A titoksértők

 

Az egészségügyi hivatást választók  szakmájuk gyakorlása közben folyton szembesülnek a titoktartás kérdésével. Annak megőrzése még akkor is kötelességük, ha személyiségükből, jellemükből, vagy más egyéb – rajtuk kívül álló - okokból kifolyólag, annak megtartása nehézségekbe ütközik.

Ezen a téren rossz tapasztalatokat szereztünk, emlékezzenek csak, amikor a „csökkent munkaképességűek központi támogatása révén” a  betegnek minősíthető kollégák  további foglakoztatását kívánták ilyen módon megfinanszírozni… aminek következtében a munkatársak - felsőbb nyomásra, szándékuk ellenére -, leszázalékolási bizottság elé álltak…  

A munkatársak tudta, hozzájárulása és belegyezése nélkül olyan bizalmas egészségügyi adatok kerültek illetéktelen személyek birtokába, amihez nem volt joguk, illetve felhatalmazásuk. Ráadásul a titok megőrzésére képtelen személyek is hozzájutottak a bizalmas adatokhoz. Ennek következtében a munkatársak – egyéb, a munkaalkalmasságukat közvetve nem érintő – betegsége közszájon forgott, a titokszegők közreműködésének köszönhetően… Sokan sérelmezték ezt akkor, de senki sem mert ellene fellépni… Érthető. Akik megtagadták a közreműködést, folyamatos retorziónak voltak kitéve…

Manapság hallani, hogy Győr-Moson-Sopron megyében és nálunk, Bács-Kiskunban az állami intézmények vezetői felhatalmazást kaptak,  hogy a dolgozóik anyagi helyzetét „megvizsgálják”… Mennyi levonása, mennyi tartozása, hitele van, stb… Hogy ehhez nincs joga egy jogállamban még a kormányzatnak sem, abba ne menjünk bele… De hogy egy munkáltatói jogkörrel megbízott személy hozzáférjen ilyen adatokhoz, az is nonszensz. S hogy a jogtalanul megszerzett bizalmas információkat kifecsegje, s Bódog-Bódogtalannak azt kántálja, hogy a dolgozóknak mennyi és milyen jellegű tartozásaik vannak… Elképesztő. Nemcsak méltatlan egy vezetőhöz, de méltánytalan a dolgozóval szemben is, ahogyan a betegekkel szemben is. Ez a fajta viselkedés elfogadhatatlan, még akkor is, ha - visszatekintve az intézményi történésekre, médianyilatkozatokra – sajnos, nem meglepő…

A titoktartási kötelezettség fokozottan kell érvényesüljön, az orvosi, a papi, a lelkigondozói, valamit a szociális munka hivatásában, hogy csak néhányat említsek, a segítő pályáról.

És aztán van ami tabu téma, ezért én meg se említem… Sokat szenvedtünk a blog oldalunkon a tabutémákkal kapcsolatos hozzászólásoktól – arról nem is beszélve, hogy érthetetlen módon, az egyik névtelen hozzászólás miatt, ma is tárgyalásra, rendőrségre kell járnunk -. Vélt, vagy valós ellenségeik megbántása céljából, fel-felkerültek a magánszférát érintő megjegyzések, jogos, vagy jogtalan intrikák formájában. Valóban nem könnyű a magánélet és a munkahely szétválasztása, de ez alapvető a munkavégzés szempontjából. A magánélet szférájába tartozó kérdéseknek, történéseknek nincs keresnivalója a munkahelyen. És itt nemcsak a „házinyúlra nem lövünk” szólásra gondolok…  

Mostanában megszaporodtak az efféle hozzászólások, és kérésünk ellenére is rendre megjelennek a felháborodást, indulatot sugalló kommentek… Annak, akinek hivatásából, sőt pozíciójából adódóan az intim szférájára még a gyanú árnyéka sem vetülhet, fokozottan ügyelnie kell erre. Ha, mégsem tud ellenállni a kísértésnek, jobb ha minél előbb távozik… Nem adhat okot, sem találgatásra, sem pletykára, hiszen ez már, nemcsak a karrierje végét jelentheti…

Levélküldés: ITT!                   Az utolsó döfés: ITT!

"Mert megérdemeltem!"            Facebook            "A Vincze konklúzió": ITT!