Emberismeret

 

Ha meg akarja ismerni embertársait, akkor kétféleképpen is megteheti:

Adjon hatalmat a kezükbe és kiderül milyen emberek valójában!

Vagy, helyezze őket terhelés alá, és világossá válik jellemük!

 

Szomorú apropóját mindkettőnek tapasztaljuk. A hosszú ideig tartó, nagy nyomás azonban nem fenntartható egy olyan munkahelyen, ahol az ember a személyiségével dolgozik. Ahol az a dolga – többek között -, hogy derűt sugározzon, és nyugalmat árasszon!

 

Itt volna az ideje, a cselekvésnek, a rendrakásnak: fejekben és lelkekben egyaránt!

 

Várjuk az illetékesek megértését és belátását, valamint mielőbbi beavatkozását!

 

Folyt. köv.

Anonim levélküldés: ITT!

Szociális szakvizsga margójára I.

Egy osztályértekezlet elmaradt témája I.

Szociális szakvizsga kapcsán folyamatos hiányérzetem volt, néhány kérdés megközelítését más alapokra helyezném, és a szakmai képzés egységesítésére felhívnám a figyelmet.

Az állatterápia jelentőségének pusztán érintőleges volta (hospice) okozta a hiányérzetemet. A (kis) állatterápia, annak tudományosan igazolt jótékony hatása – gondoljunk csak a fogyatékos, pszichés, demens betegekre, vagy a haldoklókra – méltóbb helyet kellene kapjon a képzésben.

Súlyos kataton betegek csak a házi macskával képesek kapcsolatba kerülni… Geriátriai osztályon (nem Magyarországon) az orvosok macskával járnak vizitelni, tudják, ha valaki mellé odafekszik, és nem mozdul mellőle, annak rövid ideje van hátra. A macska jelenléte, mintegy átkíséri a haldoklót a másvilágra.  

Az öregedés problémakörének vizsgálódásakor a szakemberek a születéskor várható élettartam kalkulációjával számolnak, ami Magyarországot tekintve Európában igen rossz mutatókkal bír… Valósabb képet kapnánk Magyarország jelenlegi helyzetéről, illetve jövőre vonatkozó esélyeiről ha, - mint arra több európai államban is példa van – a fogantatástól számított élettartamból kiindulva kalkulálnánk. Ezen statisztikai adatok szerint, nem az európai, hanem a világ legelmaradottabb országai (pl.: Etiópia, Szudán) között foglalunk helyet. Ennek függvényében egészen más cselekvési irányokat kell szorgalmazni a jövőben…

A másik döbbenetes észrevételem, amelyet a konzultációk csak megerősítettek: az egészségügyi szemlélet elhatalmasodása a szociális szférában. Ez komoly szervezeti, szakmai, morális és etikai problémákat vet föl:

• Az egészségügyi hierarchikus szemlélet beágyazódása, a szociális szakmai sztenderdekben irányzott multidiszciplináris team munkával szemben;
• Kommunikációs és értelmezési zavar (a hierarchiában alatta állótól nehezen, vagy nem képes elfogadni javaslatot, eltérő véleményt);
• A segítséget kérő betegként kezelése;
• A klienssel szemben támasztott személyi és környezeti higiéné dominanciája, pl. a kisállat- terápia elutasítása (fertőzéstől való félelem, valamint higiénés okok miatt);
• A paraszolvencia kérdése - az egészségügyben elfogadott, míg a szociális szférában (etikában) elfogadhatatlan;
• A segítő alkalmassági (személyi, pszichés, szakmai, mentális, vezetői képesség…) vizsgálatának hiánya;
• Kompetenciahatárok megkérdőjelezése, hierarchikus gyakorlása; presztízsveszteség megélése;

Szociális intézményünk szakmai teamjében nincs szociális képzettségű, végzettségű szakember. (Annak ellenére sem, hogy külön jeleztem ennek szükségességét!) Az intézmény szakmai és nem szakmai vezetéséből hiányzik a szociális látásmód. Nem csak szociális munkás nem lehet tagja a "szakmai" teamnek, hanem a két diplomás, szakmájában elismert, kiváló mozgásterapeuta sem.
A munkaköri leírásokban nem szerepel a szociális munkások etikai kódexe, mint irányelv! Kivették!

Anonim levélküldés: ITT!

Szociális szakvizsga margójára II.

Egy osztályértekezlet elmaradt témája II.

 A képzések során több figyelmet kell fordítani a szociális identitás elsajátítására (önismeret, személyiségfejlesztés, szituációs játék, asszertív tréning, polémia, terepmunka, interjútechnikák, esetmegbeszélés, teammunka, kliensközpontú szemlélet, stb.), valamint arra, hogy a hallgatók milyen szakmai előképzéssel rendelkeznek (egészségügy, pedagógia…), s hogy mely társadalmi csoportból érkeznek. A munkatársak többsége ugyanis az alsó decilisből kerül ki, ahol a titoktartás ismeretlen, a szükség mindennapos, a bántalmazás, szitkozódás, sértegetés, üvöltözés elfogadott nevelési, kommunikációs módszer… A házimacska pedig, - sajnálatomra - túlnyomórészt nem kedvelt állat. Olyan követelményeket állítani a segítők elé, melynek önhibáján kívül nem képes megfelelni, átgondolásra kell ösztönözze a szakképzést!

Végezetül, egységesíteni kell a szakmai képzések elméleti és gyakorlati tematikáját. Ugyanolyan végzettségű szakemberek (pl.: szociális munkás) a legkülönbözőbb képzettséggel rendelkeznek, illetve nem rendelkeznek. Különösen a szemléletbeli és gyakorlati ismeretek területén látok nagy különbségeket, alapvető hiányosságokat.

Lényeges elem ugyancsak, hogy a képzést mely felsőoktatási intézmény integrálta (Bölcsészkar, Orvosi Egyetem, Tanárképző, Gyógypedagógia, Teológia…) Ez a segítő személyiségén túl, alapvetően meghatározza, a klienshez fűződő segítő kapcsolatunk milyenségét, minőségét: elemezzük, kutatjuk, gyógyítjuk, ápoljuk, oktatjuk, neveljük, fejlesztjük, támogatjuk, megmentjük, megtérítjük, gondozzuk…   

Ha a szakmába egyre több olyan végzettségű munkatárs kerül, aki nem képes síkra szállni a kliensekért, szakmája megőrzéséért, mert érdektelen, eszköztelen, vagy egzisztenciális félelemben él, akkor a segítő szakma csak papíron fog létezni, presztízse tovább romlik, és elveszti eredeti küldetésének lényegét. 
Meg kell akadályoznunk!

Anonim levélküldés: ITT!

Elkövetők vagy áldozatok, avagy ki az igazi felelős?

 

Vissza kell állítani a szakma és az intézmény becsületét és bizalmát…

Ez azonban nem történhet meg, ha a felelősök a helyükön maradnak. Ez feltétele az intézmény további működésének, jó hírnevének és a bizalom visszaállításának.

Ítélkezés helyett, azt is érdemes átgondolni, hogy az elkövetők is áldozatok… Áldozatai egy szakmai szempontokat nélkülöző, hozzá kevéssé értő és elhívatott rendszer működésének, fenntartásának.

Véleményem szerint négy féle szűrőn kellett volna átesniük az ápolóknak:  elsőként a segítő szakma választásánál, majd a szakmai profil, az intézmény, és nem utolsó sorban a 7. osztályra való felvételüknél. Felmerül még hét szakember esetleges mulasztása az ápolók tetteiért: a főnővér, és helyettese, a főápoló, a szakmai vezető (főorvos asszony), a főorvos, az igazgató és az intézmény munkáját segítő szupervizor. A fenntartó felelőssége szintén felvetődik, tudván, hogy a munkatársak tíz éve folyamatos jelzéssel éltek, és érdemi intézkedés nem történt.

Az intézmény további, tisztességes működése mindannyiunk elemi érdeke.

 

 Anonim levélküldés: ITT!

A blog sikeréhez…

.

A blog sikere nem az igazságszolgáltatás függvénye, hiszen az igazság mindenki számára feltárult… A blog sikerét mint a kereskedelmi médiumoknál egyfelől a nézettség, másfelől a visszatérő, igényes hozzászólások, bizalmas levelek, értékes cikkek hozzánk való érkezése határozza meg. 

Ez független a - várhatóan mindenki számára - szomorú végkifejlettől…

Az események személyeket, családokat érintenek minden oldalról… köztük vétleneket is. Az ő bánatuk a mienk is, ugyanakkor a legfontosabb, hogy mindent megtegyünk azért, hogy ilyen, és ehhez hasonló eset ne történhessen meg még egyszer!

Ezt a blogot az intézményben történtek hívták életre, és az intenzív érdeklődés tartja fenn.

A blog ehhez kíván hozzájárulni, sikeresen… 

.

Anonim levélküldés: ITT!

Rossz válasz IV.

A mai nap próbáltam volna utolérni magam a munkámban, az 5-6 féle nyilvántartás vezetésével… Három helyre adminisztrálom, hogy mikor, mit csinálok, ebből kettőt, percre pontosan megjelölve (egyet magamnak a későbbi adminisztrációhoz, nyilvántartáshoz, a másikat naponta közvetlen munkahelyi vezetőmnek, a harmadikat hetente szakmai vezetőmnek, Szűcs Erzsébet főorvosnőnek).

A mai nap új feljegyezést kért tőlem főorvosnő, hogy pontosan írjam le, hogy hétfőn (külső ügyintézés), mikor, hol jártam és mit csináltam… Kértem, adja írásban, ha a többin felül még egy újabbat kér tőlem írásban … Nem adta… Újabb feljegyzést kellett írnunk, tanúk előtt, hogy nem írok feljegyzést, hanem írásban kérem tőle annak megírását… (tudják követni?)

(Mellesleg azt sem adta még írásban, amit korábban megígért, ti. hogy a közalkalmazotti kedvezmény igénybevételét írásban kell kérnem tőle, - legutóbbi instrukciója alapján – két héttel korábban, megnevezve, a tartózkodásom helyszínét!?)

Aztán jöttek a főnővérek, egymás után hárman, akik az ő utasítására egy-egy oldalas kézzel írott feljegyzést írtak… Olvassam el, és írjam alá…

-          Juhászné A. Gabi főnővér arról, hogy felküldtem egy – megbízható - beteggel a nővérnek, egy másik tolókocsis beteggel történő aláíratására egy nyomtatványt – idő megtakarítás végett…

-          Kispál Ernőné főnővér arról írt, hogy őt személyesen nem tájékoztattam arról, hogy két beteget mégsem kell kivinnem felülvizsgálatra… Nem tudtam elérni, így kollégájával üzentem, aki - a főnővér elmondása szerint - nem emlékezett rá… A lakónak is elmondtam, de ő hiába mondta, hogy nem kell mennie, leparancsolták..

-          Fődi Gyöngyi főnővér arról hozott feljegyzést, hogy tegnap az udvaron visszafordíttattam az egyik tolókocsis beteget, aki bibliaórára igyekezett hozzám, mert nagyon felhangolt volt (egyfolytában beszélt). Elmondtam a lakónak is, és mondtam, ha jobban lesz, jöhet bármikor… Ének-zenére most is jöhetne… Egyébként nem tudja vizelés nélkül végigülni az alkalmat… (Úgy tűnt, ő megértette.)

A feljegyzéseket az elsőt kivéve nem írtam alá, azt is csak azért, mert nagyon el voltam foglalva (határidős levelet írtam). Egyikből sem kaptam egy példányt sem, pedig kértem. A harmadik főnővér azzal vitte el, hogy még az éjszakásokkal is alá kell íratnia! Megjegyzem, az eset a nappali műszak alatt történt.

Az utolsó feljegyzést magam írtam arról, hogy nem tudtam dolgozni, sem ebédelni a folyamatos feljegyzések miatt…

/Előírt létszámnorma: szociális ügyintéző 100 főnként – 1 fő. Intézményünkben 355 lakó van. Egyedül, ráadásul fél állásban kell betöltenem – a foglalkoztatásszervezői munkám mellett./

Mindenki tudja, ez felelősen nem ellátható, ezt többször jeleztem szóban és írásban is vezetőim felé… - így a felelősség, azt gondolom, már nem az enyém… Minden vezető köteles a munkához való feltételeket biztosítani!

Káosz, papírzsonglőrözés és 25 órás munkaidő. Kinek jó ez? A kérdés helytálló, a válasz azonban, mint máskor, most is: rossz…

Rossz válasz III.

 

Minap a rendőrség tanúként meghallgatásra hívott… Nem értettem, de kötelességből elmentem. Előtte két órával a vezetőség négy tagja az igazgatói irodába hívatott a blog miatt, tudniillik, nekem állítólag információim vannak a 7-es osztályon történtekről… Nincsenek. Mégis jegyzőkönyvet vettek föl velem, a korábban lezárt belső vizsgálatban feltett kérdések alapján. Érdemi információval nem tudtam szolgálni. Ezen a jegyzőkönyv felvételen nem csak én csodálkoztam.

Javasoltam, hogy a blogot tekintse a vezetőség úgy, mint egy szelepet, mely a jelen helyzetben mentőöv is lehet a pattanásig feszült légkörben.  De nem ez történt, hanem bevetették az általuk már többször alkalmazott, egyedüli módszerüket, a legjobb védekezés a támadás elvét. Immár nemcsak elvben, hanem a gyakorlatban is. Magánindítvánnyal kívánnak élni a blog szerzői és hozzászólói ellen… különböző indokokkal, ehhez toboroznak beosztottakat, aláírásra.

Értik a probléma lényegét?

Vezetőm tájékoztatott arról is, hogy az intézményben nincs demokrácia, hanem hierarchia van! Hm?! A hierarchia mint államforma… Legalább azt mondta volna, hogy diktatúra, vagy terror…

Megjegyeztem, hogy az egészségügyi szféra hierarchikus – ezt örökítették át az egészségügyi dolgozók az intézményre. A szociális szférában ez ismeretlen,  nincs ilyen… Csak a felelősségek és kompetenciák oszlanak meg, minden ember egyformán értékes és fontos. A takarítótól az orvosig.

 

A hierarchia görcsös erőltetése, érdekek mentén, nem mozdítja előrébb a szakmát. A hatalom szavával élni pedig, megoldáskeresés helyett, bizony: rossz válasz.