"Le-bukni, vagy nem le-bukni?"

Pik Katalintól tanultam… III. Állhatatosság

  

Ha a kliens érdekében járok el, nem hagyhatom magam. Kedves vagyok, türelmes, tízszer is elmegyek ugyanahhoz az ügyintézőhöz, vagy ahhoz, aki előmozdíthatja az ügyét… Minél idegesebb, annál kedvesebb vagyok… Ha kell, tíz levelet írok… Ha kidobnak az ajtón, bemegyek az ablakon…

Higgyék el, meg fogják unni, és siker koronázza az állhatatosságot! Megéri.

-----------------------------------------------------------------

Kerényi atyától hallottam ezt, amikor a betegekért végzett missziós munkájáról beszélt: ha őt kidobták az ajtón, bement az ablakon! Hisz a betegek a legmagányosabb emberek, s ők vannak legközelebb Istenhez… 

És Isten is az elesetthez… A lélek megmentése pedig a legfontosabb szolgálatunk…*

(*A szerk.)

Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!
"Mert megérdemeltem!"            Facebook

LUFIBULI - AMIKOR MÉG MINDEN SZÉP VOLT!

Nagyításért kattintson a képre! 

...Azóta a Nagyvezért kirúgták.

És sok más is változni fog! Figyeljenek csak!

"Mi nem beszélünk a levegőbe!" 

A média munkatársait most már jobb, ha hozzánk küldik, mint az elmúlt hónapokban is.

 Nagyításért kattintson a képre!

Dilemma I.

 

Vajon miért engedélyezte Bányai Gábor rendkívüli módon, a hivatalos álláspontja ellenére, hogy M. Lászlóné nyugdíjas főnővért, a szakmai vezető testvérét visszavegyék főnővérként dolgozni?

Hiszen róla írták korábban, többek között, hogy ő a vakpofozó, a munkaidőbe is italozó, a fej nélkül-, név nélkül bátran a médiába hazudó, a mindent letagadó… egyébként szakirányú képesítés nélkül kinevezett főnővér. Ő mutogatta az országos médiumoknak úgy az osztályát, mintha az a hetes osztály lenne. Az előző munkahelyi vezetőjétől már nem kérhetett referenciát az elnök úr, hiszen őt, az „alkohol elvitte”, ahogy mondogatta másoknak a főnővér. Érte sem kapkodtak a körzeti rendelők, mivel korábbi főnökével jól megtalálták a közös nevezőt… Így került hozzánk, s néhány év alatt – több főnővérrel összeférhetetlenség ide vagy oda – vezető beosztásban találta magát, s hogy mennyire rászolgált erre, jelezte ezt a folyamatos elismerés, a véleményének maximális méltányolása testvére részéről… Munkássága csúcspontján két osztályt is vitt egyszerre – sejthetik, hogy „nem kapott” helyettesítési pénzt sem a nyugdíj előtt - , s ezáltal olyan befolyással bírt, hogy helyettesét arany pecsétgyűrűs jutalomig repítette a nem létező szavazáson…

Titokban távozott jelenlegi munkahelyéről, majd titokban pár hónap múlva tért vissza, mintha mi sem történt volna… senki meg nem magyarázta a történteket, még azoknak sem, akik helyette duplán, szimpla fizetéssel dolgoztak.  Feltételezhetően a testvére, a szakmai vezető nyomására kellett visszafoglalkoztatni, hiszen korábban érdemei elismerése mellett (emlékezzenek, hogy ő minden év végén jutalomban részesült az összmunkatársi értekezleten is(!) – aranylánc, aranygyűrű, ajándékkosár…), - gondolom a jövedelmét is sikerült a nyugdíj előtt, a kitüntetésekre hivatkozva felturbózni. A nem kevés nyugdíj mellett arra kényszerült, valószínű az éhezés küszöbén, hogy kiharcolja visszafoglalkoztatását, egyedi elbírálást kérve a megyei elnök úrtól, Bányai Gábortól, aki hosszú, egy hónapos megfontolást követően, - hogy, hogysem, - kedvezően bírálta el azt.

Vajon a fent felsoroltak közül, mely kivételes tulajdonsága, illetve képessége alapján ítélte kivételezettnek, nélkülözhetetlennek a személyét, hogy az egyébként mindenki másra vonatkozó utasítását rá nézve megváltoztassa?

Talán emlékeznek még, hogy a rokkant nyugdíjas dolgozókat el kellett küldeni, mert Bányai Gábor és elitista csapata szerint úgy igazságos, ha mindenki választhat, hogy melyik „éhbért” kapja (rokkant nyugdíj, vagy minimálbér), megnövelvén ezzel látszólag a jövedelemmel rendelkezők számát!

Tehát Bányai Gábor szerint rendben van az, hogy - az ő millión felüli havi jövedelmével és egyéb juttatásaival a zsebében, - más ne kapjon a nehéz, felelősségteljes munkájáért, 70-80 ezer forint körüli fizetést se, hanem csak a rokkant nyugdíját vigye haza!

Vagy, volt még egy eszement, alternatív ötlete, mondjon le a rokkant nyugdíjáról az, aki dolgozni akar!

Nem fogják elhinni, volt, aki megtette… Ezt persze, már csak mi érthetjük meg, mert mi, sokakkal ellentétben szeretünk dolgozni…

Az igazságossághoz továbbra is ragaszkodva, várnám válaszát…

Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!
"Mert megérdemeltem!"            Facebook

"Minden szinten, minden rendben van, és lesz!"

 Nagyításért kattintson a képre!

HOZZÁ(BE)SZÓLÁS:

"Hülyék vagytok." (Kultúrember így szokott megszólítani másokat... a szerk.)
 

"Minden elszámolás rendben van.
Kinek képzelitek magatokat, milyen jogon követelőztök, hiszen semmilyen esélyetek és semmilyen jogotok nincs betekinteni a magasabb rendű pénzügyekbe.
Kinek az ellenőrzési jegyzőkönyve lenne nektek megfelelő?
Minden szinten minden rendben van és lesz, csak ti lesztek lesöpörve, mint a száradt morzsa az asztalról.
Az pedig a kutyának sem kell már.
Ez a jövőtök." (Szegényem, ha tudná, hogy az övé mi lesz... a szerk.)

 

Teszünk róla, hogyelmenjen a kedvetek a "tortától"!