Mosom kezeimet... mindhiába

Tegnap a megbízott igazgató bejelentést tett, miszerint ő marad december 31-ig a megbízott igazgató.

Magyarázatul hozzáfűzte, hogy a benyújtott pályázatokat nem találták jónak, ezért, majd a kormányhivatal az átvételt követően újra dönt a pályáztatásról.

Hm?

A hír, több ponton sántít, még ha igaz lesz is… Mert nálunk tudjuk, bármi megtörténhet.

Hivatalos értesítést kaptam a héten, a meghallgatás időpontjáról, az igazgatói állásra kiírt pályázat ügyében.

Bányai Gábor és Vincze István mb. igazgató, milyen alapon hint el olyan információkat, melyeket hivatalosan nem erősítettek meg?

Nem tetszettek a benyújtott pályázatok? Kinek, és milyen szempontok alapján? S miért, ők értesülnek erről elsőként? Hogy az én pályázatom nem tetszett mindenkinek, azon nem csodálkozom, mivel alapjaiban kívánok változtatni az eddigi felálláson, hozzáálláson és működésen.

Hárman nyújtottunk be pályázatot. Két szakember és egy laikus – a jelenlegi megbízott igazgató -, aki viszont nem felel meg a pályázati kiírásban foglaltaknak. Csakúgy történik ez is, mint tizen évvel ezelőtt… Ennek ellenére, a nem tetszett pályázat nem szakember benyújtóját, megerősítik megbízott igazgatói státuszában? Milyen ismerős ez is, hiszen épp lemondása előtt – pályáztatás nélkül - hosszabbították meg 5 évre, a botrányoktól elhíresült intézmény igazgató asszonyának kinevezését...

Az elégedetlenek mindig is az információ birtoklását tekintették felemelkedésük zálogának. Ezért tudott ilyen remek besúgórendszer kiépülni kishazánkban.

Idő előtt – hatalmunk fitogtatása céljából – elsütni meg nem erősített információkat, nagy hiányosságról árulkodik, de ebbe most ne menjünk bele. Ráadásul ez a bejelentés nem az információáramlás biztosításáról szól, - amivel az intézményünk sohasem dicsekedhetett, – hanem az információkkal történő visszaélésről.

Kinek az érdeke mindez? Kik járnak jól a helyzet fenntartásával?

(Ha kicsit belegondolnak, megkapják a válaszokat.)

Mosom kezeimet? Mentjük, ami menthető? Időhúzás, elévülés? Kihátrálás a felelősségre vonás alól?

Elárulok egy titkot, Pilátus, - a közmondással és a közhiedelemmel ellentétben - nem véletlenül került a Credóba. Nem volt ártatlan, se ártalmatlan. Bár óvva intették, hogy  tartsa távol magát ettől az ügytől, nem fogadta meg a tanácsot. Fontosabb volt neki az igazságnál, hogy megmaradjon a hatalma. Neki kellett a törvénytelenséget jogszerűsítenie! Hiszen a zsidók a saját vallási törvényeiket is megszegték ezzel, Pilátus pedig az ártatlannak vélt és talált embert szolgáltatta ki igaztalanul a kereszthalálra…

Adnék egy jó tanácsot azoknak, akik mossák kezeiket… Azoknak, akik ártatlanokat hagynak keresztre feszíteni... Tartsák magukat távol a törvénytelenségtől és a törvénytelenektől!

A véreskezű gnómoknak már nem adok tanácsot… nekik késő…

Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!

"Mert megérdemeltem!"            Facebook

Megdöbbentő!!

Nekünk Pirtóiaknak mélységesen megdöbbentő, hogy a polgármester irtózatosan megverte a leány testvérét, aki a polgármesteri hivatal alkalmazottja. Csúnyán elbánt vele, összetörte az orrát, és fojtogatta. 
Kérdésem, milyen alapon verte meg, mint rokont, vagy mint alkalmazottat? Itt a polgármesteri hivatalban mindenki tudja, az alkalmazottak családtagjai és barátai. Ki lesz a következő, akivel ilyen csúnyán elfog bánni? Egy polgármesternek ezekhez is joga van? Miért nem jelentette fel a testvére? Miért nem jelentette az ellátó orvos, akinek talán hivatalból jelentenie kellett volna? Kérdésem sok van, várom a válaszokat!

Olvasónktól kaptuk, nagyon köszönjük!

600.000 a tiltások ellenére!

A veszedelem eztán jön, ha nem is látják még !

Mint mostanában oly sokszor, ismét szembekerültünk egy irománnyal arról, hogy nem történt semmi! Ebben az esetben már odáig jutott a cikk tisztelt szerzője, hogy opusként emlegeti az igenis megtörtént, nagyon szomorú eseményről szóló írásokat! A műfaji meghatározással kapcsolatban az jutott eszembe, hogy vagy nagyon boldog, hogy ismer ilyen szót, (a jelentését nem tudja,) vagy fogalma nincs arról, hogy mi is történt. Az utóbbi tűnik valószínűbbnek. Elmondták neki, hogy mit várnak tőle, és erre az opusra tellett. Ez is valami, de egy újságíró tollából szánalmas! Ez az, amikor rendelésre kell írni!

A szenvedő alanyai vagyunk ezeknek az egyre elkeserítőbb, kiábrándítóbb eseményeknek! Néha már azt mondjuk, hogy feladjuk! Lehet, hogy ezeknek az irományoknak az a feladata, hogy ismét megerősödjünk és azt mondjuk, hogy mindent lehet, csak némán szemlélni nem!? Én is elolvastam a fent említett opust egyszer, kétszer, majd többször is, de csak odáig jutottam, hogy újabb esemény borzolhatja a kedélyeket! Itt nem csak szemem akadt el, hanem a lélegzetem is!  Gondolataimban a borzongást a hullámvasúttal társítottam. Ott még sikítani is lehet! De itt csak a lelkem sikított némán! Nekem nem a kedélyemet borzolja, engem ez a hír mélységesen lesújt!

Majd csak, úgy írja le, mintha az időjárásról tájékoztatna bennünket, hogy az intézmény azért került címlapra, mert volt olyan, aki hangot mert adni (szolgálati út betartása után) véleményének, hogy milyen iszonyatosan kiszolgáltatottak (megvertek, stb...) a lakóink.

Felháborítónak tartja a tisztelt újságíró, hogy az is kiderült, sőt durva vádnak nevezi, hogy lakóinkkal vizeletet itattak tea helyett az ápolók! Pontosítsunk, nem az ápolók, csak egyes ápolók! Nagy különbség! Sőt odáig merészkedik, hogy azt mondja, írja, kevesellték a népszerűséget, a figyelmet a jelentők! Ha igaz (ami valószínűleg megtörtént), akkor a lakók már az első adag teát sem kérték volna!

Írja továbbá - csak úgy szabadon az író után, nem szó szerint idézem -, hogy a Bírósági tárgyaláson bizonyára ki lesznek vesézve a szexuális vádak, egyebek. Hát már ez csak így működik, egy tárgyaláson vesézgetünk, vesézgetünk... Az viszont, bizonyosan nem poén! Kérdezem, mi volt eddig poén? Tehát, ami nem poén - itt ír egy csomó nevet kezdőbetűvel jelölve - a személyiségi jogok pere, már majdnem 10 cm magas az ügyirat... na, ott aztán lesz ám fejek porba hullása!

Felhívom szíves figyelmét, hogy a lakók ügyének bírósági anyaga már közel 10 kg (vagy több).

Ha én lettem volna, de nem én voltam, akkor úgy csináltam volna, hogy legyen vége a tárgyalásoknak! Ha megvolt az ítélet kihirdetése és bebizonyosodott a jelentők hazugsága - de csak akkor - indítottam volna a pert, az én nagyon súlyos bántódásom ügyében!

Arról még nem is írtam, hogy nem U volt aki kirobbantotta az önök által botránynak titulált eseményeket. De ezt már szinte mindenhol leírták, elmondták, ha eddig nem értették meg, nem is fogják!

A tisztelt újságíró esélyt sem ad az igazságszolgáltatás döntésének! Minősíti a jelentőket, elbagatellizálja az eseményeket. Ön szerint egyedül ami nem poén, már tudjuk, a 10 cm magas ügyirat tartalma!

Én mindenkit tisztelek - előre köszönök bent a munkahelyen és az utcán is - de mégsem mindenkit szívből, igazán. Aki egy halálesetre azt írja, hogy borzolhatja a kedélyeket, döntse el a fenti mondatból, hogy hova tartozik. Így hátha nem lesz vaskosabb a 10 cm magas ügyirat.

Újságíró létére pellengérezi a pályázatokat? Tudomásom szerint a pályázat ügyében egy bizottság hivatott dönteni. Ön ennek tükrében etikusnak tartja, hogy ily módon - mintha a bizottságnak üzenne - foglalkozik a pályázatokkal? A "Cica blogger" én vagyok, nem U! Sajnos már bánom, hogy nem pályáztam, de nincs szakvizsgám. Utólag tudtam meg, hogy nem is kell, ráér évek múlva is. Most már mindegy. 

Még egy gondolat, igen az ártatlanság vélelme mindenkit megillet, de csak az ítélet kihirdetéséig! Addig bízzuk a bíróságra!

Az ítélet kihirdetése után kötelező lesz önkritikát gyakorolni, kinek - kinek beosztása szerint.

.

Egy értetlennek!

Tisztelt Újságíró!

Olvastam a cikkét, lehet ön szerint jó pofa, de a "cicás vicces" blogger megnevezés egy marhaság!

Egyáltalán nem találom viccesnek a dolgokat! Lehet ön igen, ajánlanám fejlődjön egy kicsit, és akkor lehet, hogy eléri az alapszintet!
.

„A győztesek soha nem adják fel, mert akik feladják, sohasem nyernek.” "Emlékezz a tegnapra, de a holnapért élj!"

Egy nyilatkozat margójára.....

Napok óta arra várok, hogy a megbízott igazgató, az amúgy jóvátehetetlen és felfoghatatlan nyilatkozata után, legalább bocsánatot kérjen!

Amit egyszer elkövettünk, amit kimondtunk, azt nem lehet nem megtörténtté tenni!

Hogy sajnos, vagy szerencsére, döntse el mindenki magában. Sokszor előfordul velünk, hogy mielőtt kimondunk valamit, nem gondoljuk végig a lehetséges következményeket. Lehet, hogy akár egy óra múlva másképp fogalmaznánk, átgondoltabban beszélnénk, ügyelve arra, hogy ne a mindenható szerepét akarjuk magunkénak tudni!

Döbbenten néztem és hallgattam a TV2 fél hetes híradójában a m.b. igazgatónk mosolygós, lazára vett nyilatkozatát. Már a műsorvezető felkonferálására felkaptam a fejem "az igazgató szerint így is többet élt"... Ekkor még arra gondoltam, hogy történhetett valami kis malőr a riport összevágásánál! De nem! Halas tv este hét óra, más kamera állásból felvett riport, csak m.b. igazgatónk mosolygós arca és mondanivalója változatlan.

Tehát nem az első riport megvágásával volt baj, hanem valószínű m.b. igazgatónk nyújtott lelki vigaszt a hozzátartozóknak, és tudatta, hogy az intézetben olyan magas szintű gondozás folyik, hogy itt még a lakók is csak akkor halnak meg önszántukból, amikor már "többet éltek"!

M.b. igazgatónk arckifejezése azt sugallta, hogy nincs itt semmi baj kérem. Mi baj lenne ott, ahol a lakó dönt szabad akaratából, vacsora előtt - pedig még azt is megkérdezte, mi lesz a vacsora - hogy kiugrik az ablakon. Az is mellettünk szól, hogy először tett ilyet!?

Egyébként is infarktusa volt és a keringése is gyenge!

Az intézetben kettő főállású pszichiáter dolgozik! Sajnos ismét az eddigi évek rossz gyakorlatát követve, egyszerre mentek el egy hónap szabadságra.

A szörnyű történést megelőzően már egy ideje szabadságon voltak. Ez azt jelenti, hogy a napi vizit - igen az osztályokon és minden nap - elmaradt! (Sosem volt, de nem baj, hazudtak ők már nagyobbat is!) 

Az orvosi ajtajára bármit kilehet írni, az attól még nem lesz igaz! Akár azt is kiírhatják, hogy rendelés reggel fél nyolctól délután négyig. A főorvosnő úgy sem rendel egy percet sem, vizitelni meg úgy sem szoktak!

Ez azóta így van, amióta ketten vannak. Igaz, csak látszólag, mert néha ketten sem tesznek ki egyet! Már mint ledolgozott munkaidő szerint! Kéretik nem félreérteni!!

Tisztelt m.b. igazgató úr! Ön azt hiszi lelki vigaszt nyújtott, de ha ez önnél ily módon történik, én ebből nem kérek, sem most, sem később! Ön ne döntse el ki élt többet, kinek mikor nem korai a földi életét befejezni! Így akár azt is mondhatná "na igen, tényleg hátbavágta az ápolónő a tüdőrákos lakót, de tiszta volt a keze, mert előtte megmosta".

A tényeken ez sajnos nem változtat! A hangsúly a cselekményen van! Ön még szomorúbbá és fájdalmasabbá tette az amúgy is tragikus eseményt!

Kérem gondolja át még egyszer, vagy többször korábbi szavait! Ön szerint empatikus, vagy mérhetetlenül öntelt volt ebben az ügyben a megnyilvánulása? 

Ha a pályázatával kapcsolatos elbeszélgetésen azt mondja, hogy a lakók életének jobbá tételéért  akar dolgozni, félni fogok, hogy van-e olyan lakónk, aki már az intézeti jó körülményekre tekintettel eleget, vagy netán többet élt!

Egy felelős államban egy ilyen megnyilvánulás, a nyilatkozó bukásával egyenlő! 

Önnek még nincs miről lemondania, önnek csak annyit kell mondani: " Pályázatom visszavonom." Köszönjük.