A probléma lényege

Kimpián Ildikó nyilatkozta az alábbiakat az elmarasztaló bírósági ítélet kapcsán*:

-        "Én azt gondolom, hogy a tudásunk és az emberségünk legmagasabb fokával jártunk el.

-    Ezt a módszert nyugat-Európából hoztam haza. Ott így kezelik az ön és közveszélyes magatartást tanúsító fiatalokat, hogy elkülönítik. Ezek szerint Magyarországon még nem nőttünk fel ahhoz, hogy ezt a módszert alkalmazni tudjuk."

(M1 Kékfény 2013. február 4. 21,10 h ismétlés másnap 13,25 h-kor - Megtekinthető: ITT! )

*Első fokon 1 év 6 hónap, 3 évre felfüggesztett börtönre, valamint 500.000,- Ft pénzbüntetésre ítélte a Kecskeméti Városi Bíróság a Juhar utcai speciális iskola korábbi igazgatóját, Kimpián Ildikót. Mellékbüntetésként öt évre eltiltotta minden olyan foglalkozástól, amelyhez felsőfokú szociális végzettség kell.

Én meg azt gondolom, hogy rátapintott a probléma lényegére ("tudásunk és emberségünk legmagasabb foka")...

Most nem csak a szakirányú végzettség hiányára gondolok, bár alkalmatlanság kérdésében – egy helyes önismerettel rendelkező szakembernek  - ezt jól kellene látnia… Gyógypedagógia intézményt vezetni gyógypedagógiai végzettség nélkül, vagy szociális intézményt vezetni szociális végzettség nélkül, s mindezt úgy, hogy a szakembereket eltávolítják maguk mellől, s helyükben bólogató nemtudomkákkal veszik magukat körül, bizony a végeredmény előre jósolható... Ha ez a „legmagasabb tudás” csak odáig elegendő, hogy ezért börtön jár, s ráadásul 28 kollégát (további vádlottak) is magával ránt, akkor nagyon nagy a baj.

A bajság pedig, nemcsak önmagukban keresendő. A felelősség közös a politikai támogatóikkal, a szakmai és egyéb ellenőrző hatóságokkal, valamint az erre a célra létrehozott érdekképviseleti, érdekvédelmi fórumokkal, intézményekkel! Mert kik és miért engednek, és tartanak mindenáron képzetlen, arra alkalmatlan embereket ilyen felelős pozíciókba? Ki bízza rájuk pont a legkiszolgáltatottabb embereket? Amikor melléjük kellenek a legjobb és legtisztességesebb szakemberek!

Felveti továbbá a képzések igen alacsony színvonalának kérdését és miértjét, ahol a képzésekért felelős szakemberekről a napokban megtudtuk, hogy milliós fizetésükkel köszönik szépen jól elvannak, s még arra is önként vállalkoznak, hogy állásuk megmaradása érdekében a csekélyke – sokszor félrevezető –, nem mellesleg többségében áltudományos, vagy tudománytalan, magyarellenes, erősen ideológikus szemléletük további átadása céljával utcára küldjék a rájuk bízott fiatalokat…

A másik fent idézett gondolatával egyfelől az a bajom, hogy nem nevesítette azt a nyugati módszert, melyet ő hozott haza… (Szívesen megnéztem volna!) Melyre az igazi szakma – hogy hogysem – nem csapott le azonnal! Ez már eleve elgondolkodtató lenne – feltéve ha volt ilyen - . Én is láttam hasonlót Tökölön a fiatalkorúak börtönébe… Nemcsak a módszert nem nevezte meg, - nyilván azért, mert nincs is ilyen módszer – hanem azt a helyet, intézményt sem, ahol ő ezt látta. Valószínűleg tiltakozott volna az intézmény, de erre nem volt módja… Arról nem is beszélve, ha nem szakembereket visznek ki külföldi szakmai útra, vajon mit láthat egy laikus, vagy mit tanulhat, s a látottakat hova illeszti be a nemlétező ismeretei közé? Elárulom, nagy valószínűséggel sehova...

A szigorú bíróság nekem mégis lojálisnak tűnt, hiszen nem firtatta a védekezésként felhozott „módszer” valódiságát, mint ahogy a többit sem: az elbocsátott kollégák állítólagos gyermekbántalmazásait, a pszichiátriai ellátás megtagadásának megvalósulását, a pénzhiányt, mellyel kénytelenek voltak megküzdeni feladatuk ellátása során…  Ez utóbbit többször, maguk is megcáfolták, hiszen milliókat költöttek a felújításra… Nekem, aki kicsit jobban belelátok, a védekezés enyhén szólva ingatag lábakon állt… Magyarul mi máshogy mondjuk…

Kimpián Ildikó utolsó mondata pedig még árulkodóbb, de ezt már csak a józan paraszti ésszel bírók látják… Nem csak a képzettek. Isten óvjon mindenkit attól, hogy felnőjön Kimpián Ildikó által hazahozott és ” meghonosított” módszeréhez.

Kimpián Ildikó nyilatkozata gondolkodtatott el, de a történet, mindenki számára ismerős…  

Akiknek el kellene gondolkozni rajta, azok nem fognak, mert vagy nincs mivel elgondolkodniuk, vagy nem áll érdekükben…

„Mert mi megvédjük az intézményeinket!” – harsogta cselekvés helyett a botrányok kitörésekor Bányai Gábor, a megyei közgyűlés elnöke.

Akkor sem tudták, és azóta sem tanulták meg, hogy nekik – választott képviselőknek – nem az intézményeket kell megvédeni, hanem a benne élőket, és az értük munkálkodókat… Mellesleg, az intézményeket sem sikerült megvédeniük…

Megvárják a bíróság ítéletét, annak függvényében fognak majd intézkedni. – nyilatkozták többször is. 

Nosza!

Levélküldés: ITT!                   Facebook