Hosszú ideje nem írtam már, pedig
történésben nem volt hiány… Vágyódásunk, érdeklődésünk, bár másfele mutat… mégis
visszakényszerít bennünket a gonoszság, a hazugság és az igazságkeresés…
Talán emlékeznek a folyamatos
rágalmazásra az ellenblog részéről,
amely becsületsértés és rágalmazások sorozata miatt magát felszámolni
kényszerült… A bosszúállók és vérszomjasok táborát kiszolgáló fórum, szomorú
bár, de hasznos tapasztalat volt.
Lelepleződött az intézményi „elit” igazi arca, megtudtuk, hogy kik is a
munkatársaink. Helyzetjelentés egy
vidéki szociális intézmény belső – valós – életéről, vívódásról, harcról,
indulatokról, s arról, hogy hova jutott, dilettánsok kezében az intézmény…
Felháborít, hogy a felelősök felelősségre vonása elmaradt,
sőt kitüntetésben részesültek… botrányos, hogy a betegverők tovább dolgozhatnak, hogy a lakók vagyonával,
helyzetével visszaélők ma is ott lehetnek, sőt feljebb „buknak”… Nem
bocsátottak el egyetlen vezetőt sem, még azokat sem, akiket bűncselekménnyel
meggyanúsítottak… Aztán, ahogy nálunk lenni szokott, a rágalmazók táborából vádolnak meg minket rágalmazással… Ez ismerős,
hosszú ideje tanúi lehetünk a projekciójuknak. Amit elkövetnek, azzal támadnak
meg másokat… Feljelentők feljelentéssel, besúgórendszer működtetői lehallgatással,
illetve hallgatózással vádolnak, láblógatók munkakerüléssel, összeférhetetlenek
összeférhetetlenséggel, képzetlenek szakmaiatlansággal, és még sorolhatnám…
(a fenti sorokat a bíróság megalapozottnak tartotta a becsületsértés vádjában, ezért töröltük a bejegyzésből).
Ráérős időnkben tehát rendőrségre,
bíróságra járunk, szembesítésre, meghallgatásra… Na nem mindig azért, hogy előmozdítsuk
az igazságszolgáltatást, hanem hogy
mások hátráltathassák… Mert
valakiknek ez az érdeke…
Megküldte a munkaügyi bíróság az ellenem beterjesztett, vaskos anyagot… Tartalmazza az összes indítványt,
beadványt, jegyzőkönyvet, melyet egyenként felvetettek a kollégákkal… Olyanokkal
is, akik nem akartak ebben részt venni, s olyanokkal is, akikkel nem dolgoztam
együtt, így nem is lehetett rálátásuk a munkámra…
Megmondom őszintén, elkeseredtem… Nem azon, amit
tartalmaztak a jegyzőkönyvek, hanem azon, amivé
szemem előtt váltak az emberek… Eszembe jutottak Orbán Viktor szavai: „A szüntelen alkalmazkodás a jellemtelenség
melegágya... ”
Nem értették meg, hogy ezzel
sokkal jobban ártanak maguknak, mint nekem. Mert az önbecsülés elvesztése, csak
a kezdet… a rossz, nem éri be ennyivel, még többet akar… Ez az igazi csapda,
melybe belesétálnak… Engem kirúgnak, ellehetetlenítenek ugyan, mégis jól
alszom, s tükörbe tudok nézni… Arról nem beszélve, hogy az igazság melletti kiállás olyan szűrő, melyben az ember ugyan elveszít – barátnak hitt –
ismerősöket is, de akik megmaradnak, azokat nemcsak szeretni, hanem tisztelni
is fogja, felnéz rájuk. Ráadásul olyan támogatókkal is kapcsolatba kerül,
akiket nem is remélt…
Végezetül, hallgatásom oka az is,
hogy benyújtottam a pályázatot az
intézményvezetői állásra… Tettem ezt a lakók, a kollégák és a szakma iránti
elköteleződésből és azért, mert korábbi ígéretemet nem akartam megszegni.
Ezúton is köszönöm barátaink támogatását
és áldozatvállalását!
Levélküldés: ITT! Az utolsó döfés: ITT!
"Mert megérdemeltem!" Facebook
