2013. január 8., kedd

AZÉRT VAN MÉG REMÉNY A VÁLTOZÁSRA

.
Nagy a csönd a halasi ügyben, semmit sem tudni/hallani a büntető eljárás alakulásáról. Azt gondolhatnánk, hogy "agyontárgyalják" az ügyet, majd csak szép csendben kialszik a láng, a kezdeti felháborodás, de vannak azért más, ezzel szöges ellentétben álló jelek is bőven. Nézzük csak, mi is az ügyészség véleménye a "Juharos gyermekek" dühöngőbe zárásáról?

Mintha egy kicsit más lenne ez a megítélés, mint a fenntartó által korábban hangoztatottak, nem?
.
.
Csak 3 alkalommal, novemberben utoljára? Hát ez elég érdekes, mert 12 gyermek sérelmére részben folytatólagosan elkövetetten azért az igen távol áll a 3 alkalomtól. Van is érte "javaslata" az az első fokon kiszabott felfügesztett börtönbüntetést megfellebbező ügyészségnek:


Azért kíváncsi lennék a korábban nyilatkozgatók mostani "véleményére! Hogy is volt ez "még akkoriban"?
.
.
Január 23. és 25. napján lesz a II. fok, a jogerős ítélet ismeretében vajh nyilatkoznak-e majd a korábban oly agilis "illetékesek"?
.
DETONATOR
.

Új vezetés, régi szelek, avagy merre tart az integráció?


Előzmény: ITT!


Túljutva az év végi esetleges fogadkozásokon, tanácsos lenne megvizsgálni, mi is az oka az érdemi változás hiányának…
Sokan megpróbálnak ugyan változtatni, de változnak is ettől?

Vannak akik belátják, hogy nekik ez nem megy, s vannak, akik továbbra is magukat tartják legalkalmasabbnak a leendő vezetői pozícióra… Valószínűleg az önjelölteket az sem ébreszti tisztánlátásra, hogy érdemi szavazatot nem kaptak a csoportjukban… Igaz, ez is csak olyan szavazósdi volt, mint évekig a legjobb dolgozóra voksolás, ahol csak arra voltak kíváncsiak, hogy a többség, mit gondol… Miután megtudták, maradt a központi koncepció…

V. Ágnes a mentálhigiénés csoport vezetője nem vállalta januártól a csoport vezetését. Indoklása szerint férje jövendő pozíciója több odafigyelést kíván a részéről, s ezért mond le posztjáról. Az összmunkatársi értekezleten, az integrált intézmény vezetőjének – véleményem szerint nem túl etikus leleplező - bejelentése szerint, V. Ágnes azért mond le, mert összeférhetetlennek tartja, hogy két korábbi intézményvezetőnek is a felettese legyen (Simon Ilona és Vincze István)... T. Andrást – érdemei elmarasztalása mellet és ellenére - az új vezetés még feljebb helyezte. Az integrációt követően az összes intézmény hozzá tartozik majd, mint fő-TMK-s, vagy ki tudja mi...

Félő, hogy a jövőben az intézmény vezetését eddig ellátó megbízott vezető, - minden igyekezete ellenére - beleroppan a nagy vállalásba, hiszen nemcsak az intézmény, hanem a főápolói munkakört és a mentálhigiénés csoport vezetését is elvállalta. Szakmai „kiskoromban” megtanultam, hogy nem kell beugrani a „Jaj, te olyan ügyes vagy… kezdetű, tartalmú biztatásoknak, amik csak arról szólnak, hogy még több bőrt nyúzzanak le rólunk, s ők még több pénzhez, elismeréshez, tekintélyhez, pozícióhoz, stb.-hez jussanak… Mert ugye azt sem gondolták komolyan, hogy egy ember az összes integrált intézményt – Solt, Kaskantyú, Lajosmizse, Szabadszállás, Kiskunhalas… Tass? – felelősen vezethetné? (Lásd még: ITT!)
Az ember a hozzánemértését persze úgy is palástolhatja, hogy állandóan hárít, és/vagy a munkába temetkezik, vagy sosem elérhető, így aztán senki sem tud hozzá fordulni szakmai kérdésekkel. Pedig egy jó vezetőnek nem kell feltétlenül mindenhez értenie, hanem jó és megbízható szakemberekkel kell körülvennie magát… Az én tapasztalatom azonban a közszférában, ennek az ellenkezője… Szakmailag, sőt emberileg is gyenge vezetők, náluknál is fajsúlytalanabb személyekkel veszik magukat körbe, hiszen őket könnyen lehet „irányítani”, s ráadásul a bizalmatlanság is elősegíti a rossz működést… Így maradnak a csimpaszkodók, haszonlesők… Csak azt nem értem, hogy miért nem akar senki mások, vagy legalább saját hibájából tanulni…
Arról nem is beszélve, ha ismét olyan vezetőket is állítanak a dolgozók fölé, akiknek a szakmai végzettsége, tapasztalata, rátermettsége, tekintélye messze alulmarad a munkatársaihoz képest…
Persze a szekér azért halad… hiszen elég sokan tolják. Ha az irány azonban nem változik, csak időnként a szekéren ülők és a gyeplőt tartók cserélődnek, akkor bizony nem remélhetünk érdemi változást. Ráadásul némely ex továbbra is a szekéren ül, de csak a lábát lógatja… jó alaposan, közpénzből… „mert én megérdemlem”!
Félő, hogy ez az integráció inkább dezintegrációt okoz majd.

Ezek a trendek nem jót sugallnak… Eszembe juttatják azokat az időket, amikor a tsz-elnöknek és a gyárigazgatónak, vagy a pedagógusnak nem volt végzettsége, sem hozzáértése, de a sok senkiházi, jó kádernek tartotta őket…
Ez utóbbi megerősíti korábbi felismerésünket, miszerint a jobb és baloldali csatározások csupán színjátékok a mi kárunkra, melyet a mi intézményünk múltjából oly sokszor felismerni véltünk már… Mindegy, hogy jobb, vagy baloldali kormányzás, vagy fenntartás regnál, a rászorulók sorsa és a dolgozóké továbbra sem érdekel senkit sem
Tehát kár fogadkozni, kár reménykedni, mert ha mi nem változunk, s nem változtatunk, semmi sem fog változni…
Pedig a becsületeseknek nem kellenek a hamisan tanúzók, az összeférhetetlenek, a táppénzcsalók, a munkakerülők, a hűtlenek, a hozzánemértők…

Ha a közszférában a köz gondolkodása nem a közért van, akkor a közt kell kicserélni… Vissza kell állítani azokat a régi normákat, melyben csak olyan emberek tölthettek be közfunkciókat, vagy láthattak el közfeladatokat, akik közmegbecsülésnek örvendtek…

S ha már nem lett vége a világnak, legalább a gonosznak vesznie kellene!


Levélküldés: ITT!                   Facebook

Statisztika 2012*


-        1.085 Bejegyzés
-     15.500 Hozzászólás
-     45.000 IP cím
-  714.000 Látogatás (2 blog)


* A Netre fel! Blog statisztikája 2012. év végéig.


Levélküldés: ITT!                   Facebook

2013. január 2., szerda

BÚÉK!


 „Fölszállott a páva, vármegye-házára,
Sok szegény legénynek szabadulására.”


Kényes, büszke pávák, Nap-szédítő tollak,
Hírrel hirdessétek: másképpen lesz holnap.


Másképpen lesz végre, másképpen lesz végre,
Új arcok, új szemek kacagnak az égre.


Újszelek nyögetik az Ős-magyar fákat,
Várjuk már, várjuk az új magyar csodákat.


Vagy bolondok vagyunk s elveszünk egy szálig,
Vagy ez a mi hitünk valóságra válik.


Új lángok, új hitek, új kohók, új szentek,
Vagy vagytok vagy ismét semmi ködbe mentek.


Vagy láng csap az ódon, vad vármegyeházra,
Vagy itt ül a lelkünk végleg leigázva.


Vagy lesz új értelmük a magyar Igéknek,
Vagy marad régiben a bús, magyar élet.


„Fölszállott a páva a vármegye-házára,
A szegény raboknak szabadulására.”


„Fölszállott a páva a vármegye-házára,
De nem ám a rabok szabadulására!”


Vagy lesz új értelmük a magyar Igéknek,
Vagy marad régiben, a bús, magyar élet. 



Levélküldés: ITT!                   Facebook

2012. december 24., hétfő

KELLEMES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET ÉS BOLDOG ÚJ ESZTENDŐT

Ezúton kívánok kellemes ünnepeket és boldog új esztendőt a "Netre fel" blogot "üzemeltetőknek" valamint a mellettük (ugyan sajnos csak névtelenségükbe burkolódzottan) "kiállóknak", annak reményében, hogy a már eltakarodottak  mellett a következő esztendőben még a "szemetje" maradékától is sikerül megszabadulniuk.
                                                                                                                            DETONATOR

2012. december 23., vasárnap

Áldott Karácsonyi Ünnepet!



Az egyik kedvenc népdalommal kívánok mindenkinek békés ünnepet!
(Az intézmény énekkarával is énekeltük!) 


Hallgassák meg szeretettel: ITT!



Levélküldés: ITT!                   Facebook

Kezünkben a jövőnk




"...Ez a „világ” mindig is értelmetlennek tűnt számomra: az igazságtalanság, az ostobaság, ahogy a Rendszer az embereket gépekké változtatja, akik ugyanazon ismétlődő tapasztalatok és programozott viselkedési minták körforgásában pörögnek egyhelyben, s ezt görcsösen életnek hívják. Nem mi éljük az életet – az élet él minket. Vannak kivételek, és sokuk fogja olvasni ezt a könyvet, azonban a legtöbb ember elfogadja, hogy megmondják, mit gondoljon, hová menjen, mit és hogyan tegyen. Nem így van?

Nos, honnan kapod a „tényeket”, amelyek alapján következtetéseket vonsz le magadról és a világról? Ki dönti el, hogy munkanapokon mikor kelsz? Ki dönti el, hová mész, és odaérvén mit teszel? Ki dönti el, hogyan tedd? Ha olyan vagy, mint az ebben az álomvilágban szédelgő emberek döntő többsége, akkor döntéseidet nem te hozod, hanem az „életedre” akaratát ráerőszakoló Rendszer, az irányítás pókhálója.

„Információdat” a médián keresztül szerzed be, ami eladja neked a napi hazugságokat, és ez alapján döntöd el, mit gondolj, és mit higgy. 
Fel kell kelned egy bizonyos időben, mert munkára kell jelentkezned, és nem késhetsz el. Oda mész, ahová a főnökeid mondják, és azt teszed, amit ők mondanak. Ha fellázadsz, kirúgnak, és ha nem kapsz fizetést, nem tudod fenntartani a lakásod, és még elegendő élelmet sem tudsz venni. S ez nem csak téged érint. Mi van a családoddal és azokkal, akik tőled függnek? Ha nem szolgálod a Rendszert, milyen következményekkel jár ez rájuk nézve? Hogy ezeknek a hitt szükségleteknek, felelősségeknek megfelelj, minden napodat azzal töltöd, hogy igyekszel másoknak megfelelni. Cserébe a főnökök szintén szolgalelkűen követik irányítóik előírásait, és ők sem mernek kilépni a sorból. A főnököknek is mindig vannak főnökeik.

"...akarat-rákényszerítés piramisa. Az egyik ember szolgája, a másik gazdája. Az egyik ember birkája a másik ember pásztora.
A világot szándékosan így építették fel. A Rendszer azt akarja, hogy mindenki irányítson, tartson kordába másokat, és ez pontosan így is történik a legkülönbözőbb módokon. Amit mi szabad társadalomnak hívunk, az egy soknevű Gulag. Nem a Rendszer szolgál minket, mi szolgáljuk a Rendszert. Szolgák vagyunk, akik azzal áltatják magukat, hogy szabadok, mert nem vagyunk hajlandóak szembe nézni sorsunk valóságával.
 „Nagy házam és nagy kocsim van, hát nem nagyszerű az élet?” Nos, a ház és a kocsi lehet hogy nagyszerű, de az élet? Hány ember tölti ténylegesen azzal idejét nap mint nap, amit szeret, ami kielégíti, ami hozzájárul kibontakozásához, fejlődéséhez, kiteljesedéséhez? Ténylegesen hányan boldogok, elégedettek és élnek békében magukkal? Valójában alig van ilyen. Önmagában nem elmebajra kárhoztatás, amit „életnek” nevezünk? Legtöbb ember egész életében azt teszi, amiről azt hiszi, hogy tennie kell, s ez egyet jelent a Rendszer kiszolgálásával, a Rendszer kínálta keretek között. Miért keverjük össze az „életet” a jelenleg tapasztalható világgal? Mi köze az életnek ahhoz, hogy gyerekeket robbantanak fel szüleik előtt, és szülőket gyerekeik előtt, miközben felszabadításról papolnak? Hol az élet abban, hogy minden nap egyidőben kelünk, hogy ugyanabban a dugóban araszoljunk, vagy sorban álljunk ugyanazért a vonatért, hogy eljussunk a munkába, ami untat, frusztrál, kielégítetlenül hagy? Majd hazafelé ugyanazon a dugón keresztül, és ugyanaz a sorbaállás, hogy ugyanazt az esti tévéműsort megnézzük, ami szellemi fogyatékosként bánik velünk? Milyen életről beszélünk, amikor gyerekeinket iskolákba, egyetemekre küldjük, amiket arra terveztek, hogy a következő generáció fogaskerekeiként köpjék ki őket? Azonban mi ismét inkább meggyőzzük magunkat, hogy van egy „jó állásunk”, „jó karrierünk”, „jó életünk”, a gyermekeinknek „jó oktatást” biztosítunk, aztán időnként szembesülünk a szörnyűségek szörnyűségével, miszerint az élet ténylegesen szar. Szar, összehasonlítva azzal, amilyen az élet lehetne, és amilyennek szeretnénk, hogy legyen. Valójában ez egyáltalán nem „élet”, hanem egy önámításunkból szőtt könnyfátyol...."

BŐVEBBEN: ITT!


Levélküldés: ITT!                   Facebook