Szeresd ellenségeidet! Hangzik a tanítás, sőt parancs. De hogyan?
Mi, akik a „Szeressük egymást gyerekek” slágerén nőttünk fel, nehezen érthetjük ezt meg. Könnyű, viszontszeretni valakit, de mit kezdünk azzal, aki nekünk újra és újra rosszat akar. Könnyebben értik azok, akik a füves cigi boldogság érzetével, mindenki fele szeretettel fordulnak; még a Korda-Balázs páros felé is a Sziget fesztiválon… Aztán, amikor kiapadnak a források, jön a felismerés és oda a szeretet. Mert ezek hamis érzések. (lásd még: Az igazi békesség)
A szeretet elsősorban nem érzelem, még akkor sem, ha manapság csak ezt a részét hangsúlyozzuk. A szeretet elsősorban tett, és felelősségvállalás a ránk bízottakért. Így jutunk el ahhoz az újabb parancshoz, hogy tegyetek jót ellenségeitekkel! Miért? Hogy parazsat gyűjtsetek a fejére! – olvashatjuk a Bibliában. Mit jelent ez?
Ha a rosszért jóval fizetsz, kioltod a gyűlöletet a szívében. Bátran próbáljuk ki. S ez nemcsak egy egyszerű taktika, hanem megtapasztalható valóság. Mert az a cél, hogy minden ember jobbá legyen. Ennek pedig az egyetlen útja a szeretet. Nem szabad rosszat kívánni, még azoknak sem, akik ellenségnek tekintenek bennünket! Éppen elegendő baj az nekik, hogy össze vannak zárva saját magukkal! Ettől nagyobb büntetése senkinek sem lehet. Mindnyájan tapasztaltuk már saját magunk elviselhetetlenségét! Hátha felismeri és elfogadja Isten jóságát, s ha igen, akkor mindannyian jól járunk. Ő jó útra tér, és jobbá lesz. S ha ő jobbá lesz, a környezetének is könnyebb lesz. Élcelődve szoktam volt mondani az uramnak, hogy engem jól tartson, mert ha nekem jó, akkor az mindenkinek jó! Fontos, hogy kényeztessük magunkat időnként, ha netán megfeledkeznek erről szeretteink! Hiszen szeresd felebarátodat, mint magadat! De ha önmagamat sem szeretem, hogyan szerethetnék bárki mást?
Szeresd ellenségeidet! Szeresd, hogy szerethessen!
