Őszinte együttérzésem a családjának! de a csendben búcsúzás helyett inkább az "emeljük fel végre a hangunkat közösen" reagálást javasolnám, hogy a jövőben nem fordulhassanak elő hasonló esetek, amikor a munkahelyi stressz, az ottani bánásmód és hasonlóak is közrejátszhatnak abban, hogy valaki önként dobja el az életét magától! Nem neki kellett volna ezt az utat választania, hanem azok akik őt ide és idáig juttatták! Ahogy már korában is megkérdeztem: mitől Otthon ez az otthon? A munkahely szinte a második otthona kellene legyen a dolgozónak, nem? Szép kis otthon az, amelyik ilyesmi cselekedetre "ösztönöz"! Kíváncsi lennék, hogy egy imát elmond-e érte az illetékes, vagy csak a megkönnyebbülés marad, hogy ezáltal egy újabb munkahely "szabadult fel" a következő "csókosnak"?
Tudom, hogy sokaknak túl erőszakosnak tűnik az én hozzáállásom, de ha senki sem emel szót, ha senki sem lép fel, ahogy sajnos azt csak néhányan tesszük, akkor "ezek" azt csinálnak" amit csak akarnak! Változott-e egyáltalán bármi is az elmúlt időben? akárcsak a vezetői szemlélet, a megítélés és elbírálás? Pereket tudnak indítani, de válaszolni a kérdésekre azt már nem, nemhogy változtatni! Hány embernek kell meghalnia ahhoz, hogy valaki végre felfigyeljen arra, hogy valami nem jó itt, valami nincsen rendben!? Hónapok, esetleg évek múlva kiderül majd az igazság? de a sérelmek azok maiak, ezt nem lehet később jóvá tenni semmivel, most kell tenni, cselekedni, hogy elkerülhetőek legyenek a hasonló esetek. A jó Isten nyugosztaljon László!
Mondja hány éves Ön ?Ezt egy kedves kérdésnek szántam ,mielőtt félreértené. Ön nem erőszakos csak éppen reménytelenül reménykedő,én menthetetlennek látom az emberek hozzáállását.Miért is,mert a napi megélhetésük is gondot jelent és ez az a probléma ami fásultá stb.teszi őket. Igen mindenki sajnálja ami történt ,de még sajnálni is névtelenül teszik . Üdvözlettel,"ahogy sajnos azt csak néhányan tesszük"
1953-ban születtem, így nagyon közel a hatvanhoz, de csak az irataim szerint! Nekem ugyanis ennyi idő sem volt elegendő ahhoz, hogy belenyugodjak és beletörődjek az általában csak reménytelen küzdelmekbe, sőt ifjonti hévvel harcolok továbbra is minden ilyesmik ellen. Ahogy a blogomban hamarosan látható lesz, éppen ma tettem további lépéseket a Juharon korábban történt egyebek (gazdasági jellegű visszaélések) miatt, mert én nem csak másoknak tanácsolom, hogy ők lépjenek, tegyenek feljelentést, hanem magam teszem meg azokat saját nevemben! Lehet, hogy én is "osztom az észt" másoknak, hogy mit és hogyan is kellene tenniük, de én legalább magam is megteszem azt, amit megtehetek és ami tőlem elvárható. László ügyében hiányolom pl. azokat a barátokat, akik nem köpik szembe a folyosón az őt ide eljuttatókat, meg azokat, akik eddig is csak csendben és szótlanul tűrték mindazokat, amit nem velük, hanem "csak"(?) másokkal tettek. Bezzeg amikor majd rájuk kerül a sor, akkor mennyire fel lesznek háborodva ők is, hogy senki sem áll ki mellettük és értük! Egy dolog viszont "megnyugtató"! A Lászlót ide és idáig juttatók egy idő múlva "ugyanoda" kerülnek, mert bármiket is tesznek és tehetnek meg most, "azt", a végső igazságtételt még ők sem képesek "kivédeni". In memoriam Laszló!
Sok dolgozót terrorizálnak a bűnösök,szólni nem lehet mert akkor aki szólni mer azt is retorzió éri. Persze Laci elkeseredéséhez az egyik jelentett személy nagyban hozzájárult. Laci is a jelentők mellett állt. Ezt nem helyeselték a bántalmazók főnővérek főápoló,úgyhogy kapta rendesen. Hány embernek kell még meghalni ahhoz,hogy el jöjjön az igazság pillanata és a komoly elszámoltatás, bántalmazásokkal pénzekkel igazságtalan kirúgásokkal. Amikor a fenntartó felé már évekkel ezelőtt voltak jelezve a problémák. Mennyit bír el a fenntartó és a bűnösök lelkiismerete?
Őszinte együttérzésem a családjának! de a csendben búcsúzás helyett inkább az "emeljük fel végre a hangunkat közösen" reagálást javasolnám, hogy a jövőben nem fordulhassanak elő hasonló esetek, amikor a munkahelyi stressz, az ottani bánásmód és hasonlóak is közrejátszhatnak abban, hogy valaki önként dobja el az életét magától!
VálaszTörlésNem neki kellett volna ezt az utat választania, hanem azok akik őt ide és idáig juttatták!
Ahogy már korában is megkérdeztem: mitől Otthon ez az otthon? A munkahely szinte a második otthona kellene legyen a dolgozónak, nem? Szép kis otthon az, amelyik ilyesmi cselekedetre "ösztönöz"!
Kíváncsi lennék, hogy egy imát elmond-e érte az illetékes, vagy csak a megkönnyebbülés marad, hogy ezáltal egy újabb munkahely "szabadult fel" a következő "csókosnak"?
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésTudom, hogy sokaknak túl erőszakosnak tűnik az én hozzáállásom, de ha senki sem emel szót, ha senki sem lép fel, ahogy sajnos azt csak néhányan tesszük, akkor "ezek" azt csinálnak" amit csak akarnak! Változott-e egyáltalán bármi is az elmúlt időben? akárcsak a vezetői szemlélet, a megítélés és elbírálás? Pereket tudnak indítani, de válaszolni a kérdésekre azt már nem, nemhogy változtatni!
VálaszTörlésHány embernek kell meghalnia ahhoz, hogy valaki végre felfigyeljen arra, hogy valami nem jó itt, valami nincsen rendben!? Hónapok, esetleg évek múlva kiderül majd az igazság? de a sérelmek azok maiak, ezt nem lehet később jóvá tenni semmivel, most kell tenni, cselekedni, hogy elkerülhetőek legyenek a hasonló esetek.
A jó Isten nyugosztaljon László!
Kedves Detonátor !
VálaszTörlésMondja hány éves Ön ?Ezt egy kedves kérdésnek szántam ,mielőtt félreértené.
Ön nem erőszakos csak éppen reménytelenül reménykedő,én menthetetlennek
látom az emberek hozzáállását.Miért is,mert a napi megélhetésük is gondot jelent és ez az a probléma ami fásultá stb.teszi őket.
Igen mindenki sajnálja ami történt ,de még sajnálni is névtelenül teszik .
Üdvözlettel,"ahogy sajnos azt csak néhányan tesszük"
1953-ban születtem, így nagyon közel a hatvanhoz, de csak az irataim szerint! Nekem ugyanis ennyi idő sem volt elegendő ahhoz, hogy belenyugodjak és beletörődjek az általában csak reménytelen küzdelmekbe, sőt ifjonti hévvel harcolok továbbra is minden ilyesmik ellen.
VálaszTörlésAhogy a blogomban hamarosan látható lesz, éppen ma tettem további lépéseket a Juharon korábban történt egyebek (gazdasági jellegű visszaélések) miatt, mert én nem csak másoknak tanácsolom, hogy ők lépjenek, tegyenek feljelentést, hanem magam teszem meg azokat saját nevemben! Lehet, hogy én is "osztom az észt" másoknak, hogy mit és hogyan is kellene tenniük, de én legalább magam is megteszem azt, amit megtehetek és ami tőlem elvárható.
László ügyében hiányolom pl. azokat a barátokat, akik nem köpik szembe a folyosón az őt ide eljuttatókat, meg azokat, akik eddig is csak csendben és szótlanul tűrték mindazokat, amit nem velük, hanem "csak"(?) másokkal tettek.
Bezzeg amikor majd rájuk kerül a sor, akkor mennyire fel lesznek háborodva ők is, hogy senki sem áll ki mellettük és értük! Egy dolog viszont "megnyugtató"! A Lászlót ide és idáig juttatók egy idő múlva "ugyanoda" kerülnek, mert bármiket is tesznek és tehetnek meg most, "azt", a végső igazságtételt még ők sem képesek "kivédeni".
In memoriam Laszló!
Sok dolgozót terrorizálnak a bűnösök,szólni nem lehet mert akkor aki szólni mer azt is retorzió éri. Persze Laci elkeseredéséhez az egyik jelentett személy nagyban hozzájárult. Laci is a jelentők mellett állt.
VálaszTörlésEzt nem helyeselték a bántalmazók főnővérek főápoló,úgyhogy kapta rendesen.
Hány embernek kell még meghalni ahhoz,hogy el jöjjön az igazság pillanata
és a komoly elszámoltatás, bántalmazásokkal pénzekkel igazságtalan kirúgásokkal. Amikor a fenntartó felé már évekkel ezelőtt voltak jelezve a problémák. Mennyit bír el a fenntartó és a bűnösök lelkiismerete?
Nagyon sokat!
VálaszTörlés