Vajon miért engedélyezte Bányai
Gábor rendkívüli módon, a hivatalos álláspontja ellenére, hogy M. Lászlóné
nyugdíjas főnővért, a szakmai vezető testvérét visszavegyék főnővérként dolgozni?
Hiszen róla írták korábban,
többek között, hogy ő a vakpofozó, a munkaidőbe is italozó, a fej nélkül-, név
nélkül bátran a médiába hazudó, a mindent letagadó… egyébként szakirányú
képesítés nélkül kinevezett főnővér. Ő mutogatta az országos médiumoknak úgy az
osztályát, mintha az a hetes osztály lenne. Az előző munkahelyi vezetőjétől már
nem kérhetett referenciát az elnök úr, hiszen őt, az „alkohol elvitte”, ahogy
mondogatta másoknak a főnővér. Érte sem kapkodtak a körzeti rendelők, mivel
korábbi főnökével jól megtalálták a közös nevezőt… Így került hozzánk, s néhány
év alatt – több főnővérrel összeférhetetlenség ide vagy oda – vezető beosztásban
találta magát, s hogy mennyire rászolgált erre, jelezte ezt a folyamatos
elismerés, a véleményének maximális méltányolása testvére részéről… Munkássága
csúcspontján két osztályt is vitt egyszerre – sejthetik, hogy „nem kapott”
helyettesítési pénzt sem a nyugdíj előtt - , s ezáltal olyan befolyással bírt,
hogy helyettesét arany pecsétgyűrűs jutalomig repítette a nem létező szavazáson…
Titokban távozott jelenlegi munkahelyéről,
majd titokban pár hónap múlva tért vissza, mintha mi sem történt volna… senki
meg nem magyarázta a történteket, még azoknak sem, akik helyette duplán,
szimpla fizetéssel dolgoztak. Feltételezhetően
a testvére, a szakmai vezető nyomására kellett visszafoglalkoztatni, hiszen korábban
érdemei elismerése mellett (emlékezzenek, hogy ő minden év végén jutalomban
részesült az összmunkatársi értekezleten is(!) – aranylánc, aranygyűrű,
ajándékkosár…), - gondolom a jövedelmét is sikerült a nyugdíj előtt, a
kitüntetésekre hivatkozva felturbózni. A nem kevés nyugdíj mellett arra kényszerült,
valószínű az éhezés küszöbén, hogy kiharcolja visszafoglalkoztatását, egyedi
elbírálást kérve a megyei elnök úrtól, Bányai Gábortól, aki hosszú, egy hónapos
megfontolást követően, - hogy, hogysem, - kedvezően bírálta el azt.
Vajon a fent felsoroltak közül,
mely kivételes tulajdonsága, illetve képessége alapján ítélte kivételezettnek,
nélkülözhetetlennek a személyét, hogy az egyébként mindenki másra vonatkozó
utasítását rá nézve megváltoztassa?
Talán emlékeznek még, hogy a
rokkant nyugdíjas dolgozókat el kellett küldeni, mert Bányai Gábor és elitista
csapata szerint úgy igazságos, ha mindenki választhat, hogy melyik „éhbért”
kapja (rokkant nyugdíj, vagy minimálbér), megnövelvén ezzel látszólag a jövedelemmel
rendelkezők számát!
Tehát Bányai Gábor szerint
rendben van az, hogy - az ő millión felüli havi jövedelmével és egyéb
juttatásaival a zsebében, - más ne kapjon a nehéz, felelősségteljes munkájáért,
70-80 ezer forint körüli fizetést se, hanem csak a rokkant nyugdíját vigye
haza!
Vagy, volt még egy eszement, alternatív
ötlete, mondjon le a rokkant nyugdíjáról az, aki dolgozni akar!
Nem fogják elhinni, volt, aki
megtette… Ezt persze, már csak mi érthetjük meg, mert mi, sokakkal ellentétben
szeretünk dolgozni…
Az igazságossághoz továbbra is
ragaszkodva, várnám válaszát…
Levélküldés: ITT! Az utolsó döfés:
ITT!
"Mert megérdemeltem!" Facebook
