M. Alíz kollégámat megverte egy fiatal fogyatékos, férfi beteg,
munkavégzés közben. Ököllel verte és rugdosta, és a vele dolgozó, tapasztalt kolléganő
nem tudott segíteni rajta…
A hír mélyen megrendített,
együttérzek vele… Mintahogy, azzal a kolléganővel is, aki vele volt… Talán neki
még nehezebb…
Ilyenkor mindig azt kérdezzük,
mit tehettünk volna, hogy megelőzzük.
Nem bűnbakot keresek, hanem felelőst… Körültekintő volt-e aki megbízta
a munkával, ki nem tájékoztatta a beteg állapotáról… Felvetődik a munkáltató felelőssége, –
tételezzük most fel, hogy segíteni akart - aki azzal, hogy szakképzetlen munkaerőt alkalmaz,
helytelenül cselekszik… Felmerül szülei felelőssége,
akik saját, veszélyes munkahelyükre felvetették dolgozni lányukat… (Lásd: ITT!)
Elsősorban a szülők a felelősök, még akkor is, ha nekik fájt a legjobban,
ami történt... Ugyanis ők mindketten, már többször
szenvedtek el lakók részéről bántalmazást … Tudták, hogy a betegek veszélyesek lehetnek… S ha velük megtörténhetett,
annak ellenére, hogy ezt tanulják, gyakorolják, tapasztalják hosszú évtizedek
óta… Ha velük is megesett, annak ellenére, hogy a lakókkal szinte csak ápolói
felügyelet mellett érintkeznek… Akkor mennyivel inkább megtörténhet azzal, aki
nem tanulta, nem tapasztalta, nem gyakorolta… Ráadásul, annak ellenére történt
mindez, hogy az éles helyzetektől
igyekezték gyermeküket megóvni, megkímélni… Egy újabb kolléga, akire
vigyázni kell, akit óvni kell… Ezután még jobban… Olyan ez, mint egy nő, vagy egy homoszexuális a seregben, vagy a rendvédelemben…
Eltereli, elvonja a többiek figyelmét a lényegről, s ezzel veszélybe sodorja
őket is és a feladat elvégzését is!
Persze, van egy friss nyelvtanári
egyetemi végzettsége… papíron, akár még foglalkoztatható is. Arról most ne
beszéljünk, hogy a törvényalkotók miért nem látták be, hogy egy mezei pedagógust nem lehet szociális
területen foglalkoztatni, ilyen betegek mellett… Más identitása van egy
pedagógusnak (oktató), mint egy szociális szakembernek (elfogadó)…
Hosszú évekig tanuljuk a segítségnyújtást,
hogy felismerjük a helyzeteket, értelmezzük a történéseket, megelőzzük a
konfliktusokat… megnyugtassuk, elengedjük, kihátráljunk… felmérjük az
állapotukat, hangulatukat, bevonhatóságukat, pillanatnyi készségüket, elvárható
teljesítőképességüket…
Akinek nincs élettapasztalata, aki
ezt nem tanulta, aki nem szerzett gyakorlatot, sem speciális ismeretet, azt nem
lehet kitenni egy ilyen helyzetnek, csak azért, hogy szülei védőszárnya alatt
munkához jusson. (Azt, hogy a lakóinkkal, szüleivel és barátnőjével együtt ő is (ingyen) nyaralhatott,
azt ugye nem minősíthetjük gyakorlatnak…)
Ezek ismeretében bizony, akárhogy
csűrjük, csavarjuk, veszélyeztetés
történt… Szándékos, tudatos veszélyeztetés, még ha akaratlan is… Nemcsak a kolléganőt, a kollégákat, hanem
a bántalmazó fiút is veszélyeztetvén ezzel…
És fájdalmas… mindannyiunknak…
U.I.: Nagyon remélem, hogy a fiút nem büntették meg (se kicsit, se nagyon)…
"Mert megérdemlem!" Kiskunhalas
Mi váltotta ki a betegből ezt a viselkedést? Lehet az osztályán már felidegesítették azzal, hogy erőszakoskodtak vele, menjen a foglalkozásra!
VálaszTörlésMivel az ápolóknak le kell küldeni a beteget ha nem megy akkor erélyesebben! Miért? Mert a főnővére különben meghurcolja, jön a terror! Na ezzel nem értek egyet ha a beteg fáradt, álmos a gyógyszerektől akkor pihenjen, de sajnos az osztályán nem tartózkodhat, csak a csendespihenő alatt!! Soha senkit nem akarnak látni az osztályon, a foglalkozás ideje alatt!
Meg talán nem is fogadja el a beteg,mert nem tud kedves lenni.Ez is egy ok a sok lehetőség közül.
VálaszTörlésHa nincs kölcsönös tisztelet a beteg és a foglalkoztató között akkor ilyen könnyen elő fordulhat.Öröm dolgozni, jó a hangulat a foglalkoztatóban? Úgy látom valami nem jól működik.
Állítólag, valami felmérést, tesztet vettek föl vele az osztályon...
VálaszTörlésMeg azért az se jó,hogy napközben csak a folyóson sétálhatnak,ha az idő engedi az udvaron.
VálaszTörlésUnatkoznak,nem ülhetnek le a szobájukba mert akkor nem lesz rend.Nem a tisztasági mániának kellene uralkodni hanem az élhető életnek.
Meg a túl gyógyszerelt beteg nem is tudja mit csinál,még azt a kicsi gondolkodását is elnyomják a gyógyszerek.Munkás
17:20-nak
VálaszTörlésMinden szava igaz!
Ezek szerint hazugság,hogy az ápolók verik a betegeket!Olvastam már e blogon azt,hogy a betegek verik az ápolókat!Elszenvedett sérülések pl.álkapocstörés stb.Huha!!Az ápolók nem védekezhetnek?
VálaszTörlésSzerintem az más ha védekezik!! Nem ugyanaz mint csak hobbiból verni.
VálaszTörlés18:19-nek
VálaszTörlésMilyen hazugság?
Hol itt az ellentmondás?
"Az ápolók nem védekezhetnek?"
Az ápolók természetesen védekezhetnek, de soha nem támadhatnak! Soha kezet nem emelhetnek betegre!
Ha nem tudja elhárítani, akkor védekezhet, maga elé teheti a kezét, hogy védje magát... kihátrálhat, ha van rá módja... Ha máshogy nem tudja megvédeni a gyengébbet (mert pl. az a földön fekszik és rugdossák), akkor ráfekszik, hogy megvédje... Én, ezt tanultam, és ezt hangoztatom, ellentétben a főorvosnővel, aki azt tanítja, hogyha baj van, megnézi, melyik a legrövidebb útvonal és távozik... ahogy ezt többször megtette, a főápoló asszonnyal karöltve, hátrahagyva betegeket, kollégákat, s kitéve őket a veszélynek!
Én így tanultam, de nálunk még a kitüntetett kollégák is azt hangoztatják önökkel együtt, hogy ha kell, székkel verik hátba, fejbe a rájuk támadó beteget...
Ez, teljességgel elfogadhatatlan! Mint az ön cinizmusa is.
A verés lehet,hogy azért volt,mint a kedves mamájánál is elhangzott,vigyétek a közelemből ezt a bolondot. Persze,hogy sértő rájuk nézve.MATT
VálaszTörlésM.Aliz kezdi tanulni a pszichiátriai betegekkel való bánást.Tandíjat meg kell fizetni,így vagy úgy.Mivel nem elégé kedves hát csak így.Munkás
VálaszTörlésHiányzik a kedves szó egy mosoly az a baj.
VálaszTörlésA kedvességében nincs hiba.
VálaszTörlésAz előzményekbe lehet hiba.XY
VálaszTörlésAzért nem gyerekekkel dolgozik,más egy beteg ember felfogása figyelembe kellett volna venni.
VálaszTörlésEgyet értek az előttem szólóval, a szakterület amit tanult merőben más mint egy segítőé és ráadásul tapasztalata sincs ilyen közegben. Alíz egyébként szerintem nagyon kedves, néha inkább túlzottan is, az egészséges távolságtartás és a bizalmatlanság is hiányzik/hiányzott belőle. Túlságosan naív volt ezekkel az ápoltakkal idáig, mert hát akárhogy szépítjük, Ők nem diákok, hanem sérült emberek, akik olykor igencsak kiszámíthatatlan viselkedést produkálnak. Egyébként az illető ápolt jó fizikumú, erős kötésű kb 90 kg súlyú egyén, Alíz vasággyal 50kg. Azzal viszont nem értek teljesen egyet, hogy az illető nem érdemel büntetést. Teljesen mindegy ki ver kit az bűncselekmény, akár tudatában van vele, akár nincs. Meg kell tenni a megfelelő lépéseket és nem ráhagyni, mert ha nem is szembesül tettének súlyával, akkor csak adjuk alá a lovat. Viszont úgy gondolom, hogy a foglalkoztató és az osztályok közti kommunikáció is elég mély gödörben van...illetve abszolút nincs. Fel kéne mérni talán , hogy ki milyen állapotban van és nem ész nélkül leküldeni a betegeket. Na persze a kedves főnővérek azt sem tudják néha , hogy hogy hívják az osztályán lévőket, nem hogy milyen állapotban vannak.
VálaszTörlés