Ma megint tárgyalási nap van,
felöltözök szépen, - hiszen törvénytisztelő vagyok -, de nem fogom túlzásba
vinni, hiszen lesznek ott mások is… Megint valami ügybe keveredtem, és most is,
mint korábban is, az én hibám csupán csak annyi, hogy segíteni próbálok, és mások azonban nem tudnak olvasni.
Megint egy újabb ügy, megint ugyanazok. Kezd egy kicsit kellemetlenné válni.
Szép a bíróság épülete, - klasszicistának nézem -, belül modern elrendezés,
takaros minden, mégsem jó ide járni. Főleg azért nem, mert lenne más dolgom is.
Gondolom, akik miatt mégis kénytelen vagyok ide járni, szabadságot vesznek ki, hogy legújabb ötleteikkel előálljanak. Igazán furcsa lenne, ha fizetést kapnának
azért, hogy képzelt sebeiket a bíróságon nyalogassák. Igazgató, aki ezt
fizetné még errefelé is ritka lenne. Az ügyvéd javadalmazása sem lehet
közpénzből, hiszen itt magánszemélyek állnak magánszemélyekkel szemben. Jól
tudok mindent?! Mivel megbukott a „Buli
van, jöhetnek-e a többiek?!” kezdeményezés, ahogyan a „Most jut eszembe! Hozzá lehetne csapni még valamit?” felvetés sem
aratott sikert, maradt az apraja. Most jönnek sorba, egyenként a feljelentések.
Azaz, csak jönnének, ha nem gondolnám úgy, hogy feljelentést teszek zaklatásért.
Mi
mást tehet az ember, ha többszörösen visszaeső feljelentők céltáblájává válik?
Muszáj megértetni velük, hogy ha egy írást kívánnak elemezni, és azon fogást találni,
bizony az olvasással kell kezdeni. Amennyiben valakinek nem erőssége a szavak
értelmezése, bíróság helyett könyvtárakat látogasson. Egyszerűbb, olcsóbb,
hasznosabb, jobb.
Sokkal jobb, mint egy zaklatási per…
Sokkal jobb, mint egy zaklatási per…
Írásom tárgytalan, amennyiben az engemet érintő feljelentéseket
visszavonták annak hatására, hogy vitatott írásunkat töröltük blog-oldalunkról, vádlóink kérésének eleget téve.