Biztos (be)lemész?!
Nagyításért kattintson a képre!
Levélküldés: ITT! Bővülő dokumentumtárunk ITT!
"Mert megérdemlem!" Kiskunhalas
2010. december 12., vasárnap
2010. december 11., szombat
Kézi vezérlés helyett…
Minap azt hallottam, hogy Bányai Gábor elnök
úrnak a fejére koppintottak, legfelülről…
Az ellene benyújtott panaszt
jogosnak találták, és „leszóltak”, hogy vegyen vissza egy kicsit… Mert az azért mégsem járja, hogy független
szervezetek vezetőit kioktatjuk, munkájukat elmarasztaljuk, eljárásukat
megkérdőjelezzük, illetve ellehetetlenítjük… Ráadásul, épp egy olyan
személy teszi ezt, akinek - saját elmondása szerint is - nehezére esik a törvényesség betartása, alkalmazása (lásd: Kimpián
Ildikó - JUHAR – felmentése).
Én már rég a fejére koppintottam volna, na nem azért, hogy fájjon
neki, hanem azért, hogy a helyes irányba tereljem, ha még lehet. Amíg nem késő…
Szóval a hatóságok teszik a
dolgukat, persze, ha hagyják… pontos hatáskörökkel, feladatkörökkel, törvények,
rendeletek, szabályok alapján… Vezetőinknek tudni kellene, s hozzá kellene
végre szokniuk, hogy már nem
működtethetik tovább kézi vezérléssel az embereket, a dolgokat, az intézményeket. Akkor
sem, ha ők így tanulták, s így szokták meg… Változniuk kell… ha erre nem képesek, át kell adni a stafétabotot…
A kisembereknek, akik „naggyá” lettek, meg
kell tanulniuk, hogy nem uraskodásra, hanem szolgaságra szegődtek. A
nemzetünket, a hazánkat, s a választóikat kell képviselni. Azokat is, akik nem
rájuk szavaztak, vagy akik nem szavaz(hat)tak.
Sokáig nem értettük, hogy miért
nem történik már változás az intézményünkben… A Ki ellenőrzi az ellenőröket
sorozatunkban megpróbáltunk választ adni erre a kérdésre is. Be kell látnunk
azonban, hogy szinte semmit sem tudunk… Nagy játszma akaratlan részesei
vagyunk, amibe szerencsére nem látunk, nem láthatunk bele… Valószínű, hogy Zuschlag
János egy kis kifutófiú a mi „nagyjainkhoz” képest…
A tűzhöz közel állók tanulják meg,
hogy nem játszunk a tűzzel! A
demokrácia független intézményeit többé nem irányíthatja a pártvezér, a
belügyminiszter, az elnökúr. Független hatóságként működnek, egyetlen dolgot
kell betartaniuk, a törvényességet.
Vizsgálniuk csak azt kellene, megállnak e az intézkedések, paragrafusok a józan ész, az igazság és Isten parancsa
előtt. Ha igen, rendben, ha nem, jelezni és változtatni kell!
Semmi sem maradhat törvényes, ami
istentelen…
Levélküldés: ITT! Bővülő dokumentumtárunk ITT!
www.pszicho.net Kiskunhalas
Nem magamban beszélek…
Régóta vagyok levelezésben Bányai Gábor elnök úrral, igaz ez a
kommunikáció nem nevezhető párbeszédnek, inkább csak monológnak.
A leveleim, e-mailjeim – elmondása szerint - nem érkeztek meg a megyéhez. Ezért hosszas egyeztetés után személyes
találkozón, hatszemközt kértem bizalmas
jellegű meghallgatást, melynek tartalmát – kérésére -, utólag e-mailben is megküldtem neki… Válasz nem érkezett…
Hamarosan azonban, legnagyobb
meglepetésemre a beszélgetést
kiszivárogtatta az elnök úr, persze
egy olyan párttársának, aki szintén nem képes a titoktartásra, sőt dühében, közvetve,
meg is fenyegetett…
Ez az én olvasatomban több dolgot jelent, az egyik az, hogy feloldhatom
az általam kért titoktartást, mivel azt megszegte… Így nekem, csak magamat kell feloldanom, nem kell
engedélyt kérnem ahhoz, annál is inkább, mivel a beszélgetés is egyoldalú volt…
A többi dolgot, melyre felnyitotta a szemem, arra nem szeretnék itt kitérni.
Hozzá intézett nyílt levelemre blogunkon (Lásd: Válasz egy fenyegetésre e-mailben
megküldve saját címére), melyben tudatom vele, hogy párttársa megfenyegetett, szintén
nem érkezett válasz…
A Fidesz etikai bizottságához benyújtott levelemre nem reagált megfelelő formában senki: "Mivel nem vagyok a Fidesz párt tagja, nem áll módjukban kivizsgálni az esetet..."), ellenben a blogon még aznap
gúnyolódó válasz érkezett: Etikai vizsgálat? Nem lesz itt semmi!
Korábban több, elnök úrhoz írt segítségkérő levelemben jeleztem, hogy a munkatársak –
velem együtt - nagy nyomás alatt dolgoznak évek óta, ami súlyos
egészségkárosodáshoz vezet…
Viszont-megkeresés nem érkezett, a panaszlevelek sorra visszakerültek az
intézményvezető kezébe, amit újabb retorziók követtek… (Lásd: Ki ellenőrzi az ellenőröket - Közigazgatási hivatal)
Jeleztem ezt úgy is, mint a közalkalmazotti tanács elnöke, majd mint az elnök helyettese…
A válasz azonban mégis elmaradt.
A
közalkalmazotti tanács üldöztetéséről értesült a megyei önkormányzat is. Kétszer,
még a megyei főjegyző úrral, Dr. Ferenczi Istvánnal is beszéltem telefonon,
akitől állásfoglalást kértem, mivel nem biztosítják a közalkalmazotti
kedvezmény kivételét a tanácstagoknak az intézményünkben… Ezt több hónapos
huzavona előzte meg, végül a főjegyző úr második telefonon közölt üzenetét –
melyet én tolmácsoltam a vezetőink számára – kénytelenek voltak elfogadni. Tudniillik,
a főorvosnő és az igazgatónő nem fogadták el a főjegyző úr (aki már a negyedik
jogász volt, aki engem erősített meg!) első telefonos üzenetét, ezért írásban
kérték azt… Másodjára telefonon azt üzente a jegyző úr, hogy amennyiben nekik a
szóbeli tájékoztatása nem elegendő, úgy kérjék azt írásban tőle, és meg fogják
kapni írásban is a válaszát!
Az
újabb választásokat követően kezdődött előröl az egész cirkusz… Dr. Martinov
Tibor ügyvéd úrnak kellett őket meggyőzni - úgy tudom kellő utánajárást
követően - a közalkalmazotti kedvezmény munkáltatóra vonatkozó kiadatási
kötelezettségükről...
Segítséget kértem a munkakör önkényes módosításaival és az
azt körülövező terrorral kapcsolatban
is, de válasz, segítség nem érkezett… Eddig.
Őszintén sajnálom.
U.i.: A gyengébbek kedvéért jegyzem
csak meg: a fentiek között nem volt egy feljelentés sem!
Levélküldés: ITT! Bővülő dokumentumtárunk ITT!
www.pszicho.net Kiskunhalas
2010. december 10., péntek
2010. december 9., csütörtök
(K)ápolók II.
Az alábbi eset a kórházunk ambulanciáján történt. Ismerősöm hívott fel, és megerősített küzdelmünk szükségességéről…
Intézményünk lakóját, L. Zoltánt a 7. osztályról bevitte a mentő, mert cipőfűzővel akarta felkötni magát. Elmondása
szerint, azért, mert nem kapta meg a
kávéját…
A beteget kísérve a mentősök folyamatosan gúnyolódtak vele, és cipőfűzős
kísérletén. Ennek, - súlyos alkalmatlanságukról árulkodva - mások előtt is
hangot adtak…
Az eseménynek szem és fültanúi
voltak ott jelenlévő hozzátartozók is, akik felháborítónak tartják, hogy ilyesmi egyáltalán megeshet… Kifakadva
azt kérdezték, hogy: Mi a fenéért nem adták oda neki a kávéját?!
Szintén megdöbbentek a mentősök viselkedésén, s azon, hogy a
láthatóan beteg fiút csúfolták, s nevetségessé
tették idegenek előtt! Nem csak a fiúnak, hanem nekik is rosszul esett ez a
bánásmód, aminek önkéntelenül váltak tanúivá.
Nem értették, hogy engedhetnek
betegek közé olyan embereket, akikben egy szemernyi empátia, jóérzés, tapintat
sincs.
Nálunk pontosan tudják az ilyen
betegek, hogy mit, mikor kapnak, mi az ami jár nekik. Kevés dologhoz ragaszkodnak: cigi, kávé, zsebpénz…
Három dolog… Ha ezek közül nem kapják meg valamelyiket, életük
azonnal kizökken a megszokott mederből, s a következmény – bár sokszor kiszámítható,
mégis – beláthatatlan…
Abba ne menjünk most bele, hogyan
fordulhat ez elő, miért nem lehet megelőzni, kezelni, s miért kell mentőt hívni
ilyen esetben... Ezek súlyos szakmai, etikai hiányosságokról árulkodnak…
Lehet védekezni, lehet mentséget,
vagy kifogást keresni…
Egy dologban azért egyet kell
értenünk. Nem állíthatja senki, hogy túl
sokat kérnek a betegek.
Ha mégis, akkor itt az ideje
elgondolkodni, mit keresnek ezen a pályán…
Levélküldés: ITT! Bővülő dokumentumtárunk ITT!
www.pszicho.net Kiskunhalas
2010. december 8., szerda
Megint felkiáltottak: Megvan, ki a cica!
.
Nagyításért kattintson a képre!
Sötét szobában fekete macskát kergetni, s közben mindegyre felkiáltani: "Megvan!"
Ha van igazság, mért kell azt keresni, s ha már keresni kell is, mért nem lehet megtalálni soha?
Fekete macskát keresni kockázatos vállalkozás, amelynek eredményében, magad sem bízol.
Levélküldés: ITT! Bővülő dokumentumtárunk ITT!
www.pszicho.net Kiskunhalas
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)