Ellátottjogi
képviselő
Minden beteget, aki panasszal
hozzánk fordul, általában az ellátottjogi képviselőhöz irányítunk. Problémájuk -
az érintettek miatt -, gyakran meghaladja „kompetenciánkat”: jogtalan
korlátozás, fenyegetés, durva, lekezelő beszéd, megalázás, lopás, ápolói,
főnővéri pofozkodás, kényszerítés, stb… Nem volna ez így, ha nem lenne olyan nagy az intézményi hierarchiában, a családi
összefonódás. A panasz ugyanis, rendre valakinek a valakijét érinti a
vezetésben.
Havonta ellátogat
intézményünkbe és fogadóórát tart, az
ellátottjogi képviselő: Petrich István. A fogadóórán jelen van még B. Andrea főápoló
asszony! Mit keres ott, egy intézményi felsővezető?
Mi történik? Elküldjük a
képviselőhöz, panaszával… Legközelebb már nem keresi fel, csak legyint egyet és
elmegy, mondván, már jártam nála, de nem történt semmi!
Ismerősen hangzik… Mi lehet az oka, hogy a panaszok elakadnak,
s hogy a problémájuk nem oldódik meg?
A megyei fenntartó utasítására a
10 %-os létszámleépítéseket úgy hajtották végre, hogy elküldték a nyugdíjas dolgozóinkat, vagy választhattak:
nyugdíj, vagy munkahely… Indoklásul azt mondták, így igazságos, hogy minél több
embernek legyen valami jövedelme, s ne legyen senki, aki nyugdíjat és munkabért
is kap egyszerre! Mindenkire vonatkozik, kivéve, a Gyevi bírót! Mert a vezetők,
dolgozhatnak két helyen, két fizetésért, egy munkaidőben. Sőt, igazgatónő két (különböző fenntartó által működtetett)
intézményt is vezethet megyei jóváhagyással, egy munkaidőben!
Ha az ellátottjogi képviselő, e munkája mellett három megyei intézmény vezetését
is ellátja, ez nem semmi! Aki vezetett már, akár csak egy kicsi intézményt
is, az tudja, hogy a feladat egész embert kíván! Ha nem vezeti, mert soha sincs
ott, az azt jelenti, hogy valaki helyette
dolgozik! Eddig ez két szempontból sem etikus! Akkor a megyei koncepciót
még nem is említettem (tudják, az igazságos elosztásról: egy ember, egy jövedelem!)!
Akkor megemlíteném még az összeférhetetlenséget, (intézményvezető,
és ellátottjogi képviselő egy személyben) amit sajnos a törvény nem zár ki!
Remélem csak azért nem, mert
eszébe se jutott a törvényalkotóknak feltételezni, hogy valaki igazgató létére
egy igazgató kollégája intézményében fogja - esetlegesen vele szemben -
képviselni az ellátottakat! Ráadásul a mi esetünkben, mindkettőnek ugyanaz a
munkáltatója (megyei fenntartó)! Azon sem lepődnék meg azonban, ha szándékos
joghézagról lenne szó! Így már érthető a vállalkozó szellem (én még ezt is
elvállalom!), és a konfliktusmentes érdekképviselet!
Nincs képviselet, nincs konfliktus!
Így marad a három igazgatói jövedelem,
plusz jogi képviselői tiszteletdíj, plusz szakértések… egy kézben. Az ő
esetükben, ráadásul egy családban, öt
intézmény vezetését vállalták föl! Felesége ugyanis szintén két megyei
intézményt vezet, ebből egyikben módszertani intézmény is működik… ő is tagja
annak a szakértői csoportnak, akik a felülvizsgálatokat végzik…
Képtelenség. A megosztott figyelem, az állandó
utazgatás, a folyamatos időhiány terhe
mellett, nem lehet kellő figyelmet szentelni a problémájukkal hozzánk forduló
emberekre!
Ezen is változtatni kell a
jövőben! Elkerülhetetlen az abnormális
viszonyok megszüntetése, akár törvényi megerősítéssel: egy igazgató egy
intézmény, egy fő főállású jogi érdekképviselet.
Meggyőződésem, hogy megfelelően
működő érdekképviseletek mellett, az intézményben sorozatosan megtörtént
visszaélések, megelőzhetőek lettek volna. Nagy szerepe volt ebben a nem
kielégítő ellenőrzéseknek is.
Anonim levélküldés: ITT! Bővülő dokumentumtárunk ITT!
www.pszicho.net
