Országszerte botrányok kísérik az
államosított intézmények vezetésére kiírt pályáztatásokat.
Néhol érvénytelennek, máshol viszont „csak” eredménytelennek hirdették ki a pályáztatást. Például a
Kiskunhalasi Pszichiátriai és Fogyatékos Betegek Otthonában, ez utóbbi ürügyén nevezték ki harmadízben
ugyanazt az igazgatót, aki immár - Lajos Tiborral és velem együtt -
másodízben pályázott sikertelenül!!
Az első pályáztatásnál – sokan
emlékeznek még – már a pályázók meghallgatása előtt bejelentette a megbízott
igazgató a maradását… Igaza lett… Sportfogadás nyelvén, ezt is megbundázták…
Indoklás egyik esetben sem hangzott el, hiszen a tulajdonosváltást,
mely az első pályáztatás eredménytelenségét követően magyarázatként hangzott
el, nem nevezhetjük annak, mivel arról a fenntartó, jóval a pályáztatás kiírása
előtt is tudott. Másodízben, tanultak az előző blamázsból, így már meg sem
próbáltak magyarázatot adni… Ezúttal már nem is a bizottság dönt, hanem csak
javaslatot tesz, mert egy személyben a kormánymegbízott vállalta fel ezt a
nemes és felelősségteljes feladatot! Igaz, ő nem találkozik a pályázókkal, sőt
nem is szakember a területen, de amennyiben mégsem tud döntést hozni, a
miniszter úrhoz fordulhat, aki szintén nem nevezhető szaktekintélynek szociális,
vagy oktatási területen.
A kiskunhalasi intézmény élére kiírt
pályázatra hat fő jelentkezett, ebből öt főt hívtak be a személyes
meghallgatásra. Az öt főből kettő vagy három főt javasolt a többségében
szakértőkből álló bizottság az igazgatói állásra.
Én magam, két ember alkalmasságában
nem kételkedtem, egy pályázó kvalitását nem ismertem.
Nálunk, ismét becsapták a pályázókat,
hiszen a pályázás nem kis terhelést jelent... komoly fizikai,
szellemi, lelki és nem utolsó sorban anyagi igénybevétel is. S bár a feltételek
azonosnak tűnnek, valójában erről szó nincs: nagy mértékben különbözünk mind a
rendelkezésre álló anyagi és technikai erőforrások, az információhoz való
hozzáférés, a támogatások, a státuszok tekintetében, s akkor még a saját - jogi
szempontból - elbizonytalanított helyzetemet nem is említettem.
Úgy látszik, hogy ismét csak az
elbírálásban résztvevő bizottsági tagok jártak jól, - legalábbis anyagilag - mivel
őket legalább kifizették (reméljük)… Szakmai hozzáértésüket, megítélésüket
megkérdőjelezték viszont azzal, hogy javaslatukkal ellentétben, mondhatni alapos
munkájukra fittyet hányva, ismételten nem hirdettek nyertest. Harmadízben
nevezték ki Vincze Istvánt megbízott igazgatónak. A meghosszabbítás egyúttal, az
összes korábbi vezető maradását is jelenti…
Hogy mi folyik a háttérben nem tudjuk. Rossz nyelvek szerint, meg kell
várni, míg a „méltatlan támadások” miatt lemondott igazgatónő végre megszerzi
(elvégzi) intézményi támogatással (közpénzből) a szakirányú főiskoláját, legitimitást
szerezve ezzel az újbóli vezetéshez… Addig is tovább altatják a dolgokat, a korábbi
vezetéssel… Ahogy három éve mondogatják, „nem történt semmi…”, s ahogy három
éve mondogatjuk, nem történik semmi, egyetlen felelőst sem vontak felelősségre!
Nem érdemes ezen sokat elmélkednünk, mert a mi agyunk, ilyen spekuláns manőverekre nem képes, tehát kár az
időért és energiáért…
Egy bizonyos azonban, és az igen aggasztó: a
Kormányhivatalnak, a kormánybiztosnak, a miniszternek valamiért nem érdeke
figyelembe venni a szakma, a kollektíva, a szakszervezet, a
közalkalmazotti tanács, a hozzátartozók véleményét,
érdekeit, de még azokét sem, akikről szó van, legyen az diák, vagy
beteg, vagy rászorult…
Az igazi veszélyt én ebben látom, ez a felülről jövő, hozzáértés nélküli diktatúra bennem egy sötét
korszak sötét elméit jeleníti meg újra…
A felülről jövő sötétség ránk telepedését csak
egyetlen dolog múlhatja fölül, az alulról jövő sötétség, érdektelenség,
apátia, és rettegés… Igaz, nekik legalább van mentségük, mert nem az ő
feladatuk lenne – többek között – a pszichopaták és a semmittevők elbocsátása, a
bűnözők eltávolítása, avagy a tisztességes pályáztatás kivívása…
Lásd még: ITT!