Egy lakógyűlés margójára

Egyik lakónk panaszolta, hogy nem tud takarítani, mert egy másik lakótársa, rendszeresen bejár WC-re és nem tudja kitessékelni. Szerinte nem az ő dolga hadakozni vele… Szerintem se. A válasz azonban:

-          Előfordul az ilyesmi…

Ekkor kérte, hogy akkor legalább ne engedjék ki az osztályról fél 8-ig!

-          Azt nem tehetik, mert nem lehet a beteget korlátozni! – hangzott el a főápolónő igaz, de inadekvát válasza. (Megjegyzem, a vizsgálat egyik áldozatáról van szó.)

Erre hozzáfűzte, hogy akkor ne csodálkozzon majd, ha nyakon önti a felmosóvízzel! Az érdekképviseleti fórum új választott tagjaként, további kérdést intézett a főápoló asszonyhoz, mint az érdekképviseleti fórum vezetőjéhez:

-          Miért nem hívták össze a fórumot, és kérdezték meg a betegeket, hogy mit szólunk ahhoz, hogy a vád alá helyezett ápolókat visszavették dolgozni?

Válasz helyett visszakérdezések:  Honnan tudja, ki mondta magának, maga látta?...

Egyre nagyobb a hangzavar, bekiabálások… Az egyik lakó - aki korábban beszámolt neki megvakulásának vélt, vagy valós okáról – hangosan szidni kezdte. Válaszul visszakérdezett:

-          Te is, miért vakultál meg!?

Erre olyan durván lekiabálta a vak beteg a kérdezőt, hogy ki kellett vezetni a teremből. A káromlásában elhangzott jelzőkkel egyébként minket, bloggereket szoktak illetni. Újabb Stockholm-szindrómás beteg, gondoltam magamban, de már nem tudtam vele többet foglalkozni, mert hozzászólásra jelentkezett Dr. Miskolczi József (Dr. Téglás Péter vezető ügyész egyköri helyettese) jogász, akit Bányai Gábor megyei elnök a visszaélések tisztázása végett vetetett föl…

Elmondta, hogy senki, az ítélet meghozataláig bűnösnek nem tekinthető, joga van dolgozni és megilleti az ártatlanság vélelme… Ő két hónapja van az ominózus 7. osztályon, de még nem tapasztalt hasonló szituációt, amiről beszámolt a felszólaló (ti. meztelenül rohangálnak az osztályon a betegek). Megtudhatták még azt is, hogy a visszavett munkatársak nem a hetes osztályon vannak…

-          Akkor megnyugodtam. -  hátrált ki a konfliktusból a felszólaló, és leült.

Bár a jogász úr minden szava igaz, mégsem tudom osztani az álláspontját, mivel az intézmény és a dolgozók vannak a betegekért, nem fordítva! Jelen helyzetben a beteg a kiszolgáltatott, nem a munkavállaló. Igazsága nem áll meg ebben a kontextusban, még akkor sem, ha a munkáltatója, esetleg ezért fizeti. Mert az intézmény összes dolgozójának, - ideértve a megbízással teljesítőket is – a lakókat kell minden egyéni, intézményi, – ne adj’ Isten, politikai - érdek fölé helyezni. Normális esetben ez nem is válhatna szét! Azon egyszerű oknál fogva kell a hangsúlynak helyes irányba (helyre)tolódni, mert mindenki – közvetve, vagy közvetlenül - erre kapott felhatalmazást.

Rossz érzésem támadt. A szituációról P. József felszólalása jutott eszembe, akit én biztattam öngyilkossága előtt pár nappal, hogy mondja el kérését a lakógyűlésen. (Lásd: ITT!)  

Akkor is, és most is az volt az érzésem, hogy a lakógyűlésen a lakók csak mellékszereplők, részei annak a követelménynek, melyet hónapról-hónapra újra ki lehet pipálni.

Anonim levélküldés: ITT!           Bővülő dokumentumtárunk ITT!
www.pszicho.net