A tárgyalás folytatódik...

Kár, hogy nem lottózok... így aztán nem is nyerhetek. Legalábbis pénzt, bizonyosan nem...

Az előzetes beharangozások alapján, pénteken lett volna az utolsó tárgyalási nap a vádlottak ügyében.

Volt, aki nem hitte el... No nem azért mert hitetlen, hanem azért, mert ismeri az igazságszolgáltatás rejtelmeit...

Nem tudni mi történik a háttérben, pontosabban nem publikus... hiszen semmi más nem történik, mint ami eddig, folytatódik a Nem történt semmi... 

Inkorrekt.

 

Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!

"Mert megérdemeltem!"            Facebook            "A Vincze konklúzió": ITT!

Egy levelezés margójára...

 

Előrebocsátva tájékoztatom az olvasókat, hogy a levelemet – melyet egy pszichiátriai beteg megkeresése miatt írtam, - nem Radó Ivánnak küldtem, hanem a PÉF (Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum) hivatalos e-mail címére, melyre azonban Radó Iván elnök úr válaszolt.

Részlet a levélváltásból, melyben az intézményünkre terelődött a szó:

"Mi leragadtunk azon a ponton, hogy az első fokú tárgyalás elkezdődött. (2,5 év! A szerk. megjegyzése) Esetleg tájékoztasson arról, hogy hol tart jelenleg az ügy. Nem kizárt, hogy az inkriminált dolgozók tovább foglalkoztatása ügyében megpróbálhatunk valamit.
Üdv:
RI”

Erre a felkérésre született meg válaszul, a „Még mindig: Nem történt semmi” (lásd: ITT!) című tájékoztató írásom, melyre meglepő válasz érkezett:

„Tisztelt Erzsébet, a blogra egy a kontextusból kiragadott részletet tett fel, az elvárható netikett megsértésével, ugyanis nem közölte, hogy publikálni szeretné levelezésünket. Így a továbbiakban nem kívánok Önnel kommunikálni. Hivatalos megkereséseket a már ismert elérhetőségeinken fogadunk.
Radó Iván”

"Kedves Radó Iván Úr!

Igaza van, ezért elnézését kérem! Szándékosan nem raktam ki az önre és a munkájukra nézve hátrányosan megítélhető véleményét… hanem, annak pozitív részét igyekeztem hangsúlyozni, már ami az igazság megítélését illeti. Egyébként úgy gondolom, hogy a mi levelezésünk, - legalábbis ami az intézményt érinti - nem egy bizalmas magánlevelezés, hanem közérdekű…

Nem hiszem, hogy helyes döntést hoz, ha mindenkitől elhatárolódik, akivel nem ért egyet… A cél ennél sokkal nagyobb, minthogy megengedhessük magunknak azt, hogy megsértődjünk az ügy horderejéhez képest jelentéktelen dolgok miatt.

Hacsak nem az a valódi cél az önök szervezeténél is, hogy szándékosan magukra hagyják azt, azokat, akikért hivatottak... Tulajdonképpen az összes, az írásomban általam megjelölt fórummal sajnálatos módon ez a helyzet... Ajánlom figyelmébe - nem mint magánember - a Ki ellenőrzi az ellenőröket című írássorozatomat szintén a blogról (oldalt van egy kereső).

Tudja én, sokakkal ellentétben nem tehetem meg, hogy föladom, már csak azért sem, mert nem magamért vagyok... 

Kérem, gondolja újra álláspontját (nem  netikai oldalról), és álljon be végre azok oldalára, akikért a megbízatása szól, vagy adja át a helyét annak, akinek a betegek képviselete nem okoz folyton gondot...

Belátásában bízva, üdvözlettel: Uray Erzsébet"

Válasz:

"Tisztelt Erzsébet!

Hivatalos megkereséseket a már ismert elérhetőségeinken fogadunk.

Radó Iván"

Természetesen a fentiekről tájékoztattam Radó Iván urat.

Ismertem Radó Iván úr elődjét, aki azon fáradozott, hogy minél átfogóbb és hathatósabb segítséget kapjanak a pszichiátriai betegek…

Milyen gyalázatos, hogy a rátermettek, a hozzáértők és a hivatottak lassan sehol sem maradhatnak meg pozícióban!

Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!

"Mert megérdemeltem!"            Facebook            "A Vincze konklúzió": ITT!

Mérték-próba

Mindenki várakozón tekint az utolsó tárgyalás elé… Mit is várunk ettől? Sokan azt mondják, ha elítélnek egyet is, az az igazunkat bizonyítja… Véleményem szerint nem bizonyít semmit, csak azt, hogy egy embert nem sikerült felmentetniük!

Ez lenne az igazság? 

A mi igazunkat semmi nem veheti el, sem nem erősítheti meg, mert kiállásunk az igazság mellett belülről fakadó, belső parancsnak engedelmeskedő tett, melyet Isten az övéi szívébe írt… Erre mondtam én azt, - amit a kollégák azóta is rendre félre magyaráznak – hogy én így tudok jól aludni. Mert ha nem az teszem, ami helyes, akkor szorongat a lélek (és rosszul alszom)… Az igazság tehát nem a mienk, vagy másé, mert az egyetemes, bitorolhatatlan… És előbb-utóbb érvényt szerez magának…

Persze bízni fontos, én is azt teszem… végül is, hátha – a lehetőségekhez mérten - igazságos ítélet születik… Kíváncsian várom, hogy a foglalkozás gyakorlásától eltiltják-e őket, ahogyan más perekben ezt elmulasztották? Meglepődni azonban nem fogunk…

Én mindenesetre nem várok ettől semmit, sőt nem is igazán érdekel… Mi pontosan tudjuk mi az igazság…

Úgy vagyok ezzel, ahogyan egy lakónknak magyaráztam (aki állandóan Sümeg Kitti ítélete felől faggatózott): nem igazság, ha elítélik, mert nincsenek ott a padon azok, akik felelősek voltak mindazért, ami vele történt (gyámhivatal, rendőrség, gyerekjóléti, iskola, háziorvos, család, szomszédok…). Bár tudtak róla, de nem tettek semmit, behunyták a szemüket! Jézus példázatán keresztül próbáltam megértetni vele, amikor a házasságtörő asszonyt elé viszik, hogy a mózesi törvények szerint ítélje el, hogy megkövezhessék, nem hozhatott igazságos ítéletet… Igazságtalan, képmutató ítéletben pedig nem volt partnerük, - ugyanis a vétkes férfit nem vitték elé, – ezért, ő ítélkezés helyett, a bűnösök nevét a porba kezdte írni… Amire gyorsan visszakoztak, nehogy az ő nevüket, esetleg bűnüket is leírja a porba* (*a szerk.)!

A bűnösöknek, felelősöknek csak töredékét állították bíróság elé… S most bárki is igazságos ítéletben reménykedik? A vádlottak esetében azt kérdezném, hol vannak az igazi bűnösök és a felelősök?  

Kik tiltják a pályaalkalmassági szűrést, hogy az alkalmatlanok, agresszívek, aberráltak ne kerülhessenek kiszolgáltatott emberek közelébe?

Kik javasolták és tüntették ki egyiküket, tudván mindazokról a tettetekről, melyek miatt most bíróság előtt áll? Akik őt megerősítették a lakók rossz bánásmódjával kapcsolatban, azoknak ott volna a helyük mellette.

Kik hergelték fel úgy a kollégát és a betegeket, hogy az - egyébként nyugodt – gondozóra rátámadjon a beteg, akit ő ezért durván, életveszélyesen bántalmazott? Ki engedte az erőszakot, a trágárságot, durva, veszélyeztető bánásmódot elharapózni?

Bármilyen ítélet születik is majd szeptemberben, az nem lesz igazságos… 

A betegeket, azóta se védi senki… szinte. Aki mégis, az kockáztatja az állását… Mert nálunk, még mindig a becsületeseknek kell félniük…

És a vádlottak?  Akárki, akármit követett el… három évig húzni, vonni, létbizonytalanságban tartani őket is, családjukat is… tisztességes ez? Az ügyvédek szaktudása arra szorítkozik, hogy több hazudozó tanút állítsanak bíróság elé, mint igazmondót a másik oldal? Hogy minden szakértői véleménybe belekötnek, újat kérnek, tovább húzva a per idejét, jelentősen növelve annak költségét? A kellemetlen hiteles tanúk szavahihetőségét megkérdőjelezni, ország-világ előtt lejáratni? A tanúvallomásukat változtatgató tanúkat véget nem érően felsorakoztatni, s az ellentmondás miatt újabb vizsgálatot kezdeményezni, hogy megint újabb tanúkat (rendőrségi nyomozók) lehessen beidéztetni? Ki jár jól az ügyvédeken kívül?

Az igazság mellett kiállókat fenyegetni, megbetegíteni, megfélemlíteni, kirúgatni, beperelni, rabosíttatni, öngyilkosságba hajszolni, ez tisztességes?

Kinek az érdeke ez hölgyeim és uraim? Mert a betegeké nem, a dolgozóké nem, az intézeté nem, a szakmáé nem, sőt a vádlottaké sem… És a pártoké sem, hiszen senki sem fog többé rájuk szavazni… ahogy a városunké sem, mivel ország-világ előtt lejáratták…

Azoknak talán megéri, akiknek a vádlottak padján volna a helyük… Az elkövetőké, a felelősöké, a felbujtóké… És azoknak is, akik munka nélkül, még mindig zsebre tehetik közpénzből az átlagon felüli fizetésüket, vagy jogtalanul megszerzett magas nyugdíjukat…

Talán, az intézményi kasszába, vagy a lakók számlájára, vagy az államkasszába, vagy a jogosulatlan előnyszerzés miatt, a vissza nem térített összegek bitorlói jól jártak… sokat gyarapodtak, legalábbis anyagilag… Nem úgy szellemileg, morálisan, vagy lelkileg…

Tudom, unják már, de azért én azt mondom, ezen bizony nincs áldás…

Már előre sajnálom őket, mert nem fogják érteni, amikor az életükbe, szeretteik életébe visszaköszön majd a mostani bűnös igyekezetük „gyümölcse”…

Nem kívánom, hogy így legyen…

Ne feledjék tehát: „Mert… a milyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek. (Márk 4,24)

Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!

"Mert megérdemeltem!"            Facebook            "A Vincze konklúzió": ITT!

Még mindig: „Nem történt semmi!”

Válasz Radó Iván úrnak…

Radó Ivánnal a Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum vezetőjével folytatott korábbi levelezésemből idézem az elnök úr szavait:

„A kiskunhalasi vádlottak foglalkoztatásával nem értünk egyet. Azonban a bíróság nem tiltotta el őket foglalkozásuk gyakorlásától és a fenntartó sem lépett az ügyben, nem beszélve az új igazgatóról. Így csak csatlakozni tudunk véleményéhez, hogy a dolog megengedhetetlen.”

Kérdésére, hogy mi történt azóta, próbálok röviden, a vezetés által szajkózott, jól ismert szlogennel válaszolni: „Nem történt semmi!”

A feljelentett személyek nem kerültek eljárás alá, még csak gyanúsítottak sem lettek… Ők is, ahogy a vádlottak, azóta is a betegek mellett dolgoznak…

Egyetlen vezetőt sem vontak felelősségre, pedig többeket elmarasztaltak büntetőügyben is.
Sőt, K. Juditot az ominózus 7. osztály főnővérét, Bányai Gábor (a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat elnöke) megyei kitüntetésben részesítette!

A lakók részére, a nyaraltatás idejére visszajáró térítési díjakat – évekre visszamenőleg – az intézet a mai napig nem fizette vissza…

A dolgozókat ért folyamatos intézményi terror miatt nem indult vizsgálat, a dolgozók nem kaptak segítséget, többszöri jelzésem ellenére sem…

Egyetlen érdemi szakmai vizsgálat nem folyt, sem a lakók, sem a dolgozók öngyilkosságaival, sem a hirtelen elhalálozásokkal kapcsolatban.

A gazdasági bűncselekmények alapos gyanúja miatt indult nyomozásokat sorra megszünte(tte)tték…

Fegyelmi eljárásban, figyelmeztetésben részesültek viszont azon dolgozók, akik vétlenek voltak, de a vezetés feltételezte róluk a velünk való egyetértést, vagy szimpátiát. 

Engem – előzetes ígéretükhöz és fenyegetésükhöz híven – eltávolítottak a munkahelyemről, összeférhetetlenség miatt… Munkaügyi perem zajlik… rengeteg az ellen tanú… ki tudja meddig húzzák… Segélyből élek, mert munkát, azt – ahogyan ezt is beígérték – nem fogok kapni a közszférába… Azóta tizenpár feljelentés érkezett ellenünk rágalmazás és becsületsértés miatt, melyből 9 ügyben összevont bírósági eljárás zajlik ellenünk - főként a névtelen hozzászólások miatt -, ki tudja mióta… Hamis vád miatt feljelentettek, bekerültem a büntető nyilvántartásba, - majd amikor kiderült, hogy a vád nem hamis – akkor gyorsan kaptam egy ügyészi megrovást, ártatlanul…

Közben az intézményvezető a „méltatlan támadások” miatt lemondani kényszerült, azóta is státuszban van, bár a maga által megjelölt munkát a mai napig nem vette föl…

Háromszor bízták meg a jelenlegi igazgatót a vezetésre, úgy, hogy közben két intézményvezetői pályáztatás során sem hirdettek eredményt…

A Kormányhivatal átvette az intézményt, és mindenben megerősítette az előző vezetést, sőt olyan dolgozót is köztisztviselővé léptetett elő, akit büntető ügyben elmarasztaltak…

Hogy a büntető tárgyaláson mi történik, azt nem tudni, mert Kastyják János ügyvéd úr kérésére – a lakók személyiségi jogaira hivatkozással! – zárt tárgyalást rendeltek el… Senki nincs a mi oldalunkról, aki a viszonyokat ismerné, a lakókat képviselné, vagy a tanúvallomásokat cáfolhatná… Egy ügyésznő van bent, aki viszont - a bírónővel egyetembe - nem ismeri a lakókat, a tanúkat, sem a vádlottakat… A korábbi tanúk sorra visszavonták a rendőrségen tett vallomásaikat…

A koronatanú vallomásának napján a családjánál két autó is kiégett… robbantottak… a kár tetemes, a tettesek megúszták...
Négy tanú elhalálozott azóta, közülük három a 7. osztály lakója volt. Egy ott dolgozó munkatárs pedig öngyilkosságot követett el... Sokan tartósan megbetegedtek...

Megkerestem az összes létező - fenntartói, szakmai, etikai, érdekképviseleti, ellenőrzési, jogi, politikai – fórumot, hogy segítsenek és védjék meg a betegeket, a dolgozókat, a szakmát, de sajnos hathatós érdemi segítség nem érkezett…  Sőt, épp az ellenkezője történt… Egyetlen szervezet tartott ki az elejétől ügyünk mellett, ez pedig az Ön által megkifogásolt Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért Alapítvány… Valószínűleg őket is leállították volna, de külföldi szervezet lévén nem függött a hazai erőviszonyoktól… Igaz, törölték szervezetüket az államilag elismert és támogatott egyházak listájáról…

Problémánk sajnos nem egyedi… az ország összes pontjáról jeleztek hasonló visszaéléseket, melyek sajnos, szinte kivétel nélkül, a visszaéléseket feltárók elmarasztalásával, kirúgatásával végződtek…

Hát ennyi jutott hirtelen az eszembe…

Kíváncsian várom, hogy a szakmai, valamint egyéb kapcsolódó szervezetek, miben, hogyan és legfőképpen mikor tudnak nyilvánosan is az ügyünk oldalára állva hathatós intézkedéseket foganatosítani és adekvát segítséget nyújtani…

Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!

"Mert megérdemeltem!"            Facebook            "A Vincze konklúzió": ITT!

Hazug elhallgatások, valótlan állítások

 

A hamis tanúzást a törvény bünteti… Kivéve, errefelé… Hiszen, ha a rendőrségen hangzik el, Halason vagy Kecskeméten, nem büntetik… Ha a bíróságon elhangzik Halason, vagy Kecskeméten, nem büntetik… Ha a szembesítésnél nyilvánvalóan belehazudnak a másik arcába, nem büntetik…

Nem kellene akkor kivenni a törvénykönyvből ezeket is, mint az összes többi bla-bla-bla-bla-blát?

Az eljárási hibát is – véleményem szerint - csak azért találták ki, hogy a bűnözőket felmenthessék… És még ezt is velünk fizettetik meg!

Hazudnak a tanúk a rendőrségen éppúgy, mint a bíróságon, hiszen a valóság ellenkezőjét állítják, sőt – annak az ellenkezőjét mondják el, amivel teleharsogják az intézetet… Nem hallottam, hogy bárkivel szemben ezért eljárás indult volna! Ha pedig kényszerítették és ezért hazudott a rendőrségi tanúvallomásán, akkor vizsgálatot kellett volna kezdeményezni a nyomozók ellen…

Az egyik tanú azt állította, hogy én a blogra felírtam a betegek diagnózisát úgy, hogy mindenki ráismerhetett a betegekre… Beteges gondolat, hazug állítás … Példát, nem tudott mondani, egyet sem… Sőt, őt is felraktam monogrammal a hőségriadó kapcsán (ITT!) (lásd még: ITT!  és ITT!), mondván, hogy Halas kisváros, s így mindenki ráismer… Hogy kire, nem tudni, mert ő nem halasi, ráadásul nem olvassa a blogot sem… Intézményükbe az egész megyéből érkeznek a lakók, sőt, sok munkatárs a környező településről jár be, tehát nem valószínű, hogy idegenek „ráismernének” bárkire is… Ha netán ő, a saját „jóhírét” előtte Halason, eredeti szakmájában megalapozta, arról nem tehetünk… Elhallgatta, azt is, hogy korábban milyen kényszerű okok miatt kellett elhagynia az intézményünket – abban az időben, amikor még az intézetben volt olyan vezető, aki elítélte a betegekkel szembeni erőszak minden formáját… Állította továbbá, hogy én állandóan feljelentettem az intézményt, s amikor bizonyításra került, hogy ez nem igaz, akkor egy vállrándítással annyit mondott a bíróságon, hogy „Nekem akkor is azt mondták”! (Lásd: ITT!) Előadta, hogy őt a hőségriadós kirándulással kapcsolatban 4 órán át kihallgatták!  …a szociális végzettségéről azt állította, hogy egészségügyi végzettség… S hogy én lenézem a kollégákat (!), s leszóltam az ő végzettségét (!), amire ő büszke, mert gyerekek mellett szerezte meg, pedig ő az OPNI  geriátriai osztályán osztályvezető ápoló volt (az osztályvezető főorvos nevét nem tudtuk meg), s erről igazolást is hozott – amit ugyan én sem láttam - és soha nem rendeztem meg semmilyen ünnepséget, csak papot hívtam… és még sorolhatnám a képtelen vádakat…

Igaz, sok mindennel nem értettünk egyet a kollégákkal… valóban elleneztem a betegveréseket, ahogy a kollégák betegekkel való intim jellegű masszíroztatását, vagy a fogyatékos fiatal lány idős beteg általi simogatását, a munkahelyi flörtölést – szexuális beállítódástól függetlenül -, a betegek elleni szexuális erőszak minden formáját, a betegek magukra hagyását az erőszaktevőkkel szemben (szexuális erőszak), ugyanúgy, mint a fogyatékos fiatal fiúk fenekének a simogatását, a betegektől ajándékok elfogadását, a durva, vulgáris beszéd elfogadását és gyakorlását, a táppénzcsalásokat, a lógások különböző trükkjeit… valamint a lakók félretájékoztatását a személyemmel kapcsolatos rágalmazások miatt… Ezekről a konfliktusokról és vitákról persze nem tett említést a bíróságon…

Elhangzottak viszont olyan dolgok, melyeket ők nem olvastak, nem láttak, nem tapasztaltak, csak hallottak és mások állították… Sőt, volt aki kezdeményezőként le is írta, hogy velem nem lehet együtt dolgozni, igaz, saját állítása szerint nem is dolgoztunk együtt… Talán így próbált kedvében járni valakinek, akinél korábban kegyvesztett lett? Ki tudja…

Tudom, a hamis tanúzást ma, errefelé nem igen büntetik, de azért én mindenkit óvva intek attól, hogy ilyesmibe keveredjen… Elsősorban önmaga miatt… Mert a hazugságon nincs áldás… Aki nekem nem hisz, pillantson a hazudozók életébe…

Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!

"Mert megérdemeltem!"            Facebook            "A Vincze konklúzió": ITT!

Az a Cica nem Cica!

 

Ma újra behívattak minket a rendőrségre, tanúvallomásra. Budapestről kellett hazautaznunk ezért… de sajnos, nekünk nem jár útiköltség-térítés, mivel nem vagyunk bejelentkezve a fővárosba, hiába kötnek oda a teendőink.

Két ügyben is érdekeltté tettek bennünket, az egyik egy tavaly szeptemberben, .......... által írt feljelentés okán – melyről eddig nekünk nem volt tudomásunk sem -, egy blogbejegyzéshez 2011. szeptember 16. 11:49-kor írt névtelen hozzászólás miatt… Sem erre a konkrét hozzászólásra, sem a főcikkre nem emlékeztünk. Kicsit csodálkoztam is, mivel az íráshoz csatolt kép olyan vicces volt, hogy legalább erre kellett volna emlékezni… Később kiderült, hogy ebben az időpontban kéthetes "nyaraláson" voltunk Bükfürdőn... Azért nem emlékeztünk hirtelen egyikre sem, mert nem mi írtuk… Ezzel a feljelentő is tisztában volt, hiszen a feljelentés elutasításának az oka: nem mi írtuk a hozzászólást, sőt még a bejegyzést sem... De ez nem elég, mindenképpen be kell citálni bennünket... ez a felsőbb ügyészség álláspontja is, aki a feljelentő panaszát jóváhagyta!
Pedig, mi csak egyetlen hozzánk küldött írásról tudjuk bizton, hogy ki áll mögötte... egy sátánista vers küldőjéről és szerzőjéről...

A másik ügy, már a régi…

Talán emlékeznek még, hogy a Cica nicknév alatti hozzászólás miatt korábban újra beidéztek minket a folyamatban levő rágalmazási eljárás során, ............................ újabb feljelentése alapján… Lásd: ITT! 

Akkor meg voltam győződve arról, hogy tudom, hogy kit takar a Cica személye, és arról is, ha megnevezem, akkor nem csak az egzisztenciáját veszélyeztetem, hanem az életét is, sőt a családjáét is… Emlékeznek még, a ki nem nyomozott robbantásos merényletre a koronatanú családjánál, vallomásának napján…

Akkor elmondtam, hogy a fenti okok, valamint lelkiismereti okok miatt sem nevezhetem meg a személyét, ráadásul tudom, hogy ő soha nem követ el bűncselekményt, sőt, ahogyan minden becsületes ember, segíti a nyomozóhatóságok munkáját… Ő például, a blog-bejegyzéseken keresztül, feltárta a visszaéléseket…

Most azért hívattak be, mert az indokaimat - hogy miért nem nevezhetem meg a személyét - az ügyészség nem fogadta el, s most újra ki kell hallgassanak ez ügyben.

Már rég el is felejtettem, hogy a múltkori kihallgatást követően beszéltem a Cicának vélt személlyel, és beszámoltam neki arról, ami történt a rendőrségen… egy darabig hallgatott, majd csodálkozó tekintettel megjegyezte, hogy „Erzsike! Nem én vagyok a Cica!”… Mondtam neki, hogy „Tudom!”, pedig nem tudtam… Ezt, gondoltam akkor megírom, de végül is okafogyottá vált, s így elmaradt.

Már meg is feledkeztem volna erről, ha nem kérdeznek rá újra… Elmondtam, hogy a „Cica” egyébként eltűnt a blogról… Ezt ők is észrevették, állapította meg a nyomozó…

Bevallom, hogy - akárki (volt) is a Cica - nekem továbbra is a kedvencem marad…

Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!

"Mert megérdemeltem!"            Facebook            "A Vincze konklúzió": ITT!

Kemikáliák helyett…

„Az elmebetegügy jelen kérdései Magyarországon” című, 1947. június 7-8-án megrendezett ankét részeként előadást tartott a magyar pszichiátria híres humanistája. Dr. Hollós István, a „Lipót” (később Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet) korábbi igazgatója is előadásában a következőkről ejtett szót:

„Második feladatunk, hogy az intézeti rendszerről más rendszerre térjünk át.

Az elmebeteg gondozás történetének van egy fejezete, amely erre a rendszerre világosan rámutat: ez a családi ápolás.

A családi ápolást nem orvosok találták ki, hanem az elmebetegek ösztöne teremtette meg.

Élt Kr. után a 6-ik században Írországban egy király, aki Dymphna nevű leányát szerelmével üldözte. A királyleány elmenekült, de atyja mindenhova követte. A leány megőrült és a mai Gheel helyén meghalt. A  környékbeli elmebetegek az őrült királyleány sírjára zarándokoltak, ahol a betegek hosszabb-rövidebb idő után meggyógyultak, amiért Dymphnát szentté avatták. A Gheelbe zarándokló betegeket a helység családjai befogadták, akiknél azok hosszabb-rövidebb ideig megmaradtak. Így lett Gheel elmebetegek családi ápolásának ősi telepe. …

Gheel igazolja, hogy nincs szükség nagy elmeintézetekre, ahova a betegeket tömegében helyezik el. Gheelben 2000 elmebeteg él a 20.000 lakosú város családjainál. Csak egy kis zárt osztály, az Inlermerie, szolgál 100 férőhellyel oly betegeknek, akik átmenetileg nyugtalanok vagy más okból elkülönítésre szorulnak. Így a 2000 betegnek legfeljebb 5 százaléka kerül átmenetileg zárt osztályra. A 2000 beteg legtöbbje dolgozik, a tehetetlen is valamiképp hasznos a házban, vagy a család távollétében a gyermekekre felügyel. Ön-vagy közveszélye cseleket nem fordul elő. … A zárt intézetekkel sokkal szomorúbb a statisztikájuk. De ott is az volt a tapasztalatom, hogy amint a régi zárt rendszerből a nyitottabba tértünk át, a szerencsétlenségek száma jelentékenyen csökkent.”

Hollós István szavai a pszichiátriai kezeltekhez való hozzáállásról legalábbis elgondolkodtatóak.

Egy olyan hely, ahol a mentálisan zavart embereket biztonság és nyugalom veszi körül, ahol nem háborgatják őket, ahol megfelelően táplálkoznak és eleget alszanak, teljes orvosi kivizsgálásban részesülnek, meghallgatják őket és olyan tevékenységeket végezhetnek, ami javítja önbecsülésüket, sokkal többet tehet ezekért az emberekért, mint napjaink elsősorban kemikáliákra épülő pszichiátriai kezelései.”

Forrás: ELMEEGÉSZSÉGÜGY: A pszichiátriai kezelések alternatívái

Javasolt irodalom (szakdolgozóknak kötelező olvasmány): Hollós István: Búcsúm a Sárga Háztól

Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!

"Mert megérdemeltem!"            Facebook            "A Vincze konklúzió": ITT!