Blog válaszol – Hozzáállásból elégtelen

„Könnyű a monitor mögül magyarázni nagy okosok!!!

 De mikor ott vagy élőben és az agyon gyógyszerezett 100 kilós hülye beindul..fogjátok őket ti vissza!!

 Olyankor mikor háromszor akkora az ereje és neki megy az 50 kilós nővérnek..de a baj nem is ez hanem mikor egy beindul..beindul a többi is..

 A sok monitorkukac meg akik innen osszák az észt, azért megnézném mit tennének ilyen helyzetben az ápolók helyében..???”

------------------------------------------------------------------------

Ami a betegek beindulását illeti, igaza lehet… részben. Vannak azonban más eszközök is az ilyen esetek elkerülésére, csökkentésére. Csak néhány példát mondanék, mint a megelőzés (krízis helyett), megnyugtatás (hergelés helyett), jutalmazás (elmarasztalás helyett), dicséret (szidás helyett), hasznos szankcionálás (büntetés helyett), védekezés (támadás helyett), bűncselekmény megtörténte esetén eljárás kezdeményezése (eltussolás helyett), a betegek tisztelete (rossz bánásmód helyett), szép beszéd (anyázás helyett), foglalkoztatás (semmittevés helyett), rendszeres mozgás, játék (unatkozás helyett), séta a levegőn (bezártság helyett), orvosi konzultáció, terápiamódosítás (drasztikus gyógyszercsökkentés, túlgyógyszerezés helyett), …

Igaz, ehhez következetes, kitartó csapatmunka és szemléletváltás szükséges.

Ezt segítené az előgondozás és a felülvizsgálat is, ahol a megfelelő ember, megfelelő intézménybe kerülhetne. A demensek idősek otthonába, a szenvedélybetegek a szenvedélybetegek otthonába, fiatal fogyatékosok kortársaik közé, veszélyes bűnelkövetők az IMEI-be, stb…

Monitor előtt ültem akkor is, amikor 2001. évi beszámolómban, a 7. osztály problémáinak csökkentésére, illetve megoldására tettem javaslatot, melyet a vezetés, figyelmen kívül hagyott: pszichés alkalmassági szűrés, megemelt dolgozói létszám, kiemelt bérezés, csökkentett munkaidő visszaállítása, rekreációs lehetőség biztosítása, szupervíziós lehetőség biztosítása…

Egyébként pedig, azért ülök monitor elé, hogy felhívjam a szakma figyelmét a visszaélésekre, hogy jobb legyen a betegeknek, a hivatásukban dolgozóknak… Remélem, önnek is.

Az „az agyongyógyszerezett 100 kilós hülye beindul” mondatával nekem, személy szerint több problémám is van. És mielőtt eszébe jutna a, „könnyű a monitor mögül”… kezdetű érvelésével visszaigazolást keresni az elégtelen hozzáállásra (és itt nem csak az ápolókra gondolok), elmondom, hogy dolgoztam egy télen át, több mint 200 fős éjjeli menedékhelyen önkéntesként, ahol másodmagammal ügyeltünk éjszaka… Krízist kezeltünk, krízis hátán, és sosem tudtuk mi fog történni a következő pillanatban… Nem volt egészségügyi hátterünk, sem fehér köpenyünk, sem gyógyszerünk… a szállásra érkezőknek nem volt „közösségbe mehet” papírjuk… Névbemondással érkeztek, sokan részegen, anyagosan, hőzöngve, tetvesen, fekélyesen, lázas betegen, téveszmésen, TBC-vel, éhesen, fáradtan, elcsigázottan, kisemmizve, kifosztva, kitaszítva, börtönből szabadulva, stb… Fogadtuk őket, szeretettel, segítve, támogatva mindenben, amiben tudtuk… Soha nem voltam veszélyben, sőt, késelésnél én mentem intézkedni (kést elkérni, és kikísérni éjjel a szállásról, - a Hajógyári szigetről - arra az éjszakára)… tehát rengeteg krízis helyzetet éltem meg, előztem meg, és kezeltem sikeresen… Igaz, a segítők mindegyike hasonló módon állt az elesettekhez...

Szóval az első problémám, az agyon gyógyszerezett… miért van agyon gyógyszerezve a beteg? S ha így is agresszív, akkor miért nem módosítanak a terápiáján? Miért nem alkalmaznak más terápiát a betegnél a gyógyszeres kezelésen kívül? Nem lehet, hogy félre kezelik a beteget? Netán egy másik – erre szakosodott - intézménybe kellene élnie?

A másik problémám a 100 kilós megjegyzése, ami hasonló kérdéseket vet föl, nevezetesen egyéb terápiák felkínálásának szükségességét. Ráadásul ott az 50 kg-os beteg is ugyanolyan problémát okoz ebből a szempontból, mint a 100 kilós… Ezzel csak a laikus újságírókat tévesztheti meg…

A harmadik – egyben legárulkodóbb – elszólása: hülye! Ez utóbbi, komoly kérdésekre kell, hogy sarkallják önt, pálya-, vagy munkahelyválasztásával kapcsolatban. Ha ön, ilyen lekezelően beszél azokról, akik a maga gondoskodására szorulnak, akkor tényleg nagy a baj. Csak remélem, hogy kiégésről van szó, nem másról. Még egy újságíró sem teheti ezt meg büntetlenül, hát még egy ott dolgozó, ne adj’ isten, ápoló!  

Az ön fenti egy mondata, sokat elárul látásmódjáról, alkalmasságáról, hivatástudatáról, hozzáállásáról, szakmai rátermettségéről, indulatairól, a betegek gondozása során alkalmazott inadekvát, (bevett, átvett) „módszereiről”. És természetesen sokat elárul arról a szakmai vezetésről, mely szakszerű segítségnyújtás helyett, teljesen magukra hagyja önöket...

Ha elfogad tőlem egy tanácsot; ne üljön fel a „nagy öregeknek”, akik megmondják a tutit, hogy kell ezekkel itt bánni… Van más út, más hozzáállás… Szakmai hozzáállás.

Próbálja meg elsajátítani, ha még nem késő, mert ez az út, egyenesen a vádlottak padjára vezet… Vagy így, vagy úgy, de felelnie kell…

  

Lásd még a "vádlottak padjára": ITT!

Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!
"Mert megérdemeltem!"            Facebook