Netre fel!

2011. május 1., vasárnap

Az irgalom napja...

Az ember keresi az igazságot, s az igazság pedig

átível a Mennyek országába…

A nap képe 41.

A pénz nagyon is beszél!

Nagyításért kattintson a képre!

2011. április 30., szombat

Mivel úgy érezzük, - és az Önök leveleiből is ezt olvassuk ki -, hogy a pénteki napon nem történt semmi lényegi előrelépés az intézményben uralkodó tarthatatlan állapotok felszámolásának vonatkozásában, és nem mondatott ki az ex-igazgató felelőssége, Blogunk változatlanul fogja kutató, feltáró és közzétevő munkáját folytatni. Kérjük őrizzék meg higgadtságukat, az "intézményi hálózat" teljes összeomlása már közel van. Nem kell már sok ideig várni a teljes megtisztulásig!

Üdvözlettel: a Blog teljes csapata

Ő sem érti, de mi megpróbáljuk…

Egyszerre érintett meg bennünket Perennissel ez a hihetetlenül ellentmondásos nyilatkozat és külön-külön párhuzamosan - egymás tudta nélkül - ihletett írásra bennünket. Nézzék el nekünk…

„Elsősorban a betegek és az intézmény érdekében hoztam meg ezt a döntést. Fontos, hogy az igazság kiderüljön, és úgy éreztem, hogy a személyem elleni méltatlan támadások ezt nem segítik elő - mondta el Simon Ilona, majd hozzátette: reméli, hogy ezen túl kollégái képesek lesznek csak a munkára, a magas szintű pszichiátriai ellátásra koncentrálni.” (Simon Ilona)

"Elsősorban a betegek és az intézmény érdekében hoztam meg ezt a döntést."

- Elsősorban is, ön nem hozott meg semmiféle döntést. Ez nem az ön döntése, maradjunk ennyiben. Másfelől pedig ezzel csak a saját maga helyzetét próbálja menteni.

- Másodsorban, ön még nem hozott a betegek és az intézmény érdekében jó döntést.

- Harmadszor, önt még soha nem érdekelték a betegek – tudjuk, hogy soha nem vett részt intézményi rendezvényen, hacsak nem az ön érdekeit szolgálta (kapcsolati és egyéb tőke), akkor viszont mindenkinek be kellett állni a csatasorba…

- Negyedszer, ha az intézmény jó hírét akarná szolgálni, akkor már régen le kellett volna mondania, sőt ide se kellett volna jönnie…

"Fontos, hogy az igazság kiderüljön"

- Amennyire én tudom, egy jottányit sem segítette az igazság kiderítését, sőt, mindent megtett(ek) annak hátráltatása, eltussolása és megakadályozása érdekében. Tehát, nemcsak hogy fontos nem volt, hanem az volt fontos, hogy ne derüljön ki. Sőt, azonnali összmunkatársi értekezletet hívott össze, hogy a feljelentő nővéreket a hátuk mögött, hazugsággal, becstelenséggel megvádolja.

"A személyem elleni méltatlan támadások"

- Az ön személyét senki sem támadja, csak a cselekedeteit és mulasztásait!
- Nem a támadások méltatlanok, hanem ön vált méltatlanná a tisztség betöltésére. Azok a cselekmények pedig, amit az ön vezetésével, vagy vezetése alatt elkövettek, azokra egy más, nem etikai törvénykönyvben szereplő fogalom használata pontosabb lenne.

- Másrészt, ami az igazság felderítésére irányul, - ráadásul emberek védelme érdekében - azt sohasem lehet támadásnak nevezni!

- Támadást ön indított a saját intézménye ellen, amikor az igazság feltáróit – akik a szolgálati utat betartva kerestek megoldást, segítséget kérve öntől – szervezett, alantas eszközökkel megpróbálta teljességgel ellehetetleníteni. Mindezt módszeresen alkalmazva. Nem riadva vissza, mint intézményvezető a folyamatos pszichikai terror alkalmazásától sem, a többi, szintén vétlen munkatárssal szemben. Megnyerve és támogatását megszerezve ehhez, - önként és dalolva -, az összes vezetőnek (főorvosnő, főápoló, főnővérek, főkönyvelő, gazd. vezető, főnővérek), sőt majd az egész mentálhigiénés csoportnak…

- „Támadások” elleni védekezésképpen támadásba lendült – blogra írás tiltása, blogolvasás tiltása, tüntetés a betegverőkért, ellenblog támogatása, csatlósok jutalmazása, médián keresztüli folyamatos fenyegetések…

"Ezentúl"

- Mert eddig, miért nem voltak képesek? Nem az intézményvezető felelős az intézményében kialakult „katasztrofális” légkörért? Ezentúl sem lesz Uray, aki akkor sem volt, amikor „hátráltatta” őket…

"Képesek lesznek a munkára koncentrálni"

- Ha eddig nem voltak képesek, akkor mit keresnek ott? Mitől válnak hirtelen képessé majd a munkára koncentrálni, magyarul dolgozni? Attól, hogy ön beül közéjük?

"Magas szintű pszichiátriai ellátás"

- Aha, aha, aha…

Én tényleg megpróbáltam...

Levélküldés: ITT! Az utolsó döfés: ITT!
"Mert megérdemeltem!" Facebook

„A személyem elleni méltatlan támadások miatt lemondok.”

„Fontos, hogy az igazság kiderüljön, és úgy éreztem, hogy a személyem elleni méltatlan támadások ezt nem segítik elő*”

Ezt a mondatot méltán lehetne az elmúlt pár év legelfuseráltabb mondatának nevezni. Az első mondatrészben az igazság kiderítésének fontosságát emeli ki a nyilatkozó („Fontos, hogy az igazság kiderüljön”). Ennek ellent mond az a tény, hogy hatékonyan egy intézményvezető a pozíciójából tudja leginkább segíteni a teljes körű kivizsgálást. De nem, ő úgy próbál „segíteni”, hogy félreáll, ezzel azt sugallva: oldjátok meg, bánom is én! Elsőre talán annak tűnik, de cseppet sem őszinte már ez a része sem a mondatnak.

Továbbhaladva, az „úgy érzem” rész egy kis, mímelt, őszintének látszó kezdéssel próbál minket ráhangolni a mondatvégi gigantikus képzavarra.

Tovább. Ki hallott már arról, hogy valaha is egy vezető, az őt ért „igaztalan” vádak miatt mondott volna le? Bács-Kiskunban? Magyarországon? Európában? A földgolyón? Képzeljük el egy percre azt a világot, ahol a támadások esetén, a sértett fél szépen visszahúzódik, és lemond mindenről, ami őt megilleti. Nem lenne szükség bíróságokra. Mégis, ez az asszony, - aki most elenged mindent -, azt üzente nekünk másfél hónapja, hogy szétperli az egész világot (ITT!). Akkor, most mit higgyünk?! Megvilágosodás? Esetleg csendben, a háttérben perli szét a világot? Saját pénzből, hiszen az intézményi jogász-teamet már nem utasíthatja! Vagy mégis?

Összegezve, értelmezve, újraszerkesztve a mondatot: A Simon Ilonát érő méltatlan támadások nem segítik a számára oly fontos igazság kiderülését. Ezért ő lemond*.

Megpróbáltam, de rájöttem: nem tudom értelmezni…

* A „különleges” mondat szerzője gyakorlott médiaszakember.

Levélküldés: ITT! Az utolsó döfés: ITT!
"Mert megérdemeltem!" Facebook

ABSZURD

Húsvét reggelén, Id. Kovács József felébredvén szomorúan tapasztalta, hogy egy tyúkocskájának és a hozzá tartozó három tojásnak az éjszaka során lába kélt.

Felkerekedett hát hajnali fél ötkor, hogy elérje a hat órási távolsági buszt, ami a vasútállomásra viszi őt. Két és fél óra vonatozást követően ért fel Budapestre, kis utánaérdeklődés, és egyenesen a Teve utcai rendőrpalota felé vette az irányt. Délben ért oda, így a díszes előcsarnokban elköltötte, magával hozott, szegényes, kis ebédkéjét. Befejezvén az ügyfélirányító ablakhoz lépett. „Feljelentést szeretnék tenni Orbán Viktor Miniszterelnök Úr ellen!” Kínos szünet után az ügyintéző egy sorszámot adott neki. Az egyest… Nem kellett sokat várnia, hamarosan behívták egy szép, nagy helységbe, ami tele volt sürgő-forgó emberekkel. Egyiküket, másikukat már ismerte fotóról, leginkább a szúrós szemű, alacsony, bajszos úr ábrázata rémlett neki.

„Mondhatja!” - szólt rá nyersen.

„Az a helyzet, kérem tisztelettel, hogy az éjszakában ellopták a kis tyúkomat és az alatta nyugvó három tojásocskát. Az elkövetőben, a testmagasság és az árnyék alapján, - azt hiszem -, felismerni véltem Orbán Viktor Miniszterelnök Urat! Ha megbocsájtanak…”

„Bizonyíték?”

„Persze! Sokat utaztam, hogy itt legyek, és személyesen mondhassam el! Bármikor elmesélem újra, amit láttam!”

„Értesíteni fogjuk, most elmehet!” – és útjára bocsájtották Id. Kovács József bácsit, köszönés nélkül.

A délutáni sajtóanyagban szenzációs hírek jelentek meg, ami körbejárták az egész világot:. „Mi volt előbb, a tyúk vagy az Orbán?”. ”Húsvétolás másként: nem kapta, hanem lopta a tojást!”. „Nem festette, zsebre tette!”. ”Tyúkperben az ország első embere!”. „Orbán sajtófőnöke: szívhat-tyúk!”. „Orbánnak ráléptek a tojásaira…”. ”Miniszterelnöki vacsora: tyúkhúsleves és tojásrántotta”. „Orbán Viktor miniszterelnök mondjon le posztjáról!”…

Négy napra rá, pénteken a miniszterelnöki hivatal bejelentette Orbán Viktor lemondását. Indoklásukban szerepelt, - hogy a távozás ellenére -, a miniszterelnök személyével kapcsolatban semmilyen gyanú nem merült fel. Alapos vizsgálatok bizonyítják, hogy Orbán hivatali idejében semmilyen visszaélést nem találtak, a miniszterelnök fedhetetlen. A hivatal is értetlenül áll Orbán döntésével kapcsolatban.

Orbán Viktor így kommentálta az eseményeket:

„Fontos, hogy az igazság kiderüljön, és úgy éreztem, hogy a személyem elleni méltatlan támadások ezt nem segítik elő, ezért lemondok. Elsősorban a tyúkocska és tojásai, valamint Kovács bácsi érdekében hoztam meg ezt a döntést…”

Az ex-miniszterelnök tudomásunk szerint jelenleg a miniszterelnöki hivatal büféjében dolgozik, árufeltöltőként.