A vége itt lesz!! A vezetőknek is!!

Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!
"Mert megérdemeltem!"            Facebook

Meglesz a jutalom.......

Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!
"Mert megérdemeltem!"            Facebook

Tisztelt Olvasóink!

Tisztelt Olvasóink!

Örömmel tudatjuk, hogy a Netre fel! Blog immáron két éve igyekszik mindenki számára érdekes, szórakoztató, tartalmas és elgondolkodtató írásokkal szolgálni. A mostani évforduló alkalmat ad arra is, hogy számot adjunk magunknak, eljutattuk-e az üzenetet a megfelelő módon, és elértük-e célunkat a megfelelő területen. Azt mondhatjuk, hogy tevékenységünk a két év alatt, fél millió érdeklődő figyelmét keltette fel, de megvalósult tervekről beszámolni nem tudunk. Egyetlenegy jelentősebb témában, egyetlenegy kisebb történet és egyetlen egy apró ügy kapcsán sem számolhatunk be sikerekről. Nem a mi szégyenünk ez, nem érezzük a súlyát az eredménytelenségnek. 1.250 bejegyzés keletkezett, és ha lejegyzésenként csak 10 sorral, és soronként 70 betűvel számolunk, akkor 875.000 leütött karaktert kapunk végeredményként! Nem kevés ez!
16.600 hozzászólás jelzi, hogy mindenkit érintő témákat vetettünk fel, és rendre, fontos kérdéseket sikerült feltennünk. A válaszok, amik hozzánk érkeztek, még nagyszerűbb teljesítményről árulkodnak! Dupla sorokkal és soronként 50 betűvel kalkulálva, 1.660.000 karaktert kapunk! Rengeteg! Köszönjük, és biztosak vagyunk benne, hogy számításunk még így is túlontúl óvatos volt! Két és fél millió betű után már nem lehet azt mondani, hogy a Blogot érdektelenség kísérte. Sokan és sokféleképpen szólaltak meg, mindenki ereje és tudása szerint. A számunkra értelmezhetetlen és kusza hozzászólásokat most nem említem, színes kiegészítői voltak az amúgy, minőségi diskurzusoknak. Tudjuk, hogy nagyképűen, felfuvalkodottan, vagy csípős arroganciával és utánozhatatlan tahósággal érkező embertársaink hamar megszégyenültek és kerestek maguknak olyan lehetőséget, ahol kiélhetik primitív hóbortjaikat.

Fontos állomáshoz érkeztünk. Kiértékelve a blog elmúlt két évét, óriási sikerünk mellett szembeötlő a hiányosság. Szándékunk ellenére sem sikerült feltámasztanunk a civil kurázsit. Írásaink, hozzászólásaink kapcsán nem történt előrelépés, a kezdeti feszültség nem oldódott, hanem sokkalta inkább fokozódott. Jól ismert tény hogy, senki se mozdult meg. Teljes eredménytelenséget könyvelhetünk el: összefogást serkentő, és mozgósító erőnk gyakorlatilag egyenlő a nullával. Utolsó próbaként a kerítés lefestését céloztuk meg, de érezhetően kihátrált mögülünk mindenki. A holnapi engedélykérés elmarad, és akciónkat leállítjuk. Vége.

Mivel a Blog a továbbiakban sem tudja a megfelelő működést, azaz a tényleges hatékonyságot biztosítani, két év után befejezi próbálkozó szerepét, és rövid átmeneti szakaszt követően felszámolja önmagát. Részleges működtetés, arculatváltás elképzelhető egy agilis moderátor bevonásával. Ennek kidolgozására a jól ismert e-mail címeken tehetnek javaslatokat. Egyes cikkek újraközlése, más, tematikus portálon elképzelhető, az egyeztetés és a fejlesztés folyamatban van.

Köszönjük mindenkinek, hogy az elmúlt két évben a Netre fel! Blogot választotta!

Levélküldés: ITT!  és ITT!

Áldjon meg az Úr...

Märchen / Mese

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy fiatal álláskereső. A neve, amit a nagyon szerény szüleitől kapott, Aritmia volt (szép magyar klasszikus keresztnév). Ifjú kora óta sokat tanult, és eszes lány réven, egyetemi nyelvtanár vált belőle. Pontosabban egyetemen tanult, és nyelvtanár lett belőle. Utána is képezte magát, szakfordító és szinkrontolmácsként, és belevetette magát a germanisztikába. Európa szerte gyűjtötte a gót nyelvi kincseket, és könyvet is publikált. Tudása rendkívüli, és értékes volt.

Első komolyabb munkahelyén, a takarékosság jegyében, alig több mint kétszázezer forintot kaphatott csak kezdőként (sajnos nem hetente, hanem havonta), de ígéretben megfogalmazódott, hogy a későbbiekben kiegészíthetik ezt a gyenge alapbért egyéb juttatásokkal. Nem keseredett el, hiszen szülei mindvégig mellette álltak. Szó szerint.

Aritmiára nagy szükség volt, mert munkahelyén több száz fős csoport választotta a nyelvtanulás csodás lehetőségét, és a feliratkozáskor keletkezett torlódás jól mutatta a német nyelv iránti fokozott igényt. „Bolondok” lettek volna kihagyni! Aritmia tudása, és szakmai felkészültsége biztosította a garanciát, hogy a szűk negyedmilliós bérért, nem csak foglalkozások, hanem magas szintű kurzusok is elindulhatnak, ahol a tehetséges előadónak köszönhetően egy új világ nyílhat meg az érdeklődők számára. Aritmia jól értett az emberekhez. Soha „nem kapott hajba” senkivel, szerették, tisztelték és megbecsülték munkáját. Tündöklő lénye előtti tiszteletadásként kis herceglánynak szólították, és ámulattal csodálták hivatástudatát és szellemi nagyságát. Gyalázatosan csekélyke, kétszázezer feletti fizetése a legsötétebb korok kizsákmányolását idézte.

Így a fiatal leány megtalálta hivatását, oktathatja a tudás iránti „örült” szenvedéllyel vágyakozókat, és mi megháláljuk neki szolid visszafogottsággal, és a szinte szégyenletes, nem egész negyedmilliós honoráriummal. A szakma visszavárja őt, egyetemek kapui állnak nyitva, és kül- és itthoni Akadémiák sora várja tagjai közé, ő mégis minket választ. Köszönjük kis herceglány, hogy lemondasz az igaz karrierről, és velünk maradsz! Vége.

Aki nem hisz járjon utána. Mikor szembe találkoznak Aritmiával, kérdezzék meg egyenesen tőle, mennyi pénzzel szúrja ki a szemét munkaadója. Persze, az igazat, csakis az igazat…

Ui.: Még egyszer, elnézést kérünk a gyatra fizetségért!

 

Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!
"Mert megérdemeltem!"            Facebook