„– Nagyon várom a végét ezeknek a
pereskedéseknek, mert a feszültség lecsordogál mindenkihez, a lakókhoz is. A
dolgozók is bizalmatlanok egymással, senki nem tudja, hogy mikor érkezik ellene
egy névtelen feljelentés – mondja Vincze István” megbízott igazgató.
Senki nem jelenti fel Gizikét,
mert rossz kávét főz, ahogyan azért sem perlik be Gábort, mert a telefonján a csengőhang
nem a kollégák kedvére való! Továbbá akkor sem kerül bíróság elé az ember, ha túllocsolja
a muskátlikat az ablakban, és akármennyire is hihetetlen, de a ferdén való
parkolás sem jár jogi következményekkel. Biztos helyről tudjuk, hogy a ruhához
nem illő ajakrúzs használata, ugyanúgy nem lehet per tárgya, mint ahogyan a haj
színének nem túl szerencsés megválasztása sem. Nem a bíróság döntése alapján
tisztázódik, hogy Géza vagy Pista hétvégén fogott harcsája a nagyobb, és az
sem, hogy Birgit íráskészsége hátráltatja-e munkáját. Nem.
A feljelentések nem „érkeznek”
csak úgy. Névtelenül pedig egyáltalán nem. Első
hamisság! Minden feljelentés mögött nevek állnak, és konkrétumok. Tudjuk
jól, mert mindannyian aláírtuk!
„Senki se tudhatja, hogy mikor…” Második hamisság! Én, tegyük fel, ha
bevágom egy fél téglával a szomszéd ablakát, nem lennék meglepve azon, ha idézést
kapnék. Sőt! Nem kell az Igazgató Úrnak részleteznem, hogy a bűn zsoldja, jelen
esetben csúnya per. Le lehet tagadnom éppen, de hát ott az az üveg. Csak egy
keret és sok szilánk. Erre nehéz azt mondani, hogy feljelentés miatt „esett
szét”! De önök azért megpróbálják! Harmadik
hamisság!
Miről is van szó? Ne legyünk már
olyan szemérmesek! Feljelentettek bárkit is, akinek nem volt köze az adott eseményekhez?
Ön komolyan azt hiszi, hogy elő lehet adni a sértettet, mert valaki szóvá tette
az intézményi fa-tarolást? Négy kérdésünk van! Kivágták a fákat? Igen! Volt
engedély? Nem! Névtelen a feljelentés? Nem! Jogos? Igen! Sorolhatnám a többit is, de tudja mit, pillantson bele a
dokumentumokba, megtalálja a neveket és gazemberségeket is, amik ebben az
intézményben történtek. Nem kevés, és még nem értünk a végére!
Miről hablatyol ön össze-vissza,
beleszerelmesedve a saját maga hangjába? Hogy veszi a bátorságot, hogy
olyasmikről alkosson véleményt, amik még akkor történtek, mikor ön két ágy között
tévelygett, és azt sem tudta mit kezdjen a fennálló 700.000,- Ft adósságával. Ez utóbbi isteni segedelem, és egy földre
szállt angyalnak látszó tünemény révén, csodálatos módon megoldódott, az
előbbit pedig csak reméljük, hogy a másoknak okozott csalódás és fájdalom után
kellő önmérséklettel rendezni tudta.
Errefelé nem retardált emberek
élnek, hanem türelmesek. Türelmesek, de nem a végtelenségig. Ön ott folytatja, ahol elődje
abbahagyta? Rátesz egy lapáttal? Én nem fantáziálok, ahogyan ön teszi. Nem
hazugságokkal győzködöm az embereket. Nem idézem meg az ötvenes évek zsigeri
félelmét, ahhoz, hogy üzenni tudjak. Én egy egyszerű mondatban is ki tudom
fejezni azt, hogy mi az álláspontunk: Az
igazság felette áll a hamisságnak.
Új cikk(1 darab) a tegnapi sajtó-napról: ITT!
Levélküldés: ITT! Az utolsó döfés: ITT!
"Mert megérdemeltem!" Facebook
