"A Fenntartó hozzáállását tükröző a következő írás.
Szerecsenmosdatás: Alister
A szerecsenmosdatás a ténytagadás (erről máskor) egyik sajátos válfaja. Olyan
cselekvés (vagy cselekvéssorozat), amely során a cselekvő (vagy cselekvők) egy
vagy több múltbeli, mindenféle szempontból (különösen kiemelve az általános
erkölcsi nézőpontokat) védhetetlen, gyalázatos és/vagy felháborító nézetet,
történést vagy cselekményt próbál kedvező (vagy kedvezőbb) színben feltüntetni.
Eszközei a források semmibevevése, az össze-visszahazudozás, a féligazságok
használata, az érzelmekre hatni próbáló retorika, a "rosszullétig
sulykolás", a csúsztatás és egyéb demagóg retorikai fogások. Általában
politikai, ritkábban gazdasági célokat szolgál, és körülbelül a csecsemők megerőszakolása
és a fajirtás között helyezkedik el az emberi ganéságok megíratlan listájában.
Magyarul (és erős eufemizmussal fogalmazva) nem valami szép
dolog.
Alkalmazói általában szélsőséges eszmékkel azonosuló vagy azokat valamilyen anyagi vagy politikai előny végett felhasználni kívánó személyek és azok különböző rendű és rangú fullajtárjai, zászlóhordozói és egyéb csatlósai. Gyakorlati megvalósítói gyakran műkedvelő történészek, kocajogászok, önjelölt filozófiaprofesszorok, marginális politikai erők aktivistái és egyéb, magukat értelmiségiként definiáló személyek, akiknél a felületes szakmai tudással párosul arroganciával, tévedhetetlenség-tudattal és végtelen elszántsággal.
Kedvelt módszerük az ellenérveket felvetők ignorálása (elvetése* a szerk.), mondanivalójuk kiforgatása, az ellenfél ellenséggé minősítése és démonizálása. Érveik, bár roppant hangzatosak és magukkal ragadóak is lehetnek, de általában nélkülözik az objektív bizonyíthatóságot, és igen gyakran érzelmi indíttatásúak. Szívesen szólnak a nép egyszerű gyermekének hangján - már csak azért is, mert a tanulatlan emberek kevésbé látnak át olcsó mesterkedéseiken, bazári tarkaságú, ám talmi érveiken, ócska, elcsépelt, kiüresedett szólamaikon. Ha ellentétes nézeten lévő értelmiségivel kerülnek szemben, akkor agresszívan támadásba lendülnek, és igen gyorsan személyeskedni, majd mocskolódni kezdenek - ami, valljuk be, gyakran eredményre vezet. Legalábbis látszólag. Ugyanis a hasonszőrű teremtmények hozzájuk süllyednek, és a vita onnantól már nem az érvekről, hanem a sértegetésekről szól; az értelmes emberek viszont felismerik a trollt (manó* a szerk.), és iszonyodva hőkölnek hátra - a szerecsenmosdató pedig ezt is sikerként könyveli el, hiszen "lemosta" a másikat a pályáról.
A jelenség nyilván és egyértelműen negatív, és jóérzésű ember nem mehet el mellette szó nélkül. A szakirodalom által javasolt leghatékonyabb kezelési eljárás egyrészt bűncselekmény, másrészt sok mocskot csinál, és még ásni is kell utána, tehát összességében mellőzendőnek tekinthető - kivéve, ha idegorvos vagy, vagy bizonyítani tudod a jogos védelmi helyzetet, ami (tekintve a körülményeket) nem is olyan nehéz, mint elsőre tűnik. Vitázni csak akkor állj le egy szerecsenmosdatóval, ha sok a szabadidőd és alacsony a vérnyomásod. Ne feledd, hogy ez neki vagy ideológiai alapú, a "szent cél", vagy tisztes summát kap/remél érte a megfelelő helyekről, ezért csak akkor fog (nagy valószínűség szerint) meghátrálni, ha ízekre szeded, megalázod, és totálisan tönkrezúzod - és ez közel sem olyan egyszerű! Inkább csak nézd, ahogy lángolva pörög, és nevess rajta nagyot, lehetőleg minél több ismerősöddel, ugyanis a közröhej tárgyává válás általában kiválóan akadályozza a szerecsenmosdatás sikeres lefolytatását."
Alkalmazói általában szélsőséges eszmékkel azonosuló vagy azokat valamilyen anyagi vagy politikai előny végett felhasználni kívánó személyek és azok különböző rendű és rangú fullajtárjai, zászlóhordozói és egyéb csatlósai. Gyakorlati megvalósítói gyakran műkedvelő történészek, kocajogászok, önjelölt filozófiaprofesszorok, marginális politikai erők aktivistái és egyéb, magukat értelmiségiként definiáló személyek, akiknél a felületes szakmai tudással párosul arroganciával, tévedhetetlenség-tudattal és végtelen elszántsággal.
Kedvelt módszerük az ellenérveket felvetők ignorálása (elvetése* a szerk.), mondanivalójuk kiforgatása, az ellenfél ellenséggé minősítése és démonizálása. Érveik, bár roppant hangzatosak és magukkal ragadóak is lehetnek, de általában nélkülözik az objektív bizonyíthatóságot, és igen gyakran érzelmi indíttatásúak. Szívesen szólnak a nép egyszerű gyermekének hangján - már csak azért is, mert a tanulatlan emberek kevésbé látnak át olcsó mesterkedéseiken, bazári tarkaságú, ám talmi érveiken, ócska, elcsépelt, kiüresedett szólamaikon. Ha ellentétes nézeten lévő értelmiségivel kerülnek szemben, akkor agresszívan támadásba lendülnek, és igen gyorsan személyeskedni, majd mocskolódni kezdenek - ami, valljuk be, gyakran eredményre vezet. Legalábbis látszólag. Ugyanis a hasonszőrű teremtmények hozzájuk süllyednek, és a vita onnantól már nem az érvekről, hanem a sértegetésekről szól; az értelmes emberek viszont felismerik a trollt (manó* a szerk.), és iszonyodva hőkölnek hátra - a szerecsenmosdató pedig ezt is sikerként könyveli el, hiszen "lemosta" a másikat a pályáról.
A jelenség nyilván és egyértelműen negatív, és jóérzésű ember nem mehet el mellette szó nélkül. A szakirodalom által javasolt leghatékonyabb kezelési eljárás egyrészt bűncselekmény, másrészt sok mocskot csinál, és még ásni is kell utána, tehát összességében mellőzendőnek tekinthető - kivéve, ha idegorvos vagy, vagy bizonyítani tudod a jogos védelmi helyzetet, ami (tekintve a körülményeket) nem is olyan nehéz, mint elsőre tűnik. Vitázni csak akkor állj le egy szerecsenmosdatóval, ha sok a szabadidőd és alacsony a vérnyomásod. Ne feledd, hogy ez neki vagy ideológiai alapú, a "szent cél", vagy tisztes summát kap/remél érte a megfelelő helyekről, ezért csak akkor fog (nagy valószínűség szerint) meghátrálni, ha ízekre szeded, megalázod, és totálisan tönkrezúzod - és ez közel sem olyan egyszerű! Inkább csak nézd, ahogy lángolva pörög, és nevess rajta nagyot, lehetőleg minél több ismerősöddel, ugyanis a közröhej tárgyává válás általában kiválóan akadályozza a szerecsenmosdatás sikeres lefolytatását."
Olvasónktól kaptuk, köszönjük!
