok is vagyunk.
    Kiálltak beteg emberek a lakóink érdekébe,mindenkivel szemben,értem én ez alatt a Megyét a pártot,a vezetőket orvosokat meg a dolgozók egy részét.Sokan gratulálnak nekik az emberek utcán üzletbe bárhol elő fordult.Ez jelenti nekik az erőt adó elismerést.Akiknek a rokonságába van hasonló betegségű ember azok meg főleg értékelni tudják a kiállásukat a betegekért.Mert tudják ezek az emberek mennyire ki vannak szolgáltatva a társadalomnak.
    Minden elismerésem az övéké.
    A Lukács úr példát vehetne róla,akkor nem kellene az ügyeit Baján tárgyalni.Szolgáljuk az embereket,nem kihasználjuk a hatalmunkal.
    Ez lehetne a Mottó.

    VálaszTörlés
  2. Azért hiába van az intézeti ügybe politika, védi is az igazgatónőt, mégis a két jelentőnek az igaza győz!Gratulálok nekik! Mária

    VálaszTörlés
  3. Az egyiknek sikerül a másiknak nem
    A sors olykor nem tudja mit akar.
    Az egyiknek kiderül s a nap fénylik fenn,
    a másiknak nem jut csak zivatar.
    A zivatart a L. úrnak kívánjuk, hogy sikerüljön azt pedig az ápolónőnek.

    VálaszTörlés
  4. “A történelem bebizonyította, hogy a legnevezetesebb győztesek rendszerint nyomasztó nehézségekkel kerültek szembe, mielőtt teljes diadalt arattak. Győzelmük titka az, hogy sohasem szegte kedvüket a vereség.” (B. C. Forbes)

    “Sokszor és sokat nevetni; elnyerni az intelligens emberek megbecsülését, a gyermekek ragaszkodását; kivívni az őszinte kritikusok elismerését és elviselni a hamis barátok árulásait; örülni a szépnek, megtalálni másokban a jót; jobbítani egy kicsit a világon – egy egészséges gyerekkel, egy parányi kerttel vagy azzal, hogy biztos lábon állva élsz; tudni, hogy legalább egyvalaki könnyebben lélegzik, mert te voltál. Ez a boldogulás, ez a siker.” (Ralph Waldo Emerson)

    “Ha vitatkozol, dühöngsz és ellentmondasz, néha győzöl, de hiú siker lesz, mert sohasem szerezted meg az ellenfeled jóindulatát. ” (Benjamin Franklin)

    Úgy kívántam élni, hogy ne vétsek soha, s legyőzzem a természeti hajlam, szokás és társaság kísértéseit. Mivel tudtam, vagy legalább azt hittem: tudom mi jó s mi rossz, elgondolkodtam miért is ne cselekedhetném mindig az egyiket és miért ne kerülhetném el a másikat messzi. Azonban hamarosan látnom kellett, hogy nagy fába vágtam a fejszémet. Míg minden igyekezetemmel egyik hibámat tartottam szemmel, észrevétlen becsusszant a másik; a szokás rajtaütött a figyelmetlenségen; a hajlandóság néha erősebbnek bizonyult a meggondolásnál. Végül megbizonyosodtam afelől, hogy magammal kötött elvi megállapodásom, mely szerint az erkölcsösség egybevág legszemélyesebb érdekeimmel, nem elegendő ballépéseim megakadályozására; megcsontosodott rossz szokásokat kell letörnöm, majd jókat megszereznem és elplántálnom, mielőtt viselkedésem egyenletes helyességében megbízhatnék.

    “Amikor megjelenik a lehetőség, más formában kínálkozik fel és más irányból jön, mint ahonnan várjuk. Ez mindig így van a lehetőséggel: ez az ő furfangja. Megvan az a ravasz szokása, hogy a hátsó ajtón surranjon be, és gyakran szerencsétlenségnek, vagy vereségnek álcázza magát. Talán ez a magyarázata, hogy olyan sokan vannak, akik nem képesek felismerni, amikor megjelenik.” (Napoleon Hill)

    “Az emberi tapasztalás bámulatos gazdagsága nem szerezne annyi örömet, ha nem kellene korlátokat leküzdenünk. A csúcsra érés feleannyira sem boldogítana, ha nem kellene sötét völgyeken is áthaladnunk.” (Helen Keller)

    VálaszTörlés
  5. Krokko ezt jól össze szedted,de így is van.
    Nagy küzdelem árán van győztes csata is!
    Saját hibáiból tanulhat az ember a legtöbbet,de arra öröké emlékezni fog.Az életét az ember saját maga irányítja általában,ha önálló döntésre képes
    személyről van szó.A jót a rossztól magunknak kell tudni szétválasztani, vagy eldönteni mi is nekünk a jó! De az idézetek nélkül is jól döntöttél,akik segítenek azokra vigyáz, vagy vigyázzatok egymásra,mindannyian, akik a betegek oldalán álltok.Mária

    VálaszTörlés
  6. A mi intézetünkbe nem tanulnak a saját hibáikból!
    A jelenlegi helyzet azt mutatja.Még most is a bántalmazók mellett vannak szemben a beteg lakókkal.Meddig ? Miért? A lakó nem ember? ""x""

    VálaszTörlés
  7. Szerintem a gazdasági igazgató sem ember.

    VálaszTörlés
  8. Csak azért nem a lakók oldalán vannak mert ott már nem maradt pénz. Mind el vitték amit lehetett. Csak a helyüket védik már nem is a betegverőket.A beteg meg Nem számít úgy mutatja a hozzá állásuk.Mária

    VálaszTörlés

"Soha ne félj kimondani azt,
amiről egész lelkeddel tudod, hogy igaz."
  (Márai Sándor)