Hamvazószerda: miért szórunk hamut a fejünkre?
2010-02-18 Forrás: Erdély.ma
Az igazság egyetemes, teljesen független és lényegtelen abból a szempontból, hogy a lezárt, vagy még le nem zárt vizsgálatok, milyen eredményt hoznak. Nincs jelentősége annak sem, hogy mit remélünk, vagy mit várunk, mindettől.
Elvileg a jognak, az igazságot kell szolgálnia, ezért is hívják igazságszolgáltatásnak. Ha alkalmatlanok, rombolók kezébe kerül, vagy politikai befolyásolás történik, akkor az igazság egyelőre úgy tűnhet, hogy elbukik, vagy nem képes érvényre jutni… Igazságszolgáltatás helyett, jogszolgáltatás működik, vagy ami még rosszabb, i nélkül: gazszolgáltatás, a gaz(ság) szolgáltatása.
Azzal nem vádolhat senki, hogy véka alá rejteném hovatartozásomat… pedig nem térítgetek, nem agitálok… Mivel mindig is szociális beállítódású voltam, ezért jobbra húzok… Csúnya magyarsággal, hogy értsék: aki nálam jobbrább áll, az már inkább balos! Félretéve a tréfát, ha jobbosok, balosok ugyanazt mondják, akkor ki hiszi azt el, hogy itt politikai támadásról van szó? Ki kit támad, s milyen irányból? Balosok támadják a jobbosok közt a balosokat? Balosok a balosokat, balról, s jobbról?!
S ha a vizsgálat még tart, akkor miről beszélünk, s miért nyilatkozunk? Ha nem hallgatjuk meg a másik felet, hogyan állíthatjuk, hogy bosszúvágytól fűtött emberekről van szó? Ez nem rágalmazás? Régi trükk, melyet rendre alkalmaznak, vedd el a tanú szavahihetőségét, s nyert ügyed van. Nem számít, hogy nem igaz a vád, csak úgy kell látszatnia…
Ha pedig már előre lehet tudni a vizsgálat végét, akkor, minek a nyomozás, faggatás, az egész hajcihő? Ez is része a színjátéknak? Ha így van, akkor ez is a közpénzek elherdálása!
Ilyen horderejű ügyekben döntést hozni, nagy felelősség. Elsősorban nem politikai, hanem szakmai, morális, jogi…
Szakmai kérdésekben, - ráadásul emberéleteket érintve -, politikai síkra terelni ügyeket bűn. Politikai döntést hozni, pedig – emberileg nézve – megbocsáthatatlan.
Mégis: Mind az igazságszolgáltatás, mind a megbocsátás Isten kezében van.
…mert vétkesek közt cinkos aki néma.
Atyjafiáért számot ad a testvér:
nincs mód nem menni ahova te küldtél…
Mert te vagy aki fordít rosszat jóra,
minden gonosznak elváltoztatója.
/Babits Mihály: Jónás könyve/
Nem vagyok híve a demokráciának… Főleg nem egy olyan államban, ahol három emberöltőnyi lélek-, érték- és szellemtorzító diktatúra után az emberek nyakába sózzák a szabadságot azok, akik sosem gyakorolták…
Válasszunk, lehetőleg a több rossz közül a legkevésbé rosszat, mert majdhogynem csak eddig terjed a bűnös ember szabad akarata.
Jobban szeretnék egy olyan diktatúrát, ahol a jót diktálják, és tanítják, ha igazságosak akarunk lenni, legalább annyi, de inkább kétszer annyi ideig, mint ameddig a kommunista diktatúra tartott.
Ha rajtam múlna, szavazni se engednék olyan embereket, akiket az orruknál fogva lehet vezetni. Akik nincsenek tisztában a nemzeti értékekkel, kultúrával, nyelvvel, történelemmel… s akik nem a magyar nemzet érdekeit szolgálják.
Jobban hiszek a királyságban, gondoljunk csak bele, mióta nincs királyság, nincs rend, csak káosz… S bár meghalt Mátyás, s oda az igazság… én hiszek Magyarország feltámadásában.
Ami azt jelenti, amit a Szent Korona tan hirdet – minden magyarok királya, mennyei királyt képvisel…
Isten uralma alá hajtanám hazámat, hogy igazán szabad lehessen! Ha pedig ezt vesszük, akkor máris az áhított teokrácia* híve lettem.
(* a teokrácia nem az egyház, hanem Isten uralmát jelenti)