A "MIÉRT IS" AVAGY EGY LEBUKÁS IGAZ TÖRTÉNETE

Több alkalommal is szemrehányást kaptam számosaktól amiatt, hogy még a mellettünk hozzászólókkal szemben is "szigorú" vagyok, névtelenségüket kifogásolva, mondván, hogy azzal elriasztom Őket a további hozzászólásoktól.

Látszólag igazuk is volt, de csak látszólag, hiszen a csupán csak anonim hozzászólók nemhogy előre vivően "segítették" volna a "blogistákat", hanem éppen ellenkezőleg, névtelenségük által szinte csak bajt hoztak rájuk. A maguk személyét nyíltan nem vállalók közül sokan csupán csak - megfelelő fórumot találva hozzá - "kifröcsögték" elfojtott indulataikat, amely hozzászólásaik alkalmasak voltak ahhoz, hogy pereket indítsanak a blogolókkal szemben.

És akkor még nem is beszéltem az "ellen" azon aljas és piszkos módszereiről, amikor látszólag mellettünk szólva teremtették meg az ellenünk fellépés lehetőségét, olyan kifejezéseket használva, olyan akár valós, akár valótlan tényeket és történéseket állítva, amelyekért nem őket, hanem az azt csupán közzétenni lehetővé tevő bloggereket vonták felelősségre.

Csak egy legutóbbi friss, pár napos téma a fentiek igazolására:

Blogomon kifogásoltam, hogy a Juhar utcai felújítások átadó ünnepségén részt vett miniszter másnap igencsak dehonesztáló kifejezéssel illette a "pedagógus társadalmat". A bejegyzéshez 2 hozzászólás is érkezett, az egyik egy "István" megjelölésű hozzászólótól, a másik pedig egy "Böbe" megjelölésűtől, aki azonban a hozzászólását pár percen belül törölte. Persze nem a tartalom miatt, hanem azért, mert a blogom "rákereső beállítása" megjelenítette a hozzászóló valós személyét, aki sok mindennek, csak éppen "Böbének" nem nevezhető.

Pedig a törölt megjegyzés tartalma korántsem indokolta volna annak eltávolítását:

De hát akkor miért is volt szükséges törölni ezt a megjegyzést? Nem a tartalom miatt, hanem az azt közzétevő személye indokolta, hogy saját maga próbálja meg eltávolítani az ugye nem igazán a saját neve alatt "közölteket". Csak ugye azt már nem tudta a hozzászólást tevő, hogy nálam akkor is megjelenik minden, ha csak rákattint az oldalamra, nemhogy ha oda valami bejegyzést eszközöl, azt csak látszólag tudja eltüntetni előlem/előlünk, mert ugye a teljes kép a következő:

Böbe ?????? Elég érdekes egy aláírás ez, különösen, hogy a Böbe nevet valóban használja/használta már eddig is valaki, csak éppen nem ez a hozzászóló, akit ugye az elmúlt időszakban sokféleképpen "becéztek" ("I. rendű"-től kezdve egészen az itt  (jólneveltségem okából, mert van az is) meg nem nevezhető foglalkozást űző hölgyeményig bezárólag) csak éppen Böbének soha. KAMU NÉVVEL HOZZÁSZÓLVA "UGRASZTÓ" KÉRDÉSFELTEVÉS?

Mi ez? Provokáció? vagy csak hülyeség?

Így aztán kedves NÉVTELENÜL hozzászólók, nem volna ideje elgondolkodniuk azon, hogy kinek is a micsodájával verik azt a bizonyos csalánt? ha már megfelelő bátorságuk nincs a maguk személyét vállalni? önbecsülést és hasonlóakat nem is firtatva. Nem kellene egy kicsit változtatni ezen vagy továbbra is nyugodt szívvel és lelkiismerettel  "viselik el" mások (Erzsikéék) "csaláncsípés foltjait"?

Babits után szabadon: a magát nem vállaló, a nyíltan fel nem lépő semmivel sem jobb, csupán csak cinkosa az elkövetőknek!

Na és persze, hogy a T. "pernyertesekről" se feledkezzem el: 

Tisztelt Pernyertesek ! 

Valakit/bárkit egyedül csak a saját magatartása, a viselkedése és a cselekedetei minősítenek, amely tényen még egy jogerős bírósági ítélet sem változtat, különösen nem, ha az ítélet csupán csak azt állapítja meg, hogy az "elítéltek" által közzétettek "becsületsértőek", de azt viszont már nem, hogy azok valótlanok is lennének! (idézhetőségi címem a blogomban !!)

DETONATOR

Blogper - elmarasztaló ítélet...

Becsületsértés és rágalmazás miatt ellenünk indított, több mint két éve húzódó büntető eljárás, e hónap 5-én  lezárult. A kiskunhalasi bíróság, Pásztor Ottília bírónő vezetésével meghozta az ítéletet, mely azonnal jogerőre emelkedett, mivel mindannyian elfogadtuk azt. 

Igaz, nem értek egyet az abban foglaltakkal... s ezzel, azt hiszem nem vagyok egyedül.

Ahhoz képest, hogy a sértettek jogi képviselője fogház büntetést és az otthoni számítógép(ek) elkobzását kérte, az ítélet kedvezőnek mondható... Mondom, ahhoz képest... 

                                               Nagyításért kattintson a képre!


Folyt. köv.


Levélküldés: ITT!                   Facebook

„Tetszettek volna forradalmat csinálni!”

 

Antall József köztársasági elnök úr – számomra unfair – szavai jutottak eszembe, egy blogunkra érkezett anonim levél kapcsán.

Először arra gondoltam, felrakom olvasói levélként, de meggondoltam magam.

A levél tartalma, szemlélete és célja idegen blogunktól. Ezért az ehhez hasonló üzeneteket a jövőben nem szándékozunk közölni. Ennek indoklását a levél alatt taglalom.

Íme az anonim levél (javítás nélkül):

„Közröhely és felháborodás

Mint cím is tartalmazza közröhelyt és felháborodást váltott ki az intézeti új rendszer bevezetése.

2012. november 1-től minden intézményi dolgozó a portán elhelyezett két irattartóban elhelyezett jelenléti íveken köteles beírni, hogy mikor érkezett be dolgozni és mikor távozik el az intézetből.

Az egyik dosszié tartalmazza a 9 osztály és egyéb szakmai dolgozók jelenléti ívét.

A másik dosszié tartalmazza a kisegítő szolgálatosok jelenléti ívét.

Reggel 7 óra körül van az osztályokon a váltás, ami azt jelenti, hogy mintegy 30-40 fő érkezik és ugyanennyi távozik az intézményből.

Egyesével tudnak csak a dossziékhoz hozzá férni, és ha plédául az egyes osztály dolgozója után a kilences osztály dolgozója következik, akkor végig kell lapozni az egész irat állományt.

A portai hely nagyságát figyelembe véve maximum három - négy fő tud egyszerre bent lenni.

Ha esik az eső vagy fú  a szél egyszóval hideg van a többi dolgozó kint szépen várakozik és  ha az első beírástól az utolsóig  egy óra is eltelhet, meg is fázhat.

De egy óra munkaidő kiesés mindenképpen keletkezik az első és utolsó beírás között.

A dosszié pedig az össze visszatörténő átlapozásoktól 3-4 nap alatt salátává válik.

Azok a dolgozók, akik a hátsó kapun jönnek és mennek, esetleg saját gépkocsival jönnek  a  kapu előtt kell hogy  várakoznak, vagy hátra viszik az autót és vissza mennek a portára aláírni, de akor már nem a munkakezdésnek megfelelő időpontot írják be.

Egyszóval az egész egy nagy káosz és a munkaidő rovására megy.

Hazamentelkor pedig ha valakinek családi gondja van vagy időre kell menni nem tudja megoldani a munkaidőn túli problémáját.

Az újak azt igérték, hogy minden új intézkedést, amit bevezetnek, megkonzultálják a  helyiekkel és a pozzitív és negítv vélemények figyelembe vételével vezetik be.

MOST SEM EZ TÖRTÉNT !!!!!!!”

A levélíró arról tájékoztatja az olvasókat, hogy az új vezetés, új intézkedéseinek egyike, szerinte „közröhely” tárgyát képezi, sőt „felháborodást” okoz a dolgozók között…  

Felháborodásuk olyan „hangos”, hogy nem jut el az intézmény vezetésének a fülébe!? Lehet, hogy nem a kerítésen kívüli „dohányzóba” kellene a volt vezetésnek szidni a jelenlegit, hanem javaslatait megosztani az erre hivatott fórumokon (vezetői értekezlet, referálás, szakmai team…), vagy a hivatalos csatornákon (közalkalmazotti tanács, szakszervezet, véleményláda…), vagy csak egyszerűen és őszintén feltárni ennek az intézkedésnek a következményeit, úgy, ahogyan le is írta… De ez túl egyenes volna… Ezért aztán úgy gondolja, hogy inkább ide (s)ír egy anonim levelet, hogy „bátor” módon rajtunk keresztül (akikkel vsz. sosem szimpatizált), a mi kontónkra – hiszen a blog működtetésének is vannak költségei - üzenje elmarasztaló és becsmérlő  mondandóját a mostani vezetésnek, persze szokásához híven névtelenül… Gondolom a problémamegoldásnak ezt a „magas” fokát az előző vezetés alatt sajátította el (vagy mást nem ismervén egyetlen eszközként használja), és azóta is ezt  a módszert alkalmazza, ily módon – ismeretlenül is –  biztosítva bizalmatlanságáról a mostani vezetést.

Így többszörös hasznot is elkönyvelhet, hiszen más háta mögül, jól leszólhatja a vezetést (persze ezt Simon Ilonánál sosem tette meg), és hátha valaki majd ezért is feljelenti Urayt, hadd járjon bíróságra még évekig... 

Lehet, hogy ezegyszer tévedek, de nem valószínű… Hiszen már olyan sokszor eljátszották önök azt, hogy felírtak magukról valami durva hangnemű elmarasztalást blogunkra, majd másokat is feltüzelve bennünket megvádolva rohantak vele a bíróságra, hogy becsületsértésért, rágalmazásért feljelenthessenek minket! Kérdezem én, ha eddig semmi lényeges elem (névtelenségbe burkolózás, üzengetés, beszólogatás, építő kritika hiánya, hamis vádaskodás, fenyegetés…) nem változott a kommunikációban, akkor miért pont most változna meg, és miért is történne másként?

Beszámol, hogy a jelenléti ívet a portán kell aláírniuk a dolgozóknak…

Nem találja ellentmondásosnak, hogy az nem zavarta önt korábban, hogy a dolgozók nem érnek be időben dolgozni? Az ellen sem szólt, hogy a jelenléti ívek titkosak voltak a lógások miatt… Ahogy az ellen sem emelte fel a hangját (tollát), hogy  voltak, akik hetekig, hónapokig – sőt voltak akik évekig -  be sem tették a lábukat az intézménybe, mégis beírták, hogy bent voltak… Az ellen sem tiltakozott, hogy a delikvensek a köz számára (kollégák, vagy közvetlen felettesük előtt) hazugságot állítva, iskolába, táppénzen, avagy „külső” munkán voltak, miközben a jelenléti íven utólag mégis bentlétet regisztráltak… Az ellen sem fejezte ki rosszallását, hogy mások munkaidőben randizgattak, maszek ügyeiket, vállalkozásukat intézték a közt megkárosítva…

Hogy a kontroll zavarja-e, vagy az, hogy nem tudja időben felvenni a munkát, az nem derül ki leveléből… 

Hozzászólása – másokkal ellentétben – nem szakmai, munkajogi javaslatot tesz, sőt sértettsége azt sem engedi, hogy építő jellegű kritikát fogalmazzon meg, ha egyáltalán ismeri ezt az alternatívát.

A munkakezdés alatt mi bizonyára mást értünk… nem azt, amikor begördül a dolgozó a kapun, hanem amikor átöltözve kész a munkavégzésre… Az viszont kiderül, hogy ha valakinek  magán „dolga” akad munkaidőben, annak ez a rendszer - a korábbihoz viszonyítva – nem kedvez. Főleg a lógáshoz szokottaknak jelent súlyos korlátozást, de hát valahol el kell kezdeni a munkamorál helyreállítását… Ezen intézkedésüket – bár én sem tartom a legpraktikusabbnak - mégis alátámasztja az az eset, amikor a munkaidő kezdetekor bezáratták a nagykaput, s igen sok munkatárs szorult intézményen kívülre… Olyan nagy volt az ijedtség, hogy másnap már mindenki pontosan beért!

Szerintem, bár nem tartozik rám, de fogja fel építő jellegű intézkedésnek… Nekem nem lenne ilyen gondom… Nemcsak azért, mert nem késnék, hanem azért sem, mert ön sem késne, ha rajtam múlna… Az is lehet, hogy már a portán sem kellene beírnia. De tudja mit, én az ő helyükben megszabadulnék az előző vezetéstől is, mert minden egyes új intézkedésüket ellenhangolják és aláássák a régi, "hűséges" dolgozóikkal egyetembe.

Tudja, ha kiállt volna akkor, amikor ki kellett volna állnia, akkor most nem panaszkodna… Nem mellettem, mert akkor önt is üldözték volna, s ebben ön bizonyosan alulmaradt volna… nem is a betegverők mellett, ahogy ezt tette pl. a lufis tüntetésen… Én a betegek melletti kiállásra gondolok… Nemcsak ön nem állt ki, hanem a társai sem, akik most szintén háborognak…

Így hát Antall Józsefet újra idézve azt mondom: „Tetszettek volna forradalmat csinálni!” Bár nem vagyok híve a forradalomnak, de itt, már lassan nemcsak forradalmi változásra van szükség, hanem igazi szabadságharcra…

Elsősorban a fejekben.

Levélküldés: ITT!                   Facebook

Szélsodort fohász…

Néhány halottunk temetésén magam is jelen voltam, hivatalból…

Amíg megengedték… (Lásd: ITT!)

A kegyelet, a végtisztesség megadása, az emlékezés éppoly fontos, mint az élők tisztelete, méltóságuk megőrzése…

Ismét elsétáltam arra, ahol halottaink többsége nyugszik… Felkerestem Péli József sírját és mécsest gyújtottam… Megállok, s azon töprengek, hogy nem kellett volna ennek megtörténnie… Talán sokan emlékeznek még rá, tragikus halálára, s az előzményekre… (Lásd: ITT!) 

Az emlékezés lángját – minden igyekezetem ellenére - elfújta a hatalmas szélvihar… Néhány másodpercnyi pislákolás csak és egy halk ima, melynek szavait viszi a szél minden irányba… Ez a tudat nyugalommal tölt el… Nemcsak rá gondolok, hanem a többi elhunytra is. Mennyi értelmetlen, hirtelen, oktalan halál…

Tovább sétálok, fürkészve a fejfákat, meg-megállva… Szabó László, Máté Ottó Balázs… Ilyen fiatalon… Megdöbbenek… Még két áldozata az intézménynek, a szakmának, a visszaéléseknek, a politikának… Gondolom az ő haláluk okát sem vizsgálták meg, s nem volt igazságügyi orvosszakértői boncolás, ahogy a többi hirtelen elhunyt áldozat esetében sem… (Lásd: ITT!) 

Szomorú. Mégis inkább arra gondolok, hogy most már nem bánthatja őket senki, nem vehetik el a pénzüket, a cigarettájukat… Tudom, hogy a legjobb helyen vannak, s minden elszenvedett testi-lelki fájdalmukat mennyei vigasztalás orvosolja…

Bár ez a tudat az én bánatomat is enyhíti, ugyanakkor mégsem lehetek nyugodt, hiszen a hozzáállásban, mentalitásban, azóta sem történt érdemi változás. Hogy lesz-e áttörés ezt nem tudhatjuk, csak remélhetjük.

Mert mint tudjuk, a remény hal meg utoljára.

Levélküldés: ITT!                   Facebook

.

.

 Nagyításért kattintson a képre!

.

A vég kezdete II.

                                             Pusztába kiáltott szó?

 

Előzmény: ITT!

Emlékszem az első, nem helyi hozzászólónkra… Azt kérdezte: „Hol a búbánat völgyében dolgoztok ti?” Hát igen, ha követte még a későbbiekben oldalunkat, megtudhatta… Nemcsak azt, hogy mi történik nálunk, hanem azt is, hogy mi történik az országban… Mert ami fönt ment nagyban, ugyanaz képeződött le nálunk kicsiben. Minden álszerénység nélkül állítom, hogy amit itt olvashattak, az bizony hiteles kórrajz a társadalmunkról, annak számos szegmenséről…

Engedjék meg, hogy búcsúzóul, ezúton megköszönjem mindenki figyelmét, kitartását, hűségét, optimizmusát, a rengeteg támogatást, építő hozzászólást, feltáró írásokat, a rengeteg áldozatvállalást, a bátorságot és nem utolsó sorban a sok, mély, önzetlen barátságot! Ahogy a megszakadt barátságokat is megköszönöm...

Hálás szívvel köszönjük a Példaképnek, a Legbátrabbnak, a Leghűségesebbnek, a Fohászkodónak és a Mellénkállóknak!

Külön köszönjük Detonátornak, hogy hozzászólásaival, bejegyzéseivel nemcsak megtisztelt, hanem erősített, felvilágosított és önzetlen támogatásáról biztosított bennünket. Igazi harcostársunk ő, akinek sok mindent köszönhetünk. Ráadásul a vele való kapcsolatom döbbentett rá az egyik legfontosabb felismerésre, hogy bár különböző pártokra szavazunk, mégis egyet akarunk, és egyként állunk ki a gyengébbek és az igazság mellett… Mi egyet akarunk, ahogy a politikusaink is, de sajnos e kettő, ellenkezik egymással. Mi az egyetemes igazságért harcolunk, míg ők, akikre szavaztunk (párttól függetlenül), a maguk önös érdekeikre használnak fel mindent és mindenkit... nem átallva "jóhírnevük", egzisztenciájuk megőrzése végett beteg, kiszolgáltatott emberek, gyerekek legelemibb jogát lábbal eltaposni. Ne higgyenek hát önök sem azoknak, akik egymás ellen próbálnak uszítani bennünket! (Ráadásul ezt is a mi pénzünkből, a mi kárunkra!)

Köszönöm a szakemberek hozzászólásait, írásait, bátorításukat… különösen a határainkon túlról érkező látogatók érdeklődését, hozzászólását és közbenjárását!

Külön köszönöm családunk lelki és anyagi támogatását… édesanyám rendíthetetlen hitét, mellémállását és kitartását!  Lásd még: Édesapám nevében! Nélkülük nem sikerült volna.

Perennis kiállásáért és végtelen türelméért, bölcsességéért örökre hálás maradok… Nélkülözhetetlen volt az üzemeltetéshez, a moderáláshoz, a színvonal megőrzéséhez nyújtott segítsége csakúgy, mint irányt-mutató, moralizáló és derűt fakasztó írásai, bejegyzései…  Lásd még: A férjem nevében!

Mi az, amiről lemaradhatnak?  Szinte semmi…

A tárgyalás kimenetele? Mi lesz a folyamatban levő büntetőügyek vége? Megtudjuk a médiából… amennyiben nem hallgattatják el.

Mi lesz az ellenünk indított rágalmazási perek vége? Nem érdekes…

Visszahelyez-e a munkaügyi bíróság dolgozni? Lényegtelen…

Detonátor blogjának szüneteltetése kapcsán két ige jutott nekem is az eszembe. Az egyik, a „Pusztába kiáltott szó” (Magyar Biblia…), a másik a „…Ne adjátok azt, a mi szent, az ebeknek, se gyöngyeiteket ne hányjátok a disznók elé, hogy meg ne tapossák azokat lábaikkal, és néktek fordulván, meg ne szaggassanak titeket…” (Hegyi beszéd - Máté 7,6)…

Valahogy így érzek én is… Visszaolvasva a napokban született írásokat, hozzászólásokat, émelygés fog el… Amikor az embernek a sok igazságtalanságtól, gazemberségtől hányingere lesz…

Meg aztán nem szeretném magam állandóan ismételgetni, ezért jobb, ha elcsendesedünk… Rég bezárnánk már a blogot, de a dolgok mai állása szerint (két per tárgyát is képezi), egyelőre nem célszerű. Tehát ha nem is írunk, annak ellenére megtekinthetők maradunk.

Nekünk pedig, tovább kell lépnünk…

Mindennek ellenére hiszem, hogy minden szívből és lélekből kimondott szó, megérlelt üzenet célhoz érhet… Ez azonban már nem a mi feladatunk, s nem is a mi felelősségünk. A mi felelősségünk abban állt, hogy elmondjuk, hogy mi a helyes és az igaz, és hogy akként is cselekedjünk…

A többit elengedjük és az Istenre bízzuk… Tegyenek így, önök is!

Levélküldés: ITT!                   Facebook

Zádory Édua Amarilla jótékonysági koncertje

Jótékonysági koncert az intézményünk lakóinak jólétéért. Hívjuk csak egyszerűen koncertnek... Felemelő volt, átütő sikert aratott.

Talán emlékeznek még, az "előzenekarra": az intézmény kórusa elénekelte a színpadon a 42. zsoltárt: 

Mint a szép híves patakra

A szarvas kívánkozik

Lelkem úgy óhajt uramra

És hozzá fohászkodik:

Tehozzád én Istenem 

Szomjúhozik én lelkem

Vajon színed eleibe

Mikor jutok élő Isten

Tekintsék meg a néhány perces videót, ahol több ismerős arc is felfedezhető:

 ITT!

..................................

Egyúttal szeretettel invitálok mindenkit, 2012. okt. 16-án, kedden, 19 órakor a Szilády Áron Gimnázium Dísztermében, Zádory Édua hegedűművész és Ana Topalovic csellóművész előadóestjére!

Levélküldés: ITT!                   Facebook